Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-26 / 117. szám
XIII. ÉVF. 117. SZÁM. SúMtrtUtoMto 3 Akisebbssiiszmházali támogatását sürgette Wilier Jézsef a kamarában Elismeréssel szólt Rebreaiiu akciójáról, de kifogásolta azt, hogy a kisebbségi kultúra mostohagyermeke az álfámnak fB%ikttrést, május 24.) A kamaráimu napirend előtt Mirescu szocialista képviselő kéri a munka- nélküli segélyezés rendszeresítését. Tiltakozik az ellen, hogy a munkaügyi minisztérium nem ad útlevelet a külföldre utazni akaró munkásoknak. Badulescu miniszter: A munkásoknak csak akkor adhatunk Útlevelet, ha Bebizonyítják, hogy a külföldön szerződés várja őket. Nem tehetjük ki a munkásokat annak, hogy a külföldön az uccán pusztuljanak el. Míliaescu többségi kéri a kartellek működésének törvényes rendezését. E körül a kérdés körül jelenleg a legnagyobb anomáliák vannak. Felemlíti különösen a cukrot, papírt és a petróleumot. Ezekét az árukat éá másokat is, amelyeket a kartellek árulnak, 100—400 százalékkal olcsóbban, szállítják külföldre, mint ahogyan azt a belföldön be lehet szerezni. Hegedűs Nándor: Különösen a papirközpont működését kellene szabályozni. Cuza tiltakozik az ellen, hogy vasárnap az iskolás gyermekeket kirándulásokra és előadásokra viszik a templom helyett. Vajda a lapelko&sásokről Ezután Vaida belügyminiszter szólalt fel és válaszolt a lapelkobzások ügyében elhangzott interpellációkra. A Viitorul hatalmas kampányt kezdett s ennek során nem kimélte Mihály király atyját és Miklós régenshcrcegct, sem. A belügyminisztérium felkérte a bukaresti lapokat, bőgj'- a kérdései ne foglalkozzanak, mivel az ţsak árt az ország konszolidációjának. — Mi Mihály király kormánya vagyunk. — jelenti ki a kamara tapsai között. Hűséget esküdtünk a királynak és a regefist an ácsnak. Hogyan képzelték a liberálisok, hogy hüségcskünket megszegjük és tűrni fogjuk azt a kampányt, amely nem kiméli a dinasztia tagjait. A minisztertanács, amikor látta, hogy a Viitorul nem hagy fel a lázitó hanggal, elhatározta a lap konfiskálását és elkobzott minden lapot, amely a kérdéssel foglalkozott. A többi lapok belátva a kormány álláspontjának helyes voltát, felhagytak az agitációval, csupán a Viitorul nem tette ezt. Ennek következménye volt az a kabaré, amelynek Bukarest tanítja lehetett, amikor egy tábornok állott a rikkancsok élére. A belügyminiszter köszönetét mond magatartásukért a fővárosi és a kisvárosi lapoknak is. Mirescu: A Söcializmul, a szocialista párt hivatalos lapja sem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Vaida: Önöket nem is érdekli a kérdés. Mirescu: Minket nem érdekel, ez tény. Köztársasági érzelmitek vagyunk. Vaida: Egyáltalában nem veszélyesek önök. Az ország túlnyomó többségének más a véleménye és az önök magatartása teljesen izolált. A belügyminiszter ezután kijelenti, hogy a minisztertanács határozata ma^is fennáll és a legszigorúbban fognak eljárni az annak nem engedelmeskedő lapokkal szemben. A Viitorul a tűzzel játszik és a szankciókat nem fogja elkerülni. Napirenden az állami színházak újjászervezéséről ■sólő törvény szerepel, amelyhez elsőnek Wilier József magyaipárti képviselő szól hozzá. — Mielőtt a szőnyegen fekvő törvényjavaslat bírálatába bocsátkoznék, — mondja Wilier, — kötelességemnek tartom, hogy a Magyar Párt nevében a leg- erélyesebhen tiltakozom az ellen a frivol játék ellen, amely a parlamentben törvényalkotás cimén napok óta folyik. — Nap nap után osztanak ki súlyosabbnál, súlyosabb törvényjavaslatokat, amelyeknek még az átolvasására sem jut idő. Egyszerre két-három bizottság is igénybe veszi a nyilt ülések idején a képviselőket. A bizottságokban pedig ötletszerűen merülnek fel uj tervek, módosítások, sőt egészen uj szakaszok is, amelyeknek szabatos megszövegezésére senki sem ügyel, de nem is ügyelhet. Áldozaátul estünk tehát mi is, a megcsontosodott régi rendszernek, amelyet pedig annyit szidott a jelenelgi kormány, amikor még ellenzéken volt. (Nagy taps a baloldalon.) Egy besszarábiai hang: Még túltesznek a régi parlamenten is. Ne játsszunk a törvények szentségével Wilier; Lehet, hogy fiskális és egyéb érdekek megkívánják egyik-másik törvény sürgős megszavazását, de amikor a törvények százaira kérik a rendkívül sürgősség kimondását, akkor a sürgősség fogalma elveszti minden komolyságát. Sok mindennel játszhatunk, de jaj nekünk, hogyha a törvények szentségével is elkezdünk játszani és kétszer jaj, ha a törvénytisztele. tét megingatjuk a népben a tulajdon munkánk végzetes komolytalanságával. Nagy taps a baloldalon. A többségből is többen tapsolnak. Wilier: Látom, hogy nemcsak a saját pártom tagjainak véleményét fejezem ki, amikor az indokolatlan és a komoly munkát lehetetlenné tevő törvényalkotás módja ellen felemelem szavamat. Elvégre a Ház minden oldalán Iátok urakat, akik akárcsak jómagam, igyekeztek a lehető legbecsületesebben megfelelni képviselői tisztüknek és az egész ülésszak tartama alatt szorgalmasan eljöttek a Házba. Mi tehát rendelkezésre állunk és az igazán fontos és szükséges törvényeket kellő higgadtsággal és megfontoltsággal megalkothattuk volna, de valahol hiba történt. Ezért a lábáért nem lehet megbüntetni az egész országot, gyorsan hozott, a gyakorlatban be nem váló törvényekkel. — Képviselő Urak! Amikor kezembe vettem ezt a törvényjavaslatot, amely a román operákról és nemzeti színházakról intézkedik, egy jelenet jutott az eszembe. Az a jelenet, amikor a bukaresti román operaház alkalmazottai, akik hónapok óta nem kaptak gázsit, felvonultak a parlament elé, hogy sürgős intézkedésre bírják a kormányt. Ahogy beszédbe ereszkedtem a muzsikás kollégákkal, némi aggodalommal néztem körül, nem jár-e ki nekik is az a pompa, arcely- lyel a rokkant hősöket tisztelték meg, tudniillik a tűzoltó fecskendő vizsugara. Mire tanit ez az épületes felvonulás? Arra, bog-', nem törvénnyel kell az opera sorsán segíteni, hanem hozzáértő vezetéssel. Ez a"megállapítás bátran áltulánositható is. Az ország neiu e törvények áradatát kívánja, hanem értelmes, szakavatott kezelést. — Alni magát a törvényjavaslatot illeti, id okim élés céljából csatlakoznom kell az előttem szóló képviselő utak kritikáihoz. Hogy miért utalták a színművészeti ügyeket a munkaügyi minisztérium hatáskörébe, ezt máig sem tudom megérteni. Szociális, vagy éppen egészségügyi szempontból? Az azonban bizonyos, hogy ebből a rideg számvevőségi javaslatból egészen kikerült a művészet, pedig a román operát mégis csak a hozzá(Temesvár, május 24.) A temesvári törvényszék szombaton tárgyalta Treisz Mihály zsombolyai téglagyáros ügyét, akit a bánsági Bankegyesület följelentésére tartóztatott le az ügyészség. A törvényszék a letartóztatást helybenhagyta és elrendelte a harmincnapi vizsgálati fogságot. A letartóztatással a Bánság egyik legizgalmasabb köz- gazdasági regénye jutott uj állomásra. Treisz akkor kezdett szerepelni a Bánság közgazdasági életében, amikor Zsombolyát Romániához csatolták. Az akkor még dúsgazdag földbirtokost és téglagyárost a Sváb Központi Bank igyekezett érdekkörébe kapcsolni és sikerült is rábeszélni, hogy a bankot tekintélyes tőkével támogassa és vele együtt dolgozzék. Később részvényeket is vásároltattak vele és beválasztották a bank igazgatóságába. A zsombolyai földbirtokos azonban túlságosan előnyére használta fel azt a helyzetet, amibe a banknál jutott és egymásután szavaztatott meg magának kölcsönöket, amelyek végül is 13,000.000 lejre emelkedtek. Amikor a bank fuzionált az Aradi Polgári Takarékpénztárral és létrejött a bánsági bankegyesület, ennek vezérigazgatója, Wciscnburger Nándor más szemmel nézte 1 rcisznak a banknál való szerepléséi Lassanként megszorították az igazgatósági tagot, aki fizetni is akart. A bank azonban, mintegy vissza akarva fizetni a sok borsot, amit Treisz tört az orruk alá, halogatta a visszafizetés elfogadását s az adósságot közben bckebeleztette a téglagyárra és a birtokra. éi-tő zenész zseni fogja talpraállítani és nem a kettős, könyvvitel. Hol vannak a kisebbségi színházak? — A javaslat, csak a román nemzeti színházakról beszél ás nem emlékszik meg a kisebbségi színházakról. Mindig halljuk, hogy ini kisebbségek mereven elzárkózunk sa játos színű kulturális életünk bástyái mögé, de most a törvényjavaslat mutat példát, látjuk, hogy amikor állami támogatásról van szó, rólunk mit sem tudnak. László: Az állam érdeklődése irántunk csak az adóhivatalokon keresztül nyilvá/nul meg. Wilier: Első tekintetre valósággal imponál az a nagy szabadság, amelyet az állam részéről élveztek eddig a magyar szintáx-sulatok. De mi volt a szabadság lényege? Az, hogy boldog, boldogtalan kapott koncesz- sziót és akinek koncesszió volt a kezében, az jóformán bármikor, bármely városba betörhetett A nagy szabadság, vagy inkább szabadosság eredménye már nemcsak üzleti élelmesség lett, amely nagyon kellemetlen lelkitulajdonságokat vetett felszínre. A mai szomorú anyagi viszonyok között a magyar közönség teljesítő képessége teljesen kimerült. A kifáradt művészi erőket tilos idegen-importtal felfrissíteni, a hazai utánpótlásról pedig nem történt intézkedés. Leírhatatlan nyomor tanyájává vált csaknem valamennyi magyar színtársulat. Igazán a tizenkettedik órában készül az állam segíteni a kétségbeesett helyzeten. A másik oldalon azonban ott állának a rendőrségi és fiskális intézkedések, amelyek megbénítják a kisebbségi színjátszást. (Nagy taps.) Abrudbányai: Megadóztatják a magyar kultúrát. Madgearu ezzel akarja a költségvetés egyensúlyát helyreállítani. Wilier: Ki kell jelentenem, hogy a szülészeti ügyeket intéző főtisztviselő, — akivel szerencsém volt hosz- szasan tárgyalni — irói hírnevéhez méltóan emelkedett szempontból nézi a kérdést. Minden reményünk meglehet, hogy az ő részéről javasolt rendszabályok üdvösek és célravezetők lesznek. De miért nem várták meg a munka befejezését és miért nem állítottak össze egységes javaslatot, amely a kisebbségi színházak problémáját is megoldotta volna. Paretz: A kisebbségek talán nem polgárai az országnak ? László: De igen, amikor adót kell fizetni és katonáskodni kell. Jogunk van támogatást kérni! Wilier: A kisebbségek méltán elvárhatták volna, hogy a javaslat rendezze színházaik kérdését. Ami pedig a színházak állami támogatását illeti, erre a kisebbségeknek egyenlő polgári jogaik mellett a béke- szerződésekből kifolyólag is joguk vau, mert azok nemcsak iskolai, hanem általában kulturális hozzájárulásokra kötelezik az államot. Mivel a bemutatott javaslat sem egyetemes művészi szempontokat, sem kisebbségi színházi érdekeket nem szolgál, nem is lehetek abban a helyzetben, hogy azt efogadhassam. Nagy taps. Az összeg a kamatokkal együtt ekkor már mintegy 25 millió-lejt tett ki, A helyzet nagyon elmérgesedett, úgy, hogy Treisz kilépett a bankból és csődöt kért maga ellen. A bank szabálytalanságot vélt látni az ügyben és bűnvádi feljelentést adott be, amire Treisz is megtette a maga részéről a bűnvádi feljelentést. A háborúskodásnak minden héten meg volt a maga botránya, úgy, hogy-hasonló izgalmas pereskedésre a Bánság közgazdasági életében nem igetl emlékeznek. Egy Ízben, amikor Treiszot a bank kilakoltatta, a téglagyáros fegyverrel ment be a bank helyiségébe és le akarta lőni Weisenburger vezérigazgatót. A pereskedő felek egy ideig fegyverszünetet kötöttek, ez azonban ugylátszik nem volt tartós, mert Treisz újból megindította a háborút és a törvényszéktől kérte a bank könyveinek fölülvizsgálását, azzal az indokolással, hogy abban hamis adatok vannak. A bank viszont a letartóztatást kérte, ami néhány nappal ezelőtt meg is történt. Az ügy további fejleményei elé óriási érdeklődéssel tekint az egész Bánság közgazdasági közvéleménye. Ninc3 kizárva, hogy az egy hét múlva megtartandó táblai tárgyalás újabb fordulatot fog hozni az ügyben. A bánsági bankegyesület, amelynek igen kellemetlen nemcsak a 15 milliós veszteség, hanem az egész ügy, igyekszik minél előbb lebonyolítani a tárgyalást, Treisz viszont minél szélesebbkörü vizsgálatot kér, mivel állítása szerint a bank visz- szaéíéseket követett el. .» Hogyan lett a milliomos zsombolyai téglagyárosból — vizsgálati fogoly Treks Mihály harca a bánsági foankegyesiüeüel egészen a íbörtííticelláig
