Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-21 / 112. szám

KépviselődBUDA

l-pr

C ív/~KoIózz vár, 1930. májas 21. SzCFCltl

előfizetés belföldön;

J ém 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, egy hőra 100 lej,

12 oldalas szám ára 6 lej.

ORSZÁGOS MAGYARPÁRT! LAP

Frerlceeztösée éa kiadóhivatal;JPlalaTTnlrU (Főtér) 4 Telefon : 6—08, 6—04 ¥*

XIII. évfolyam 112-ik szám

A romániai népkisebbségek munkaközössége

Irta: FAÁL ÁRPÁD

'%,■ A -bazárgici bolgár—magyar találkozás bizonyos feltűnéseket keltett és olyan utóhangokat, melyekbeíi több -volt az idegeskedés, mint a komolyság. A félreértések és téves megvilágítások szövevényességét még gyarapitotta, hogy népkisebbségi részről is Brandsch Rudolf képviselő megnyilatkozásai bizonyos tóditásokat ejtettek azon a témán, ami alapjában véve igen egyszerű ás igen természetes. Most ebbe az összezavart tömkelegbe felvilágositó átmetszéssel hatolt bele Jakabfí'y Elemér magyarpárti képviselőnek a közlése, mely igen alkalmas arra, hogy a kérdést az ideges megítélések és a heccelődések utjából kiemelje.

Jakabffy közreadta annak a megállapodásnak a szövegét, melyet Románia összes népkisebbségeinek a képviselői, a világ népkisebbségeinek genfi nemzetközi gyűlésén, 1928. augusztus 31-én egymás között létrehoztak. E megállapodás első pontja szerint a romániai németek, magyarok, ukránok, zsidók, bolgárok egyértelemmol kijelentik, hogy a történelmi változásokat méltányolják, s ezen az alapon keresik, hogy nemzeti kultursajátosságaikat is megóvjál?:, de egyúttal a romániai néptöbbsóggel is békésen és barátságosan együtt dolgozzanak a román állam felvirágoztatásán. A megállapodás második pont ja úgy szól, hogy az emlitett népkisebbségek az ő azonos ^természetű kulturérdekeik védelmére munkaközösséget igyekeznek teremteni, s egymással itthon felveszik és fenntartják a szorosabb érintkezést. A megállapodásnak harmadik pontja is van, mely utal arra, hogy a kilátásba helyezett kisebbségi statútum érdekében is szükséges a romániai kisebbségek együttműködése és ilyen kölcsönösséggel olyan eredmény létrehozatala, mely a kisebbségi kérdés romániai rendezésében a kielégítő megoldást jelentse.

Ezek szerint komoly, bölcs, történelmi jelentőségű akta van arról a romániai népkisebbségek között, hogy a történelmi változásokat népi kollektivitásaik életalapjául tekintik, s ez életalapokon az ország rendjét és békéjét maguk is fölépiteni kívánják. Sőt leginkább ők akarják fölépíteni, mert erre irányuló aktivitásuk nélkül jó megoldást nem tudnak elképzelni. És mi a. jó megoldás? Az, amelyik a népkisebbségek nemzeti kultursajátosságait is megóvja, s éppen ezzel teszi ezeket a népösszeségeket az ország békés felvirágozásának az önként bnzgólkodó, szívesen együttérző alkatelemeivé. A cél világos; az ország népei között való szintézist kell megtalálni. Evégett elsősorban a népkisebbségek életviszonyainak a közös körvonalait kell kialakítani, hogy a nép többség ne külön-külön bosszantó témaként lássa ezt a kérdést, hanem a közös körvonalakon belül egyetlen nagy egységként. Olyan egységként, mely egyszerre ötmilliós néptömeg sorsát foglalja magában, amivel minden államférfinak érdemes és dicső munka foglalkozni.

Erről van szó. A néptöbbség haladó szempontú és világba]átó elméi is észrevehetik, hogy ehhez képest milyen terméketlen kicsinyesség, ha a népkisebbségek tervezett együttműködésében veszedelmet szimatolnak. Valami végzetes elmaradottság és a román irredentizmus múltjához tapadt képzelődés az, mely ez együttműködés mögött csak országtépő hátsó gondolatokat és terveket tud látni. A népkisebbségek a saját egyensúlyukat és békéjüket keresik, meri az életük a fontos, a népük jövendője a fontos, a társadalmi elhelyezkedés véglegessége a

fontos, a kenyérkereset és boldogulás intézményes rendje a fontos és nem az a hiúság, hogy az országhatárok hogyan osztódnak. Az országhatárok kiélezése helyett minden nép inkább annak az elközömbösitésél kívánja. A határok ide és oda tolása miatti versengés mindinkább a múlté. A népek otthont keresnek és otthont akarnak ott, ahol vannak. Ez az otthonra törekvés, ez otthonnak a szabadsága, társadalmi békéje és kenyéradó biztonsága: ez a jövő problémája. E jövő iránti életösztön az, amivel a népkisebbségek eltelve vannak, s nem az ország- tépések marakodó újrakezdése ágaskodik bennük.

A népkisebbsegek együttműködésének eszméjében is ez a jövőkeresés az irány és a tartalom. Az csak természetes, hogy elsősorban maguk között igyekeznek életigényeik közös elveit tisztázni, s egy ország népiv!s;hbségi kérdését akként felfogni, hogy abban minden népkisebbség sorsa benne legyen. A németé éppenugy, mint a tpbbic, köztük a bolgáré is, meg a magyaré is. Nem lehetnek kiátkozott, háttérié tolt és külön kegyelt népkisebbségek. Az ilyen megkülönböztetés minden népkisebbségi jogot kockázatossá tesz, s a kedvezményezetteket, is fenyegeti, hogy elért előnyös helyzetükből később az egyenlő bánásmód nevében visszarángatják őket és akkor még a hasonló sorsú néptárs se fog együttérezni velük.

Tehát minden aknamunka, mely a népkisebbségi együttműködést lehetetlenné akarja tenni, csak áldatlan eredményekre juthat. A törekvés jóra vezető iránya az, ha a népkisebbségek összegeződése, érdekeik egy rendszerbe gyűjtése megtörténhetik. Ha önző szándék kerülne felül, mely egyik népkisebbség rovására csak a másiknak akar előnyt kikaparni, akkor az csak rosz- szabbitaná nemcsak minden népkisebbség helyzetét, de az országot is messzebb tolná attól, hogy a nepkisebbségek életében levő tömegsorsot megérteni, méltányolni és helyesen elrendezni tudja. Ennélfogva állandó lenne és mindinkább fokozódna ennek a tömegsorsnak a válsága, ami a belső béke szempontjából is, az államélet külső megítélése szempontjából is csak hátrányos lehet. Világos dolog, hogy a népkisebbségek cgyüttEL/J FIZETÉS MAGYABOBSZAGON:

1 évre 66 pengő, félévre 29 pans® negyedévre 16 pengd.

rés szám ára 20 fillér«

működése egymagában is ötmilliónyi országla- kósnak az cgyroásközötti egyetértését jelenti, tehát az ország egyharmadrésznyi népességének a maga. közötti belső békéjét. Ezzel a békeállapottal a másik kétharmadrésznyi lakosság békeállapotát is könnyebb megtalálni, mint a népkisebb- ségenkint váltakozó békétlenségekkel. Az ilyen váltakozó békétlenségekkel szemben csakugyan indokolt volna a néptöbbség idegessége, mert változatonkint más-más módszert, más-más paci- fikációt kellene keresnie, s mindig kérdéses maradna, vájjon állandó elbékitést. tudott-e csinálni. Éppen azért csodálatos, hogy a néptöbbség sajtója mégis ilyen változatokra akarja az ország idegeit berendezni, mikor a népkisebbségek kívánatos együttüiüködéso helyett előnyösebbnek látja azok egymás elleni kijátszását, s ekként azoknak az egymással való tehetetlenitését. Hiszen ez nem oldja meg a népkisebbségek életproblémáit; csak megkeseríti a bennük levő tömegsorsot! Ez pedig országok eszménye mégse lehet.

Csodálatos az is, ha éppen népkisebbségi oldalról a munkaközösség elgáncsolására, ha nem is szándékosan, de mégis segítséget nyújtanak. Brandsch Rudolf német képviselő urra cél - zunk, kit éppen azért nem értünk, mert a népki- sebbségi eszme érdemes küzdőjének ismerjük, ő állított fel valami megkülönböztetési theoriát, mely az ország népkisebbségeit megbízhatókra és megbízhatatlanokra osztja. Pedig ő is ott volt, sőt éppen ő volt ott, mikor a romániai népkisebb- ségclc 1928. augusztus 31-ikén egymás között azt az együttműködési megállapodást létrehozták. Úgy hisszük, hogy ez együttműködés vezetésének a. kérdése az, amiért, Brandsch Rudolf urban aggodalmak támadhattak, s ezt a vezetést szeretné német kézben látni. Egyéni véleményem az, hogy ha csak erről van szó, erről mindnyájan készségesen beszélhetünk, s igy Brandsch urnák és csetíicges társainak is az aggodalmait köny- nyen eloszlathatjuk. És igy eljuthatunk ahhoz a közös lélekállapothoz, hogy legalább magunk között ne állítsunk föl megbízhatósági kasztrendszereket, hanem a magyarban is, a bolgárban is az ország népkisebbségi problémájának egy-egy részletét lássuk. A közös népkisebbsegi sors egy- egy részesét.

Ha igy, ebben a tömcgcgyenlőségben látjuk népeinket, akkor már csak egy további fejlődési szakasz kérdése, hogy az ország többségi népe is igazán és helyesen ismerje föl a mi közös tömegsorsunkat. És akkor föltétlenül elkövetkezik a jó kibontakozás.

WWWWWW'

A hetek óta tartó esőzések több helyen árvízkatasztrófát okoztak

(Kolozsvár, május 19.) A hetek óta tartó esőzések miatt több helyről áradásokat jelentenek. így az Olt folyó öntött ki a barcaságban több helyen, a Szamos nehány helyen szintén kilépett medréből, de katasztrofális károkat sehol sem okozott.

Az árviz nagyobb károkat Európában csak Jugoszláviában és Lengyelországban okozott. Belgrádi jelentések szerint, Nis környékén több folyó kiáradt. A Nis—Vranicl vonalat több kilométer hosszúságban viz borítja. A Surdulica hegységben többméteres hó esett. Lengyelországból, különösen a délkeleti határterületekről jelentenek nagy esőzéseket, amelyek súlyosan megrongálták a vasúti hidakat. Kossov vajdaságban több falut elöntött az árviz.

Amerikából katasztrofális árvizek hire érkezik. Missuri államban az Yazo folyam szintje hat méterrel emelkedett, áttörte a gátakat és elöntötte a szomszédos területeket. Texas és Louisiana államokban két-három méterrel emelkedett a folyók szintje és hatalmas területek vannak viz alatt.

Arkansas államban El Doradó környékén szakadatlanul tartó felhőszakadások következtében harminc négyzetmértföldnyi területet árviz árasztott el, amely öt várost és falut is elöntéssel fenyeget. A mezőgazdaság kárai óriásiak, úgyszintén nagy károsodás éri a petróleumtcr- mclő ipart is. A lakosság az elárasztott területekről pánikszerűen menekül. A segélyakció a menekültek' számára külön táborozó helyeket létesített. Ezek közül egyikben már kétezerötszáz hajléktalan várja az elemi csapás elmúltát,

ff