Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-21 / 91. szám
Clcj»KoIoxsvár, 1930. április 21. Hétfő ELÖFiZETÉíi BELFÖLDÖN : X évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, egry hóra 100 lej. 28 oldalas szára ára 6 let.---- J K* Jí -'ír.~i ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és ldadóhivatal:.l*iata Lotrii (Főtér) 4 Telefon : »—08, 6—94 * XIII. évfolyam 91-?k ssám “—' • ------------------ELŐFIZETÉS aiAGYABOBSZAOON: 1 évre 06 pengő, félévre 29 peng» negyadévre IS pengd, Egy08 szám ára 20 fillér. t£oMU£MI WmWW BiBFWrWiB, Múltkoriban egy rokonszenves, komoly ifjúval utaztam együtt, ki foglalkozása szerint főiskolai diák volt, s a diákság hullámzó lelkiállapotáról egy pár megjegyzéssel is széles és mélyen- járó áttekintést tudott adni. Beszélgetésünkből csak egy részletet ragadok ki, melyben arról volt szó, hopr a munkanélküliség milyen végzetesen sodorja az összes társadalmi rétegeket a nyugté lanság felé. Ifjú utitársam jelezte, hogy a jövő elhelyezkedés gondja és kilátó,stalanságu a tanuló ifjúságban igen hevessé tette a háború iránti vágyat. Én rámondottam, hogy az én tapasztalatom szerint is a munkanélküli rétegekben van valamelyes háborús vágy, de nem a háborúért magáért, hanem azért, hogy a háborús mozgósítások a munkátlan tömegeknek mégis foglalkozást és életmódot adnának. S hogy bizony ez kétségbeesett keresése a kenyérnek, mert vég- téro is örökös háború nem lehet, vagy csak a huzamosabb háborúskodás is még jobban összerombolja a kenyérkereseti alkalmakat. »Utitársam erre fejtegette, hogy a háboruvá- gyas fiatal értelmiség nem igy látja a háború jelentőségét. Hanem akként látja, hogy a háború egyrészt alkalmat és lehetőséget ad a becsvágyóknak a maguk kitüntetésére, s ekként a robbanó előmenetelre. Másrészt a háború jövőbeli uj módja, a kémiai háború lehetővé teszi, hogy csak az emberek pusztuljanak és az emberi egyéb fölépítések megmaradjanak, s ekként a kevesebb ember a háború után majd jobban és bővebben el tud helyezkedni. Lázas egyszerűség ez, mely rombolás nélkül akar emberiséget ritkítani, hogy a megritkult emberiség könnyebben tudjon megélni. Hanem ez a lázas egyszerűség sok szomorúságot és sok kétségbeesést is foglal magában. Hogy aztán az élet elrendezésének ez a felfogása éppen az ifjú nemzedék gondolkozásában kezd kicsirázni, az még jellemzőbbé teszi a bajokat. Végtére is az ifjúságot az élet szeretető és és az élet iránti vágy teszi a jövendő reménységévé. Ha mégis éppen mindezeknek az ellenkezője lesz úrrá az ifjú nemzedék lelkében, akkor ebből csak az élet gyötrő és ellenséges elképzelése fejlődhetik ki, s minden eddigi tömegeszmény, mely népeket és néprétegeket akart összetartani, mind más értelmet kap, mint a közjóra való törekvést. Nemzeti célok, vallási célok, nemzetközi célok, munkaközösségi célok mind-mind átváltoznak, csak bizonyos körök és érdekeltségek önzéseivé, melyek a mások kiirtását látják szükségesnek. Végső sorban az öldöklő idegesség a saját érdekkörén belül is vagdalkozni és irtani akar, hogy minél kevesebb legyen a versenyző élettárs. Vájjon az idegeknek ez az életirtő indulata a nagyháboruból maradt reflex-mozgás-e, vagy egészen uj felajzódás? Lehet gondolkozni rajta. Ha a tiz év előtti nagyháborut a formális békeszerződésekkel befejezettelmek látjuk, akkor ez az uj háborusvágy uj világvégére való törekvést Irta: Paá! Árpád jelent. Csak lelkiismeretlen pénz és hatalom kell hozzá, hogy a tökéletesebb emberirtás megkezdje a maga végzetes nekilendülését. Ha azonban a közelmúlt nagyháborut a formális befejezések után is más tereken továbbfo- lyónak látjuk, akkor az ifjú nemzedék életirtó készsége csak reflexmozgás, csak a beteg emberiség megtépett idegeinek az iüaknn keresztül való megnyilatkozása. Csak lelk.jsmkúnes pénz és hatalom kell hozzá, hogy ebben a kapkodásban levő emberi erőt nagy munkarendszerekbe csatornázza, s jótékony fáradságokba vigye bele és igy a fáradozások után egészségesen elpihentcsse. Akkor már kevés idő választ el annak belátásától, hogy az emberek irtására való vágy nem szerez uj munkaalkalmakat. Mert minden kioltott élet kevesbíti az emberiség és a természet közötti egyensulyozódást, s az alkotó lehetőségeket. A ritkuló, kevesbülő, végül önmagára maradó ember az Isten leggyámoltalanabb teremtése. Ami az egyesek részére uj életlehetőségeket adhat, az nem egyéb, mint a minél hatalmasabb, minél összetettebb, minél többet termelő és minél többet fogyasztó emberi együtt-dolgozás. Ha az emberiség nem ebben, hanem az egymás ritkításában és megsemmisítésében keresi az életútját, ennek a vége csak az lehet, hogy a népek elaijasodnak, egymás duvadjai lesznek, s ahogyan kevesbítik egymást, úgy kevesbítik az emberi erőtől függő életkörülményeket is. Végül is több lehet a fóka, mint az ember, s a fókatömeg még a jégsziklákról is elüldözi az embert. * A keresztény világ az élet megváltásának, az élet legmagasabb értékelésének, a feltámadásnak az ünnepét üli mostan. Köröskörül az élet vonszoltsága panaszol, némán, vagy hangosan, elernyedetten, vagy menekülő kapkodással. Öregek érzik a halálra itéltségüket, fiatalok sziiajul siettetni akarják ezt a halált. Sok cinizmussal néznek alá a felsőbb rétegek ezekre a társadalmi kínlódásokra. A középrétegek pedig sok felületességgel ugrándoznak erre-arra a bajok elől, vagy éppen hazugságok ügyeskedéseivel, * másénak az eikivánásával igyekeznek magukon segíteni. Ez csak mind gyöngébbé teszi a feliilállókat, hogy az alantállók éhségből jövő öntudatát és elkeseredését egyensúlyozni tudják. Itt az éhség öntudatosai készülnek, hogy fölváltsák a habzsolás mai öntudatosainak az uralmát. Mi lesz ebből? Ismeretlenség, amibe nézhetünk. És legsötétebben akkor látunk, mikor ismeretlenségbe nézünk. A hit még a hitetlennek is ismerős. Mikor a vallásos fejlődéi az embernek a feltámadás hitét adta, azzal a haladás és magasabbrendüség műveltségét tette általánosabbá az emberi: égben. Világosságot adott a legsötétebb életmélységekbe, a legalsóbb és legszenvedőbb társadalmi rétegekbe is. Ez a hit még uj életérzést adhat, az élet Mai számunk £8 oldal megbecsülőbb felfogását, magunkban I«, másokban is. A hit világa mellett elmúlik az, hogy a jövőbe nézvén, ismeretlenségbe lássunk. Megszűnik a sötétlátásunk. Küzdésünk és megpróbáltatásunk keserűsége ellanyhul abban & látásban, hogy mindezeknek & kiegyenlítő felmagasztalása is el fog jönni, mert úgy kívánja az élet, az örök élet törvénye. A mai romlott, elcsüggedett, vánszorgő állapotokra jobb napoknak kell jönnie. Nem agy, ahogyan emberirtás vágyával a kilátástalanul maga elé meredő ifjúság elképzeli. De közösen minden embernek Ó3 minden népnek az egymásra ismerésével. Az egymás emberi értékének a megbecsülésével. Az életnek, az emberiség egész életének a föltámadásával. Nemcsak egyeseknek, nemcsak keveseknek, nemcsak érdekeltségeknek, hatalmasoknak és önzőknek a felülkerülésével, hanem minden jónak a diadalával. Fényesen, arisztokratikusan gondolkozók ■mondják: „Nem a világmindenség teremti az embert, hanem minden ember megteremtheti a maga világát.“ Hiszem is, nem is az cféle nagy életbizodalmat. Mindenesetre az ember több, mint ahogy mások előtt fizikailag megjelenik. De ebből a többől csak több következik, s nem minden. Az ember felsőbbrendűségből való része nem tőle függ, hanem attól a felsőbbrendűségtől, ami semmiesetre se végzet és nem rossz, hanem az örök jóság, ami csak jót akarhat. Az ember túlságos maga-akarásában ennek a jónak az útját keresztezheti, s ebből csak rossz támadhat. A magát elszigetelten akaró, az emberektől elkülönülten fölényeskedő, a magának külön világot alkotó ember végeredményben egyenlő jelentőségűvé silányulhat azzal, aki a többinek a kiirtásával akar az életben érvényesülni. Ez rossz, mert útjába áll a felsőbbrendűség jóakaratának, ennek a mindenkire sütő és mindent életre hivó napsugárnak. A felsőbbrendii, a megújuló, a bajaitól megváltott ember tehát csak jó lehet, mert csak igy összhangzik a teremtő örök jósággal. Ennélfogva nem származhatok tisztán a maga-akarásból, csakis abból az összhangból, mikor saját akarata a felsőbbrendűség misztikus akaratával egylényegüvé válik. Ez az idő nincsen távol. Csak azzal a hittel kell néznünk előre, mely a feltámadást hirdeti. Úgy nézvén, az emberek mostani sötét, küzdelmes helyzetében is meg kell látnunk, hogy éppen e gyötrések súlya alatt mind több és több eínber mind mélyebben kezd már gondolkozni az élet értelméről. Egyik irtani akarja, de a másik félti és betakarja, s védő összetartásba kezdenek összeölelkezni azok, akiknek legfájóbb az élet. Ebből az egymásra boruló fájdalomból lesz rz uj feltámadás. Meg kell, hogy világosodjék. Eljön az idők teljessége, s a felsőbbrendü ember az idők teljességében. Lesz még uj megváltás!... i ___ I4 öitamadás hite Agnoszkalták a cosíestii tömeqkatasztrófa 125 áldozatát