Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-30 / 96. szám

1 12- »ioiousvár Képviselőház Clcj-Kolczs vár, 1930. április 30. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal:.FiaJa UnlrU (Főtér) 4 Telefon : 5—08, 6—Ö4 XIII. évfolyam 96-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYABOESZAGON 1 évre 50 pengő, félévre 29 pengd negyedévre IC pengő. évre 1200 lej, félévre 600 lej, n< évre 300 lej, egy hóra 100 lej, Â fiordass-iéntlaszlói zendülés irta: FAÁL ÁRPÁD A közelmúlt napokban riaszfó.cimii híradás­sal voltak tele a lapok, sőt — sajnosjórészt a magyar lapok voltak tele, hogy Tordaszentlász- lón, ebben a szép nagy magyar faluban zendülés ütött ki, aim ^ miatt nagy karhatalmi csapatot kel­lett oda kiküldeni. Feltűnő volt azonban a hír­adásokban, hogy hiányzott belőlük annak megje­lölése, vájjon miért, ki ellen és miféle támadó té­nyekkel tört ki az a zendülés? Talán a hatóságot beszorították a községházára, vagy lefegyverez­ték a csendőrséget, vagy rágyújtotta "a falu egyik fele a másikra a házakat, s egymást verik agyon az emberek és oly felfordulás van, amivel a helyi rendfenntartó erő nem tud bírni? Ilyen közelebbi megjelölés nem volt, csak harangozott a nagy szó minden mag nélkül és minden körvo­nal nélkül, hogy zendülés van Tordaszent- lászlón. Ha zendülés volt, azt bizonyára körülményes hadászati mozdulattal kellett volna körülkeríte­ni, s lépésről-lépésre fáradságos munkába ke­rült volna leverni. Mindenesetre további híradá­soknak is kellett volna jönniök, hogy sikerült-e a zendülés elfojtása és milyen rendesináló, ki­vételes intézkedéseket tettek a hatóságok, s ki­ket találtak a zendülés szitásában bűnösöknek és kik voltak a zendülés áldozatai ? Ám ezekről már egyáltalán nem érkezett híradás. Az első riasztó harangverés, mely a zendülés hírét országszerte olyan hangosan kikongatta, csak lógott a levegő­ben. Semmi folytatás, semmi megerősítés, semmi következmény, csak valami olyan csönd, amilyen a felfújt hólyag kipukkanása után szokásos. Pár nappal ezelőtt megkaptuk a magyaráza­tot. Félrevezető volt a híradás, amiért fellár­mázták a karhatalmi csapat kiküldését. Egy ré­szeg erdőőr bele akart lőni az egyik gazdába, s fölemelt fegyverét félreháritották, mire az erdő­őr megszaladt. Ez volt a zendülés egyik fele. A másik pedig az volt, hogy a falu sorozásra kö­teles legényei nem a jegyző által fogadott autó­buszon mentek a sorozó bizottság elé, hanem a saját alkalmatosságukon. Ez körülbelül a gondos jegyzőnek eshetett rosszul, hogy emiatt neki az autóbuszfogadással hiábavaló költsége támadt. Tehát csak ő zendülhetett, de mégis a legénye­ket minősítették zendülőknek. Az eset folytatása aztán az, hogy a félreve­zető híradás küldői a kivonuló karhatalomnak mégis munkát akartak adatni. Tehát akire hara­gudtak, azokat összefogatták és megverették. Ágyból, alvásból húzták ki ezeket a zendiilőket, mert tudvalevő, hogy a zendülők az ágyban szok­tak feküdni és aludni szoktak. Tehát megér­demlik, hogy vallatás alá vegyék őket, s mivel zendülésben való hibát nem akarnak magukra vallani, tehát konok tagadók gyanánt kell el­bánni velük... Igazán mondva, ha mélységesen szomorú nem volna, hogy becsületes, békés embe­reket meggyalázó verésekkel illettek, _ hát ak­kor ez az egész zendülési história nem érdemel­ne egyebet a keserű kinevetésnél! Hanem bizony az ügy az embcrgyalázó meg- veretés miatt is szomorú, de amiatt is végzetesen megdöbbentő, hogy a falu hatalmasai ilyen köny- nyelmüen visszaélhetnek a hatalmukkal, s a ma­guk kis haragos indulataikkal igy mozgósíthat­ják az állam karhatalmi erejét is. Ilyen felülte­tése, ilyen méltatlan helyzetbe való bclehozatala az állami erőnek, ez mégis túlmegy a megenged- hetőség határain. És ha elgondoljuk, hogy a falvak basácskái már ennyire el tudják ragad­tatni magukat, s az ország komoly célú szerve­zeteit. is képesek hamis híradásaikkal saját falu­jok ellen akcióba vinni, — akkor elképzelhetjük, hogy mennyi felelőtlenséggel dolgozhatnak ezek a kiskirályok a maguk körében. Mennyi kelle­metlenkedést, mennyi kényszerítést, mennyi sajtolást vihetnek végbe a hétköznapi apró élet­viszonyokban, hogy hatalmukat, éreztessék és esetleg még hasznosítani is tudják. A tordaszentlászlói zendülésről világba kiabált hamis lárma oda kell, hogy fordítsa tekintetün­ket. a faluk némán vonagló arcára. Ott arány­talanabb és sujtolóbb a felelőtlen elejnck folyto­nos nyomasztósága, mint akár a városokban. A városokban mégis van olyan-amilydhT nyilvá­nosság, van az ellentétes érdekeknek iă ellenőrző és egyensúlyozó lehetősége. Falukban azonban a csöppnyi hatalomban levők is mindéin'közérdek helyébe a maguk uralkodását emelhetik, s min­den ellenőrző nyilvánosságot lehetetlenné tehet­nek, a bátrabb szót, a bíráló tárgyilagosságot mind szentségtörésnek minősíthetik és folytonos megtorlásokkal élhetnek miatta. Ki tud róla? A falu hallgat. Ne szó!’ szám, nem fáj fejem. Ezt a bölcsességet termen ki ott a folytonos tűrés. A magyar falusi társadalomnak még nyo­masztóbban ez a helyzete. A nyelvi különbség még egy külön alárendeltségi cim, amivel ott az élet bajait még jobban megnehezíthetik, s ami miatt külön gyanakvás alatt és külön beavatko­zások alatt tarthatják a falu népét. Aztán az ilyen helyeken az árvaság érzése a jellemgyönge magyar embereket még árulkcdásokra is ráviszi, hogy ezen a réven keressék a hatalom kegyét és támogatását a maguk részére. így támadnak a hamis híresztelések, amiket annál könnyebben el­hisznek, mert magyarnak magyar elleni vádas­kodása gyáválkodik bennük. Milyen könnyen el lehetett hitetni ezt a zendülési mesét is, mikor egy magyar faluról volt szó! Még a magyar sajtó is hangosan harangozta, s nem fogadta óvatosan a vaklármát és nem gondolta végig, hogy Torda- szentlászlón dolgos, dalos, magamüvelő magyar nép lakik, amelyiktől ostoba zendülések ki nem telhetnek. Ez már a mi hibánk, ezen nekünk kell ja­vítani. Módját kell találnunk, hogy magyar fal­vaink társadalmi rajza minden szerkesztősé­günkben, minden vezető intézményünk előtt is­meretes legyen. Ha nincs ilyen társadalmi isme­retünk a falvainkról, városi elemeinknek meg kell szervezniük a falukkal való állandó és foly­tonos érintkezést, hogy helyes tudomásunk le­hessen a falvakban folyó életről. Újságíróink, íróink, festőink, zeneművészeink, orvosaink, 8 más szabadfoglalkozású embereink össze kell, hogy álljanak, és vállalniok kell a falulátogatá­sok rendszeres munkáját. Tanuló ifjúságunk­nak is meg kell találniok az utat a falu felé, a falu embereinek és egyszerű, szép, mélységes életüknek a megismerése felé. Városi asszonya- inknak is szép feladat, ha a táplálkozási és ru­házkodási módok javítására, a gyermekápolás egészségesebbé tételére tapasztalataikat és jobb tudásaikat rendszeres látogatások révén közük a falvak asszonyaival. A szász népnél ez már be- idegzett szokás a város és falu között. Hogy a falu bizalmatlan a városi nép iránt? Ez igaz lehet. De a bizalmatlanság csak azokkal szemben van meg, akik a faluból csak elhoznak mindig valamit, de oda nem visznek semmit. Akik jóleiket és jóakaratot visznek a falukba, azokat megbecsülik bizony ottan. Ez az útja an­nak, hogy falvaink ne érezzék azt a rettenetes elzártságot, el hagyatottságot és árvaságot, amit mostan éreznek. Ha a városi és falusi magyar­ság az egymás szivét igy megtalálja, s az egy­másról való megbecsülő tudomást igy fölépíti, akkor előáll az a magunkról való öntudatos köz- véleményüiüí, amely az életbátorság és a nagy összetartás erejével eloszlat minden felelőtlen nyomasztást a faluk leikéről és életviszonyairól. A városi magyarság pedig olyan hálát és olyan együttérzést kap ezért a jótéteményéért, hogy ez* az ő részére uj és kiszámíthatatlan hatású erkölcsi erő lesz, mikor városi helyzetének a megtartásáért kell küzdenie. A tordaszentlászlói zendülés hamis lármája félreverte a harangokat. Legalább fordítsuk a magunk javára ennek a kongatásnak a hangját. Figyeljen föl egymásra a városi és falusi ma­gyar társadalom, s ismerje meg egymást jobban, hogy tudja is szeretni egymást mindörökké. Az erdélyi földgáz monopolizálásáról törvényjavaslatot nyújtott be a kormány A kisebbségi szenátorok élénken részt akarnak venni a kultusz­minisztérium vitájában — Sándor Józsefi a costesii halottakról (Bukarest, április 28.) A húsvéti szünet után megkezdődött parlamenti ülésszaknak egyik igen fontos gazdasági törvény javaslatára került már a sor: a földgáz monopolizálására. A kormánynak a liberális kommercializálással folytatott kemény küz­delmének uja'bb fejezete ez, monopolizálással igye­keznek kivenni az erdélyi földgázát a liberálisok kezéből. Pontos kisebbségi érdekeket érint a kultuszminisztérium beolvasztása réi szóló törvényjavaslat, A húsvéti szünet után az első szenátusi ülést hétfő délután 5 órakor nyitotta meg Bratu elnök. Az ülésen a szenátorok nagy számmal jelentek meg. Az ,elsö eseménye az ülésszaknak a közoktatásügyi és kultuszminisztérium újjászervezéséről szóló tör­vényjavaslat benyújtása volt. A javaslat mintegy hetven oldalra terjed és terjedelmes indokolás előzi meg. Costacbescu miniszter már hétfőn meg akarta kezdetni a javaslat bizottsági tárgyalását, miután azonban Sándor József magyarpárti szenátor föl­hívta figyelmét arra, hogy ilyen bosszú javaslatot percek alatt nem lehet áttanulmányozni, a bizott­sági tárgyalások megkezdését keddre halasztotta. A kisebbségi szenátorok különösen élénk részt óhaj­tanak venni, úgy a bizottsági vitában, mint a nyil­vános ülések során történő tárgyaláson, mivel a javaslat több olyan intézkedést tartal­maz, amely a kisebbségek érdekeit igen kö­zelről érinti. Az indokolásban a közoktatásügyi miniszter a ja­vaslat, célját abban jelöli meg, hogy a komoly és őszinte decentralizációnak szigorú ellenőrző szervre van szüksége. A diszciplináris eljárást a javaslat a legmodernebb elvekre fekteti és szigora büntetést ír eiő azoknak a tisztviselőknek számára, akik olyan Műi számunk 12 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents