Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-11 / 105. szám
4 XU1, fíVF. 105. SZÁM. Mtxßlt velünk... Utód. ki e papírok [ölé borulsz, ezt a pár sort Néked üzenem, aki azután kutatsz, hogy mi volt velünk, amig éltünk ezekben a napokban itt, 1930-ban ,.. Nagyon rövid leszek és tárgyilagos. Nyugodtan ide figyelhetsz, nem vezetlek [élre, nem be[olyásol semmi. Azt mondom el, ami tényleg érdekel. Pártokon [elül állok. Itt éltem és tényleg ez történt velünk. Ez volt és van velünk, hogy kissé idegenszerüen, de annál megközelitőbben fejezzem ki magam. Bizonyára olvastad napjaink történetét s tudod, hogy milyen természetű nagy problémáink voltak. Tudod, miket olvastunk s miket játszottak a színházainkban. Valószínűnek tartom azt is, hogy időd csodálatos perspektívájából csodálkozol technikánk némi primitivitásain. Jegyezd meg azonban: ez a primitív állapot nekünk csoda volt és ezerszerte több, mint ahogy a gyermekkorunkban volt. Vasszigeteket építettünk az Óceánra. Már szó volt közöttünk a, La Manche alagutról és arról, hogy az életben mindent tervszerűen kell szabályozni. India sik- rászállt függetlenségéért. A gyarmati népek [elszabadulása a mi napjainkban már megkezdődött. A roppant dolgok magvait vetegettük mindenütt. De nehogy azt hidd, hogy ez az, amiről üzenetet küldök teneked ... Nem. Történt itt egyéb is velünk. A problémáinkkal való viaskodások — gondolod te. S valószínűleg meg is tudod nevezni ezeket a problémákat. A szocializmust, a [ascizmust s a többieket. Az emberiség haladásának az ügyét. Ezek a problémák tényleg foglalkoztattak bennünket napról-napra. A könyveink és a lapjaink mind teli vannak ezekkel, ezeken kívül tényleg mi is állandóan beszélgettünk és vitatkoztunk egymásközt ezekről. A lényeges azonban. Messzi Utód. ne vedd rossz néven, még se ez volt. Nemi Még ha betöltöttük is velük a napjainkat. Ha éjszakákat ültünk is át akár itt, akár Milánóban, akár Párisban, akár Budapesten, hidd el a leglényegesebb, nekünk magánembereknek még sem ez volt. S nem is a boldog vagy a boldogtalan szerelem. vagy valami olyasmi. mit te már szintén ugyan úgy nem ismersz, mint ezeket, hanem valami egyéb. Valami más. Valami olyan, amiről te már hirt se hallottál. Valami egész különös dolog: a várakozás. Igen, a várakozás. Mindig vártunk. Reggeltől estig. Az egyik reggeltől a másik estig, heteken, hónapokon, éveken, az egész életen keresztül s közben intéztük a dolgainkat, a kicsiket és a nagyokat. A várakozás közben építettük a [elhőkarcolólcat, az acélszigeteket, tártuk [el a bányákat és irtuk a könyveket s kalapáltunk és [urtunk, faragtunk. Közben azonban állandóan várakoztunk. Hidd meg, nem is valami nagy dologra. Nem is arra, hogy ami rossz volt tegnapig, az holnap már jó legyen, a jóból meg legjobb. Nem is képtelen és elérhetetlen dolgokra várakoztunk. Amire vártunk állandóan, az sokkal kevesebb volt. De ez a kevés — sajnos — betöltötte az életünket. Nem tehetek róla (talán a te korod tiszteletreméltóbbl), de minekünk ez a kevés volt a minden. Szégyenlem leírni. Én is érzem a szomorúságát és a szégyenét ennek s most, hogy meg kell mondanom, el is pirulok Előtted, a Késő Századok előtt, hogy azokban a napokban, melyekben élek, nékem is és a kortársaimnak is ez a valami, egy ilyen valami volt a fontos, ami után egész nap szaladgáltunk. Szégyenlem leírni, de igy volt. íme bevallom: Mindannyian vártunk. Vártunk állandóan a szombat estére, az elsejére és a tizenötödikére. Mindennap minden gondjaink, kedélyünk színét, anyagát ennek a várakozásnak a kilátásai és a kilátástalanságai hatották át. Ez a várakozás volt a gondunk. Az volt a gondunk: megkapjuk-e azt. amire várunk ... Nagyon nevetséges, de igy volt. Mindany- nyian vártunk. Vártunk arra, amikor esedékes számunkra az az összeg, amire mindig a leg- haladéktalanabbul és a legégetőbben volt szükségünk. Mindannyiunknak ez az Összeg volt a legfontosabb... Ó, mi minden volt ez a várakozás! Odahaza az ablaknál álltunk és doboltunk az üvegen, vájjon jön-e a pénzeslevélhordó. A kávéházban az ajtót lestük. Seholse és sohase ültünk nyugodtan, mert mindig volt egy Terminus, amikor pénzt kellett kapnunk s vele együtt egy másik terminus, amikor ezt a pénzt el kellett fizetni. Mindannyiunk mindig az esedékesség e pozitiv és negativ terminusai között várt. Mindig valami terminus előtt álltunk. A dátum előtt, amire mi vártunk, vagy azelőtt a dátum előtt, amikor valaki miattunk várt. Így fonódtunk össze emberek s ez az összefonódás, ez a nagy egymásravárakozás volt a mi napjainkban az emberiség kertje .. . Hidd meg, — ha Te már nem értenéd e várakozás kínjait — szörnyű kin ez. Vad és marcangoló. írd fel a jegyzeteid közé: ez a kin volt a kerete életünknek s minden egyéb csak rajz volt az életünkben. Disz és ciráda. A szép és ritka pillanatok mind elsuhantak. Csak ez a várakozás volt állandó. Mellette minden másodlagossá törpült s elhomályosodott, eltűnt. Ez a várakozás volt minden . .. Kétségtelenül sokan voltunk. A városaink nagyon forgalmasak voltak. Minden ház zsuI folva volt. De jegyezd meg, ez a forgalom és zsúfoltság mind emiatt történt. Az emberek nyüzsögtek és szaladgáltak, mert rohantak az esedékesség terminusa felé, hogy kitolják azt, vagy megkapván az összeget, tova rohanjanak vele oda, ahol már esedékes. Igen .. . Olykor állott egy-egy fiatalember, valamiféle költő a sarkon és nézelődött s álmodozó párok is ködlöttek fel itt-ott bolyongva. De ezek is vártak... A költő a beígért kétszáz lejt várta a sarkon, az álmodozó párok pedig az elsejei ezerötszáz lej fizetésemelést, hogy azután ne álmodozzanak már, de berendezkedjenek a nagy és állandó várakozásra. A polgári lét terminusról terminusra gördülő valóságára. Nemes Utód! Ez volt az életünk. így múltak a napok. Ezeknek a várakozásoknak a sikertelenségei idézték fel a bajokat és a konfliktusokat. Ezek miatt veszekedtünk és tartottunk haragot. Az a nagy lázhalmaz és össze-vissza gabalyodás, ami az életünk volt, emiatt forgott... Nagyon szomorú, de én személyesen már nem tehetek róla. A köztünk eltelt évgyűrűk sírja alól üdvözöllek! Ne vess meg! (G. G.) Dr. György Lajost a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta Budapestről jelentik: A Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi ülésén dr. György Lajost, az ismert irodalomtörténészt, akit nemrégiben a Petőfi Társaság hivott meg tagjai közé, beválasztotta az akadémia IL osztályába, a szépirodalmi osztályba levelezőtagnak. György Lajos megválasztása egyhangúlag történt, jeléül annak, hogy milyen osztatlanul ismeri el a magyar tudományos világ a kiváló tudós érdemeit. György Lajos megválasztása az akadémiába külön büszkeséggel tölti el Erdély magyar tudományos köreit, hiszen György Lajos tudományos életünk megszervezése körül a legjelentékenyebb szerepet viszi. Sokáig volt szerkesztője a Minerva szépirodalmi folyóiratának, a Pásztortüznek, ma is szerkesztője az Irodalmi Szemlének, lektora a Minerva könyvkiadóvállalat sorozatos gyűjteményeinek, fáradhatatlan bu- várlója a magyar irodalom történetnek és tanulmányai, ameh-eket legutóbb a magyar irodalom és a külföldi irodalom kölcsönhatásainak megkeresése körül irt, a legszélesebb körben feltűnést keltettek. Utalnunk kell György Lajos bibliografikus tevékenységére is és ha elméleti munkáján kivül figyelembe vesszük azt az állandó impulziv tevékenységet, amellyel a kisebbségi élet tudományos felvilágosítását szolgálja, válik csak szemléltctővé az & munkásság, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia most György J^ajos beválasztásával honorált. Â csempész-va^yonok revízióját és elkobzását kéri egy határszéli falu Pete község védi a reputációját (Szatmár, május 9.) Pete község jelentéktelen kis falucska volt Szatmármegyében, pár kilométernyire Szatmártól. A Csenger felé vezető országút mentén fekszik, a köves ut mentén, vasútállomása sincs s igy mindaddig Szatmáron is alig tudtak róla valamit, amig bele nem került a trianoni békeszerződésbe, mint a román—magyar határ egyik állomása. Ezzel megnőtt a jelentősége: átkelési pont lett és — mint minden átkelési pont — egyszersmind forgalmas csempészési gócpont. Az utóbbi időben alig kerül a szatmári hatóságok elé csempészési ügy, amelyet ne a petei határon bonyolítottak volna le, amelynek tettesei, de legalább a fuvarosai ne peteiek lennének. A peteiek már úgy vannak a csempészeikkel, mint a miskolciak voltak annak idején a csizmadiákkal, máramarosiak a tanúikkal. Hogy mennyire otthon vannak a peteiek a csempészés minden furfangjában, arra jellemző egy nemrég odakerült vámtisztviselő elbeszélése. A vámtisztviselő elmondja, hogy mindjárt azután, ahogy Petére került, felkereste egy ismert csempész. Nem is kertelt soká, feltárta |a csempészési konjunktúra nagyszerű lehetőségeit. Nem kell semmi, csak szemet hunyni és dől ,a pénz. — Bosszantott a szemérmetlenség, amellyel a csempész az ajánlatot előadta —7 meséli a vámos __ és szinleg belementem a dologba. Felcsaptam. De nyomban figyelmeztettem a grani- csárokat, hogy tartsák szemmel az illetőt. __Pár nap múlva a granicsárok csakugyan meg is csípték az én „üzlettársamat“ amint egy zsákkal a hátán jött a magyar határ felől. Szemérmetlen nyugodtsággal jött, mint aki biztos a dolgában. Mikor azonban á granicsárok megállásra szólították fel, futásnak eredt és hosz- szas hajsza után eldobta a zsákot. — A zsákban pedig — értéktelen szalma volt. — Ismerem én már az ilyen trükköket, mondta aztán a vámosnak, a csempész, __ öreg róka vagyok én, nem ugróm be könnyen. Nem mindig „megbízhatók“ a vámos urak. Azért előbb csalc szalmával próbálkoztam. Ha evvel megfognak, nincs semmi baj. Ha azonban a „próba ut“ sikerül, akkor jött volna az igazi... Szóval Petének, mióta határ lett, igen megnőtt a hírneve. De Pete községnek ama kevés lakosa, aki mindezideig ellent tudott állani a kisértésnek és nem csapott fel csempésznek, fölöttébb restelkedik a kétes híresség miatt és nem vállalja, hogy amint a lakhelyéről van szó, mindjárt gyanúsan nézzenek rá. Ennek a következménye az a beadvány, amelyet Pete község tanácsa intézett dr. Dobossy Endre vármegyei prefektushoz. Ebben a beadványban elmondják, hogy a község általában meg van bélyegezve és a község becsületes lakosságának pirulnia kell falujuk rossz hire miatt. Azt kérik hát a prefektustól, hogy rendelje el az összes petei lakosok vagyonának reviziójál és ahol úgy találják, hogy a vagyon eredete a csempészéssel van összefüggésben, tegyenek előterjesztést a minisztériumnak, a vagyon elkobzására. A peteiek naiv, de becsületes óhajtásának természetesen nem lehet eleget tenni, mert olyan törvény, amely egy falu lakosainak vagyonára vonatkozóan lehetővé tenné a revíziót vagy éppen az elkobzást, ez idő szerint nincs... De a peteiek beadványa érdekes dokumentuma egy határszéli kis falu életének. Dénes Sándor. — Megjelent ez uj lakbérleti törvény pontos magyar fordítása. Kapható mi n d en üt t, kőn w kereskedésben, tőzsdében és u/ságeJárusi tónál Viszonteladásra PA L L A S-nál, Clujläse trtS? * (m Kolozsvár, Strada Ratiu A). — — ii- * Ük* •#
