Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-17 / 109. szám

XIII. ÉVF. 109. SZÁM.

„La kenuié iurcjiae“ és a „belle Flora“ — Egy némsí zsoMban álló kémnő kalandos élele Konstantinápolyiéi Mewyorkíg — A Bownáng- Slreel házi démona, aki magába bolonditott egy olasz miniszter- elnököt — Titokzatos „archeológiái“ gyűjtemény egy német professzor mcntrenxi lakásán

Ä Keleti Újság eredeti cikksorozatának negyedik közleménye

{Párisi munkatársunktól.)

Forog a film. Most egy olyan hires kémnőt mutatunk be, akinek regényes tevékenységét nem a hazafias kötelességtudás forrósága hevitette fel, de a puszta, önmagáért való kalandvágy.

La „Beauté turque” — igy jegyzi fel kalandos pályáját Robert Boucardnak,. az angol kémszolgálatról irt könyve, amely titkos archívumok alapján készült. Igazi neve Despina Davidovits. Napvilágot Konstantinápolyban látott. Aki meg fordult Konstantinápolyban, észrevehette, hogy ott nem nagy dolog a nyelvismeret. A szép Davidovits leány már a kikötőben felszedett néhány nyelvet magára és amikor férjhez ment egy Paul Storch nevű franciához, már tökéletes dáma volt. Ez a hölgy nem birt a vérével, házassági botrányai egymást kergették és férje, aki nem egyszer megbocsátott neki. mert annyira szerette a bűnös asszonyt, a végén is elválni kényszerült tőle.

Despina Davidovits Párisban telepedett le. Neve most: Mme Mézie. De odahaza érzi magát Madridban és Londonban is, ezúttal már Mme Hesketh. Rómában visszatért a Davidovits névhez, Washingtonban azonban mint Belleville bárónővel találkozunk vele.

Szépsége, okossága megnyitja a leg- exkluzivabb szalonok ajtóit. Az érdeklődést már puszta megjelenése felkölti, minden fővárosban gáláns kalandjai akadnak. Hirtelen eltűnik, senki sem tudja, hogy hol van, maga után hagyva néhány összetört szivet, lehetőleg a xnaga- sabbrangu katonatisztek körében.

A rejlelstaies trió

i Csak 1918. év elején derült ki, hogy miért mászkál oly sokat a világban a szép töröknő. Az Intelligence Servicének feltűnik a környezete: egy bizonyos ..báró” és egy harmincéves jelentéktelen arcú német hölgy. Az ágensek munkába állanak, figyelnek.

Mme Hesketh túlsókat van együtt egy semleges állam diplomatájával. Ennek a diplomatának viszont sűrűn van találkozása a központi államok követ- ségi köreivel.

Az ügynökök figyelmét nem kerüli el, hogy a szép hölgy luxuriózus életet folytat, állandóan estélyeket ad gazdagon berendezett madridi palotájában. Kissé gyanús az is, hogy e palota személyzete kizárólagosan német. Az ügynökök már belopődznak a házba is, bizalmas beszélgetéseket hallgatnak ki rejtekhelyeikből. Nos, semmi kétség, hogy egy első osztályú kémnővel van dolguk. De mi sem oktalanabb, mint lecsapni az első gyanús jelre. Ha az ügynökök nem tudják megkaparintani a kémnő birtokában tartogatott okmányokat, csak félmunkát végeztek. Viszont Mme Heskethnek is nyitva van a szeme.

Amikor észrevette, hogy megfigyelés alatt áll, hirtelen kereket old a fiatal özveggyel és a rejtélyes báróval egyetemben.

Az ellenspionázs emberei egyelőre szem elől tévesztik. Három hét múlva azonban a Downing- streeten már tudják, hogy hol van. Newyorkba érkezett a kis társaság és mindhárom tagja más és más hotelben szállt meg. Az éj leple alatt azonban a Central-park melletti kis tó közelében találkoznak.

Newyork nagy város, de ,.Belleville bárónő” szeszélyei oly excentrikusak, költekezései oly szembetünőek, hoqy a társaságokban beszélni kezdenek róla. Öicsérik a szőkeségét — közben származását eláruló ébenhaját szőke paróka mögé rejtette — magasztalják a szellemét. «

Az ellenkémszolgálat azonban megint a sarkában van. Megállapítja az újonnan érkezett dáma személyazonosságát és azt is, hogy fontos okmányokat helyezett el egy bank páncélszekrényé- w „ ben. J /

Az már az Intelligence Service dolga volt, hogy hogyan juthatott a hét lakattal elzárt okmányoknak tulajdonába. Hiába keressük az idevágó titkos jelentést, ez a momentum hiányzik. Tény, hogy sikerűit nekik megszerezni a dokumentumokat.

Viszont ugyanakkor nem sikerült nekik Belleville bárónőt nyakoncsipni.

Newyorkból meglógnak mind a hárman, hetekig bujkálnak és csak a véletlenen múlik, hogy nem kerültek fel az induló hajóra. Az amerikai rendőrség éppen az utolsó percben csapott le reájuk.

Kihallgatják őket

Honnan szerezték a pénzt

_ez volt a vizsgálóbíró első kérdése. A báró makacsul azt állítja, hogy gazdag francia szülők gyér neke, tőlük örökölt. A német özvegy nem tagadta le

eredetét, viszont azt állítja, hogy hires varrónő, aki száz dollárt keres hetenként és megengedte magának a luxust, hogy Amerikába jöjjön át ..séjour”-ra. A csinos török nő. akit közben megfosztottak szőke parókájától, nem ilyen körülményes. Cinikusan bevallja, hogy a Boszporus partjain született és nagylelkű barátai tették lehetővé fényűző életét.

Visszavezették mind a hármukat a vizsgalati fogságba és az amerikai rendőrség tovább nyomozott. Mind a három letartóztatott vallomása természetesen hamis volt. Eléjükbe tárták a nyomozás jegyzőkönyveit, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy hosszú idő óta berlini kémiroda szolgálatában állanak. A leálcázott Despina Davidovits azonban konokul hallgatott tovább és nem árult el semmit.

A kémkedési pör lefolytatása azonban elmaradt. 1918 júniusában

a fogházőr szokása szerint bepillantott a cellákba, de a német-töröfc kémnő cellájában szokatlan csendességet észlelt.

Mme Davidovits halálán volt és hiába próbáltak az utolsó pillanatban élesztési kísérleteket alkalmazni, néhány perccel később meghalt.

Halála épolyan titokzatos volt, mint az élete. Senki sem tudta megállapítani, hogy mérgezés vagy valami más ok következtében halt meg. Azt sem, hogy ezt a szabadító, titkokat elrendező jótékony halált ki csempészte be a cellába.

Talán egyedül gróf Bernsdorff

_fejezi be

az említett francia szerző elbeszélését melankolikusan — pattanthatja fel a titkot,

 titokzatos Flora, akibe minden diplomata beleszeret

E történetnek ellentörténete a „belle Flora” esete.

Az angol titkos rendőrség ügynöke. E nemben a legmegbizhatóbb. Lehet, hogy ir származású, azt is mondják róla, hogy osztrák. Származása a nagy nyilvánosság előtt homályba vész. Igazi nevét is legfeljebb a Downing- street urai tudják, csontos termetű, félbarna, kékszemü.

Tizenkét nyelven beszélt, hihetetlen tökéletességgel. Ha az angol kémiroda szükségét érezte, hogy valamelyik államférfiul közelebbről kipuhatolja, a szép Flórának adott rá meg- bi zatást. Ha igazok azok az adatok, amelyeket feljegyeztek róla,

módszere majdnem csalhatatlan, mert

csak három ízben vallott vele kudarcot bravúrjainak hosszú sorozata alatt.

A megismerkedés a kiszemelt „áldozattal” sohasem kerül nagy nehézségbe. A szép nő önmaga jelentette az ajánló levelet, de azért fel volt szerelve egy bankvezér, diplomata, ipari kapitány szives rekkomandációjavai. Valami különleges bájítalnak lehetett a birtokában, mert egykét találkozás után már magába bolondította azt, akit akart.

Egy francia politikus kétszer beszélt

vele és képes volt érte otthagyni gyermekeit, családját,

otthonát, karrierjét. Pedig Flora nem akart tőle egyebet, — hiszen szövetséges állam diplomatája volt — mint kipróbálni az erejét. Csak paukolt, iskolázott.

Egy Ízben Primili grófnál volt estély Rómában, a via Salustianai palotában és Olaszország egyik volt miniszterelnöke — hirforrásunk nem árulja el, hogy kiről van szó — halálosan beleszeretett. Akkor Pomereu D’Aquitine grófnőnek hívták. Ez az államférfiu feltárta előtte az olasz főúri szalonok ajtóit és a pszeudogrófnő mindenről értesülhetett.

1915 nyarán az angol kémiroda vakmerő tervvel bizta meg,

—- Miss Flora azonnal indul Svájcba és egy ott működő német hírszerzőtől megszerzi az okmányokat.

Kaland Svájcban

A német notórius kémet Ehrhardt profesz- szornak hívták — számos német kém a „professzor” szelíd maszkjában operált akkoriban — és Montreuxban lakott. Megismerkedni vele gyerekjáték volt. De ez a német tele volt bizalmatlansággal. Ameddig a városban beszélgettek, olvadt a bókoktól. Viszont a lakásába senkit sem engedett behatolni. A szolgaszemélyzetnek is csak akkor lehetett a szobájában tartózkodni, amikor ő odahaza volt. „Felbecsülhetetlen értékű archeológiái gyűjteményemet féltem” — szokta mondani.*

Nos, ezek a gyűjteményes tárgyak nem voltak egyebek, mint a svájci német kémorganizáció adatai.

Londonban már tudták, hogy mit tartalmaznak ezek a titkos kodéval ellátott „archeoló- giai”feljegyzések.De a bizonyosságot akarták és másrészt nyilvánvalóvá tenni a svájci kormány előtt Ehrhardt professzor kémtevékenységét. Flora már két hete tölti az időt a kies genfi tó partján, de még semmi eredmény. Most már presztízskérdésre megy a játék. A vége az, hogy Ehrhardt professzornak óvatosságát legyőzte a testi szenvedély és meghívta Flórát vacsorára magához.

Szerelmi jeleneteik egyik pauzája közben a kémnő arra kérte a professzort, hogy hozza be neki parfümös flakonját, amelyet a másik szobában hagyott. Nem lehetett kitérni e kérés elől. Meg is találta a secreíairban a keresett okmányt amikor váratlan dolog történt.

A függöny mögül kilépett a professzor titkára, ,

, akit a professzor azzal bízott még. hogy figyelje meg a nála lévő idegen hölgyet. Éhrhardt magából kikelve intézkedni akart, hogy letartóztassák a tolvajt. Flora azonban térdre esett, kö- nyörgött, hogy kerüljék el a botrányt és felajánlotta, hogy hálából elárulja neki a brit kémiroda titkait. A németek összenéztek, haqyták magukat lebeszélni. Egész éjjel hallgatták Flora jelentését, betüzgették a chiffret és harmadnap kapta meg Ehrhardt kormánya rosszalását, mert kiderült, hogy a bemondott jelentés közönséges misztifikáció volt.

Kémnőá a üilágfjáOorudan