Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-04 / 76. szám

’XIII. ÉVF. 76. SZÁM. Kihalt a Nalácz A napokban hunyt el az utolsó Naláczy (Koiossvár, április 2.) Alig pár nap alatt, szin­te egyszerre hunytak el naláczi Naláczy Géza és Naláczy András. Az előbbi családja ősi református ágának, ez utóbbi egy katolizált ágnak s végered­ményben az egész Naláczy nemzetségnek legutolsó férfi sarja. Mióta őseink ide telepedtek, már nem a legel­tetés ügyesség«, az ősz fürtök adták a legfőbb érde­met, hanem a harc mezeje. A családok kiemelkedése megkezdődött. Az Apaffy, Báthory, iktári Bethlen, Bocskay, Hunyadi, Rákóezy, Rhédey, siménfaívi Székely családok trónra emelkedve, a kihalásban enyésztek el. De a természetes halálon kiviil volt a családoknak egy erkölcsi halála is: a nótázás. Az adományozás és hűbéri íendszer behozása izgalomba hozta a becsvágyakat, kezdődött az áskálódás, páv- toskodás, mely szomorú nótán: a jószágvesztésen végződött. A XVn. század végéig Erdélyben a grófi és bárói cimeket legfeljebb hirből ismerik. A XVIII, században ismeretlen cimvágy lepte el a hazát. A családok egy része cim nélkül boldogtalannak érezte magát s az udvarnak tett szolgálatokkal, katolizá- 1 ássál a császári kegyet kiérdemelve, a gazdagabb családok nagy része grófságért, báróságért folyamo­dott, mig más kérlelhetetlen magatartással szegült ellen és tért ki a labanc vesztegetés ez ujdivatu eszközének. Az erdélyi országgyűlés szervezete nem ismer más felsőbtáblát, mint a követek házába meghívott regalistákat. Erdélyben a nagy nemesi családokat is mágnásoknak tekintették, mert erdélyi szempontból a főrangúnkhoz a nagy nemesi családokat is hozzá számítják. E családok voltak hazánk alapitói, meg­tartói, — elvesztői. Tagjai voltak tisztviselőink, had­vezéreink. ők képviselték az akkor még kiskora nemzetet. Az ő dicsőségük, gyalázatuk a nemzet di­csősége, gyalázata. Tagjai akár grófok, bárók vol­tak, akár nem, királyi meghivóievéilel, regalissal 1848-ig Erdély országg3TÍlésének, mint született fő- rendüek, személyi jogon, 1848 után pedig e címen az Erdéllyel egyesült Magyarország mágnástáblájá­nak, később főrendiházának tagjai lettek. így a főnemesi cimet nem' viselő regalista családok fő- rendü voltát ép a főrendiházi tagsági jog megadá­sával a magyw közjog is elismerte. Birtokaik őseikről maradt családi ereklye. Egy darab haza, mely őket kötelezi. Legkedvesebb szí­nük a zöld szin, a park, a mező, az erdő színe! Szál­lóigévé vált gróf Teleki Miklósnak hires mondása, hogy csak az aszfalt szint szereti. Mikor gróf Kendeffy Ádám arisztokrata tár­saival a kolozsvári Casinot 'és vivóiskolát megala­pította, a kardforgatás mellett a lovagiasság sza­bályait és követelményeit hangsúlyozta. A férfi és női becsület érinthetetlenségét. Nem is volt akkor mindennapi a párbaj. Mert az összes, talán három, mint akkor nevezték duellum Naláczy György és Biró Pál, gróf Teleki Lajos és gróf Bethlen Ger­gely, báró Weselénvi Miklós és gróf Wurmbrandt Ottó között vérrel, halállal végződött. A naláczi Naláczy nemzetség az érdekszaggatta Erdélyt híven képviselte, lévén benne nemes és báró, református és katolikus. Tagjai 1500 előtt „de Vád” azóta „de Nalácz” praedikátummal for­dulnak elő, Hunyadmegye Naláczvád községéről. Hol máig áll két Naláczy-kastély, egyik hajdan a szürke barátok kolostora. Felvonóhidja előtt nem Igen álltak ostromló hadak, faltörőkosok és ágyuk. Még a török, majd a kuruc világ is nagyobb emlí­tésre méltó kalandok nélkül suhant el Hátszeg fes­tői völgye felett. Akad a Naláczyak között államférfi, katona, udvaronc, poéta, talán még rablólovag is, de ma­gyartalan érzésű sohasem. Ott áll a két testvér: István Apaffy főudvar­mestere, tanácsos ur, mint ma mondják: miniszter, hunyadi főispán. Gyermekeivel a Naláczyak bárói ágának megalapítója; — és András, kitől a szintén főrendü, de főnemesi cimet nem szerző ég szárma­zik. A Naláczyak a legbefolyásosabb méltóságokat, hunyadi ós zarándi főispánságot, fejedelmi és gu- berniumi tanácsosságot, táblai ülnökséget nemzedé­keken át viselik, miközben a gróf Bethlen, báró Barcsay, gróf és báró Bánffv, gróf Csáky, Cserei, Desewffy, báró Józsika, gróf Kendeffy,, Makray, gróf Mi'kó, Mózsa, báró Nopcsa, Szilvássy, báró Szentkereszthy, Sombory, gróf Teleki, gróf Tholda- iaghy, gróf. báró és nemes Thoroczkay, Zeyk csalá­dokkal házasodtak össze. A Kendeffyek mellett Hu­ny,sd legnagyobb birtokosai. Báró Naláczy József előbb Mária Therézia ked­velt testőre, majd Zaránd megye főispánja, táblai elnök és császári, királyi kamarás. Bessenvey, Bar­csay, Báróczy mellett franciás irányú irodalmunk­nak kimagasló alakja. Dédunokája annak a Naláczy Györgynek, ki ellentétben Erdély patrióta családai- nak hagyományaival, 172G-ban báróságot kap, Több önálló müve mellett lefordítja Young „Éjszakái”-t franciából. Mert Erdélyben a fejedelmi udvar elő­kelő hagyománya a nemzeti nyelven még a XVIII, században is megérzett. Hol a nagy nemesi házak az irodalom szereteteben és mivelésében szellemi fényűzést és hazafiui érdemeket kerestek. Az er­délyi mágnáscsaládokban évszázadok óta otthonos, nagy, európai látókör és a felszín mögé rejtőző biy zalmas összefüggéseknek mélységes felérzése és he­lyes értékelése jellemzi a bécsi nemesi testőr Írá­sait is. Naláczy Borbála báró Nopcsa Elek erdélyi kan­cellárnak hitvese Szaesalon, Hátszeg mellett való­ságos udvartartást, fényes palotájának őrzésére jobbágynőiből testőrséget tartott. Naláczy István, bárói ágában az utolsó. Különc. Nagy ész, végletekig űzött cinizmussal. Eppigram- mokat, gunyverseket ir. Udvari papja sirja fölött mondott beszédjének végszavaiban c geniális fő valhistalanságáért elégtételt vesz: „Utolsó legyen kezeidben a tégely, ó Természet, melyben őtet ké­szítetted!” Kik most halálukkal a pusztulás szellőztetését fölidézték a másik ághoz tartoztak. Van a Nalá­czyak történetében egy korszak, mely sajátlag ha­zánk leggyászosabb szakával esik ősze. 1848 novem­ber I7-én Wardener tábornok elfoglalja Kolozs­l várt, 200.000 forint «arcot vetve ki, elsőnek gróf Kemény Samu és Mózsa József regalistákat fogat­ja ei. Rövidesen az üldözések és elfogafásak égést Erdélyre kiterjednek. Megtelnek a tömlöcökí Mint­egy kétszáz tehetősebb magyar ur ül logságban. Az elkobzott vagyonok ériekét sok millió forintra becsülik. Az udvar kezébe roppant összegek jutnak, melyekből dúsan fedezheti a Magyarországra kül­dött hadak költségeit. A szörnyű események, a tö­meges elfogatások, jószágelkobzásAs, ülijií^égfk s a katonaság fékteleukedése a ni a gy a r t á reaua 1 obi min­den rétegében kétségbeesett és gyilkos elkeseredést keltettek. A pörök merő torzképei minden igazság­szolgáltatásnak. A bosszú és gyűlölet bizonyos ala­kiságok mögé rejtőzködik ugyan, melyek azonban nem avatták pörré az eljárást. A parancsnokló fő­generális Erdély számára börtönt, vérpadot, hóhért állittat, ki teheti, menekül. Grófok közül nem egy cipőt pucol Amerikában. A nemrég még dúsgazdag Józsika báróné csipkevérésből tengeti életét Bel­giumban. Mégis az, akkori újságok korszakalkotó­ként hozsannával üdvüzlik Erdély konzervatív rend­jének két úttörőjét, Naláczy Farkast és Mózsa Józsefet, az Árpádházba nősült Mózes Nádor révén IV. Béla király tizenkilencedfoku, kései unokáit, kik kereskedelemmel kísérlik meg visszaszerezni a latifundiumokat. Félszázaddal előzve meg Rohonczy Gidát, Windischgraetz herceget, Kúllay Tamást és Jankovics gTÓfot. Tizenöt év demokrácia a Naláczyak félezrednél hosszabb történetében, melyet most a puji földesur örökre lezárt. br. M. Öngyilkos lett egf régi erdélyi cssfdd utolsó féri: şarjei Édesanyja hálószobájában lő'te mellbe magát Ajlay Ödön bank­tisztviselő -- Katonának kellett bevon «Inna és ideges lelki­állapotában követto el végzetes iéltét (Kolozsvár, április 2.) A szerdára virradó éjsza­ka revolverlövés hangzott el égy előkelő kolozsvári magánlakásban. Egy fiatal, alig 24 éves banktiszt­viselő, Ajtay Ödön dobta el magától az életét meg­rázó körülmények között, édesanyja hálószobájában, miután gyöngéden elbúcsúzott a tiszteletreméltó úr­nőtől. Hogy miért választotta a halált, amikor még előtte állott minden örömével, sok reményt Ígérve az élet, a karrier, alig lehet megmagyarázni. Leve­let, amelyben megindokolta volna öngyilkosságát, nem hagyott hátra és az a pillanatnyi elkedvetlene- dés, amely közvetlenül a tragédia bekövetkezése előtt édesanyjával folytatott beszélgetésében nyil­vánult meg, nem látszik logikus indokolásául vég­zetes tettének. Minden jel szerint apró sikertelen­ségeknek, apró kellemetlenségeknek összetétele volt az a lelki diszharmónia, amely öngjúlkosságba haj­szolta. Egy kicsit szerelmes is volt, egy kicsit attól is félt, hogy kéthetes berukkolása a katonasághoz nem fog simán lezajlani, futó természetű anyagi ba­jai is voltak és az érzékeny-, gyöngéd! elkü fiú a vé­gén nem birta ki a vállaira nehezedő gondokat, ame­lyeket más talán föl sem vett volna. Ajtay Ödön régi nemesi famíliából származott. Édesapjának Gyulatelkén volt egy 240 holdas bir­toka, amely a gondos gazda vezetése alatt megfe­lelő létalapot biztosított a családnak. Az agrárre- form aztán az utolsó holdig kisajátította az Ajtay— földeket. 1918-ban édesapja, Ajtay Gyula is meg­halt. A család erre pénzzé tette rnindeu kis értékét, beköltözött Kolozsvárra és megvásárolta a Kenyér uccu 1. szám alatt levő egykori Kossuthány-kázat. Ajtay Ödön volt az özvegyen maradt édesanya sze- mefónye. Á csinos, jótemetü fiú kereskedelmi isko­lákat végzett és utána a Kolozsvári Takarékpénz­tárhoz lépett be tisztviselőnek. Innen később át­ment a Transsylvaiaia-bankhoz, ahol a vfiltóosztály- ban végzett tisztviselői teendőket. Csöndes, szelid fiatalember volt Ajtay Ödön, akit mindenki szere­tett, aki csak ismerte. Mint földbirtokos-család sarja, nem lehet csodálkozni rajta, hogy a város­ban sehogy sem tudott meggyökeresedni. Mindig a faluról ábrándozott, gazda szeretett volna lenni, ami persze az ősi birtok elkobzása után csak ábránd maradt. Néha-néha nekibusulta magát, vidám tár­saságban, vendéglőkben, bárokban töltötte el az éj­szakákat, de melankóliája itt is nehezen melegedett fel. • Szerelem, berukkolás«.*. Hétfőn este is baráti társaságban, hajnalig pezsgőzött a szentegybázuccai Palace-bárban. Egy fiatal újságíróval volt együtt, akinek eipanaszoRa, hogy, mivel nem jelentkezett pontosan a katonaság­nál, fegyvergyakorlatra hívták be és büntetésből Apahidára akarják kirendelni, ahol földmunkát kell végeznie. Barátja azonban azzal oszlatta el aggo­dalmát, hogy nem nagy idő a két hét és valahogy csak eltelik. Az előző napokban viszont banktiszt- ■ viselő kollégáinak arról beszélt, hogy szerelmes, de semmi reménye sincs ahhoz, hogy rövidesen elve- hesse választottját. — A családom se egyezne bele a házasságba, a fizetésein sem elegendő ahhoz, hogy asszonyt vi­gyek a házhoz, — mondotta nekibusultan. Egyik kollégája -tréfásan azt válaszolta erre, bog}- elég ideje van a házasságra, hiszen inCg csak 24 éves. Ajtay látszólag megnyugodva hagyta abba a kényes témát, amelyet többé nem is hozott szóba. Hétfőn éjszaka le sem feküdt. Másnap is lát­ták megfordulni kolozsvári kávéházakban és étter­mekben és feszült idegállapotát azzal próbálta egyensúlyba hozni, hogy idegesen bort és szilvóriu- raot rendelt. Bizonyára az álmatlanul eltöltött éj­szaka és a túlzott alkoholfogyasztás is erősen fo­kozták pesszimisztikus hangulatát, amely egy pil­lanatig sem hagyta el az utolsó 24 órában. Az öngyilkosság A szerdára virradó éjszaka fél egy órakor ha­zatért kenyéruccai lakásukba. Bement édesanyja szobájába és gyöngéd csókkal ébresztette fel any­ját. Elmondta, hogy búcsúzni jött, be kell vonulnia, de attól tart, hogy rossz napok várnak rá. Édes­anyja azzal vigasztalta, hogy feküdjék csak le nyu­godtan, reggel ő maga fog eljárni a feletteseinél és nem lesz semmi kellemetlensége. Ajtay az ajtó felé indult, rátette a kezét a ki­lincsre, azonban egyszerre megállóit. — Holnap reggel? — kérdezte, de már nem is várt választ, előrántotta revolverét, kabátja szár- nyíít felhajtotta ós kétszer egymásután mellbelőtte magát. Édesanyja és a szomszédos szobában alvó nővére, akit felriasztott a lövés zaja, kétségbeeset­ten rohantak a véresen összeeső Ajtay Ödönhöz, le­fektették és nyomban hevítették a Charité-szanató­riumba. Steiner dr. professzor megvizsgálta, de azt kellett megállapítania, hogy az orvosi segítség elké­sett már. Ilyenformán operációra nem is került sor, körülbelül háromnegyed óra múlva, a kórházba való beszállítás után, meghalt. A tragikus öngyilkosság hire hamarosan szétfn- tott a városban és mindenütt nagy megdöbbenést keltett. Általános részvét fordul a sorsüldözött csa­lád tele, amely az anyagi összeroppanás után, ame­lyet a könyörtelen kisajátiíási eljárás idézett elő, most az egyetlen fiút is elvesztette. Ajtay Ödön ha­lálát édesanyján kívül két nővére, akik közül az egyik Dózsa Andor földbirtokos felesége, gyászolja.

Next

/
Thumbnails
Contents