Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-27 / 94. szám
XIII. ÉVF. 94. SZÁM. XßBS&YiBZ&fo Három hónap Oroszországban Dr. Pick Valdemár mérnök, aki a szovjet felkérésére gazdaság tanácsadó voit Oroszországban, elmondja a Keleti Újságnak tapasztalatait — Az egyetlen román állampolgár, aki szabályos útlevéllel utazott Oroszországba — A kirakatok illúziói — Mit jelent a G. P. U. a mai Oroszországban — Hogyan él az idegen ? — A Keleti Újság érádé i cikksorozatának első közleménye — Dr. Pick Waldemar az erdélyi Solvay-Mü- veknek volt az igazgatója. A mult évben nyugdíjba ment. Közben érdekes ajánlatot kapott. A szovjet berlini kereskedelmi képviselete, hogy hogynem, arról értesült, hogy ez a nagyhírű szakember pillanatnyilag nincs egy vállalatnak a kötelékében sem. Érintkezésbe lépett Pick mérnökkel és felajánlott neki egy vezető pozíciót. Pick Waldemar családi okokból nem vállalhatott eqy többéves szerződést, de a berlini orosz kereskedelmi képviselet annyira ragaszkodott személyéhez, hogy végre elhatározta, hogy mint ..tanácsadó’’ három hónapra ki fog menni Oroszországba. Megbízatása szerint a szc- dagyártkst kellett megorganizálnia és segítségére lenni „a legfelsőbb gazdasági tanács chc- miai racionálizáló és organizáló osztályának”. Most jött azután a nehezebbik problema. Hogy megy ki Pick Waldemar Oroszországba? Román állampolgár, romániának pedig semmi diplomáciai összeköttetése nincs a szovjettel, Bukarestben ismerik Pick Waldemart és tudják, hogy semmi köze nincs a politikához. Ő csak: mérnök, akár idehaza, akár Oroszországban. Elvileg nem tettek ellenvetést a kimenetele ellen. Ha román útlevéllel át tud vágni ebbe a titokzatos, ellentmondásokkal teli világokba, ám tegye. Berlinben a szovjet követség egy lapot mellékelt az útleveléhez, de ezt az útlevelet a közbeeső országok vámhatóságai meglehetős megrökönyödéssel fogadták. Oroszországba irányzott román útlevél — ez még nem fordult elő a praxisukban. A végén mégis csak átvergődött. ütettinböl Pétervárra hajózott át. onnan Moszkvába, onnan Beresnikibc, az Ural vidékére, onnan az ukrainai Charkovba, Rostokba, Slavanskba és a doneevidéki Lubinovszkiba. Útja három hónapig tartott. Ezalatt a három hónap alatt nem mint kiránduló, avagy kívülről szemlélődő újságíró fordult meg az orosz kontinens legjellegzetesebb pontjain, de mint olyan ember, aki a maga szaktudásával nehány hónapra intenzív munkakört is vállalt a szovjet gazdasági életében, tehát tapasztalatai értékesebbek és jellemzőbbek mindazoknak az útleírásánál, akik előtt Oroszország mint egy furcsa, mesterséges kulisszák világába való látványosság tűnik fel. Pick Waldemar az első ember tudtunkkal, aki Romániából szabályos román útlevéllel vizitelt a szovjetnél. A Keleti Újság abban a kivételes helyzetben van, hogy egy cikksorozatban ismertetheti Pick Waldemar oroszországi utjának tapasztalatait. A cikksorozat kapcsán megismerkedik az erdélyi magyar közönség a programmjaiban mindig váltakozó szovjet gazdálkodás legújabb korszakával. Nem vitás, hogy Oroszország probléma nemcsak Oroszországnak, de az egész világnak a számára. E cikksorozatnak jelentőségét emeli az a tény, hogy egy olyan ember közlései nyomán készült, akinek objektivitásához semmi kétség sem fér, aki mint technikus ember olyan megfigyeléseket tett, amelyeknél nem politikai érzelmi szempontok voltak a döntőek, hanem a szigorú „Sachlichkeit’’. i y .■ ■ A fogadtatás Í Mbuaa&dhki' sem kell, hogy Pick .Waldemar érd ' flpil «imUiinl Pétérváron és hogy ünnepélyesén adták is. Bizonyára ő sem vonhatta ki magát ama kellemes érzés alól, amely mindenkit elfog, akit ünnepélyesen fogadnak. A legtöbb Oroszország járót ez a mondva csinált lelkesedés képeszti el, ez a szünetlen „kalauzolás“ és szolgálatkészség, ez a színpadi rendezés, amely azt a látszatot ébreszti fél benne, hogy az orosz nyomorúságról és konszolidáÍ-hiányról szóló európai híradások fantasztikusan zottak. pick Waldemart Leningrádon előkelő hoben szállásolják el, az uccákon nyüzsög a nép, kirakatokat lát maga előtt, tele áruval és még nem tudja, hogy csak a kirakatban vannak áruk, de a boltban nincsenek. Azt olvasta odahaza, hogy Oroszország nagy városaiban több család egyetlen szobában kénytelen lakni és lám, megérkezik Moszkvába és miután nem kap szállodát, egy orosz mérnök ismerőse azonnal fölkínálja neki háromszobss lakását. Huszonnégy órán belül azonban rájön egyre és másra. A moszkvai internacionális szállodában már kerítenek szobát a számára, éjszaka felriad, másik éjszaka szintén, furcsa zaj üti meg t* fülét... „A Kremlben megint lelőttek néhány embert“ — adják meg az egykedvű választ, olyan megszokott természetességgel, mintha ez már önmagától értetődő alkatrésze lett volna a szovjet hétköznapi életének. Érik őt rövidesen más meglepetések is. Még meg eem melegedett a városbani, amikor egy német mérnök ismerőse, akinek igen előkelő állása volt, amennyiben az összes orosz bányamürek az b személye alá voltak rendelve, közölte vele, hogy csütörtökön este érkezett meg vidékről és összes bőröndjei fel voltak törve. Minden utas, akarva, nem akarva, megismerkedik Oroszország láthatatlan, legnagyobb hatalmával, a G. P. U.-val. Ez az oöhrana örököse, a félelmetes, titkos rendőrség, amely ott áll minden ember mögött, kihallgatja a beszélgetéseket, megcenzurázza a leveleket, feltöri a bőröndöket és amely miatt Pick Waldemar három-hónapos tartózkodása alatt egyetlen ember bizalmába sem tudott férkőzni. Ne is csodálkozzunk rajta. Minden második ember a titkos rendőrségnek az ügynöke és elég egy rosszul interpretált meggyőzése és már repül az illető Szibériába. Talán egy vigasztaló momentum ebben a példátlan mérvű kontrolban, hogy a G. P. U.mak még a szovjet biztosai. is alá vannak vetve. A G. P. U — A nagyvárosok hoteléiban — mondotta nekünk Piek Waldemar»-— a hotejszeniélyzetnek legalább a fele a G. P. U. szolgálatában áll. Sohasem lepődtem meg tehát, amikor hotelszobámban orosz látogatót fogadtam, hogy a kilépésnél véletlenül mindig szembeütköztem egy hotelalkalmazottal. Es ne hiöyjp azt, hogy csak mi, az idegenek vagyunk gyanúsak. Minden irodában, minden hivatalban ott vannak a G. P. U. titkos megbízottai. Amikor elhagytam Moszkvát, kísérőt adtak mellém. Állítólag kísérőm nem volt beiratkozott kommunista, de rokonszenvezett a kommunizmussal. Később megállapítottam, hogy azoknak a nyilatkozatoknak egy- része, amelyeket az ország viszonyairól nekem leadott, hamisak voltak. Már hosszú ideje tartózkodtam az országban és noha mindem helyváltozásnál útlevelemen és tartózkodási engedélyemen kívül a legfelsőbb gazdasági tanácsnak különleges legitimációját is felmutattam, gyanúsnak tartottak. így mellesleg megjegyzem, hogy a tartózkodási engedélyt mindig csak egy hónapra kaptam meg, ellenben a németek egy fél esztendőre. A G. P. U. hatalma korlátlan, ellenőrzi a magánkereskedelmet és a gyárakat. Ha a gyár rosszul megy, letartóztatják az igazgatót és mint ellenforradalmárt bírói Ítélet nélkül deportálják. Jómagam is egy olyan gyárba kerültem, ahol ilyen eset éppen akkor történt meg. Ottartózkodásom alatt letartóztattak egy főmunkavezetőt, mivel állítólag a direktor rendeletére passzív rezisztenciával felelt. De mert a munkástáborból származott, két hét múlva szabadult. A magunk fajta idegen elhagyja az országot, összes irományait be kell terjesztenie a G. P. U.-hoz cenzura végett. Negyvennyolc órán belül lepecsételve kapja vissza a csomagokat. Ha egy technikai rajzot akar kivinni- az országból, be kell előbb szereznie a legfelsőbb gazdasági tanács engedélyét, hogy nincs tilalom a kivitel ellen. De ha ennek a legfelsőbb gazdasági tanácsnak valamelyik osztálya külföldre levelet intéz és valamelyes technikai kérdésben ki akarja küldeni ezt a rajzot, úgy a G. P. U.-nál kell beszereznie a kiviteli engedélyt. Találkozásom a „Keleti Ujság“-gaS Külföldi újságok közül csak a baloldalilag orientált lapokat engedik be. El kell mondanom Önnek a következő, érdekes történetet. Moszkvában egy újságárushoz kérdést intéztem, hogy nincs-e valami romániai lapja? Az újságárus szétnézett, legnagyobb meglepetésemre egy Keleti Újságot húzott elő. Lehetett vagy nyolc napos. Kérdeztem, hogy került ez Oroszországba? Az újságárus maga sem tudja. Azelőtt sem látta és lehet, ezután sem fogja látni. Vannak ilyen kallódó lappéldányok, amelyek véletlenül belekeveredve más lapok közé, elérkeznek Oroszországba is. Hát ilyen meglepetések érik az embert! Hogyha már az újságokról beszélünk, úgy közbevetve megjegyzem, hogy az ujságárusitás is állami üzem, a könyvkereskedő, az újságárus fizetést húz az államtól, de kivételesen tizszázalék rabatt is megilleti őt. Azt idehaza is tudják, hogy Oroszországban minden szolgálat állami. Ha megborotválkozom, a borotválkozásért járó dij az államkasszába folyik be és a borbély külön kapja az <5 kategóriájának megfelelő járulékokat. Egyedül a cipőpucoló és a hordár dolgozik önálló számlára. A megélhetési viszonyok Oroszországban Az első kérdések, amelyeket dr. Pick Walde- marhoz intéztünk, az orosz élet külsőségeire vonatkoztak. Mibe kerülnek az ételek? A szálloda? Vannak-e kávéházak? Alkoholfogyasztás? Színházak? Megélhetési viszonyok általában? — Oroszországnak valutája a rubel, amely két márka 14 pfeningnek, körülbelül 85—90 lejnek felel meg. A rubel belső vásárlóképessége jóval alatta áll a kényszerkurzusnak. Effektive a rubel egyenértékű a márkával, de természetesen ugyanazért a márkáért sokkal jobb minőségű árut lehet- kapni, mint rubelért. Ha egyáltalában lehet kapni árut.... Mellesleg megjegyzem', hogy például egy aktatáskát vásároltam Oroszországban és a mi pénzünknek megfelelően 5000 lejbe került. Pedig egy aktatáska igazán nem tekinthető luxuscikknek . . . Az éíelmr$zer-jegyek országa Az étkezés, az internacionális hotelben három rubelbe kerül, viszonylagosan tűrhető. Vidéken sokkal olcsóbb. Abban .az uráli üzemben, ahol egy szó- dagyâraţ montíroztam, a gyári vendéglőben neliány kopekéért kaptuk az uniformizált ételeket, igaz, hogy nem volt sok köszönet benne. Az orosz emberek 95 százaléka a legszegényesebben öltözködik. Természetesen ez vonatkozik a nőkre is, akik azonban ösztönös ügyességgel stílust tudnak belevinni ezekbe a rongyokba is. A legfontosabb élelmiszernél a racionalizálást vitték keresztül. Lisztet, kerkeret, vajat, tojást, tejet, húst, cukrot, szövetet kávét, sőt még a teát is csak jegyek ellenében adják ki, jegyet azonban csak a dolgozó emberek kapnak. Az adagok kicsinyek és az embereknek órákig kell várni, hogy kapjanak valamit, a pénzükért. A magánkereskedelemben — mert van ez is Oroszországban — bizonyos dolgok ötvenszázalékkal drágábbak, de energikusan ellene vannak a magánkereskedelemnek, iszonyúan megadóztatják őket. Az úgynevezett Nep.emberek Oroszországnak legmegvetettebb kategóriája. A Nép gazdálkodás a magángazdálkodásnak egy neme és művelői ki vannak rekesztve minden alkotmányos jogból. Valóban páriák. Érdekes hogy a magánkereskedelemmel foglalkozó zsidók nagyrésze is teljesen lemondott erről a foglalkozási ágról, százezer számra gyárüzemekben dolgoznak. Kérdezzük informálónkat, hogy miként áll az antiszemitizmus kérdése Oroszországban? — Odahaza az ember azt hinné, hogy a zsidók jelentékeny részt vesznek a kommunista vezérkarban. Ez nem áll. Ma már a szovjetbiztosok között egyetlenegy zsidó sincs, a zsidó elmét legfeljebb a szovjet kereskedelmi üzemeiben foglalkoztatják. Arra a kérdésre, hogy van-e antiszemitizmus, azt a választ kell adnom, hogy igenis érezhető. (1.) (Legközelebbi cikkünk tartalma: A nemzetiség tudata a mai Oroszországban. — Lakásínség. — Fizetési kategóriák. — Postatakarék és belső kölcsön.— Küzdelem az alkoholizmus ellen. — A munkás kuliura. — Családi élet.) :V- : 1 BOTORT jó minőségben, modo/n \ kivitelben, jutányos árban ‘ Síékely & Réti Bútorgyár nálTSrgU'Murecen vásárolhat. — Hitelképes egyenekne.; kedvező fizetési feltételek. — Wliágu márkás zongoráit nagy választékDaSS
