Keleti Ujság, 1930. május (13. évfolyam, 97-120. szám)

1930-05-11 / 105. szám

CívJ-Kolczsvár, 1930. méfus 11. Vssaffl Cluj-Kdozsv ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 lej, egy hóra 100 lej. 10 oldalas szám ára 6 lej CD R|?TTA\T A Angol-Román bizto­ptiK] Alapittatott a Comercial Union Assurance Is Company Ltd. és a The f.xess insurance yjjj Company Ltd. iondoni biítositó társaságoiv­® kai, amelyek egyúttal a „Britania“ viszont- bútositói és 55 milliárd Lei vagyonnal ren- IX] delkeznek. — Kartellen kívül! Összeül a Népszövetség ORSZÁGOS magyarpárti lap Szerkesztőség és kiad óki vatal:.Piaţa ünlrll (Főtér) 4 Telefon s ö——08, XIII. évfolyam £05-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYABOIiSZÁGON: 1 évre 5« pengő, félévre 20 pengő negyedévre lő pengő, es szám ára 29 fillér. tott ukrán kisebbségi képviselőnek a mandátumát meg akarják támadni azzal, hogy nem érdemel mandátumot az, aki a Népszövetséghez mer já­rulni a népszövetségi alkotmányban biztosított panasz jogával. Az az érzésünk, hogy a kormány még se fogja megengedni a tervbe vett esztelen elhatározás megvalósítását. De mindenesetre jel­lemző, hogy akkor, amikor nyugati politikusok már egy népszövetségi kereteken túlmenő, nem­zetközi rendőrség fölállítása révén kikényszerítő erővel biró európai alkotmány létrejöttéről tár­gyalnak, akkor még nálunk kétségbevonják azok­nak a nemzetközi összefüggéseknek és érintkezési formáknak a jogosultságát, amelyeket hivatalos részről jó tiz évvel ezelőtt ünnepélyes okmányban elismertek. Egyrészt ennek a csernovitzi vitássá tett mandátumnak, másrészt a csiki magánjavak pőrének szomorú előzményeinek árnyéka vetőd­nek előre ama nagyszabású népszövetségi tanács­kozás elé, amelynek elgondolása a szuverénitás kezelése tekintetében merőben ellentétes, mint ahogyan azt a mi kis példáink mutatják. Kimutatás hangzott a szená­tusban arról, hogyan pocsékoló­dik a pénz a minisztériumokban Niemerower lőrabí tiltakozott a Caza parlamenti antiszemita kiszőiásai ellen Hétfőn veszi kezdetét az uj népszövetségi ülésszak. Megszoktuk, hogy a népszövetségi ülés­szakokon ne túlságosan érdekes problémák sze­repeljenek, de ezúttal két olyan probléma is szőnyegre kerül, amely bennünket, erdélyi ma­gyar kisebbséget közelebbről érdekel. Az egyik probléma bennünket közvetlenül érdekel idő­szerűségénél, a másik pedig éppen nagy nemzet­közi általánosságánál fogva. Lássuk előbb az utóbbit. Briand az összehívandó tanácsülés egyikén ismét felveti az Európai Egyesült Államok meg­valósításának szükségességét, ő, akit az olasz exkülügyminiszter, Sforza, „Európa egyik legna­gyobb rcálpolitikusának“ nevezett el, ime leg­hangosabb és leglelkesebb szóv:vője annak a pán­európai államnak, amelyet néhány évvel ezelőtt még csak az ideológusok és a százszázalékos ideálisták dédelgettek. Eleinte nevettek az embe­rek Coudenhove Calergi európai államszövetségé­nek tervén, aminthogy megmosolyogták annak idején Lisztnek, a hires német közgazdásznak a szavait, aki követelte, hogy a duodee német ál- lamocskák Zollvereinba tömörüljenek, külön­ben Németország elpusztul. A gyakorlati élet követelményeinek nyomása alatt ez a Zollverein létre is jött, aminthogy nemzetközi szükséges­ség egy szélesebbkeretü európai Zollvereinnek a létrejötte is — és ezt éppen Briand érzi meg leg­jobban, a reálpolitikus. Szükség van európai gazdasági együttműkö­désre, mert az. európai kultúra csupán igy tudja ellensúlyozni Amerikának és az orosz kontinens­nek a nyomását. A munkanélküliek óriási szá­ma, a termelőpiacok fokozatos összezsugorodása, a nagymérvű agrárkrízis, a fokozódó pauperiz- mus mind olyan tünetek, amelyek még az opti- misztikában is a nagy összeomlás veszedelmének előérzését keltik fel. Egy ilyen elszegényedett, meghasonlott geopolitikai területet, mint ami­lyen Európa, könnyen szétmorzsolhatnák az amerikanizmusnak és bolsevizmusnak a pörölyei, ha idejekorán nem segit magán nyomorult kon­tinensünk. Briand éppen ezt akarja elkerülni, még egyszer megkísérli a 7000 kilométerrel fel­szaporodott vámfalak lerontását, a termelésnek, a nyersanyagelosztásnak racionalizálását. Fáj­dalom, nem nagyon hisszük, hogy májusban meg­változzék Európánk sorsa, de azért érdeklődés­sel nézünk a népszövetségi ülésszak elébe, amely az egyes előadók dialektikájánál fogva színessé teszi majd a közelgő politikai színjátékot. A másik bennünket közelről érintő kérdés, hogy tárgyalni fogják a csiki magán javak ügyét is. Magyar részről panaszjoggal éltek és a föl­dönfutóvá tett családok ezrei nevében memoran­dumban követelik vissza az igazságtalanul elvett és történelmi jogszerzésen nyugvó közbirtokot. De ha történetesen a Népszövetség le is fegyve­rezné ismert elfogultságát bizonyos kérdésekkel szemben, akkor is gyönge elégtétel volna ez a csikiak számára, ha már egyszer a Dobrescu-sza- básu emberek megkopasztották az erdőket és si­vataggá vagdosták az addigi barátságos gyapjas hegyoldalt. Mostanában olvassuk, hogy egy megválasz­(Bukarest, május 9.) A szenátus pénteki ülésén Niemerover főrabbi Cuza professzor csütörtöki ki­jelentésével kapcsolatban dellaKciót olvasott fel. — Itt a szenátusban — mondotta — a felekeze­tek közötti egyetértés legteljesebb harmóniájában élünk és éppen ezért, mélyen érintett engem az, hogy Cuza professzor csütörtökön délután a kama­rában milyen magatartást tanúsított. Noha ez a ma­gatartás a kamarában megtalálta >a méltó választ, mégis, mint a zsidó kultusz képviselője, szükséges­nek tartom, hogy a szenátusban is tiltakozzam az ellen, Cuza professzor, Roman megye képviselője egy törvényesen elismert egyházat a parlament nyilt ülésén olyan kifejezésekkel merészel megtámadni és azt a kifejezést használja, hogy a zsidó vallás kriminális jellegű. — Remélem, hogy a kormány meg fogja talál­ni erre a méltó választ és a közoktatásügyi és kul­tuszminisztérium is azt a módot, hogy ilyen inzul­tusok többé ne ismétlődhessenek azzal a vallással, amelynek hivei közül az egész emberiségnek 6ok prófétája és azután sok nagy tudósa került ki. Ezután Zipstein szenátor akart felszólalni, az elnök azonban a házszabályokra való hivatkozással nem adja meg neki a szót, noha a szenátorok közül többen kívánják, hogy Zipstein elmondhassa beszé­dét. A szenátus ülésének második eseménye Jacobo- vici professzor interpellációja volt, az egyes mi­nisztériumokban folyó pazarlásról. Hangoztatja, hogy megállapításainak, amelyeket hosszú hónapok munkájával gyűjtött össze, egyáltalában nincs po­litikai jellege, ő a dolgokról egészen objektiven akar beszélni, egyébként is azokat nem lehet a jelenlegi kormány terhére Írni. A minisztériumok a komoly tanulmányok és a szorgalmas munka helyei kell, hogy legyenek, ezzel szemben sokan annyi egymás­sal összeférheteteln hivatalt töltenek be, hogy ren­geteg funkciójukat semmiképpen sem láthatják el lelkiismeretesen. Két osztályba sorozza a miniszté­riumi tisztviselőket. Az egyik csoportba az igazi hivatalnokok tartoznak, akik fizetésüket messze túlhaladó munkát végeznek s velük szemben áll a másik csoport, a pszeudonim hivatalnokok osztálya, amely az előbbit terrorizálja és kizsákmányolja. Ennek az utóbbi csoportnak a tagjai ügyesen ki­használják a politikai áramlatokat és vagy azokkal változnak, vagy pedig még ügyesebben adminisz­trálva magukat, minden áramlat között megmarad­nak állásukban. Különösen az egészségügyi és munkaügyi mi­nisztérium ügyvitelét teszi szóvá, amelyet, mint or­vos a legjobban ismer. Névszerint sorol fel sok I magasállásu tisztviselőt, akik négy-öt hivatalt vi­selnek és rengeteg pénzébe kerülnek az államnak. Erősen kritizálja Manoila dr.-t, a központi egész­ségügyi hivatalt, s egyúttal az egészségügyi és higyéniai intézet vezetőjét, akinek felesége a nép­jóléti főiskolától is hatalmas fizetéseket húz, úgy hogy mindent egybevéve, a Manoila-családnak az állam évente nyolc és fél millió lejt fizet. Nagyon sokba kerül Voilea Aurél dr. is, aki ren­geteg megbízatást kap külföldi utazásokra, ezek mindegyikéért a sokszor tiz-huszezor lejes napidijak mellett mindig 50—60.000 lejt vesz fül. Buzoioecu prof esz* szór, a földművelésügyi akadémia rektora szintén számos funkciót tölt be, olyanokat, mely köte­lességeinek elvégzése egyidőben lehetetlen. Buzoi- eescu évente 1 millió 300.000 lejt kap az államtól. ' — Szeretné látni, — mondja — Buzoicescu agy­velejét, amelyet nagyszerű képességei miatt érde­mes vonla az állam számára megvásárolni. Nem is említi azokat a kisebbigényü tisztviselőket, akiknek csak két-három funkciójuk van. A földművelésügyi minisztériumban látja a legerőteljesebb harcot ez ellen az áramlat ellen, ami mutatja, hogy Mihalache komolyan érvényt akar szerezni a törvénynek, amely kifejezetten megtiltja a tisztviselői funkciók halmozását. Külföldi példákat hoz fel éa azok megvilágításában állítja be az állapotok tarthatatlanságát. Kifogásol­ja, hogy a különböző kongresszusok külföldi láto­gatóit az állam pénzén utaztatják és vendégelik meg. .6 rengeteg kongresszuson vett részt a külföldön, de mindig meg kellett fizetnie a maga részét. Ez­után párhuzamot von a külföldi és a romániai mi­niszterek fizetése között. Franciaországban egy mi­niszter egymillióba, nálunk kétmillióba kerül. Amíg a királyi családnak ötven szalonkocsija van, addig a minisztereknek 64. Érdekes, hogy Franciaországban csak egyetlen egy mi­niszteri Ezalonkocsi van. A miniszteri autókkal is nagy pazarlás folyik. — A minisztereknek még a szakácsnői is autón járnak — mondja — ezzel szemben nemrégiben Angliában egy ezredest fokoztak le azért, amiért a hivatalos autót a feleségének rendelkezésére bocsá­totta. Jacoboviei professzor után Madgearu pénzügy- miniszter szólalt fel és bejelenti, hogy részletes vá­laszát a jövő héten fogja megadni. Moldovan munkaügyi minisztériumi államtit­kár, Manoila és Voilea orvosokat vette védelmébe. Mai számunk 20 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents