Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-04 / 76. szám

Xlll. ÉVF. 76. SZÁM. UTÁNNYOMÁS TILOS ! EURÓPA CSIKÁGÓJA TTlarseílieOen a vifég emigránsai menflefget tatáinak 7lz aloiíég mutat — Tlfjol minden este közelharc folyik _ A KELETI ÚJSÁG CIKKSOROZATÁNAK MÁSODIK KÖZLEMÉNYE ­tor terül el. Minden ház előtt öreg csavargó áll posztot. Az uccákon megszámlálhatatlan leány flangiroz könnyű öltözetben. A sok barangolásban beesteledett és mi a marseillei pokol újabb körének a bejárójánál ál­lunk. A távolból ide szűrődik a manővirozó ha­jók tompa lármája és a rendőrségi motorcsónak éles füttye. Ma este elemében van a kikötő, — véleke­dik kísérőm, a rendörbiztos. — A „hullámha- bositók" az éjszakai pisátok, akik a viz fölkor­bácsolásával értenek ahhoz, hogy láthatatlanná tegyék magukat, ma ismét munkában vannak, j De a rendőrség a sarkukban van. A rendőrség minden este kikctő-razziát rendez. Belépünk a keskeny uccák egyikébe. Fé­nyesen van kivilágítva. Minden ház előtt elek­tromos izzó fény a szivárvány összes árnyala­taiban. A Bűn uccájában vagyunk... Az uccaíorgalom mind elevenebbé válik. Minden oldalról sötét árnyékok fordulnak be az uccákba. Berúgott matrózok, napbarnitotta dokkmunkások, néger fűtők, maláji hajósok, olaszok, spanyolok, görögök, horvátok, lengye­lek. bennszülöttek, notórius kártyajátékosok, ha- sisszivók, ópiumcsempészek, istentudja, még miféle szerzet! Minden nemzetnek bűne és im- moráütása ad találkozót ebben az uccában. A hírhedt házak előtt egy-egy öregasz- szonv. « ..kocsma“ mlajdonosnője. A szennyes szobából elektromos zongora hangja hallszik ki. Az alvilág mulat... Táncainak. Valahány­szor emberek mennek el a ház előtt, a fogyaté­kosán öltözött leányok kiszaladnak a homályos gangokról, fékevesztett kiáltással el akarják ra­bolni a férfiak kalapját vagy a sapkáját. Ha si­kerül nekik, a vendég fogoly, kénytelen a házba bemenni, ahol innia kell és elherdálnia a pénzét. Minket is megtámadtak. Kísérőm azonban megvéd engem e visszataszító szirének támadá­sától. A rendőrbiztos szigorúan szól rá a ház előtt ülő öregasszonyra: — Igazán móresre taníthatná a leányát! Maga jól tudja, hogy a házak elhagyása szigo­rúan tilos! A vénasszony bocsánatot kér, a leányokra veti magát és néhány pofonnal a szobájukba kergeti vissza őket. — Nyomorult bestiák. — szitkozódik. — Hát nem tudtuk különbséget tenni, he? Nem tudjátok, hogy a rendőrség uraival van dol­gotok? A leányok zavartan bújnak meg az ajtó mögött. Néhány pár táncolni kezd az orches­trion hangjaira. A sörnek, rumnak, wiskynek visszataszító illata, a dohányfüst és a verejték­szag elviselhetetlenné teszik a benntartózkodást. A l^ftyok egyszerre elnémulnak. Néhány hadi- tengerész kártyázik a sarokban. A rendőrbiztos közeledik hozzájuk és odaszól az egyik matróz­nak, aki intelligensebb embernek látszik: — Jobb lokált is felkereshetnének ennél a korcsmánál. Végtére is maguk intelligens em­berek... A matrózok már ittak egy keveset, dühö­sen felugranak, de a rendőrhivatalnok gyorsan előhúzott fémigazóíványa lehűti a temperamen­tumukat. Maguk elé brummognak és a legna­gyobb nyugalommal tovább folytatják a kár­tyázást. Éppen el akartuk hagyni a házat, ami­ket at utcáról félelmetes jajkiáltás hangzott fel. A rendörbiztos idegeskedni kezdett. — Most megint részünk lesz valamiben — jelentette ki hevesen. — Maradjon itt, mert ödakünnt könnyen belesodródhatik a szeren­csétlenségbe. Csaknem minden este életre-ha- lálra kész összeütközések keletkeznek az embe­riség söpredéke kö2étt... Késelés az éjszakában Kisietek az uccára. A tilalom dacára köve­tem őt. Már hangzik is egy révolverlövés az egyik sötét bejáró felől. Kések villognak az ucca lámpafényében. Székeket emelnek a leve­gőbe. Fehérek harcolnak négerek ellen. Néhány kínai a fekete világrész fiainak oldalára pártol. Az európaiaknak rosszul áll az ügye. Most egy­szerre éles sípok hangzanak fel, rendőrszigná- lékat hallani, utána futólépéseket és egy perc alatt teljesen üres az ucca. Ugyanabban a pil­lanatban sikoltva özönlenek ki a lányok a há­zakból és a zűrzavarban a késélőknek sikerül kereket oldani. Mindössze csak két embert le­het átadni az őrszemnek, akiket vezetőnk a gal- 1 éíuknál ragadott meg. A rendőrbiztos még mindig lélekszakadva magyarázza: — Hasonló összekoccanások csaknem min­den este előfordulnak. Ha idejekorán nem alar- mirozom a rendőrőrszemet, csúnya dolog ala­kult volna ki. A leányok bűntársai a késeiek­nek, elállják a rendőrség útját és ezáltal fede­zik a bűnözőket. Rendkivül nehéz ilyen esetek­ben elfogni a tetteseket. Ennek dacára a rend­őrség 1928-ban egyedül ezekben az uccákban háromezer embert tartóztatott le, akik közül legalább kétezerötszázan valamelyes más de- liktumárt a börtönbe kellett volna kerülniök. Még egyszer visszatérünk az utón. Az ala­csony szobákból, elektromos zongora hangjai szűrődnek ki. Ittas munkások és matrózok, szi- nesek és fehérek egyaránt... Az alvilág mulat... B. U. Vogel (Marseille). Nagy vihar a magyar képviselőházban á nfunkaoélfeüüelc tüntetése miatt Vass József arra kéri« a parlamositef, hogy minden szenvedély nélkül átélje meg; a helyzetet (Marseille). Most már a régi kikötőben vagyunk. Végigvonulunk a keskeny uccákon. ahova, ugylátszik, sohasem hatol be a nap­fény. A kövezet piszkos, szakadozott, azt hin­né az ember, hogy valamelyik elhanyagolt j olasz kikötőben van, nem pedig azon a helyen, amely a modern város elnevezését igényli ma­gának. Mint egy hegyivasut emelkednek és sülyednek a sikátorok, itt-ott lépcsők is törik meg őket. Magátólértetődően elképzelhetetlen itt a kocsiforgaiom. A házak fele beomlott, nem is csoda, hiszen párszáz esztendő nehezedik a vállukra. Minden kapu: külön erődítmény. . Hűvös, dermesztő levegő csap ki a bejárókból, j áthatolhatatlan sűrűség megakadályozza a be­pillantást az épületek belsejébe. A házak, ame- j lyek szűkre szabott uccákon terülnek el, az úgy­nevezett „átkozottak menhelye“. Itt nem ta­lálsz uccát, amelyben ne a Bűn lakozna, mégi3 menhelye a világ összes emigránsai­nak, főképpen az olasz emigránsoknak. Találkozunk asszonyokkal, sajátos nemzeti kosztümjeikben. A legtöbb közülük dacára, hogy még csak két óra van délután, nem mosakodott és fésületlen, most csinálják toalettjüket, be­mártva ujjúkat egy nyilvános kútnak a vizébe. Az ncca a gyermekeké ' Olaszországban vagy méginkább Keleten j érezzük magunkat. Az uccák fölött zsinegek és spárgák húzódnak, amelyeken tarka fehér­nemű van kitéve száraztásra. A magánélet min­den intimitása nagy nyilvánosság előtt zajlik le. ^ Ezek az asszonyok az egész napot az uccán töltik el. Itt főznek, mosnak, mindezt a szemszé-' dók szeme előtt, csupán az a szűk lyuk, ame­lyet lakásnak neveznek, szolgál hálófülke gya­nánt és zárul be a kíváncsiskodók tekintete elől. A legkülönbözőbb népek gyermekei száz­számra játszanak az uccán, anélkül, hogy meg­értenék egymást, a francia nyelvnek valami cso­dálatos zsargonját beszélik, amelynek hallatára a román nyelvek filológusainak égnek meredne minden hajszála. Az ucca a gyermekeké — ez az íratlan tör­vény. Az uccán nőnek föl a nyomor és a szenny között, a bűn világában. Mi lesz ezekkel a gyer­mekekkel, ha egyszer felnőnek? Munkában az üdv hadserege Az „átkozottak menhelye“ és a bűn uccái között az Üdv hadseregének hatalmas épülete áll. Ez a hotel állandóan, több mint száz gyer­mekről gondoskodik, akik vagy megszöktek szü­leiktől, vagy akiket szülei hagytak ott. Beszélgetést folytatok az Üdv hadsereg egyik tisztjével. — Ha tizszer akkora volna otthonunk — mondja az Üdv hadseregének agilis tisztje, — még akkor sem volnánk abban a helyzetben, hogy a segélyre és a nevelésre szoruló gyerme­keknek a felét felvegyük. Az Üdv hadseregé­nek hivatása a prostitúció ellen is felvenni a harcot és az elesett nőknek helyet biztosítani otthonában. De ezek számára, fájdalom, már nincsen hely, másként kell gondoskodni a meg­mentésükről. Milyen súlyos lehet a feladat, — gon­dolom magamban — megmenteni olyan embe­reket. akik egész ifjúságukat ebben a környe­zetben töltötték el. Nem egyenesen lehetetlen feladat ez? — Nem kiváncsi a mi nevezetességeinkre? — tolakszik hozzám egy uccagyerek, még alig tízéves, nem több. — Jöjjön uram. nekünk pom­pás látnivalóink vannak. Elcsodálkozom vakmerő fellépésén. Az uc- cakölyök folytatja: — Úgy van uram, csodálatosak a mi látni­valóink. Ott a rendőrség, amott a kórház és itt van a fogda. Ezek a mi látnivalóink — harsá­nyan kacag és elinal.­A bűn uccuiban Ltíssan közeledünk a Bűn uccái felé. Jobbra & balra két keskeny, homályos, szennyes siká­(Budapest, április 2.) Ma délben a képviselő­ház és a földmivelésügyi minisztérium előteré­ben munkanélküli tüntetések voltak. A több­száz főnyi tömeget karhatalom oszlatta szét. 28 letartóztatás történt. A tömeg később összeverő dott a Vilmos császár utón és az Andrássy utón és mellékuccáin, de a rendőrség mim ten ült nyo­mában volt és a nagyobl rendbontásokat, meg­akadályozta. Megállapítást nyert, hogy a tünte­tés értelmi szerzői kommunisták voltak. (Budapest, április 2.) A magyar képviselő­ház napirendi vitájánál szerda délelőtt szóbake- l ült a irmnr.anéikuiick tüntetése s ez alkalommal izgalmas jelenetek játszódtak le. Esztergályos Já­nos képviselő kifogásolta a rendőrök viselkedé­sét, mivel ezek szerinte durván támadtak reá a munkásokra és közülük többet véresre vertek. A beszéd közben nagy izgalom támadt, a szo­ciáldemokraták felállva kiabáltak és a parla­mentben jelenlevő rendőrtisztre felkiáltották: ne I kacagjon ! Ezután derült ki, hogy sajnálatos fél­I reértésben voltak a szociáldemokraták, ameny- oyiben as Ületö rendőrtiszt arca egy a háború­ban kapott arclövés miatt állandó nevető kifejezésü. Később az izgalmak újból megújultak. Végül Vass József népjóléti miniszter szólalt fel és kérte a közvéleményt, hogy a mai súlyos helyzet­ben a munkahiány problémáját minden szen­vedély nélkül ítélje meg, mivel azt csakis igy lehet megoldani. Megvan a remény arra, hogy a tavaszi munkák megindulása lényeges enyhülést fog hozni ezen a téren. Ezután ^belügyminiszter beszámolt a tüntetés­ről. Elmondotta, hogy az egyik rendőr azért használta a kardját, mivel egy Ladányi Viliter nevű péksegéd arcul ütötte, súlyos sebesülések­ről azonban nines szó.

Next

/
Thumbnails
Contents