Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-27 / 94. szám
'42S6/927 Még egy Dobrescu-ügy Márames osszlgetí panaszküldcHség kereste Sei a tartományi igazgatóságul, hogy Dobrcscii egy rejtélyes távirata ellen jogorvoslást keressen Jellemző történet egy forradalmi szolgabiró 33,000 holdas »szerzeményéről^ (Kolozsvár, április 25.) A mai kormányzatot jellemző panaszküldöttség kereste fel ma Felsővi- spról Hotíor Viktor államtitkárt dr. Fischer József Képviselő vezetésével. A küldöttség elpanaszolta az alábbi rendkívüli „esetet”. 1919 év elején Pap Simon volt a máramarosi főszolgabiró, aki hatalmát és összeköttetéseit kitü- Jioen fel tudta használni a saját javára, úgyhogy óriási vagyont halmozott össze. Mintegy 33 ezer hold birtokterületen villamos, fűrész és malomtelepek, házak, vállalkozások stb. hirdették, hogy az akkori idők konjunkturális lehetőségeit kitünően tudta érvényesíteni. Pap Simon a háború utáni zavaros.hclyzetban a Leontina községi állomástól a vasúti alkalmazottakkal összejátszva, nagymennyiségű vasúti sint rakatott fel a vagonokra és Felsővisóra szállíttatta, ahol minden engedély és jóváhagyás nélkül a fűrész és a rakodótelep közt iparvasut pályának használta fel. A sineket a német hadsereg hagyta vissza, tehát állami tulajdonná váltak. Az iparvasut amely később magánvasutvonal lett, átszeli Fclsővisó község egyik forgalmas uccájának nagyrészét és egy nagyobb községi területet is. A község kezdet óta tiltakozott a sinvonat be- . állítása ellen és ajánlott fel. méltányos bér mellett megfelelő területet, de hiába emelt panaszt, a köz- igazgatási hatóságoknál és a .bíróságnál is. Pop Simon döntő befolyással birt és minden intervenciót megakadályozott. A főszolgabiró halála után özvegye szintén zavartalanul használta a férjétől rámaradt vagyont és vasutat. Ez év januárjában az interimárbizottság az uj közigazgatási törvény alapján elrendelte a sínek leszerelését és elrendelte az üttestnek negyvennyolc óra alatti szabaddátételét. Pop Simonná a meghagyásnak nem tett eleget,' mire az interimárbizottság öt nap múlva a sineket felsze- • dette. Az özvegy nem hagyta annyiban a dolgot és sikerült is elérnie, hogy az interimárbizottság táviratot kapott minden hivatalos szám nélkül dr. Dobrescu director regional jelzéssel, : amely a sínek felszedését felfüggeszti. A távirat azonban elkésett, mert a munkálatok be voltak fejezve és tényleg csak az elszállítás volt hátra. Az interimárbizottság mivel nem tudta megállapítani, hogy a vasúti sínek melyik állami hatóság hatáskörébe tartoznak, mint államtulajdou, a síneket a felsővisói erdészeti hivatal felügyelete alatt álló kincstári telepen helyezte el és felkérte a. megyei prefektusit, hogy értesítse a minisztériumot az esetről. Időközben az interimárbizottság értesült arról, hogy â sínek mint a német hadsereg által visszamaradt anyag, a hadügyminisztérium, illetve a nagyvezérkar 2029—1920. számú értesítése szerint hadizsákmánynak vannak nyilvánitvá s minisztertanácsi határozattal a CFR igazgatóságának adattak ál. A CFR 1929 augusztus 1-én fel is vette a vagyoni leltárba. Ennek megfelelően az interimárbizottság jelentést tett a közlekedésügyi minisztériumnak s egyidejűleg a CFR hatszáinu szatmári felügyelőségét megkereste a sínek átvétele végett, »hoiman köszönetét is kapott az államvagyon megmentése érdekében kifejtett buzgalmáért. A sinek átvételének határnapját március 7-re tűzték ki, majd 14-re elnapolták, de az újabb határidő alatt sem jelentkezett senki az átvétel végett. Pap Simonná az interimárbizottság határozatát fclebbezéssel támadta meg és repoziciós pert is indított a járásbíróság előtt, de a bíróság hatásköri kifogás folytán elutasította. A megyei bizottság szintén elutasította a felebbezést és a község határozatát jóváhagyta. Mindezek ellenére a kerületi igazgatóságtól elmehetett az említett tarirat, amely az interimárbizottság minden törvényre és bi- rói ítéletre való hivatkozása ellenére dezavuálta az interimárbizottság határozatát. Ez az intézkedés rendkívül visszatetszést váltott ki és ennek folyományaképpen az interimárbizottság összes tagjai lemondtak, mert semmi körülmények között nem akartak vállalni az ódiumot, hogy egy törvényes, egyhangú határozatot a kerületi igazgatóságon figyelmen kívül hagyjanak és a községet kijátszva, annak érdekeit magánszemélyek érdekeinek vessék alá. Annál meglepőbb, hogy a Dobrescu-féle intézkedés még a lemondás után is kényszeríti a bizottsági tagokat, hogy rendeletét hajtsák végre. A helyzet rendkívül ki van élesedve és az egész vidéken nagy érdeklődéssel várják annak további fejleményeit. ; Ä nagyváradi Sonnenfeid-cég 33 millió lej passzívával fizetésképtelenséget jelentett A nagyváradi piac óriási szenzációfa (Nagyvárad, április 25.) Nagyvárad közgazda- sági köreiben már hetek óta beszélnek egy olyan nagyszabású fizetésképtelenségről, amely még a mai viszonyok között is a legnagyobb megdöbbenéssel hat. Nagyváradnak és az egész országnak egyik legnagyobb és az országhatáron túl is tekintélynek örvendő iparvállalatáról, a Sonnenfeld Adolf nyomdai müintézetről van szó, amely cég szintén áldozatául esett a mai lehetetlen gazdasági viszonyosnak. Ez a többszáz munkással dolgozó nyomdai és litográfiái iparvállalat, a maga uemében egyik legnagyobb,. legszebben berendezett müintézete az országnak, amelyet még 1856-bán, tehát háromnegyed évszázaddal ezelőtt alapított Sonnenfeld Simon, aki 1872-ben szerezte meg papirkereskedése mellé az első nyomdai iparengedélyt. Az alapító elhalálozása után,.fia Sonnenfeld Adolf vette át a vállalatot, aki rendkívüli energiával, széles látókörrel, még a régi békevilágban is az akkori Magyarország egyik legjelesebb vállalatává fejlesztette nyomdáját. 1916-ban a Sonnenfeld Adolf Rt. cég alatt három- százötvenmillió korona alaptőkével részvénytársasággá alakult át, amelynek vezetése Sonnenfeld Adolfnak 1918-ban történt elhalálozása után az elhunyt két fiának kezébe került. A részvénytársaság tízmillió lej alaptőkével működött s a jelenlegi nagy vállalattá az uj impérium alatt fejlődött ki, amikor litográfiái üzemmel is kibővítették. Az utóbbi években, amikor az általános és rohamosan romló viszonyok mindenütt kikezdték még a legkomolyabban megalapozott vállalatokat is, a Sonnenfeld Adolf Rt. is egyre jobban' érezte a viszonyok nyomasztó hatását. Ennek ellenére a vállalat nem folyamodott a leépítés módszeréhez, mint sok más társa, négyszáz munkásából egyetlen egyet sem bocsátott el — nem akarta a munkanélküliséget növelni — és teljes erővel dolgozott tovább. Jöttek azonban az egész országban a fizetésképtelenségek, amelyek közül aranyi érintette a részvény- társaságot, hogy adósainak fizetésképtelensége miatt csak ebben az évben több mint tízmillió vesztesége volt. Természetes, hogy Jven körülmények közt a cég immobillá lett és fizetéseinek nem tudott többé pontosan eleget tenni. Két évvei ezelőtt még volt romény reá, hogy minden rendbe jöjjön egy na . ) gyobbszabásu külföldi kölcsön révén. A cég azonban akkor újabb beruházásokat eszközölt leépítés helyett és mivel a belföldi kamat-ok is egyre többet emésztettek fel, végül is nem volt képes többé ügyeit szanálni. Hetek óta folynak már a tárgyalások a cég és hitelezői között és mái^már békés magánegyezségre volt kilátás, mikor az egyik türelmetlen hitelező ügyvédje annyira megszorította a részvénytársaságot, hogy nem maradt más számára, minthogy a pénteki napon benyújtotta a nagyváradi törvényszékhez kényszeregyozségi kérését. A kérésben a Sonnenfeld Adolf Rt. utal azokra az okokra, amelyek immobillá tették. Harminchárommillió lej passzívával szemben aktivál huszonötmillió lejre rúgnak, miután húszmillió lejt meghaladó kinnlevőségéből tizenkétmillió lej a súlyos viszonyok folytán részben kétessé, részben behajthatatlanná vált. Hitelezői részére a kémyszeregyezség jogerőre emelkedésétől számított egy év múlva húszonnégyhavi egyenlő részletekben fizetendő 50 százalékos kvótát ajánlott fel. Nagyvárad közgazdasági köreiben meg vannak győződve, hogy a törvényszék helyet ad a régi nagymultn iparvállalat kérelmének és megadja a lehetőséget arra, hogy a Sonnenfeld Adolf cég, amely az ország iparának jelentős tényezője, megtalálja a kibontakozás útját, annál is inkább, mivel erre a hitelezők részéről is hajlandóság mutatkozik. , 30 mílíiős fizetésképtelenség Zsombolyán (Temesvár, április 25.) A zsombolyai Decker- kalapgyár, amely az ország egyik legnagyobb ilyen- nernü vállalkozása és amelynek Egyiptomban, Törökországban is voltak üzleti összeköttetései, kéiny - 'szeregyezségi kérést adott be a temesvári törvényszékhez. A vállalat passzíváinak összege 30 millió, inig aktívái 16 millió lejt tesznek ki. Hitelezőinek ötvenszázalékos kvótát ajánlott fel. A kény szer- egyezség: kérés ügyében a temesvári törvényszék napokban fog határozni. A Decker; ka lapgyár az összeomlás okául az általánosan rossz gazdasági viszonyokat és az elhelyezési lehetőségek csökkenését hozza fel. Mai számnak 12 cihái Adm. Keleti VJ*Képviselőház előfizetés belföldön " 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100’ lej. 12 oldalas szám ára 5 Séf. Clvj-Kolcxsvir, 1930. április 27. V&SÚTH&p ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadohivataL.Piaţa Lnixil (Főtér) 1 Telefon : 5—08, G— X1IL évfolyam 94-ík szám 4ÜTÜ2Tzz-’"I®í.OC ELŐFIZETÉS M AGYAKORSZAGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 peng® negyedévre 15 peng<5. Ejfves szám ára 20 fillér.
