Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-26 / 93. szám
1111. »7F. 93. SZÁM. ítewiatefe Statáriállsan verték le a szentlászlőí „lázadás“-!, ami kitalált mese volt Egy fegyveres, részeg erdőőr akart rémnapokat rendezni — Összeverték ártatlanul! Tor daszentlászló legbékésebb, komoly gazdáit — Kik vezették félre a karhatalmi csapatot? (Kolozsvár, április 24.) Egy héttel ezelőtt gyors iramban csendőrcsapat vágtatott ki Kolozsvárról Tordaszentlászlóra. Szép magyar falu ez a Tordaszentlászló, rendkívül szorgalmas, munkás nép lakja. Azóta is csendőrerősités tartja megszállva, esténként járőrök állítanak meg mindenkit az uccán, aki nekik nem tetszik, azzal elbánnak. A falu népének leikéből pedig zug az elkeseredés, a fájdalom. Nem mindennapi történet ez, ami Tordaszentlászlón történt. Beugratott csendőrcsapattal lelketlen emberek statáriumot rendeztettek. Teljesen ártatlan, józanéletü falusi gazdákat összefogdostattak, két napon át kínozták, verték. S most azért írjuk meg ezt a történetet, bogy ezzel az illetékes főhatóságoktól olyan sürgős vizsgálat megindítását kérjük, amely az igazi bűnösségnek megállapitását tartsa feladatának és amely az eddig befutott hivatalos jelentések adatait, állításait is tegye vizsgálat tárgyává. A lázadás kitalált meséfe 'Amikor a csendőrcsapat egy telefonjelentésre kirohant Kolozsvárról, az újságok azt az információt kapták hivatalos helyről, hogy Tordaszentlászlón lázadás tört ki, a karhatalmi csapatnak rendet kellett csinálnia. Akik tudták, hogy milyen nép lakik ebben a Tordaaranyosme- gyéből Kolozshoz csatolt szép nagy faluban, kétkedve fogadták ezt a hirt. Uccai lapok rikkancsai azonban napokon át rémes hangzáséi címeket kiabáltak a tordaszentlászlói félelmetes lázadásról, amiből egy szó sem volt igaz. Fantasztikusan kitalált mese volt az egész, ami azt a célt szolgálta, hogy a nagy magyar falu legjózanabb, legbékésebb elemét végigveresse a csendőrséggcl. A megkinzás, a gyötrelem, ami pár embernek volt a bosszu-müve, sikerült is. Lázadás nem volt, de volt leverés, mit sem sejtő alvó embereknek az ágyból, a családi tűzhelyből kirángatása, ösz- szefogdosása, estétől reggelig tartó szakadatlan verése. Ki rendezte, miért rendezte a szentlászlói rémnapokat? A vizsgálat kell, hogy hivatalosan kideritse. Mi itt elmondjuk, hogy mi hogyan történt? Fegyveres erdaőr kezd garázdálkodni Fegyverrel a hátán, ünnepnap délutánján, megjelent a faluban egy havasi erdőőr és mulatozást csapott. Nem törődött senki vele, egyelőre fel sem tűnt a falusiak előtt. Az egyik korcsmában mind hangosabban viselkedett, összekerült egyik szentlászlói csendőrrel, aki valószínűleg barátja volt és együtt ittak. Már jó sokat ihattak, amikor elhatározták, hogy ketten alapos rendet csinálnak a faluban. Este 9 óra volt s kiadták a jelszót, hogy végigjárják a korcsmákat, zárórát rendeznek, mindenünnen mindenkit kivernek. Az erdőőr a csendőrrel. Meg is indultak, hogy megmutassák, hogyan kell a fegyveres hatalomnak fellépni. Az erdőőr akarta megmutatni, hogyan tudna ő uralkodni, ha nem az! erdők fáinak a felügyeletét bizta volna rá a sors, hanem, ha ő kormányozna népek felett. Nyilvánvaló, hogy két részeg fegyveres ember müve volt az, ami történt, de mások használták. ki a nép ellen. Végigjárták a korcsmákat, fogadót, mindenütt felléptek, mint záróracsinálók s ahol valakit találtak, hazaparancsolták. A csendőr — csendőr, az emberek nem nézték, hogy hivatalos minőségben van-e a fegyver a kezében, vagy csak önha- talmaskodásból, hazamentek. Az egyik korcsmában egy gazda annyit mondott, hogy ő szeretne még egy félliter bort elfogyasztani. Egy ilyen ellentmondásra volt szomjas a két fegyveres ember, hogy megmutassa a hatalmát. Nekiestek és alaposan elverték. Megfutamodik a brigadéros Másnap a faluban megbotránkozással beszélték az emberek az esti szenzációt és természetesen mindenütt arról folyt a szó, hogy jön egy erdőőr rendcsinálónak Tordaszentlászlóra. Az erdőőr másnap is ott volt és másnap is ivott. Arról beszélt, hogy megmutatja, hogyan kell rendet tartani egy faluban. Sokan nevettek rajta és a faluban gúnyneve is született: a brigadéros. Viszont itt-ott belekötött gyanútlan emberekbe. Fegyverrel a hátán tényleg brigadérosi léptekkel járt fel s alá az uccán. Ilyen szemleutján belekötött Györkös Mányi Márton békés gazdába is, akinek esze ágában sem volt még csak szóba is állani vele. Lekapta a fegyverét, a gazdának szögezte, aki viszont a legkevesebb amit tehetett, hogy megkapta a puskacsövet és elfordította magától. Az erdőőr lőtt és szerencsére nem talált. A lövésre az udvarokról kiszaladtak az emberek, természetesen a puskacső előtt álló gazdát akarták az életveszedelemből kiszabadítani. De ütésre sem kerülhetett sor, mert a részeg erdöbrigadéros megfutamodott, mire az emberek odaértek volna és berohant a csendőrség udvarára. Az emberek mentek utána, nem oszlottak nyomban szét, hanem tárgyalták, hogy mi történt és gondolták, hogy a csendőrségnél panaszt tesznek. A csendőrség nem csinált semmit, nem akart kihallgatni senkit. Az emberek ezzel elszéledtek, hazamentek. Ez volt a szentlászlói lázadás. Egy erdőőr nem tudott agyonlőni egy embert. Erről a kis csoportosulásról jelentette valaki Kolozsvárra, hogy lázadás van a faluban. A karhatalmi csapat kirohant. Es ezután ami történt, az a súlyos eset. A faluban sokan nem is tudtak az egész dologról semmit. Késő este csendőrőr járatok kopogtak be a házakhoz, felverték a családokat és letartóztatták a cseládfőket. Becipelték, összegyűjtötték őket a volt szolgabiróság hivatalos helyiségébe. Nem legényeket íogdostak össze, nem mulatóskedvü férfiakat, hanem- a legszerényebb életű gazdákat. A legjobb gazdákat, a falu tekintélyesebb elemeit. Olyanokat, akik ott sem voltak a délutáni csoportosulásnál, hanem egytol-egyig komoly embereket. És megkezdődött az ártatlan tisztes gazdák kínzása, a statáriális inkvizíció. Tordaszentlászlón interimar bizottság működik, inert a községi választásnál furcsa dolgok történtek és a gazdák a választást megfelebbez- ték. Az interimar bizottság elnöksége ellenséges viszonyt tart fenn a választásból kifolyólag a felebbezés miatt a falu jelentős gazdáival. Azokkal a vezető emberekkel, akikét a csendőrök ártatlanul kiliurcól- tak a házaikból. El sem lehet képzelni másképpen a történteket, mint úgy, hogy az ok nélkül kihívott karhatalmi csapatnak valaki munkát akart adni, felhasználta az alkalmat a teljesen hamis híradásra, neveket diktált fel azzal, hogy azok csináltak lázadást és igy rendeztette meg az inkvizíciót. Ártatlanokat íogdostak össze Amint a falu tisztes, komoly gazdáira sikerült a karhatalmi csapat haragját ráirányítani, ezen a sikeren felbuzdult egy más valaki és ugyanilyen alapon öSSzefogdosíatta azokat a legényeket, akik aznap sorozáson voltak és akkor tértek haza Gyaluból. Ezeken is bosszút kellett állani egy nem sikerült, de jellemző falusi üzlet miatt. Mintegy húsz legényt fogdostak össze, négy kivételével valamennyit, akik sorozáson voltak. Mindent megmagyaráz az, hogy miért lett kivétel ez a négy, miért szabadultak ezek a kinzások alól. A jegyző azt adta ki utasításba a legényeknek, hogy mindegyik fizessen ötven lejt és ő gondoskodik autóbuszról, ő szállitja az egész legénycsapatot Gyaluba. A legényeknek azonban nem kellett ez az üzlet, elmentek ők szekereken, amik nem kerültek pénzbe. A jegyző lekötötte az autóbusz-üzletet, az autóbusz elő is állott, de már nem akadt utasa, csak négy legény. Valószínűleg meg kellett valakinek fizetnie az odarendelt autóbuszt s emiatt fordult a hivatalos harag a sorozó legények ellen, akik azonban nem követtek el semmi vétket. Ez az előzménye annak, hogy este a kihívott karhatalmi csapattal összefogdostatták, mint „lázadók“-at a legényeket, pontosan annak a négynek a kivételével, akik igénybe vették az ötven lejes autóbuszt. A legénye!;, négy ídvéxeiéyel A csendőrség sorbaallitotta az. összefogdosott embereket és megkezdette a megtorlást. Szakadatlanul. kimerülésig csináltatta velük a nieder-t. Feküdj-kelj! — hangzott románul a vezényszó. Aki katona volt, tudja, hogy milyen büntetés ez. Öreg, éltes gazdákkal, katonasorban még nem volt legényekkel * csináltatták ezt .— a kimerülésig. Közben puffogtak az ütlegek. Aki késett, aki belevétett, aki kifáradt, az megkapta a maga megalázó és fájdalmas büntetését. A kimerülés után egyenként vették kezelésbe az embereket, meBmammsKmsmssasmmimmaBSsmiSt sasagg Kész ruhák, valamint saját szabóságom által, saját szöveteimből készük férfi- és iíu-i'uiiákat, trericheal és kabátokat legújabb divat szerint készítve, legelőnvösebben szerezheti be NENDEL LAJOS-nál CLUJ Szabott árak.! Cal. Reg. Férd. (Wesselényi u.) 2-A. Szolid kiszolgálás' U$ férfi- és Siti-ruha üzlet II külön-külön ütötték-verték. Amint végigverték az összefogdosottakat, újból kezdették. így ment ez egész éjjel, estétől reggel 8 óráig tartott a verés, az emberek kínzása. Reggel 8—9 között abbahagyták a verést, de fogva tartották az embereket másnap estig. Akkorra fejeződött be a statáriális büntetés számukra, de bűnt nem találván, elbocsátották valamennyit. Akikel súlyosan elverlek Képzelhető az a mélységes elkeseredés, amivel az ártatlan nép lelke eltelt a történtek miatt. Nyilvánvaló, hogy a karhatalmi csapatot félrevezették s egyáltalában nem lehet megtalálni az okot, amiért kihivták a segítő csendőrcsapatot. Ezt ugylátszik megsejtette a csendőrparancsnokság is, mert azt a Mezei nevű csendőrt, aki az erdőőr barátjával a hatalmaskodást megkezdette, elvitték, elrendelték Tordaszentlászlóról. Eltűnt a brigadéros is, de úgy, mint aki jól végezte a dolgát. Az interimar bizottság elnökének neve Mátyás Péter János, aki a falu magyar gazdáival hadilábon áll. A legsúlyosabban bántalmazták Ambrus Dobay Márton tisztes gazdát és a sorozáson volt legények között egy román fiút, aki Blag Vasilienak a fia. A legények semmi összefüggésben nem állanak az összefogdosott gazdákkal, amit bizonyít az is, hogy egy román legény is került az. elkinzottak közé, tehát a lázadás vádja csak ravaszul kieszelt mese, vagy részegember félrevezető jelentése lehetett. A legsúlyosabban megvert gazdák között vannak még: Tamás Gebe István, Kovács Varga János, Laci Pap István, Tamás András István, Mátyás Csere Péter, Mátyás Péter Márton, Tamás Márton, Tamás Molnár István és Gyökös Mányi Márton, akit az erdöbrigadéros agyon akart lőni. Mind olyan nevek ezek, akiket ismernek a vidéken mint jó gazdákat, akikről fel sem lehet tételezni, hogy valami rendzavarásban részt vennének. Olyan vizsgálatot kérünk, amely megállapítja, hogy miért kellett az ártatlan emberelmek ilyen statáriális büntetéseket végigszenvedni. sí?; u; férfi- és fm-ruha üzlet!!
