Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)
1930-05-11 / 105. szám
CívJ-Kolczsvár, 1930. méfus 11. Vssaffl Cluj-Kdozsv ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, egy hóra 100 lej. 10 oldalas szám ára 6 lej CD R|?TTA\T A Angol-Román biztoptiK] Alapittatott a Comercial Union Assurance Is Company Ltd. és a The f.xess insurance yjjj Company Ltd. iondoni biítositó társaságoiv® kai, amelyek egyúttal a „Britania“ viszont- bútositói és 55 milliárd Lei vagyonnal ren- IX] delkeznek. — Kartellen kívül! Összeül a Népszövetség ORSZÁGOS magyarpárti lap Szerkesztőség és kiad óki vatal:.Piaţa ünlrll (Főtér) 4 Telefon s ö——08, XIII. évfolyam £05-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYABOIiSZÁGON: 1 évre 5« pengő, félévre 20 pengő negyedévre lő pengő, es szám ára 29 fillér. tott ukrán kisebbségi képviselőnek a mandátumát meg akarják támadni azzal, hogy nem érdemel mandátumot az, aki a Népszövetséghez mer járulni a népszövetségi alkotmányban biztosított panasz jogával. Az az érzésünk, hogy a kormány még se fogja megengedni a tervbe vett esztelen elhatározás megvalósítását. De mindenesetre jellemző, hogy akkor, amikor nyugati politikusok már egy népszövetségi kereteken túlmenő, nemzetközi rendőrség fölállítása révén kikényszerítő erővel biró európai alkotmány létrejöttéről tárgyalnak, akkor még nálunk kétségbevonják azoknak a nemzetközi összefüggéseknek és érintkezési formáknak a jogosultságát, amelyeket hivatalos részről jó tiz évvel ezelőtt ünnepélyes okmányban elismertek. Egyrészt ennek a csernovitzi vitássá tett mandátumnak, másrészt a csiki magánjavak pőrének szomorú előzményeinek árnyéka vetődnek előre ama nagyszabású népszövetségi tanácskozás elé, amelynek elgondolása a szuverénitás kezelése tekintetében merőben ellentétes, mint ahogyan azt a mi kis példáink mutatják. Kimutatás hangzott a szenátusban arról, hogyan pocsékolódik a pénz a minisztériumokban Niemerower lőrabí tiltakozott a Caza parlamenti antiszemita kiszőiásai ellen Hétfőn veszi kezdetét az uj népszövetségi ülésszak. Megszoktuk, hogy a népszövetségi ülésszakokon ne túlságosan érdekes problémák szerepeljenek, de ezúttal két olyan probléma is szőnyegre kerül, amely bennünket, erdélyi magyar kisebbséget közelebbről érdekel. Az egyik probléma bennünket közvetlenül érdekel időszerűségénél, a másik pedig éppen nagy nemzetközi általánosságánál fogva. Lássuk előbb az utóbbit. Briand az összehívandó tanácsülés egyikén ismét felveti az Európai Egyesült Államok megvalósításának szükségességét, ő, akit az olasz exkülügyminiszter, Sforza, „Európa egyik legnagyobb rcálpolitikusának“ nevezett el, ime leghangosabb és leglelkesebb szóv:vője annak a páneurópai államnak, amelyet néhány évvel ezelőtt még csak az ideológusok és a százszázalékos ideálisták dédelgettek. Eleinte nevettek az emberek Coudenhove Calergi európai államszövetségének tervén, aminthogy megmosolyogták annak idején Lisztnek, a hires német közgazdásznak a szavait, aki követelte, hogy a duodee német ál- lamocskák Zollvereinba tömörüljenek, különben Németország elpusztul. A gyakorlati élet követelményeinek nyomása alatt ez a Zollverein létre is jött, aminthogy nemzetközi szükségesség egy szélesebbkeretü európai Zollvereinnek a létrejötte is — és ezt éppen Briand érzi meg legjobban, a reálpolitikus. Szükség van európai gazdasági együttműködésre, mert az. európai kultúra csupán igy tudja ellensúlyozni Amerikának és az orosz kontinensnek a nyomását. A munkanélküliek óriási száma, a termelőpiacok fokozatos összezsugorodása, a nagymérvű agrárkrízis, a fokozódó pauperiz- mus mind olyan tünetek, amelyek még az opti- misztikában is a nagy összeomlás veszedelmének előérzését keltik fel. Egy ilyen elszegényedett, meghasonlott geopolitikai területet, mint amilyen Európa, könnyen szétmorzsolhatnák az amerikanizmusnak és bolsevizmusnak a pörölyei, ha idejekorán nem segit magán nyomorult kontinensünk. Briand éppen ezt akarja elkerülni, még egyszer megkísérli a 7000 kilométerrel felszaporodott vámfalak lerontását, a termelésnek, a nyersanyagelosztásnak racionalizálását. Fájdalom, nem nagyon hisszük, hogy májusban megváltozzék Európánk sorsa, de azért érdeklődéssel nézünk a népszövetségi ülésszak elébe, amely az egyes előadók dialektikájánál fogva színessé teszi majd a közelgő politikai színjátékot. A másik bennünket közelről érintő kérdés, hogy tárgyalni fogják a csiki magán javak ügyét is. Magyar részről panaszjoggal éltek és a földönfutóvá tett családok ezrei nevében memorandumban követelik vissza az igazságtalanul elvett és történelmi jogszerzésen nyugvó közbirtokot. De ha történetesen a Népszövetség le is fegyverezné ismert elfogultságát bizonyos kérdésekkel szemben, akkor is gyönge elégtétel volna ez a csikiak számára, ha már egyszer a Dobrescu-sza- básu emberek megkopasztották az erdőket és sivataggá vagdosták az addigi barátságos gyapjas hegyoldalt. Mostanában olvassuk, hogy egy megválasz(Bukarest, május 9.) A szenátus pénteki ülésén Niemerover főrabbi Cuza professzor csütörtöki kijelentésével kapcsolatban dellaKciót olvasott fel. — Itt a szenátusban — mondotta — a felekezetek közötti egyetértés legteljesebb harmóniájában élünk és éppen ezért, mélyen érintett engem az, hogy Cuza professzor csütörtökön délután a kamarában milyen magatartást tanúsított. Noha ez a magatartás a kamarában megtalálta >a méltó választ, mégis, mint a zsidó kultusz képviselője, szükségesnek tartom, hogy a szenátusban is tiltakozzam az ellen, Cuza professzor, Roman megye képviselője egy törvényesen elismert egyházat a parlament nyilt ülésén olyan kifejezésekkel merészel megtámadni és azt a kifejezést használja, hogy a zsidó vallás kriminális jellegű. — Remélem, hogy a kormány meg fogja találni erre a méltó választ és a közoktatásügyi és kultuszminisztérium is azt a módot, hogy ilyen inzultusok többé ne ismétlődhessenek azzal a vallással, amelynek hivei közül az egész emberiségnek 6ok prófétája és azután sok nagy tudósa került ki. Ezután Zipstein szenátor akart felszólalni, az elnök azonban a házszabályokra való hivatkozással nem adja meg neki a szót, noha a szenátorok közül többen kívánják, hogy Zipstein elmondhassa beszédét. A szenátus ülésének második eseménye Jacobo- vici professzor interpellációja volt, az egyes minisztériumokban folyó pazarlásról. Hangoztatja, hogy megállapításainak, amelyeket hosszú hónapok munkájával gyűjtött össze, egyáltalában nincs politikai jellege, ő a dolgokról egészen objektiven akar beszélni, egyébként is azokat nem lehet a jelenlegi kormány terhére Írni. A minisztériumok a komoly tanulmányok és a szorgalmas munka helyei kell, hogy legyenek, ezzel szemben sokan annyi egymással összeférheteteln hivatalt töltenek be, hogy rengeteg funkciójukat semmiképpen sem láthatják el lelkiismeretesen. Két osztályba sorozza a minisztériumi tisztviselőket. Az egyik csoportba az igazi hivatalnokok tartoznak, akik fizetésüket messze túlhaladó munkát végeznek s velük szemben áll a másik csoport, a pszeudonim hivatalnokok osztálya, amely az előbbit terrorizálja és kizsákmányolja. Ennek az utóbbi csoportnak a tagjai ügyesen kihasználják a politikai áramlatokat és vagy azokkal változnak, vagy pedig még ügyesebben adminisztrálva magukat, minden áramlat között megmaradnak állásukban. Különösen az egészségügyi és munkaügyi minisztérium ügyvitelét teszi szóvá, amelyet, mint orvos a legjobban ismer. Névszerint sorol fel sok I magasállásu tisztviselőt, akik négy-öt hivatalt viselnek és rengeteg pénzébe kerülnek az államnak. Erősen kritizálja Manoila dr.-t, a központi egészségügyi hivatalt, s egyúttal az egészségügyi és higyéniai intézet vezetőjét, akinek felesége a népjóléti főiskolától is hatalmas fizetéseket húz, úgy hogy mindent egybevéve, a Manoila-családnak az állam évente nyolc és fél millió lejt fizet. Nagyon sokba kerül Voilea Aurél dr. is, aki rengeteg megbízatást kap külföldi utazásokra, ezek mindegyikéért a sokszor tiz-huszezor lejes napidijak mellett mindig 50—60.000 lejt vesz fül. Buzoioecu prof esz* szór, a földművelésügyi akadémia rektora szintén számos funkciót tölt be, olyanokat, mely kötelességeinek elvégzése egyidőben lehetetlen. Buzoi- eescu évente 1 millió 300.000 lejt kap az államtól. ' — Szeretné látni, — mondja — Buzoicescu agyvelejét, amelyet nagyszerű képességei miatt érdemes vonla az állam számára megvásárolni. Nem is említi azokat a kisebbigényü tisztviselőket, akiknek csak két-három funkciójuk van. A földművelésügyi minisztériumban látja a legerőteljesebb harcot ez ellen az áramlat ellen, ami mutatja, hogy Mihalache komolyan érvényt akar szerezni a törvénynek, amely kifejezetten megtiltja a tisztviselői funkciók halmozását. Külföldi példákat hoz fel éa azok megvilágításában állítja be az állapotok tarthatatlanságát. Kifogásolja, hogy a különböző kongresszusok külföldi látogatóit az állam pénzén utaztatják és vendégelik meg. .6 rengeteg kongresszuson vett részt a külföldön, de mindig meg kellett fizetnie a maga részét. Ezután párhuzamot von a külföldi és a romániai miniszterek fizetése között. Franciaországban egy miniszter egymillióba, nálunk kétmillióba kerül. Amíg a királyi családnak ötven szalonkocsija van, addig a minisztereknek 64. Érdekes, hogy Franciaországban csak egyetlen egy miniszteri Ezalonkocsi van. A miniszteri autókkal is nagy pazarlás folyik. — A minisztereknek még a szakácsnői is autón járnak — mondja — ezzel szemben nemrégiben Angliában egy ezredest fokoztak le azért, amiért a hivatalos autót a feleségének rendelkezésére bocsátotta. Jacoboviei professzor után Madgearu pénzügy- miniszter szólalt fel és bejelenti, hogy részletes válaszát a jövő héten fogja megadni. Moldovan munkaügyi minisztériumi államtitkár, Manoila és Voilea orvosokat vette védelmébe. Mai számunk 20 oldal
