Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-04 / 76. szám
Xlll. ÉVF. 76. SZÁM. UTÁNNYOMÁS TILOS ! EURÓPA CSIKÁGÓJA TTlarseílieOen a vifég emigránsai menflefget tatáinak 7lz aloiíég mutat — Tlfjol minden este közelharc folyik _ A KELETI ÚJSÁG CIKKSOROZATÁNAK MÁSODIK KÖZLEMÉNYE tor terül el. Minden ház előtt öreg csavargó áll posztot. Az uccákon megszámlálhatatlan leány flangiroz könnyű öltözetben. A sok barangolásban beesteledett és mi a marseillei pokol újabb körének a bejárójánál állunk. A távolból ide szűrődik a manővirozó hajók tompa lármája és a rendőrségi motorcsónak éles füttye. Ma este elemében van a kikötő, — vélekedik kísérőm, a rendörbiztos. — A „hullámha- bositók" az éjszakai pisátok, akik a viz fölkorbácsolásával értenek ahhoz, hogy láthatatlanná tegyék magukat, ma ismét munkában vannak, j De a rendőrség a sarkukban van. A rendőrség minden este kikctő-razziát rendez. Belépünk a keskeny uccák egyikébe. Fényesen van kivilágítva. Minden ház előtt elektromos izzó fény a szivárvány összes árnyalataiban. A Bűn uccájában vagyunk... Az uccaíorgalom mind elevenebbé válik. Minden oldalról sötét árnyékok fordulnak be az uccákba. Berúgott matrózok, napbarnitotta dokkmunkások, néger fűtők, maláji hajósok, olaszok, spanyolok, görögök, horvátok, lengyelek. bennszülöttek, notórius kártyajátékosok, ha- sisszivók, ópiumcsempészek, istentudja, még miféle szerzet! Minden nemzetnek bűne és im- moráütása ad találkozót ebben az uccában. A hírhedt házak előtt egy-egy öregasz- szonv. « ..kocsma“ mlajdonosnője. A szennyes szobából elektromos zongora hangja hallszik ki. Az alvilág mulat... Táncainak. Valahányszor emberek mennek el a ház előtt, a fogyatékosán öltözött leányok kiszaladnak a homályos gangokról, fékevesztett kiáltással el akarják rabolni a férfiak kalapját vagy a sapkáját. Ha sikerül nekik, a vendég fogoly, kénytelen a házba bemenni, ahol innia kell és elherdálnia a pénzét. Minket is megtámadtak. Kísérőm azonban megvéd engem e visszataszító szirének támadásától. A rendőrbiztos szigorúan szól rá a ház előtt ülő öregasszonyra: — Igazán móresre taníthatná a leányát! Maga jól tudja, hogy a házak elhagyása szigorúan tilos! A vénasszony bocsánatot kér, a leányokra veti magát és néhány pofonnal a szobájukba kergeti vissza őket. — Nyomorult bestiák. — szitkozódik. — Hát nem tudtuk különbséget tenni, he? Nem tudjátok, hogy a rendőrség uraival van dolgotok? A leányok zavartan bújnak meg az ajtó mögött. Néhány pár táncolni kezd az orchestrion hangjaira. A sörnek, rumnak, wiskynek visszataszító illata, a dohányfüst és a verejtékszag elviselhetetlenné teszik a benntartózkodást. A l^ftyok egyszerre elnémulnak. Néhány hadi- tengerész kártyázik a sarokban. A rendőrbiztos közeledik hozzájuk és odaszól az egyik matróznak, aki intelligensebb embernek látszik: — Jobb lokált is felkereshetnének ennél a korcsmánál. Végtére is maguk intelligens emberek... A matrózok már ittak egy keveset, dühösen felugranak, de a rendőrhivatalnok gyorsan előhúzott fémigazóíványa lehűti a temperamentumukat. Maguk elé brummognak és a legnagyobb nyugalommal tovább folytatják a kártyázást. Éppen el akartuk hagyni a házat, amiket at utcáról félelmetes jajkiáltás hangzott fel. A rendörbiztos idegeskedni kezdett. — Most megint részünk lesz valamiben — jelentette ki hevesen. — Maradjon itt, mert ödakünnt könnyen belesodródhatik a szerencsétlenségbe. Csaknem minden este életre-ha- lálra kész összeütközések keletkeznek az emberiség söpredéke kö2étt... Késelés az éjszakában Kisietek az uccára. A tilalom dacára követem őt. Már hangzik is egy révolverlövés az egyik sötét bejáró felől. Kések villognak az ucca lámpafényében. Székeket emelnek a levegőbe. Fehérek harcolnak négerek ellen. Néhány kínai a fekete világrész fiainak oldalára pártol. Az európaiaknak rosszul áll az ügye. Most egyszerre éles sípok hangzanak fel, rendőrszigná- lékat hallani, utána futólépéseket és egy perc alatt teljesen üres az ucca. Ugyanabban a pillanatban sikoltva özönlenek ki a lányok a házakból és a zűrzavarban a késélőknek sikerül kereket oldani. Mindössze csak két embert lehet átadni az őrszemnek, akiket vezetőnk a gal- 1 éíuknál ragadott meg. A rendőrbiztos még mindig lélekszakadva magyarázza: — Hasonló összekoccanások csaknem minden este előfordulnak. Ha idejekorán nem alar- mirozom a rendőrőrszemet, csúnya dolog alakult volna ki. A leányok bűntársai a késeieknek, elállják a rendőrség útját és ezáltal fedezik a bűnözőket. Rendkivül nehéz ilyen esetekben elfogni a tetteseket. Ennek dacára a rendőrség 1928-ban egyedül ezekben az uccákban háromezer embert tartóztatott le, akik közül legalább kétezerötszázan valamelyes más de- liktumárt a börtönbe kellett volna kerülniök. Még egyszer visszatérünk az utón. Az alacsony szobákból, elektromos zongora hangjai szűrődnek ki. Ittas munkások és matrózok, szi- nesek és fehérek egyaránt... Az alvilág mulat... B. U. Vogel (Marseille). Nagy vihar a magyar képviselőházban á nfunkaoélfeüüelc tüntetése miatt Vass József arra kéri« a parlamositef, hogy minden szenvedély nélkül átélje meg; a helyzetet (Marseille). Most már a régi kikötőben vagyunk. Végigvonulunk a keskeny uccákon. ahova, ugylátszik, sohasem hatol be a napfény. A kövezet piszkos, szakadozott, azt hinné az ember, hogy valamelyik elhanyagolt j olasz kikötőben van, nem pedig azon a helyen, amely a modern város elnevezését igényli magának. Mint egy hegyivasut emelkednek és sülyednek a sikátorok, itt-ott lépcsők is törik meg őket. Magátólértetődően elképzelhetetlen itt a kocsiforgaiom. A házak fele beomlott, nem is csoda, hiszen párszáz esztendő nehezedik a vállukra. Minden kapu: külön erődítmény. . Hűvös, dermesztő levegő csap ki a bejárókból, j áthatolhatatlan sűrűség megakadályozza a bepillantást az épületek belsejébe. A házak, ame- j lyek szűkre szabott uccákon terülnek el, az úgynevezett „átkozottak menhelye“. Itt nem találsz uccát, amelyben ne a Bűn lakozna, mégi3 menhelye a világ összes emigránsainak, főképpen az olasz emigránsoknak. Találkozunk asszonyokkal, sajátos nemzeti kosztümjeikben. A legtöbb közülük dacára, hogy még csak két óra van délután, nem mosakodott és fésületlen, most csinálják toalettjüket, bemártva ujjúkat egy nyilvános kútnak a vizébe. Az ncca a gyermekeké ' Olaszországban vagy méginkább Keleten j érezzük magunkat. Az uccák fölött zsinegek és spárgák húzódnak, amelyeken tarka fehérnemű van kitéve száraztásra. A magánélet minden intimitása nagy nyilvánosság előtt zajlik le. ^ Ezek az asszonyok az egész napot az uccán töltik el. Itt főznek, mosnak, mindezt a szemszé-' dók szeme előtt, csupán az a szűk lyuk, amelyet lakásnak neveznek, szolgál hálófülke gyanánt és zárul be a kíváncsiskodók tekintete elől. A legkülönbözőbb népek gyermekei százszámra játszanak az uccán, anélkül, hogy megértenék egymást, a francia nyelvnek valami csodálatos zsargonját beszélik, amelynek hallatára a román nyelvek filológusainak égnek meredne minden hajszála. Az ucca a gyermekeké — ez az íratlan törvény. Az uccán nőnek föl a nyomor és a szenny között, a bűn világában. Mi lesz ezekkel a gyermekekkel, ha egyszer felnőnek? Munkában az üdv hadserege Az „átkozottak menhelye“ és a bűn uccái között az Üdv hadseregének hatalmas épülete áll. Ez a hotel állandóan, több mint száz gyermekről gondoskodik, akik vagy megszöktek szüleiktől, vagy akiket szülei hagytak ott. Beszélgetést folytatok az Üdv hadsereg egyik tisztjével. — Ha tizszer akkora volna otthonunk — mondja az Üdv hadseregének agilis tisztje, — még akkor sem volnánk abban a helyzetben, hogy a segélyre és a nevelésre szoruló gyermekeknek a felét felvegyük. Az Üdv hadseregének hivatása a prostitúció ellen is felvenni a harcot és az elesett nőknek helyet biztosítani otthonában. De ezek számára, fájdalom, már nincsen hely, másként kell gondoskodni a megmentésükről. Milyen súlyos lehet a feladat, — gondolom magamban — megmenteni olyan embereket. akik egész ifjúságukat ebben a környezetben töltötték el. Nem egyenesen lehetetlen feladat ez? — Nem kiváncsi a mi nevezetességeinkre? — tolakszik hozzám egy uccagyerek, még alig tízéves, nem több. — Jöjjön uram. nekünk pompás látnivalóink vannak. Elcsodálkozom vakmerő fellépésén. Az uc- cakölyök folytatja: — Úgy van uram, csodálatosak a mi látnivalóink. Ott a rendőrség, amott a kórház és itt van a fogda. Ezek a mi látnivalóink — harsányan kacag és elinal.A bűn uccuiban Ltíssan közeledünk a Bűn uccái felé. Jobbra & balra két keskeny, homályos, szennyes siká(Budapest, április 2.) Ma délben a képviselőház és a földmivelésügyi minisztérium előterében munkanélküli tüntetések voltak. A többszáz főnyi tömeget karhatalom oszlatta szét. 28 letartóztatás történt. A tömeg később összeverő dott a Vilmos császár utón és az Andrássy utón és mellékuccáin, de a rendőrség mim ten ült nyomában volt és a nagyobl rendbontásokat, megakadályozta. Megállapítást nyert, hogy a tüntetés értelmi szerzői kommunisták voltak. (Budapest, április 2.) A magyar képviselőház napirendi vitájánál szerda délelőtt szóbake- l ült a irmnr.anéikuiick tüntetése s ez alkalommal izgalmas jelenetek játszódtak le. Esztergályos János képviselő kifogásolta a rendőrök viselkedését, mivel ezek szerinte durván támadtak reá a munkásokra és közülük többet véresre vertek. A beszéd közben nagy izgalom támadt, a szociáldemokraták felállva kiabáltak és a parlamentben jelenlevő rendőrtisztre felkiáltották: ne I kacagjon ! Ezután derült ki, hogy sajnálatos félI reértésben voltak a szociáldemokraták, ameny- oyiben as Ületö rendőrtiszt arca egy a háborúban kapott arclövés miatt állandó nevető kifejezésü. Később az izgalmak újból megújultak. Végül Vass József népjóléti miniszter szólalt fel és kérte a közvéleményt, hogy a mai súlyos helyzetben a munkahiány problémáját minden szenvedély nélkül ítélje meg, mivel azt csakis igy lehet megoldani. Megvan a remény arra, hogy a tavaszi munkák megindulása lényeges enyhülést fog hozni ezen a téren. Ezután ^belügyminiszter beszámolt a tüntetésről. Elmondotta, hogy az egyik rendőr azért használta a kardját, mivel egy Ladányi Viliter nevű péksegéd arcul ütötte, súlyos sebesülésekről azonban nines szó.
