Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-05 / 77. szám
XIII. eVF. 77. SZÁM. 1 UTÁNNYOMÁS TILOS EURÓPA CS látogatásunk az ópium és a Oasis Waíísfreetjén — 777/ rejlik a „Restaurant-ok Q át tereden — £gy t bitó szerrazzia története — Es a leánykereskedelem ?- A KELETI ÚJSÁG CIKKSOROZATÁNAK HARMADIK KÖZLEMÉNYE (Marseille.) Titokzatosan romantikus képet mutat Marseille kikötői élete. Távol a tengeren két világítótorony, amely mellett naponta százszámra mennek el a hajók. A világítótornyok percről-percre változtatják fényeiket: fehér, vörös, kék, azután ismét fehér, vörös, kék. A kikötő maga mélyen nyugszik a misztikus ködben. Becsipctt matrózok cs dokkerek bukdácsolnak mellettem, minden elképzelhető nyelven átkozódnak és azután ingadozva eltűnnek az éjszakába... Egy sötét alak jön szembe velem. Már fegyveremhez akarok nyúlni, amikor az idegen, egy öregebb ur mosolyogva jegyzi meg: csak ne oly sietve kedves barátom! Ä rendőrbiztos volt, aki Marseille titkait meg akarja mutatni — de nem lehet ráismerni. Sötét, kopott kabátot visel, csíkos nadrágot, kemény kalapot és egy lebegő Lavalliere-nyakken- dőt. Csaknem úgy fest, mint egy francia vidéki gyógyszertáros. Vígan diskurálva megyünk át a már ismert utón a kikötőbe és a Bűn uccáinak közelében egy sötét sikátorba fordulunk. Mindig csak mögöttem jöjjön — figyelmeztet a vezetőm. A narkotikum-börze A mámort okozó mérgek Wallstrectién vagyunk. Jobbra, balra nemzetközi barlangok. ,,Restaurant" — mondja egy fölirat mindenféle nyelven. Kínai, görög, buloár és malájlokál sűrűn fekszenek egymás mellett. A rendőrbiztos kijelenti: — Ez az ucca a marseitleí narkotikum- börze. Itt főképpen azok az emberek vannak, akik tiltott kereskedelemmel egy vagyont szereztek maguknak. Azt mondják, vannak milliomosok is közöttük... Ahogy tetszik önnek, kaphat ópiumot, hordóban, tubusban, ládában, vagy zsákokban: morfiumot borosüvegben, odolban, Eau de Cologne palackokban és minden más elképzelhető csomagolásban. Mert mondanom sem kell. nagyban is árusítják a mérget. A rendőrség e zugkereskedelemmel szemben csaknem tehetetlenül áll. A Wallstreetnek, ennek az alvilágnak királyait senki sem ismeri. Alighanem kínaiak. Az ..árut“ matrózok csempészik be különböző országokból és azután tovább exportálják Európa minden államába. Vegye csak szemügyre ezt a barlangot. Tulajdonosát már rég a hűvösre tették, de a korcsmaüzem és a titkos méregkereskedelem tovább folyik. Egy barát. rokon, rendszerint egy bűntárs jelenik meg a láthatáron és a nagykereskedő utasítására azonnal a letartóztatott helyébe lép. Kopogtassunk be mi is. Alkuszunk az „árura“ Erős kézzel benyomja barátom az ajtót. Egy alacsony csapszékben állunk. Körülbelül 10 szennyes asztal, harminc öreg szék — ebből kitelik az egész helyiség leltára. Minden szék el van foglalva. Az ó- és az újvilág legelvetemültebb csirkefogói ülik körül az asztalokat. Abban a pillanatban, amikor belépünk, hirtelen megszakad a beszélgetés. — Megszimatolták — suttog a rendőrhivatalnok. — Van-e áruja? — odafordul egy kínaihoz, aki az italok felszolgálásával van elfoglalva. A kínai együgyü képet vág és ezt válaszolja; — Áru? — természetesen! Minden, amit csak parancsol a vendég: likőr. bor. sör, kolbász és sonka. Nálunk van mindenféle étel- és italáru. Kacsint a szemével és tovább megy. A rendőrbiztos magához int az asztalhoz egy valódi ,.akasztófára való jómadár" ábrázatu öregebb matrózt. A matróz óvatosan közeleg és helyet foglal. — Gyógyszerász Ön, vagy magánkereskedő? — kérdezi szemtelenül. Árut akar, amint hallom. Miben lehetek szolgálatára? Kokain? Morfium? Hasis? Opiu»? Amit csak kémek az urţk. mindent közvetítek, mindenféle mennyi- légben, szerény árak mellett ♦ ■ y.an minta magánál! — Minta? Minek a minta? Én nem vagyok I eladó. Én csak közvetítő vagyok... — És hol van az áru, — kérdezte a hivatal- ! nők. — Ön nagyon kiváncsi, kedves uram — válaszol a matróz gúnyosan mosolyogva. — Kiváncsi, mint egy... rendőrbiztos... Felismertek bennünket. A helyzet minden, csak nem kellemes. De egy kis incidens kiránt bennünket kincs helyzetünkből. Éazzia Valaki hirtelen föltárja az ajtót, egy sárga arc jelenik meg. néhány fütty hangzik a levegőben. Egy perc múlva öt-tiz-tizenöt rendőr jelenik meg a helyiségben. — Föl a kezeket — hangzik minden oldalról és a revolverek csövei fenyegetően merednek a vendégekre. Mindenki figyel és mi is engedelmeskedünk látszatra a belépő rendőrbiztos fölszólitásának. A vendégek lassan, szinte észrevétlenül a lokál egyik sarkába vonulnak vissza. Hirtelen föinyilik egy ajtó és utána sötétség. Valaki az elektromos fénu biztosítékait kikapcsolta. De néhány pere muíva ismét világosság lesz. A rendőrök előszedték zseblámpái- Kat. Közben a vendégek fele meglógott. A sötétségnek ez a parányi tartama elég volt a számukra, hogv a terhelő anyagot eltüntessék. Egy ajtó vezet fe a pincehelyiségbe. Hallani, amint súlyos tárgyakat vontatnak a padlózaton... A i rendőrök íerohannak. Egy lövés... Egy ordítás... Valakit eltalált a golyó. Csakhamar átvizsgálják az egész házat. A rendőrfciztos. aki a razziát vezeti, megtalálja azt, amit keresett. Kisebb, nagyobb csomagok fekszenek a sötét pincehelyiség padlóján, szétszórva. Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, — számolja össze az egyik rendőr. Azután megkezdődik a testi motozás. Kévés vendég van már jelen, pechjük volt, nem tudtak megszökni. A rendőrök tudják már, hogy j mit keressenek. Férfiak, vörös és kék övét szét- j bontják és lám, mindenütt találnak kisebb cső- : magokban kokaint, sőt ópiumot is. * a világ leggyorsabb és legtökéletesebb MOTORKEREKE KÉPVISELET: ELECTRON, Temesvár. A kínai, aki a vendégeket figyelmeztetni akarta, menekülni igyekezett, noha őt érte a re- voivergolyó a lábán. Kapkod jobbra, balra, cipelik magukkal az előhívott mentők. A lokál „üzletvezetőjét" — mert a tulajdonos már régóta lakat alatt van — nem sikerült nyakon- csipni. — Holnap megint valaki más lesz itt — vélekedett összeráncolt szemöldökkel a rendőrbiztos, — Nem változtathatunk rajta. A törvény szigorú parancsa alól kibújnak. Razziáink rendszerint sikertelenek. Ma véletlenül szerencsénk volt. Az elkobzott áruk értéke nem jelentéktelen, de Marseillebén naponta legalább is ezerszeresen nagyobb mennyiséget hoznak forgalomba. A nagy raktárak közül a mai napig «ég egyet sem tudtunk leleplezni. Az engrosz- szísíák rendkívül ügyesek, ellenben ezek a szegényördögök itt... i A rendőrbiztos kiadja az utasítást és néhány perc múlva már tele van a letartóztatottakkal a rendőrkocsi. Amikor továbbmegyünk, egy második rendőrőrjárattal találkozunk, amelynek az a rendeltetése, hogy az ópiumkereskedők ellen elrendelt razziát egy másik uc- cában folytassa le. — Eredménytelenül járt ez is, mint a legtöbb — informált másnap a rendőrbiztos. Az alvilág Wailstreetje nem adja olcsón a maga titkait. Marseille uirágzó iparága :a leánykereskedelem A tiszteletreméltó raarsei’lei katedrálistól a régebbi St. Jean erődítményig keskeny sikátorok húzódnak, amelyekben minden nép söpredéke szintén menhelyt talál. Most ismét fölmerül bennem a kérdés: tényleg Franciaországban vagyunk-e? Geografiailag icjen. A valóságban azonban Olaszországban, Galíciában, Spanyol- országban, Lengyelországban, Kínában, Algírban, Marokkóban, Tuniszban, a sötét világrész legtávolabbi vidékein. Minden nemzet jellemző ruhadarabjai tárulnak föl előttünk. De nemcsak ruhadarabok, más használati cikkek is. amelyek jellemzik etnoloqiailag is az eredetet. Keresztüf- lyukasztott cipők, széttépett nadrágok, szövetek, konyhaedények, fantasztikus prémek találhatók az ócska áruk e nemzetközi mintavásárán. A legéktelenebb zsibvásárt zaj közepébe érkeztünk. Az uccák szükek. kocsik nem tudnak közlekedni és nem egyszer a kéziszekérről is le kell rakni a holmikat, hogy a közlekedés lehetővé váljon. Egyik sarkon három koldus áll, három különböző fajtához tartozik. Az egyik: arab, jó nyolcvanéves, órákig mereven bámul maga elé. A másik: fehér faj gyermeke, ajkaj állandóan mechanikusan zümmögnek. A harmadik: gön- dörfürtü, hatalmas testű néger. Egy szót sem szól, ócska párnán ül és hébe-korba kalapácscsal egy rézüst tetejére üt, hogy a járó-kelők figyelmét felkeltse magára. Azután türelmesen várja a jószerencsét. — Helyben vagyunk. — mondja szeretetreméltó vezetőm, a rendőrbiztos, aki ma ismét velem van. hogy a marseillei alvilág újabb „nevezetességeire" hívja fel a figyelmemet. —• Ne legyen semmi oka az aggodalomra, nyugodtan tarthatja revolverét a zsebében — fordult hozzám megnyugtatóiig, ezúttal gwstlemanok- kal van dolgunk, A marsmllti leinykereskedök ép olyan komoly üzletemberek, mint amilyenekkel a mi világunkban találkozunk, mintaszerű polgárok, kifelé erkölcsi elveket hangoztatnak, rabjai a társadalmi konvencióknak, tisztelői a fennálló rendnek, bérpalotáknak a tulajdonosai, röviden, gazdag emberek, akiknél közszükséglet az autó, a komfort, a luxus. — És a rendőrség őket sem tudja ártalmatlanná tenni? — kérdezem csodálkozva. t— Hogyne, hogyne, — de Marseilleben senkit sem akasztanak fel, mielőtt nem ismerik. A leánykereskedőt szigorúan megbüntetik és ezért ezek az urak felette óvatosak. Ismerjük is őket, de csak a legritkább esetben lehet valami pozitívumot kideríteni róluk. Csak a véletlen juttatja őket rendőrkézre, rendszerint, ha egy beegspott bűntársuk felfedi oly kártékony bűneiket. B. T7. Vogel (Marseille). [i flSlfis trajjy 2M heti rtszle&ffîzetţsre. Tanuljon meg elcsen ós £é! ruházkodnl a m*s! újonnan megnyílt RnSíenberg Márton cég konfekció és divatáruháziban, Carolina tér 5 sz., ahol a legolcsóbban szerezheti bo. Kész»cii kabátok, férfiöltönyök, esőköpenyek, férfi és női szövetek, «eiymek, vásznak, sif- f*Bok, darnasztok és minden textiláruk. Látogassa meg koréra üzletemet és győződjön meg előnyös és olcsó áraimról, Martin Slottesíberg Ciu]-K#ift«vAr, Piaţa Carolina 5. Főüzlet: Oradea, Str. N. IorgalS
