Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-02 / 74. szám
7 XIII. ÉYF. 74. SZÁM. A Wailner=lányok elindulnak Budapestről és Bukarestben csinálnak karriert... A Duci-bár istállója kéh-sárga színekben futtat a bukaresti lóversenyen Zöld slrucctollakkal, autóval, bizánci stílussal és egyáltalán semmiféle szerelemmel . . . (Bukarest, március 31.) Ha jönne valaki egyszer... És megírná azt. a bizonyos illusztrált földrajzkönyvet. a világvárosokról Nevryork.tél Athénig... És Madridtól Buenos Ayre3Íg! És megtalálná minden városnak a címerét, amiben, miint régi nemesi pajzsokon ott díszelegne a városok ősi jelleme, vagy a városok mai arca... Aféle bélyegre gondolok, amit minden város a homlokán visel. A felhőkarcolóra. (Amerika) A klubbecsületre (London). A Vörösmalom forgó villanykerekére (Paris). A metro- m'éterre (Berlin). A motorbiciklire, hátizsákkal (Becs). A Margit-szigetre (Budapest). A fekete ingre (Milánó). Szóval, mondjuk, megszületne egy ilyen világvárosi kalauz. Apró történetekkel és címerekkel, mellékelve egy feliratot is. (Példán! Münchenhez ezt: Sörben az igazság.) Akkor Bukarest címeréhez ezt a feliratot lehetne mellékelni: „A Duci-bár istállója kék-sárga színekben futtat a bukaresti lóversenyen.“ Rajz- terv: az ügetőpálya (zöld), az ég (ametiszt), a ló (szépia), a zsoké (negyven kiló), a trikó (kék, sárga pettyekkel). Mert ugyebár tudjuk, hogy báróknak, grófoknak és hercegeknek, bankároknak és színésznőknek mindig volt versenyistállójuk. (Nem mindig volt. De soknak volt.) Valljuk be, hogy nagyvilági dámák is futtatnak ^uteuil-ben, Kottingbrunnban, Alagon és Epsómban, a derbyn. De bár még nem futtatott! Éjszakai lokál eddig csak éjjel futott, nappal soha. A bukaresti Duci-bár nappal is fut. Következik a történet. Sistersek, zöld strucctollal A nevük a temesvári Lloyd-bár éjszakai programjában: Sisters D’Alven. így kérem: Sisters D'Alven, a nagy Dé-betü után fennt van a vessző, szedő ur, tessék vigyázni, a betűtől jobbra, mert ez igy franciás, tetszik tudni, a minta, mondjuk, „Marquise D’Alvergnon“. Különben Wallnei-lányok. Pestről. Az egyik a René, a másik Dnei. A pódiumon zöld strucctollakban jelentkeztek, egyéb emlékezetem szerint nem sok volt rajtuk. Be kell vallani, jól táncoltak. Aztán jött Arad, Várad, Kolozsvár, megint Temesvár. Ahogy szokás az erdélyi éjszakai életben, le egész Bukarestig. És minden várost kétszer is látogattak, a szerződésük kettőnek rendesen 40—50.000 lej, mindig meghosszabbították őket. Illetve a szerződésüket. Minél rövidebb strucctollakban táncoltak, annál hosszabb volt a szerződésük. Temesváron konjunktúrába érkeztek bele. Az összes devizőrök tapsoltak. Adták, vették Nowyorkot. Némelyiknek a füle olyan volt, mint egy telefonkagyló. Csak bele kellett kiabálni, kijött egy árfolyam. Hát ilyenkor táncoltak zöld strucctollakban, az Ur 1927-ik esztendejében a D’Alveroek. Később az egyik lánytól, Prágából kaptam kártyát. Ennyi állt rajta: „Szervusz, autónk van.“ A dolog úgy látszik kezdett komolyodni. Wallnerék letelepszenek Mire harmadszor érkeztek Temesvárra, már uj táncot tudtak. És más parfőmöt lehetett érezni abban a könnyű szélben, amely a parkett felől sodródik, együtt a jazz melódiájával a cocktailos poharak felé. Azért az újságírókkal most is szívesen beszélgettek. Az idősebbik, a René, nagyon megkomolyodott. Feltűnt egy ur, aki mindig Bukarestből érkezett és udvarolt. „A René férjhez fog menni...“ Mindenki sajnálta a duettet. Annyira összeillő kis testvérkék voltak. Mi lesz a Ducival egyedül, ha a René férjhez megy? A dolog nem volt pletyka, egy szép napon megérkeztek Pestről Wallnerék. A Vv allner ur. a papa, V allnemc nagyságos asszonv, a mama. A Wallner ur volt bankigazgató. — Kérem, — mondotta egyszer — én a leányaimat úgy nevetettem, mint' a herceemöket. Nem erre _ a tr.xvre aetetam őket, tessék «Ihimii. De tisx- te*ség*£s> 3S5gáinck igy is... Én leszegényedtcm. A ebnen Ifik táasel*i. így törfruf, Wy most láttunk, megnézni, hogy élnek ?... Rendesen ölnek. Dolgoznak 1 És Wallnerék leülepedtek Romániában. A lányok mellé. Mögé. Értük. És jött a következő állomás: ismét Bukarest. A bizánci bár Addigra már megtakarított pénzecskéjük is volt. És az idén januárra megnyílt a Piccadilly- kávéház alatt, a Katonai Kaszinó pincehelyiségében a Duci-bár. A pince bizánci stílus. Minélfogva a bár is bizánci. Wallner ur a kasszánál ül és blokkol. Wall- nemé nagyságos asszony dirigálja a pincéreket és Duci, fehér selyemruhában, maga Írja alá az artista- lányokkal kötött szerződéseket, csupa induló Ducival, aki mind szalad a karrier felé. Olyan egyszerű az egész, nem is lehet rajta csodálkozni. Benne volt a levegőben. (A bukarestiben.) Eddig rendben van. Emlékszem a Krisztinkorich Jenny kijMHHSny- ra, annak is bárja volt Pesten. Sőt előbb volt bárja, mint Josephine Bakernek Parisban. René is szépen férjhez ment. Látni őket néha kocsin a Calea Victoriein. A pesti táncosnőinek a román egyházi földbirtokok valamelyik adminisztrátora a férje. Viszont tegnap este találkoztam Ducival. Ti- zenkileneőves. Vékony, elegáns lány, tipeg a bárjában, dirigál, ő a tulajdonos, a többiek a család. A bárban estélyiru'hás hölgyeik. Urak. Műsor, amint illik. Duci tudja, hogy mi kell. Harmonika. Saxofon. Damse. — Hogy vagyt — Lovam van. — Fut? — A Ducá-bár-istállő futtatja. Kék, sárgapettyes trikó. — Szólsz, ha nyer a lő? — Szólok. Neked ne szólnék ? — És... mennyi idő alatt futottad te meg est a karriert ? — Három év alatt. így is elég soká tartott. Sokáig tartott. Vagy ezerkileneszázharminc esztendőbe, amíg a bukai-esti Duci-bár istállója futtat a mezőnyben. Tulajdonos: Wallner Duci, Pestről. Illetve: Miss D’Alven, Bukarestből. Akinek a bárja nappal is fut. Minden világvárosi földrajzkömyv eimergyüj- teményének ajánlom. Fekete Tivadar. íJJra reaieSkivü! kiélésedéit a helyzet Palesztinában az arabek és zsidók között (London, március 31.) Jeruzsálemi jelentés szerint a helyzet az arabok és a zsidók között újra rendkívül kiéleződött, A hatóságok nagyszabású biztonsági rendszabályokat foganatosítanak, hogy az összeütközéseket elháríthassák. Mindennemű nyilvános felvonulás óa gyűlés tartása tilos. Az ellentétek kiéleződésének egyik oka, hogy a jeruzsálemi községtanács ülésén egy szavazattöbbséggel arabot választottak meg a Londonba utazott polgármester helyettesének. Kolozsváron nincs papagáj-kór, de van primula-betegség t Súlyos bőr-infekciói idézett elő két ízben is egy népszerű délszaki növény A gyógymód egyszerű: ki ke l dobni, de nem kell elajándékozni a primulát (Kolozsvár, március 31.) Egy ismert kolozsvári orvos feljegyzései szolgáltatták az alábbi kedves történet forrását. Néhány héttel ezelőtt megjelenik az orvosnál X a?zal a panasszal, hogy súlyos természetű ekcémája van. Az orvos megvizsgálja betegét, konstatálja, hogy a paciens teste valóban tele van kiütésekkel. Megkezdi a beteg gyógykezelését, azonban a makacs kiütések nem akarnak megszűnni. Nehány nap múlva az orvos alaposan kikérdezi betegünket életmódjáról, foglalkozásáról, hogy ilyeu módon nyerjen valami támpontot a betegség eredetét illetőleg. Kiderül, hogy a betegnek van egy kedves ajándékba kapott primulája. Az orvos máris készen van a diagnózissal! A beteg primulája az úgynevezett Primula obcónica, bájos szobadísz, a tél és kora tavasz legszínesebb szoba-virága. Az ártatlan virág mirigyszőrei azonban tulévzékeny embereknél kellemetlen kiütéseket, bőr- gyulladást okoznak. Nem minden emberi szervezet reagál ilyen kellemetlenül a primula mérgére. A reakció az ictiószinlcrá- ziának egy rendkívül érdekes esete. Az orvos természetesen azonnal megkapja a beteg bajára a legjobb gyógyszert: a primulát ki kell dobni a beteg házából! A paciens örvendezve siet haza, hogy betegsége ilyen könnyen véget ér, az orvos pedig elégedetten gyújt szivarjára s elmélkedik a kertészet remekeinek veszélyes volta felett. Nehány nap múlva X jelentkezik is az orvosnál. Az orvos konstatálja, hogy X baja elmúlt, a kiütések teljesen megszűntek. Telnek múlnak a napok, az orvos már el is felejtette a Primula obconicat. Egy napon X szomszédja — mondjuk Y — kopog be az orvoshoz és előadja, hogy kellemetlen kiütései vannak. Mondanom sem kell, az orvos hamar készen van a diagnózissal. — Nines kérem egy cserép szép primulája? — Kérdezi a betegtől. — Ezelőtt néhány nappal kaptam egyik kedves ismerősömtől névnapomra egy bájos primulát. — Feleli a beteg. — Dobja ki a házából a primulát és meg fog gyógyulni! — Mondja az orvos. A beteg meglepetten a határozott felelettől, elmegy és nehány nap múlva jelentkezik, hogy teljesen meggyógyult. Eddig volna a történet. Az én kedves orvos barátom azonban szorongó érzések között várja minden nap rendelőóráinak idejét. Mikor jön a harmadik primulás beteg? — Elvégre ilyen rossz gazdasági viszonyok között nem lehet a primulákat az uccára hajigálni... Azt meg igazán senki sem köteles tudni, hogy embertársának, akit primulával akar meglepni, idiószinkráziája van! S. Z.
