Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-27 / 94. szám

XIII. ÉVF. 94. SZÁM. XßBS&YiBZ&fo Három hónap Oroszországban Dr. Pick Valdemár mérnök, aki a szovjet felkérésére gazdaság tanácsadó voit Oroszországban, elmondja a Keleti Újságnak tapasztalatait — Az egyetlen román állampolgár, aki szabályos útlevéllel utazott Oroszor­szágba — A kirakatok illúziói — Mit jelent a G. P. U. a mai Oroszországban — Hogyan él az idegen ? — A Keleti Újság érádé i cikksorozatának első közleménye — Dr. Pick Waldemar az erdélyi Solvay-Mü- veknek volt az igazgatója. A mult évben nyug­díjba ment. Közben érdekes ajánlatot kapott. A szovjet berlini kereskedelmi képviselete, hogy hogynem, arról értesült, hogy ez a nagyhírű szakember pillanatnyilag nincs egy vállalatnak a kötelékében sem. Érintkezésbe lépett Pick mérnökkel és felajánlott neki egy vezető pozí­ciót. Pick Waldemar családi okokból nem vál­lalhatott eqy többéves szerződést, de a berlini orosz kereskedelmi képviselet annyira ragaszko­dott személyéhez, hogy végre elhatározta, hogy mint ..tanácsadó’’ három hónapra ki fog menni Oroszországba. Megbízatása szerint a szc- dagyártkst kellett megorganizálnia és segítségé­re lenni „a legfelsőbb gazdasági tanács chc- miai racionálizáló és organizáló osztályának”. Most jött azután a nehezebbik problema. Hogy megy ki Pick Waldemar Oroszországba? Ro­mán állampolgár, romániának pedig semmi dip­lomáciai összeköttetése nincs a szovjettel, Bu­karestben ismerik Pick Waldemart és tudják, hogy semmi köze nincs a politikához. Ő csak: mérnök, akár idehaza, akár Oroszországban. Elvileg nem tettek ellenvetést a kimenetele el­len. Ha román útlevéllel át tud vágni ebbe a titokzatos, ellentmondásokkal teli világokba, ám tegye. Berlinben a szovjet követség egy la­pot mellékelt az útleveléhez, de ezt az útlevelet a közbeeső országok vámhatóságai meglehetős megrökönyödéssel fogadták. Oroszországba irányzott román útlevél — ez még nem fordult elő a praxisukban. A végén mégis csak átver­gődött. ütettinböl Pétervárra hajózott át. on­nan Moszkvába, onnan Beresnikibc, az Ural vi­dékére, onnan az ukrainai Charkovba, Rostok­ba, Slavanskba és a doneevidéki Lubinovszkiba. Útja három hónapig tartott. Ezalatt a három hónap alatt nem mint kiránduló, avagy kívülről szemlélődő újságíró fordult meg az orosz kon­tinens legjellegzetesebb pontjain, de mint olyan ember, aki a maga szaktudásával nehány hó­napra intenzív munkakört is vállalt a szovjet gazdasági életében, tehát tapasztalatai értéke­sebbek és jellemzőbbek mindazoknak az útleírá­sánál, akik előtt Oroszország mint egy furcsa, mesterséges kulisszák világába való látványos­ság tűnik fel. Pick Waldemar az első ember tudtunkkal, aki Romániából szabályos román útlevéllel vizi­telt a szovjetnél. A Keleti Újság abban a ki­vételes helyzetben van, hogy egy cikksorozat­ban ismertetheti Pick Waldemar oroszországi utjának tapasztalatait. A cikksorozat kapcsán megismerkedik az erdélyi magyar közönség a programmjaiban mindig váltakozó szovjet gaz­dálkodás legújabb korszakával. Nem vitás, hogy Oroszország probléma nemcsak Oroszor­szágnak, de az egész világnak a számára. E cikksorozatnak jelentőségét emeli az a tény, hogy egy olyan ember közlései nyomán készült, akinek objektivitásához semmi kétség sem fér, aki mint technikus ember olyan megfigyeléseket tett, amelyeknél nem politikai érzelmi szempon­tok voltak a döntőek, hanem a szigorú „Sach­lichkeit’’. i y .■ ■ A fogadtatás Í Mbuaa&dhki' sem kell, hogy Pick .Waldemar érd ' flpil «imUiinl Pétérváron és hogy ünnepélyesén adták is. Bizonyára ő sem vonhatta ki magát ama kellemes érzés alól, amely mindenkit elfog, akit ünnepélyesen fogadnak. A legtöbb Oroszország já­rót ez a mondva csinált lelkesedés képeszti el, ez a szünetlen „kalauzolás“ és szolgálatkészség, ez a színpadi rendezés, amely azt a látszatot ébreszti fél benne, hogy az orosz nyomorúságról és konszolidá­Í-hiányról szóló európai híradások fantasztikusan zottak. pick Waldemart Leningrádon előkelő ho­ben szállásolják el, az uccákon nyüzsög a nép, kirakatokat lát maga előtt, tele áruval és még nem tudja, hogy csak a kirakatban vannak áruk, de a boltban nincsenek. Azt olvasta odahaza, hogy Oroszország nagy városaiban több család egyetlen szobában kénytelen lakni és lám, megérkezik Mosz­kvába és miután nem kap szállodát, egy orosz mér­nök ismerőse azonnal fölkínálja neki háromszobss lakását. Huszonnégy órán belül azonban rájön egyre és másra. A moszkvai internacionális szállo­dában már kerítenek szobát a számára, éjszaka fel­riad, másik éjszaka szintén, furcsa zaj üti meg t* fülét... „A Kremlben megint lelőttek néhány em­bert“ — adják meg az egykedvű választ, olyan meg­szokott természetességgel, mintha ez már önmagától értetődő alkatrésze lett volna a szovjet hétköznapi életének. Érik őt rövidesen más meglepetések is. Még meg eem melegedett a városbani, amikor egy német mérnök ismerőse, akinek igen előkelő állása volt, amennyiben az összes orosz bányamürek az b személye alá voltak rendelve, közölte vele, hogy csütörtökön este érkezett meg vidékről és összes bőröndjei fel voltak törve. Minden utas, akarva, nem akarva, megismerkedik Oroszország láthatat­lan, legnagyobb hatalmával, a G. P. U.-val. Ez az oöhrana örököse, a félelmetes, titkos rendőrség, amely ott áll minden ember mögött, kihallgatja a beszélgetéseket, megcenzurázza a leveleket, feltöri a bőröndöket és amely miatt Pick Waldemar há­rom-hónapos tartózkodása alatt egyetlen ember bi­zalmába sem tudott férkőzni. Ne is csodálkozzunk rajta. Minden második ember a titkos rendőrség­nek az ügynöke és elég egy rosszul interpretált meggyőzése és már repül az illető Szibériába. Talán egy vigasztaló momentum ebben a példátlan mérvű kontrolban, hogy a G. P. U.mak még a szovjet biz­tosai. is alá vannak vetve. A G. P. U — A nagyvárosok hoteléiban — mondotta ne­künk Piek Waldemar»-— a hotejszeniélyzetnek leg­alább a fele a G. P. U. szolgálatában áll. Sohasem lepődtem meg tehát, amikor hotelszobámban orosz látogatót fogadtam, hogy a kilépésnél véletlenül mindig szembeütköztem egy hotelalkalmazottal. Es ne hiöyjp azt, hogy csak mi, az idegenek vagyunk gyanúsak. Minden irodában, minden hivatalban ott vannak a G. P. U. titkos megbízottai. Amikor el­hagytam Moszkvát, kísérőt adtak mellém. Állítólag kísérőm nem volt beiratkozott kommunista, de ro­konszenvezett a kommunizmussal. Később megál­lapítottam, hogy azoknak a nyilatkozatoknak egy- része, amelyeket az ország viszonyairól nekem le­adott, hamisak voltak. Már hosszú ideje tartózkod­tam az országban és noha mindem helyváltozásnál útlevelemen és tartózkodási engedélyemen kívül a legfelsőbb gazdasági tanácsnak különleges legiti­mációját is felmutattam, gyanúsnak tartottak. így mellesleg megjegyzem, hogy a tartózkodási enge­délyt mindig csak egy hónapra kaptam meg, ellen­ben a németek egy fél esztendőre. A G. P. U. hatalma korlátlan, ellenőrzi a ma­gánkereskedelmet és a gyárakat. Ha a gyár rosszul megy, letartóztatják az igazgatót és mint ellenfor­radalmárt bírói Ítélet nélkül deportálják. Jómagam is egy olyan gyárba kerültem, ahol ilyen eset éppen akkor történt meg. Ottartózkodásom alatt letartóz­tattak egy főmunkavezetőt, mivel állítólag a direk­tor rendeletére passzív rezisztenciával felelt. De mert a munkástáborból származott, két hét múlva szabadult. A magunk fajta idegen elhagyja az or­szágot, összes irományait be kell terjesztenie a G. P. U.-hoz cenzura végett. Negyvennyolc órán be­lül lepecsételve kapja vissza a csomagokat. Ha egy technikai rajzot akar kivinni- az országból, be kell előbb szereznie a legfelsőbb gazdasági tanács enge­délyét, hogy nincs tilalom a kivitel ellen. De ha en­nek a legfelsőbb gazdasági tanácsnak valamelyik osztálya külföldre levelet intéz és valamelyes tech­nikai kérdésben ki akarja küldeni ezt a rajzot, úgy a G. P. U.-nál kell beszereznie a kiviteli engedélyt. Találkozásom a „Keleti Ujság“-gaS Külföldi újságok közül csak a baloldalilag orientált lapokat engedik be. El kell mondanom Önnek a következő, érdekes történetet. Moszkvában egy újságárushoz kérdést intéztem, hogy nincs-e va­lami romániai lapja? Az újságárus szétnézett, leg­nagyobb meglepetésemre egy Keleti Újságot húzott elő. Lehetett vagy nyolc napos. Kérdeztem, hogy került ez Oroszországba? Az újságárus maga sem tudja. Azelőtt sem látta és lehet, ezután sem fogja látni. Vannak ilyen kallódó lappéldányok, amelyek véletlenül belekeveredve más lapok közé, elérkeznek Oroszországba is. Hát ilyen meglepetések érik az embert! Hogyha már az újságokról beszélünk, úgy közbevetve megjegyzem, hogy az ujságárusitás is állami üzem, a könyvkereskedő, az újságárus fize­tést húz az államtól, de kivételesen tizszázalék ra­batt is megilleti őt. Azt idehaza is tudják, hogy Oroszországban minden szolgálat állami. Ha meg­borotválkozom, a borotválkozásért járó dij az állam­kasszába folyik be és a borbély külön kapja az <5 kategóriájának megfelelő járulékokat. Egyedül a cipőpucoló és a hordár dolgozik önálló számlára. A megélhetési viszonyok Oroszországban Az első kérdések, amelyeket dr. Pick Walde- marhoz intéztünk, az orosz élet külsőségeire vonat­koztak. Mibe kerülnek az ételek? A szálloda? Van­nak-e kávéházak? Alkoholfogyasztás? Színházak? Megélhetési viszonyok általában? — Oroszországnak valutája a rubel, amely két márka 14 pfeningnek, körülbelül 85—90 lejnek fe­lel meg. A rubel belső vásárlóképessége jóval alatta áll a kényszerkurzusnak. Effektive a rubel egyen­értékű a márkával, de természetesen ugyanazért a márkáért sokkal jobb minőségű árut lehet- kapni, mint rubelért. Ha egyáltalában lehet kapni árut.... Mellesleg megjegyzem', hogy például egy aktatáskát vásároltam Oroszországban és a mi pénzünknek megfelelően 5000 lejbe került. Pedig egy aktatáska igazán nem tekinthető luxuscikknek . . . Az éíelmr$zer-jegyek országa Az étkezés, az internacionális hotelben három rubelbe kerül, viszonylagosan tűrhető. Vidéken sok­kal olcsóbb. Abban .az uráli üzemben, ahol egy szó- dagyâraţ montíroztam, a gyári vendéglőben neliány kopekéért kaptuk az uniformizált ételeket, igaz, hogy nem volt sok köszönet benne. Az orosz embe­rek 95 százaléka a legszegényesebben öltözködik. Természetesen ez vonatkozik a nőkre is, akik azon­ban ösztönös ügyességgel stílust tudnak belevinni ezekbe a rongyokba is. A legfontosabb élelmiszer­nél a racionalizálást vitték keresztül. Lisztet, ke­rkeret, vajat, tojást, tejet, húst, cukrot, szövetet kávét, sőt még a teát is csak jegyek ellenében adják ki, jegyet azonban csak a dolgozó emberek kapnak. Az adagok kicsinyek és az embereknek órákig kell várni, hogy kapjanak valamit, a pénzükért. A ma­gánkereskedelemben — mert van ez is Oroszország­ban — bizonyos dolgok ötvenszázalékkal drágáb­bak, de energikusan ellene vannak a magánkeres­kedelemnek, iszonyúan megadóztatják őket. Az úgy­nevezett Nep.emberek Oroszországnak legmegvetet­tebb kategóriája. A Nép gazdálkodás a magángaz­dálkodásnak egy neme és művelői ki vannak re­kesztve minden alkotmányos jogból. Valóban pá­riák. Érdekes hogy a magánkereskedelemmel foglal­kozó zsidók nagyrésze is teljesen lemondott er­ről a foglalkozási ágról, százezer számra gyárüze­mekben dolgoznak. Kérdezzük informálónkat, hogy miként áll az antiszemitizmus kérdése Oroszországban? — Odahaza az ember azt hinné, hogy a zsidók jelentékeny részt vesznek a kommunista vezérkar­ban. Ez nem áll. Ma már a szovjetbiztosok között egyetlenegy zsidó sincs, a zsidó elmét legfeljebb a szovjet kereskedelmi üzemeiben foglalkoztatják. Ar­ra a kérdésre, hogy van-e antiszemitizmus, azt a választ kell adnom, hogy igenis érezhető. (1.) (Legközelebbi cikkünk tartalma: A nemzetiség tudata a mai Oroszország­ban. — Lakásínség. — Fizetési kategó­riák. — Postatakarék és belső kölcsön.— Küzdelem az alkoholizmus ellen. — A munkás kuliura. — Családi élet.) :V- : 1 BOTORT jó minőségben, modo/n \ kivitelben, jutányos árban ‘ Síékely & Réti Bútorgyár nálTSrgU'Murecen vásárolhat. — Hitelképes egyenekne.; kedvező fizetési feltételek. — Wliágu márkás zongoráit nagy választékDa­SS

Next

/
Thumbnails
Contents