Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-26 / 93. szám
4256/927 Citi’Kolczzvir, 1930. április 26. ŞzOttlfoâ-t Adm. Keleti Mjság Cluj-Kolo a, vr : , Képviselőház bomw. í ■ 1 ■ 1 ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 érre 1200 tej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám él §r ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhi^ítalPiaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon : 5-^08, ft—ÍH ■XIII. évfolyam 93-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 peng® negyedévre 18 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Jéha beszélni Is kötelesség Két nyilatkozatát is olvashattuk a húsvéti számok tömkelegében Maniu miniszterelnöknek, aki pedig köztudomásúlag nem tartozik a szorgalmas intervju-adók kategóriájába. Egyik nyilatkozata, amelyet különben a Maniu-cikkek sablonossá vált „keveset mondása“ jellemez, egy nagyváradi magyar lap hasábjain jelent ■ ; amely azonkívül, hogy nehány elismeri? nidndát, foglaltatik benne az újságírói munka megbecsüléséről, legfeljebb a belőle kicsengő optimizmussal üt el a mostani nyilatkozatok keserű kisérő jelenségétől: a pesszimizmustól. Mániái miniszter- elnök azzal igyekszik megnyugtatni a közvélemény, hogy a végetérni nem akaró gazdasági válság csak átmenet és küszöbén állunk a „jobb világ“-nak. És ezzel már körülbelül ki is merit et A tűk a miniszterelnöki intervju tartalmát. Lássuk azonban mit mond Maniu Gyula a külföld»-* nek? Amíg ugyanis a miniszterelnök kifogástalan udvariassággal bár, de elzárkózott az erdélyi ; újságíró kérdései elől, konkrétumokkal megnyugtatni országa közvéleményét, amely mar-map a kétségbeesés szakadékán imbolyog, addig a bécsi világlap, a Neue Freie Presse munkatársának óvatosan bár, de mégis elmondott egyet-mást, _ sajnos — nem a közeljövő perspektívájáról, hanem mintegy védekezésül azzal az országban is, a külföldön is megváltozott közhangulattal szemben, amely sok csalódást könyvelt el a Maniu- kormány másféléves uralma alatt. Maniu tudvalevőleg ügyvéd is s ugylátszik ebben a minőségében vállalkozott arra a háládatlan feladatra, hogy a rendt őr vényt — a demokráciával hozza összeköttetésbe s mint a demokrácia és a szabadságjogok patentirozott védelmezőjét tüntesse fel. __ Maniu szerint a rendtörvény rendeltetése kizárólag az állam hitelének védelme, amelyet, mint mondja, kormánya sohasem fog pártpolitikai célokra felhasználni. Tegyük fel, hogy Maniu komolyan hiszi is, amit mond. Valóban, még eddig a rendtörvény alkalmazásánál nem tapasztaltunk olyan jeleket, amelyek az ellenkezőt bizo- nyitnák. Ki garantálja azonban, hogy a Mamut követő kormány ugyanezt a felfogást fogja vallani a tagadhatatlanul rcakcionárius törvény gyakorlati alkalmazását illetőleg, mint Maniu korrekt puritánizmusa. A rendtörvény a liberálisok kezében olyan fegyverré válhat, amely a szabadságjogok sirját ássa meg, s amelyért az ódium mégis csak azt a rendszert fogja érni, amely ezt a hólabdát elindította. Hiába mondja azt Maniu, hogy kormánya a demokrácia Plattform ján áll, ha a tények egész sora az ellenkezőt bizonyítja. Hogy egyebet ne mondjunk: az a tartományi igazgató, aki az egész külföld megbotránkozására mereven eltiltotta a kisebbségek nyelvhasználatát a közigazgatásban s aki olyan súlyos vádak alatt áll, amilyeneket ilyen magas közfunkcionáriussal szemben büntetlenül még sohasem emelhettek, még mindig a helyén áli és újabb meg újabb nyilatkozataiban jelenti be, hogy eszeágában sincs elmozdulni onnan. Sajnos, erről nem nyilatkozott Maniu miniszterelnök. Pedig okos és politikus dolog nem egyszer a hallgatás, de bátor szembenézés az igazsággal és a hibák tekintetnélküli korrigálása: mindez miniszterelnöki kötelesség. ühsrmeiifá tanácsának alakuló illésén nyíregyházi hurgonyapana* mával vádolta meg az ui elnököt Viciu szenátor, alti azonnal lemondott tagságáról 'Rendkívüli Izgalmak közepette hirtei ?n bezárták a tanács ülését (Nagyvárad, április 22.) Bihar vármegye választott tanácsa szerda délelőtt tartotta meg alakuló ülését, amely a Magyar Párt cs a nemzeti pa- msztpárt közötti választási megegyezés folytán úgyszólván minden jelentősebb esemény nélkül zajlót^ volna le, ha egy személyi incidens és a magyar nyelv használatának kérdése nem keltett volna izgalmat. A.'magyar nyelvhasználat kérdését egy román tanácstag vetette fel élénk vita mellett. Az alakuló gyűlés megkezdése délelőtt 10 órára volt kitűzve, azt megelőzőleg pedig Popovici Péter prefektus szobájában a Magyar Párt és a nemzeti parasztpárt tagjai között bizalmas tanácskozás folyt, amire azért volt szükség, mert a nemzeti parasztpárt kezdetben ne- . xarta állani a választási paktumot. A megegyezés ugyanis úgy szólott, hogy a megyei tanácselnök román lesz, az egyik alelnök Markovits Manó dr. volt főispán, mig a megyei szövetségbe kiküldendő hat delegátus közül a Magyar Pái't kettőt delegál saját belátása szerint. A román tanácstagok kezdetben csak egy magyar tag kiküldésébe voltak hajlandók belemenni, végül is azonban a magyarpárti álláspont győzött. Háromnegyed 11 órakor kezdődött, meg a gyűlés, amelyen a 28 román, 14 magyar és 2 hivatalbeli tag kivétel nélkül megjelent. A gyűlést Major, görög katolikus esperes, korelnök nyitotta meg, majd Popovici Péter dr., prefektus tartott beszédet. Leszögezte, hogy a választás ellen a liberálisok részéről beadott fellebbezést visszautasították és igy a tanácstagok megválasztása jogerős. A koreluök enunciáita, hogy összeférhetetlenségi indítványt senki ellen sem adtak be és felszólította a tagokat az eskü letételére. Ekörül a kérdés körül volt az első vita. A tanács egyes, főként pap-tagjai, azt indítványozták, hogy minden tanácstag a maga egyházának papja kezébe tegye le az esküt. Hegedűs Nándor magyarpárti képviselő magyarnyelvű beszédben szólal fel és hangoztatta, hogy általános szokás az, hogy az esküt az elnök kezébe tegyék le. Végül is az elnök vette be az esküt a tanácstagoktól. Az eskü letétele után, még mielőtt az elnök választására került volna a sor, Viciu dr. szenátor bejelentette, hogy tanácstagságáról lemond és a szavazásban már nem is vesz részt. Lemondását nem indokolta meg, a beavatottak azonban tudták, hogy a népszerű szenátor cs Roxin Tódor dr. elnökjelölt között nagy antagónizinus van. A választáson a Magyar Párt állotta a paktumot és elnökké Roxin Tódor dr.-t választották meg, aki azonnal el is foglalta, az elnöki széket. Az alelnö- kök dr. Kiss Döme és dr. Markovits Manó lettek. Megválasztották a bizottságokat is. A tárgysorozat hatodik pontja a megyei szövetségbe kiküldendő delegátusok megválasztása lett volna és ennél a pontnál érte a magyar tanácstagokat az első kellemetlen meglepetés. Roxin elnök indítványozta, hogy a tárgysorozat e pontjának tárgyalását későbbi terminusra halasszák. Kotzó Jenő dr. az elhalasztás ellen szólal fel, amire az elnök szavazásra tette fel a kérdést s az elnök indítványát 24 szavazattal elfogadták. Hegedűs Nándor dr. előbb magyar-; azután románnyelvü beszédben indítványozta, hogy a törvény idevonatkozó rendelkezése értelmében tiz napon belül újabb gyűlést hívjanak össze s ennek tárgysorozatába végjük föl a kérdéses választást, amelynek elhalasztásában tendenciát lát. Roxin elnök visszautasította ezt az állítást, amire Hegedűs újból felszólalt és elmondotta, hogy a román tanácstagok nem akarják állani a két magyar tag megválasztására vonatkozó egyezményt és ezért látja tendenciózusnak az elhalasztó indítványt. Major György esperes alig tompított, éles hangú beszédben ezután az ellen kelt ki1, hogy a tanácstagok közül többen, például Hegedűs, aki egészen jól tud románul, a gyűlésen magyarul szólalt fel. Kotzó Jenő dr. válaszolt Major esperesnek, végtelenül sajnálja, mondotta, hogy ilyen disszonáns hangokat hallhat a tanács. Az elhalasztó indítványt is kellemetlennek találja, mert hiszen más megyékben egyenesen kimondották a sürgősséget a tanácstagok megválasztására. Major esperes beszédére válaszolva hivatkozott Bocu Sever, bánsági tartományi igazgató szavaira, aki szerint a nyelv nem arra való, hogy egymás iránt gyűlöletet szítsunk vele, hanem arra, ’mgy megértsük egymást. Major esperes megállapította ezután, hogy senkit sem akart bántani felszólalásával. Markovits Manó megköszönte megválasztását, majd Popovici Péter prefektus utalt arra, hogy a törvény nem ismer különbséget az állampolgárok között és a kölcsönös megértésre van szükség. Ezután nagy csendben Viciu dr. szenátor állott fel s kezében egy könyvet tartva, a következőket mondotta: — Szükségesnek tartom megindokolni, hogy miért mondottam le tanácstagságomról és miért nem vettem részt a szavazáson. Kezeimhez jutott ugyanis egy könyv, amelyben a most megválasztott dr. Roxin elnök urra nézve olyan adatok vannak, amelyek lehetetlenné teszik, hogy vele egy tanácsban helyet foglaljak. Végtelenül sajnálom, de kénytelen vagyok a nyilvánosság előtt előállani, azonban elhárítom magamról a felelősséget, mivel előzőleg több ízben és tegnap is, a pártban is fölszólítottam Roxin dr. urat, hogy lépjen vissza a jelöltségtől, mivel. megválasztása esetén kénytelen vagyok előhozni ,a dolgot. Miután eredménytelen volt több- izbeni felszólalásom, fel kell olvasnom az említett könyv adatait. Viciu dr. ezután magyar nyelven a következőket olvasta a könyvből: „A román megszállás alatt Nyíregyházán és Debrecenben Roxin Tódor, az ottani román kormánybiztos burgonyapanamával milliókat szedett össze...“ Tovább nem tudta folytatni a felolvasást. A teremben nagy izgalom keletkezett, Roxin vérvörösen állott föl s tiltakozott a könyv adatai ellen, amelyek szerinte rágalmazónk és valótlanok. Párperces izgatott beszéd után a gyűlést befejezettnek nyilvánította. Mai számunk 12 oldal
