Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-27 / 94. szám

XIII. ÉVF. 94. SZÁM. ii __■ -...........■ ------=■ Heves faarcok a ko­lozsvári városházán a költség vetés össze­állítása körül (Kolozsvár, április 25.) Már több ízben ir­tunk Kolozsvár város költségvetésének az össze­állításáról. Meg kellett szüntetni az ex-lex-et, tehát hetek óta folynak a pénzügyi szaktanács­kozások, amelyeknek a során éles összecsapások jelzik, hogy a különböző érdekeltségek a kiadási tételek összeállításánál nem mindig voltak egy véleményen. Csak helyeselhetjük, hogy az interi- már-bizottság a költségvetést tetemesen le akarja szállítani. Végre belátták a város urai, hogy a múltban tapasztalt oktalan költekezés ideje lejárt és Kolozsvár adófizető polgárságának a teherbíró képessége teljesen kimerült. Több mint egy évtizeden keresztül Kolozs­vár vagyonát Csáky-szalmájaként kezelték s a hajdan kincses Kolozsvárt koldussorba taszítot­ták. Ma már nemcsak az adófizető polgárság tudja ezt, hanem a város vezetői is, akik meákul- pázva ismerik be. így történt, hogy a kétszázmilliós multévi költségvetést csaknem a felére redukálták és még igy is nagy gondot okoz a bevételek biz tositása. A pénzügyi szaktanácskozások folyamán, — természetesen román részről — felvetették, hogy a kisebbségi intézmények kulturális segélyezését tetemesen redukálni kell. Ez a javaslat a tanács kisebbségi tagjai körében nagy megütközést kel­tett annál is inkább, mivel az elmúlt tiz esztendő alatt a kisebbségi kulturális intézmények mostohagyerme­kei voltak a városkák. Mikor közterhekről, adókról, más illetmé­nyekről és járulékokról volt szó, sohasem kímél­ték a kisebbségeket, mindig kétszeres terheket róttak a vállaira, de a segélyezések kiosztásánál fordított arányban mindig az utolsó sorba ju­tottak. Letagadhatatlan tény, hogy még ma is Kolozsvár város adófizető polgárságának legalább 70 százaléka kisebbségi, de a segélyezések kiosztásánál éppen a legtöbb adói fizetőknek alig jutott valami. Ezek a szempontok a mostani költségvetés összeállításánál nem voltak figyelmen kívül hagy­hatók és igy az interimar bizottság tagjainak sikerült a kulturális segélyezések szét­osztásánál a mult évi státuszkvótát biz­tosítani. Nagy megdöbbenéssel értesültünk arról hogy a magyar színház részére járó segélyt a multévi 500 ezer lejről 160 ezer lejre, a magyar iskolák segélyét pedig ugyanilyen arányban akarták leszállítani, de végre is a tanács tagjai belátták, hogy ez az aránytalnaság a kisebbségi közvéleménynek olyan felháborodását idézte vol­na elő, amivel a tanács tagjai nem tudtak volna megbirkózni. Különben az uj költségvetés összeállításával kapcsolatosan beszélgetést folytattunk Flaviu Laurenţiu pénzügyi tanácsossal, aki kijelentette előttünk, hogy a kisebbségek kulturális segélye­zése a mult évi nívón fog mozogni. A költség­vetés nagyarányú redukciója _ mondotta a pénzügyi tanácsos, — nagy gondot okoz. Min­den ügyosztály akarja biztosítani a maga szá­mára a mult évi költségvetés tételeit, de úgy az adókivetések csökkenésével, valamint az üzemek kommercializálásával kapcsolatosan a kiadási tételeket le kell szállítani. Egy tisztviselői státu­son dolgozik, amely végleg precizirozza, hogy a városnak kik a rendes tisztviselői. Természetes, hogy nagy létszámapasztást fog keresztül vezet­ni. Ez nem jelenti azonban a tisztviselők azon­nali elbocsátását, hanem egyelőre a tisztviselők jelentékeny részét B lis­tára helyezi és az időközben megürülő állásokat ezek közül fogja betölteni. Egy állandó tisztviselői státusra valóban nagy szükség van. Eddig minden tanács a ma­ga korteseit és bizalmi embereit ültette vezető állásba és igy megtörténhetett, hogy Kolozsvárnak ma olyan hatalmas tiszt­viselőtábora van, amellyel Bukarestet is pompásan adminisztrálni lehetne. Az uj költségvetés főbb vonalaiban már el­készült. Csak még néhány vitás kérdést kell le­tárgyalni. Az eddigi előjelek szerint a folyó évi költségvetés nem fogja meghaladni a 110, esetleg 115 millió lejt, ,v- -,, 1 ftlpUnazá; H ázvetelőnöi keresek vidéki gaz­daságba. Cim és feltéte­lek Monostori ut 50. gferesak falura sze- gény, 30 éven aluli, úri, magyar nőt, háztar­tás és irodai munkák végzéséhez, falura társ­nak. Levelet fénykép­pel mellékelve „Csalat­kozott férj“ jeligére a kiadóba. G yermektelen há­zaspár, a nőnek a háztartási munkálatokat, a férfinek biciklizni kell tudni és a házkörüli összes munkálatokat kell végezni, havi 0500 lei fi­zetéssel és lakással fel­vétetik. Csakis azok je­lentkezzenek, kik jó bi­zonyítványokkal rendel­keznek. Jelentkezni reg­gel 8—9 ig és délben 12—3 óráig, Lászlónál. Str. Gelu 30 szám. lenSicrösést, kézi­munkát készitenék ebédkoszt ellenében. Cim a kiadóban. A rutén parasjetobm sortözet állott a uáramarosi hátát* mellett a c§eh eiendárség; 1 vallásos faltisialliSMik nem eii?£e<Iték meşj, hogy gyertyát tegyenek, a megölt ember kezébe (Máramarossziget, április 25.) A Ruszinszkóhoz tartozó, de Máramarossziget közelében fekvő Nagy- bocskó községben véres zendülés volt, amit a cseh rendőrség sortüzzel fojtott el. Korcsmái verekedés­ben Hilder cseh csendőr agyonlőtte Prutz János nagyboeskói parasztot, akinek a holttestét a csend­őrök a községházára vitték s a vizsgálóbíró kiér­kezéséig nem engedtek senkit a közelébe. A megölt ruténnek a. kezébe az orthodox vallásnak szokása szerint a hozzátartozói gyertyát akartak tenni, a csendőrök azonban ezt sem engedték meg. A csend­őröknek ez a szigorúsága izgatta fel a vallásos né­pet, úgyhogy erőszakkal akartak a holttesthez hozzá­férkőzni. A csendőrök ellenállottak és a falu népe lázongani kezdett. Husztról a telefonon bemondott segélykérésre egy századnyi csendőr érkezett ki Nagybocskóra. A tömeg nem tágított a nagy csapat fellépésére sem és kővel dobálta meg. A csendőrök az első sortüzet a levegőbe lőtték, de a felizgult fa­lusiak tömege erre is köveket dobált a csendőrök­re, akik erre újabb sortüzet adtak le, de már nem a levegőbe, hanem az emberekre. Két halott, két súlyos és két könnyű sebesült maradt a véres eset színhelyén. A csendőrség erre hozzáfogott a letartóztatá­sokhoz. Hatvan embert fogdostak össze a faluban. A hivatalos jelentések úgy állítják be a történteket, hogy kommunisták lazították fel a csendőrök ellen a falusiakat s akiket öszefogdostak, azoknak jó ré­sze kommunista. A falut a csendőrök megszállva tartják. Bírái előtt áli a győri cselédleány, aki megölte Koncz alhadnagy feleségét (Győr, április 25.) Az elmúlt év november 13-án, amint ismeretes, Molnár Erzsébet 25 éves eselédleány konyhakéssel meggyilkolta Koncz Vil­mos alhadnagy feleségét. A győri törvényszék az ügyben pénteken kezdte meg a tárgyalást. A bün- pör egyike az utóbbi évek legszenzációsabb esetei­nek. Ă vádirat szerint Molnár Erzsébet szerelmi vi­szonyt folytatott az alhadnaggyal s egyidődben benső' barátságban élt ennek feleségével is. A gyen­ge idegzetű leány teljesen áldozatul esett ennek a viszonynak és tettét ebben az idegállapotban követ­te el. A tárgyaláson egyáltalában semmiféle indo­kot sem tudott felhozni arra, hogy miért követte el a gyilkosságot, .amely után a legnagyobb hideg­vérrel és körültekintéssel igyekezett a tett minden nyomát eltüntetni. A tárgyalásra a terem zsúfolásig megtelt közön­séggel. Molnár Erzsébetet hallgatták ki legelőször. A leányt a legborzalmasabb részletek elmondásánál hisztérikus kacagógörcs fogta el. Részletesen elmon­dotta, hogyan követte el a gyilkosságot, a tettnek azonban semmiféle indokolását sem tudta adni. A vádlott védőjének kérésére kihallgatták aty­ját, Molnár János művezetőt, aki elmondotta, hogy neki gyanús volt az a nagy barátság, amelyben leá­nya Konczékkal volt. Egyébként ö volt az, aki ^ a * gyilkosság után kihivatta az alhadnagyot s kaszár­nyából és tudomására hozta a történteket. Molnár Ilona, a vádlott nővére látta, ahogy a buga többször esókolódzott Koncczal, aki különben a gyilkosság előtti napon őt is megcsókolta. Koncz alhadnagy az áldozat férje azt állítja, hogy közötte és Molnár Erzsébet között semmiféle viszony sem volt, csupán barátság és ő sohasem tett neki házas­sági Ígéretet. Valószínűnek tartja, hogy a leány pénzért gyilkolt. Molnár Erzsébet fölugrik a vádlottak padjáról és kiáltja: „Vigyázzon Koncz bácsi, ne hazudjon, mert magát is megfojtom.” Több tanú vonul fel azután, akik részint a vád­lott mellett, részint ellene vallanak. Molnár Erzsé­bet anyja folytonosan zokogva teszi meg vallomá­sát. A tárgyalást az elnök délután félháromkor be­rekesztette. WWWVWWMWWWWVVVWV^WM — Hatvannégymillió korona a svéd gyufatröszt mult évi nyeresége. Stockholmból jelentik: A svéd gyufatröszt most adta ki évi jelentését az 1929-es üzleti évről. A jelentés szerint a tröszt nyeresége 64 millió svéd korona volt a mult évi 54 millióval szemben. Az osztalék 15 százalékos.

Next

/
Thumbnails
Contents