Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-16 / 108. szám

6 Tin, gyp, tos, szám, .. Ht 'ttte». Ml I JfejSÜSgESaESJ^-^ ^ "'"' « Haifái városi tisztviselőt is alkalmazottat bossitanak el a kolozsvári városházán Csak a nélkülözhetetlen és szakképz1--!! tisztviselőket tarifák meg ! !(Ko!czsvár, május 14.) Már többször megírtuk, hogy Kolozsvár város tanácsa most doi- • gozik az uj költségvetés összeállításán. A folyó év pénzügyi gazdálkodását az éx-lex és a tökéletes péüEtelenség jellemezte. A tisztviselők fizetésüket csak nagy késedelemmel kapják meg, a magánhite­lezők is hiába kilincselnek a pénzügyi tanácsosnál, mert még a legszükségesebb kiadásokra sincs fede­zet. A város pénzügyi gazdálkodásának rohamos le­romlása s a bizonytalan jövő kényszerítő erővel pa­rancsolja, hogy az interimar bizottság a legszigorúbb taka­rékosság álláspontjára helyezkedjék és a iétszámfeletti tisztviselőket építse lé. Tagadhatatlan, hogy a leépítés gondolata nem mai keletű, már az előző tanácsok is felvették programjukba, de nem akadt pénzügyi tanácsos, aki merte volna vállalni a leépítés népszerűtlen ős antiszociális színezetű alkalmazását. Amikor a kérdést napirendre tűzték, naciona­lista és más hamis jelszavak kerültek előtérbe. Az interimár bizottság is bizonyos aggodalommal és fé­lénkséggel nyúlt a kérdéshez, de végre is az általá­nos pénztelenség, mint „vis maiori.’ olyan megdönt­hetetlen érv, hogy most a leépítés elől nem tudnák kitérni. A mai napig á tisztviselők egyetlen bani fizetést nem kaptak. A város kasszái üresek, az adóprés sem tud anuyi pénzt kisajtolni a polgárok­ból, mint az elmúlt években, tehát nem volt más választás, mint a leépítés. Nem először írjuk meg, hogy Kolozsvár váro­sának hatalmas tisztviselői tábora van, amellyel Románia fővárosát is nyugodtan lehetne adminisz­trálni, viszont a nagy létszám miatt nem tudják a jó munkaerőket megfelelően fizetni. A költségvetés ^'összeállításánál megállapítást nyert, hogy a város­inak jelenleg körülbelül háromszázötven alkalmazottja van, akikből legalább haívanat akarnak el. bocsátani. A város vezetősége szemelőtt tartja, hogy a rendes státusba beosztott családos tisztviselőkét meghagyja állásukban és lehetőleg olyanokat- fog leépíteni, akik a múltban is, mint létszámfelettiek szerepeltek és akiket nélkülözni lehet. Mint jellem­ző szimptomát nem hallgathatjuk el, hogy a kolozs­vári városházán csak egymagában több mint hatvan szolgát tartanak, holott a magyar rezsim idején maximum tiz-tizen- két szolga teljesített szolgálatot. Az egyik városi hivatalnok kiszámította, hogy a városházán minden harmadik embernek szolgája van, de van olyan főhivatalnok is, akit a szolgák gyűrűje vész körül. A különböző rezsimet tömege­sen vették fel a tisztviselőket, akik lassanként mind rendes fizetési státusba kerültek és ma már nehéz az elbocsátásuk. Az állami tisztviselők szolgálati idejére vonatkozó törvényt a közigazgatási tisztvi­selőkre is kiterjesztették, tehát ennek az értelmében minden harminc évi szolgálattal rendelkező tisztvi­selőt nyugdíjazhatnak, sőt a szolgálati időre való tekintet nélkül azokat is; akik az előirt korhatárt betöltötték. Ilyen viszonyok közt az interimár bizottság a törvényes formák betartásával bocsáthat el egyszer­re hatván városi alkalmazottat. A nagyarányú el­bocsátások természetesen nagy riadalmat keltettek a városházán. Érthető, ha minden tisztviselő, altiszt, vagy szolga vagy akárki a mai nehéz megélhetési viszonyok között- az állásához ragaszkodik. Min­denkire nézve sajnálatos, ha állás nélkül marad. Nem akarjuk feltételezni sem azt, hogy a tisstviselöelhccsátásoknál, mint az a múltban történt, politikai szempontok érvé­nyesülnének. A leépítésnél a vezérelv csak szolgálati érdek lehet. Elsősorban a nélkülözhetetlen tisztviselőket, másodsorban pedig a kvalifikált, szakképzett hiva­talnokokat kell állásukban megtartani, mert nem a tisztviselők mennyisége, hanem annak a minősége számit égy modern városi közigazgatásnál. A leépí­tés kérdése különben a legközelebbi állandó bizott­ság ülésén, tehát hétfőn kerül napirendre és még nem lehet biztosan tudni, hogy a pénzügyi tanácsos előadói javaslata az interimár bizottság egyöntetű állásfoglalásával tatálkózik-e, vagy pedig a leépí­tés nagy munkáját a mostani tanács is, amint az előző tanácsok is tették, bizonytalan időre elha­lasztja. A fogyasztók iskolája * Henry Ford egy mintaiskolát alapított és Száz- millió dollárt hozott forgalomba, amelynek rendel­tetése ezúttal nem a tömeges autótermelés. Az is­kola célja, hogy a jövő nemzedékéből mintaszerű fo­gyasztókat neveljen, az ipari termékek megbízható vásárlóit. Ford az áruk mellé vevőket is akar ter­melni — mindenesetre ez egy uj változat Ford ter­melési politikájában, amelyről már1 annyi regényes dolgot hallottunk. Mit kívánunk meg elsősorban egy becsületes, megbízható vevőtől? Pénzt. A tanítványnak tehát arra kell törekednie, hogy megtanuljon pénzt kérni a munkájáért. A Ford-iskola növendékei tehát nem fizetnek tandijat, sőt ellenkezőleg őket kell megfi­zetni azért, amiért iskolába jönnek. Tizenkettő- tizenhétéves ifjak naponta 17 sehililingct kapnak a produktív iskolai munka elismeréséért. E pénz egy részéből szórakozásaikat fizetik az iskolában, a ma­radvány fölött szabadon rendelkezhetnek. A Ford- iskola legfontosabb tantételei közé tartozik, hogy miként tudják a növendékek fölöslegüket leghasz- nothajtóbban elvásárolni. Irodalom, művészet, nyelvek, zene, ezek a „fe­lületes“ dolgok, amelyekkel a széplálek ékesíti ma­gát, a Ford-iskolában még csak fakultativ tantár­gyaknak éem tekinthetők. A tanítás koncentrálása életbentarfó szükségességek megteremtésére irányul. Egyelőre a falusi ifjúsággal próbálják ki ez iskolát, később e princípiumot átviszik a városi ifjúság éle­tébe is. Harminc ifjú lakik égy farmon. A Ford- iskolában nincs tanterv, tanterem, könyvek. A fel­adatok : a mindennapi élet feladatai, kapcsolatosak a farai munkájával. A Ford-iskola ezt tanítja: ho­gyan tudom magamat megőrizni frissnek, jóllakott­nak, egészségesnek és munkakedvelőnek? A Ford- tauitványnak nem szükséges tudni, hogy ki volt Shakespeare. Az iskolának csak egyetlen egy „tu­dományos“ tanereje van, aki három hetenként bele­csepegteti a növendékekbe azt az elméleti tudást, ami feltétlenül szükséges. Ford letiltotta a sportne­velést. Aki testi munkát végez, annak nincs Szük­sége sportra. A tekintély problémáját rövid utón intézik el az iskolában: a ház ura aiitokratikusan uralkodik; a tanítványokat kis csoportra osztják csoportvezetővel az élén és a csoportokat a ház ura nevezi ki Önkényesen. Az első polgári kötelesség: engedelmesség. Az iskolákban, mint a kaszárnyában sorjában állanak a tanítványok, az ágyak, a szekré­nyek, tányérok, áütók, fák, tyúkok, tekének és> ma­lacok. Fordnak különösen szívügye, hogy az amerikai ifjúságban egy standard-gyomrot fejlesszen ki. Min­denki egyformán étkezzék és ez az elv az ideális közösség konyhához vezet el. Ford saját gyomrát állítja oda, mint a jövő standard gyomrát. Termé­szetesen a Ford-íizemben nincs alkohol, nincs do­hány, nincsenek fűszerek, só is csak rendkívül kis mennyiségben, cukornak sincs helye és Ford fana­tikusan ellenáll a krumpli és a hús összetételének. Ford szerint vagy hús a főétel az asztaüoii, vágy krumpli,, de a kettőt nem szabad összekeverni egy­mással. Ford tanterve szerint a tea, kakaó, kávé, ár­talma« szerek és bűnös érzésekre csábítanak. Min­den üdvösség a nyers salátától jön, amely nem hiányzik egyetlen-egy étkezésnél sem. A reggeli tej és sül tálra* és ezzel a táplálékkal a gyomrukban dolgoznak az ifjak az ebédig friss levegőn, az ebéd viszont salátából, zöld főzelékből, tejből és kenyér­ből áll. Vacsora: nyers' saláta és hús. A Ford-tanitványok megszokják e kosztot és idővel nem is bírnak el más táplálékot. A Ford- iskola vezetősége folytonosan utal a szokványos pol­gári konyha hátrányaira. A Förd-iskólában csak „atya“ van, asszony® ép­ségnek nincs helye. A főzést, surlást, vasalást, edénymosást is a fiúk végzik. Szünidős Sápokon en­gedélyt kapnak a tanítványok, hogy ismerőseiket meglátogassák, de abban az esetben, ha az a szán­dékuk, hogy olyan házbfth látogassanak, ahol fiatal leány van, közölniük kell az iskola igazgatóságával a leány nevét, amelyet aztán gondosán regisztrál­nak egy könyvbe. Henry Ford amerikai „standard-pUritáno“-kat képző gyára már kétéves. Fognak-e szaladni ezek az uj embermotörok, vágy megrekednek az ut sa­rában, a jövő zenéje. Ford nevelése mindenesetre sbk hasonlóságot mutat a kommunista nevelési mód­szerekhez, mert ezek is gépeket akarnak előállítani. A'e ©me§|a as amely mlEasSifg fiatal marad* Minden egyes a 175 részből álló Omega-óra alkatrésze ezredmiliméter pontosságra van kipróbálva és igy meg­állapított tény, hogy a járás által a, «.«»plíezet ügysszéSváí* Bem ko­pik és ezáltal az egész világon az Ómega- órát mint « egy életre elég » tekintik. * Kérje bemutatásra a legújabb <40,S Ómega-mintát». Az Omcga-óra egyedül­álló versenytársnélküli minőség. Mássá! nem potőlhatő. Egy precizlos óra müxtsSeraki réazéee I Omega Ilf férfi« és fitt-ruha üzlet II llf férfi- és f ki-ruha üzlet!! Kész ruhák, valamint saját szabóságon! által, saját szöveteimből készül1 térít- és íita-rsíMákai, treatébeot és kabátokat legújabb divat szerint készítve, legelőnyösebben szerezheti be M£fÍDIL LiypS-nál CLUJ Szabott árak! Cal. Reg Férd. (Wesselényi U.) 2-A. Szolid kiszolgálás!

Next

/
Thumbnails
Contents