Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-19 / 111. szám
9 XIII. ÉTF. 111. SZÁM.-36* OQOOSCOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOtt I Már csak 2 nap van máius 20-ig ® © az „ALBINA BANK“ által garantált zsidó Kórház sorsjegyek húzásának napjáig! O Nem csak a nyereményeket, hanem a húzás napját is garantálja az „ALBINA“? © 100 leiért 2,700.000 lei, közötte az 1.0 0.000 leies főnyereményre o lehet nyerési esélye! § Me ttafeoz^ékj, ve^y® meg1 sorsjegyét! o © a © © Sorsjegy kapható : fodrásztermekben, tőzsdékben és minden nyilt üzletben, piaci árusoknál, valamint Központi sorsjegyirodanál, Piaţa Unirii 20, ahonnan vidéki rendelések utánvéttel is eszközöltetnek. A húzás eredménye napilapokban közhírré lesz téve és külön eredménylista is tesz kiadva. © © © © © © © © © © O000©OO00000G00C©©800O00©000OQ00C©O Az UDR. elit éltfeléri! Munkabér: napi hatvan lej — csendőr ség;: napi hetvenezer lej Adatok az ÜDE költségvetéséből — Miért építi te a kereskedőket az UDR ? — A siájerlaki kaszinó, mint az UDM legfőbb tanácsadója A Keleti Újság“ cikksorozata az UDR birodalmából (Oraviţa, május 17. Kiküldött munkatársunktól) Legutóbbi cikkünkben arról a terrorról tettünk említést, amely alatt az UDR kisebbségi tisztviselői élnek, nemcsak bent a vállalatban, hanem kívülről is. A vállalati terror mindenütt érezhető, a külső terrort feltűnően akkor tapasztaljuk, amikor eltávozunk a városokból, tehát onnan, ahol a külvilággal való érintkezési felület nagyobb és kimegyünk az üzembe. Itt egyedül él az UDR tisztviselője és akik körülveszik, azok már a vidéki- intelligencia tagjai, tehát alapjában véve serami közük az UDR-hez. Az UDR besúgói Legalább is így volt ez addig, amíg a nacionali- zálás előbb óvatos módjairól le nem hullott a lepel Ó3 nem lett belőle a durva protekciózás mai formája. Ma már másképpen van. Kimegyünk például Stájerlakra, a- emberek szinte riadtan kérnek: — Nem, nem itt, az uecán. Tessék csak előre menni ide és ide. Később bemegyek... Valósággal el kell bújjak, amíg egykét ember terül elő, hogy ők is elbújjanak velünk és suttogva, kapkodva elejtsenek egy-két szót és azután siessenek tovább, mert bizonyos urak meglátják. — Feletteseik ezek az urak ? — kérdezzük. Nem, nem felettesek, mégesak nem is kollégák. Semmi közük az UDR-hez. Csak annyi, hogy ezek az urak (az egész'vidék román intelligenciája) egyszerűen román közvagyonnak tekintik az UDR t és .egész ügymenetét, a kisebbségi magasabb álkisu hivatalnokok cselekedeteit a román vezető hivatalnokokkal összeülve megbírálják és tanácsokat adnak, amelyek rendesen érvényesülnek is az UDR-nél. Az olvasóra bízzuk, hogy kitalálja: a vállalat üzleti érdekeit, vagy a puszta Racionalizálást szolgálják-e ezek a szakvélemények?! Ha e sorok Írója a Kreditanstalt Irnnp, elsősorban annak a hivatalnoknak a leépítését követelné, aki a kaszinóban idegenekkel beszéli meg, hogy ez, vagy az a „magyar” hogyan dolgozik és hogyan lehetne megszbadulni tőle. Sajnos, azonban Bécs messze van, érzik ezt a bécsiek is, azért húzódnak már egy éve az UDR kölcsöntárgyalásai... A vidékiek legfőbb gondja az UDR, mindenki feljogosítottnak érzi magát arra, hogy beleszólása legyen a Resica ügyeibe. Olyan rettenetes külső terror alatt áll az UDR vidéki organizációja, amilyenre niucs példa a vállalatok történetében. Öngyilkosság az intrikák miatt A kaszinói ügyvezetésnek szegény, szerencsétlen áldozata volt Erlitz János felügyelő, aki két évvel ezelőtt öngyilkos lett. Erlitz egyik legrégibb tisztviselője volt a Stegnek, tetőtől talpig becsületes, régi hivatalnok, annak az önfeláldozóan dolgozó tisztviseslőnek típusa, amelytől nagy igyekezettel akar megszabadulni az UDR. Ezeket a hivatalnokokat feltűnő hirtelen nyugdíjba küldeni, nem szorul bizonyításra, hogy 20—30 éve vezető pozícióban levő tisztviselő nélkülözhetetlen, még akkor is, ha a legvégső arányokat ölti a leépítés. Ezeket a hivatalnokokat nem lehet nyugdíjba küldeni, de meg lehet szabadulni tőlük, ha — maguk kérik nyugdíjazásukat. Ennek már megtalálták a módját a vidék lelkes UDR-protektorai. Bizonyos időtől kezdve Erlitz János minden aktát a következő felírással kapott kézhez: „anyagi felelősség terhe mellett”. Apró, jelentéktelennek látszó tűszurás ez és nehezen érezzük be magunkat a vidéki intrika, rosszakaratú kritika fojtó levegőjébe, amelybe mérgezett erővel hatnak ezek a szívós kitartással űzött, látszólag forrásnélküli „sze- kálások”. A gúnyos mérgezett mosolyoktól megrágott idegzet végül felmondta a szolgálatot és Erlitz János revolvergolyóval nyugdíjazta magát. Helye tehát üres lett... Tilos a kisobbségi tisztviselőnek elégtételt keresni,, ha rágalmazzák Az intrika, besugás, terror ma is változatlanul fenyegeti az ÜDE tisztviselőit. Több kisebbségi hivatalnokkal megtörtént, hogy román felettese viszszaélésekkel, rágalmakkal vádolta meg. Az illeti tisztázta magát. Elégtételnek ez becsületes ember számára nem elég, rendes ember úgy érzi, hogy a rágalmazóra nem büntetés, ha bebizonyul, hogy a rágalmazóknak nem volt igaza, hanem a bíróság éli kívánja állítani. Volt ilyen eset, amire bekövetkezett az UDR igazságtalanságtól átfűtött szervezetének tipikus megnyilvánulása. Rendelet jelent meg, amely megtiltotta a hivatalnokoknak, hogy a rágalmazások ellen bírósághoz forduljanak. Az UDR igazgatósága ezzel a rendelettel szankcionálta az intrika, rágalom és besugás rendszerét. Intrika, besugás kivül, rágalom, protekció belül: van-e olyan naiv ember még, aki ezek után azt hiszi, hogy az UDR-nél minden rendben van?! Hogy termelő munka folyik a racionalizálás jegyében? ! A leépített irodaszolgák A „racionalizálás“ visszásságainak részletezésére nem lenne elég ötven lap sem. A leépítés minden egyes mozzanata visszásság, itt is, Aninán is, Ora- vicán, vagy Resicán. Az, hogy Stájerlakon leépítettek irodákat a gépirókisasszonytól az irodaszolgáig és a román főnök egyedül maradt, bizonyítja, hogy csak arról volt szó, hogy a magyar és német alkalmazottakat elbocsássák. Mert a főnök az irodával nem maradhat egyedül és legalább is nem valószínű, hogy a főnök fog sepregetni. Uj irodaszolgát vesznek fel, de a magyart le kellett építeni... Az is bizonyos, hogy Hedbavny Károly erdőgondnok elbocsátása nem azért volt sürgős, mert az erdőterületnek nem kellene most már erdőgondnok, hanem azért, mert Hedbavny Károly magyai erdőgondnok 1931 február 1-én lett volna nyugdíj- képes, tehát idejében meg kellett tőle szabadulni. Hogyan állíthatja szemrebbenés nélkül az igazgatóság, hogy racionalizál, amikor autónk kereke nem fordul Annyiszor a gyönyörű szerpentinuton. ahány adattal megcáfolhatjuk a takarékosság meséjét. Aninán két hegycsúcson csendőrkaszárnyát építettek, mert az UDR igazgatói jónak látták a hatvan lej napidijiért dolgoztatott munkások feje fölé élestöltényeket helyezni. A csendőrlaktanya teljes költségét az UDR viseli. Naponta hetvenezer lejbe kerül az UDR-nek az aninai csendőrség, amikor a román bányászoknak hatvan lej napidijat fizetnek. Ez is racionalizálás? A leépített kereskedelem A Resice egykor élénk és virágzó városait teljesen tönkretette az UDR üzleti politikája. Rászabadult ezekre a városokra: Resíeára, Oravicára, Stájerlakra és Aninára egy csomó munkanélküli mellett, egy egész sor tönkremenetelre ítélt kereskedő is. Stájerlakon az UDR maga is siet viz alá nyomni a vásárlóktól .megszabadított kereskedőket, sifcájerlakan az UDR felmondott az épületeiben levő összes kereskedéseknek. Ezeket is leépítik? Ezeknek .a bérére nincsen szüksége a vállalatnak? Az UDR keretében beszerzési szövetkezet működik, ahol az alkalmazottak könyvre vásárolhatnak. A szövetkezet szállítója Serban I. Ráducanu, a munkaügyi miniszter öccse. Nem akarunk a felmondások és e között összefüggést keresni, de tény, hogy ba Serban Ráducanu, aki szállítója az UDRnek, egyszer egy évben Stájerlakra érkezik, bankettet. adnak a tiszíteletére és jaj annak a tisztviselőnek, aki a banketten nem jelenik meg. Biztos lehet felőle, hogy a legrövidebb időn. belül megindulnak ellene az intrikák, aminek a vége a nyugdíjazás, ai elbocsátás. Az aninai bányaigazgató — hir szerint — 8 tisztviselők leépítéséről szóló rendeletet visszaküldte Bukarestbe, azzal az indokolással, hogy a tömeges elbocsátások esetén megáll a munka. A derék igazgató abba a tévedésbe esett, hogy ez a következmény érdekli az UDR-t. Nem érdekli. Legjobb példa erre a resicai gyáriizem, amelyről a következő cikkünkben számolunk be. Gyárfás Endre. E$ry ©lasz hősi halott helyeit a magyar katona pofáit vitték el az olaszok Déváról (Déva, május 17.) Május 9-én megjelent Déván Vespasiani V. olasz kapitány s felmutatva a megfelelő hatósági engedélyt; a dévai római katolikus sirkertiben négy olasz hősi halott porait exhumálta tta, koporsóba tétette s a megfelelő katonai pompával. amelyen Dimitriu dévai tábornok és dr. Oncu Jacob hunyadmegyei prefektus is részt vett — Bukarestbe szállíttatta, azzal a céllal, hogy Bukarestből, az ország összes helyeiről odaszállított olasz porhüvelyeket Olaszországba vigyék, ahol hozzátartozóiknak fogják átadni a hazájuktól mesz- szc meghalt katonák hamvait. Néhány nappal ezelőtt ezzel kapcsolatban nem mindennapi dolog történt. Varga Kelemen petril- lai asztalosmesternek volt egy öccse, aki 1918-ban halt meg s itt temették el. Egy . asszony rokonuk a sirt hétről-hétre ápolta s amikor vasárnap szintén virágot vitt ki a temetőbe, hogy azt a sírra helyezze, meglepetve látta, hogy a sir üres. Azonnal érdeklődött s megtudta, hogy az olaszok exhumáltak négy hősi halottat, igy történt, hogy az olasz hősi katona porai helyett a magyar katona porait vittek el, aki maga is hősi halott volt, mert a dévai 1918 évi anyakönyv 354 tétele alatt Varga Mihály 21 éves magyar katona elhalálozása van elkönyvelve a következő jegyzettel: A hazáért hősi halált halt kaltona halálesete bejegyezve a Belügyminiszter által közölt adatok alapján (51772—1918. B. M. sz.) Varga Mihály különben a 23-ik honvéd gyalogezredben szolgált s ott, teljesített szolgálata közben halt meg. Varga Kelemen, a bátyja azt állítja, hogy öcs- Vsét vitték el tévedésből az olaszok, de az sincs kizárva, hogy nem. tudta Öccsének pontos nyughelyét s igy egy olasz hős poraira vitték ki minden héten a kegyelet el nem hervadó virágait. I Körkemencéhez, mészégetéshez abszolút H Cim: KORNIS ZSIGMOND, ARAD. Nem drága, mert jó a HOF
