Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-13 / 84. szám

mi. ÉVF. 84. SZÁM. Eltávolították Pacliseanu vezérigazgatót á kultuszminisztérium kisebbségi ügy­osztályénak éléről A kisebbségek egyházi ügyeinek vezetéséi egy regái főhivatal­nokra bízták, mert Cosiachescu miniszter naárol-holnapra kifogá­sokat emelt Pacliseanu személyével szemben Maiziu ígér, — Coslacliescai pedig“ cselekszik (Bukarest, április 11,) Annakidején, mikor nyil­vánosságra került a minisztériumok átszervezéséről szóló törvényjavaslat, egy cikk keretében aggodal­munkat fejeztük ki a kultuszminisztérium uj be­osztásával szemben. Ezt a minisztériumot, ahová a kisebbségi egyházi ügyek is tartoznak, ugyanis be­olvasztották a közoktatásügyi minisztériumba, mely­nek folytán a kisebbségi egyházak vezérigazgatósá­ga egy fedél és egy ügyvezetés alá került az úgy­nevezett nemzeti egyházak vezérigazgatóságával, megszüntetve az eddig önállóan működő kisebbségi ügyosztályt. * ” jx kisebbségi egyházak reprezentánsai annak­idején ebben az ügyben el is jártak a miniszterel­nöknél, aki, ha jól emlékszünk, az audiencia alkal­mával kijelentette, hogy a kisebbségi egyházaknak nincs okuk aggódalomra, amennyiben a kisebbségi ügy­osztály az átszervezés dacára, tovább is önálló keretek között fog működni az ed­digi vezérigazgató, Zeno Pacliseanu vezeté­se alatt, aki erre külöu megbízatást kapott. A miniszterelnök szavának állt, úgyhogy a kisebb­ségi egyházaknak nem is volt okuk panaszra. Ha papíron az átszervezés meg is történt, tényleg to­vább is fennállott eddigi önálló formájában ez az ügyosztály s a kisebbségi egyházi ügyek kezelésé­ben semmi változást nem lehetett tapasztalni. Intrikák a kulisszák mögött Annál nagyobb meglepetést keltett Costackescu közoktatásügyi miniszter intézkedése, aki a napok­ban váratlanul visszavonta Pacliseanu vezér- igazgatótól a kauptt megbízatást s a kisebb­ségi egyházak ^ügyéit' Brădisteamr vezér- igazgató hatáskörébe utalta át. A közoktatásügyi miniszter energikus és érthetet­len gesztusa nagy konstemációt idézett elő. A ki­sebbségek Bukarestben tartózkodó vezető politiku­sai semmi magyarázatot nem voltak képesek találni erre az intézkedésre, többségi körökben pedig politikai okokkal próbálják érthetővé ten­ni Pacliseanu vezérigazgató hirtelen eltávo litását. Tény az, hogy valami történt a kulisszák mögött s éppen ezért nem fogadhatjuk el a kormány kényel­mes álláspontját, mely szerint e személyi változás egyszerűen a törvény rendelkezéseinek végrehajtá­sából következett be, mert abban az esetben felte­hetjük a kérdést: miért nem alkalmazták a tör­vényt életbelépésének első percétől kezdve? Miért kellett most hat hónap után végrehajtani ezt az erélyes operációt és főképpen: mi célja volt Ma- niu miniszterelnök megnyugtató szavainak, ha a kultuszminisztérium kisebbségi ügyosztályának te­metési szertartását csupán felfüggeszteni szándéko­zott? Nem fogadhatjuk el tehát a kormány érvelését, i BÚTORT Jó minőségben, raadam kivitelben, jutányos árban Székely & Héti Bútorgyár âJ.-fîâî Yâr jts-Murase a vásárolhat. — Hitelképes egyónekna.í kedvező fizetési feltételek. — VIJág* Rjarkás zonjsrak nagy választékján annál is inkább nem, mivel bizalmas információink az ügynek egészen más beállítást adnak, ügy gon­doljuk: közel járunk az igazsághoz, ha azt állítjuk, hogy Pacliseanu eltávolításánál titkos ke­zek játszottak közre, melyeknek tulajdono­sai régóta nem nézik jó szemmel azt a meg­értő, de mindig szigorúan törvényes alapon álló politikát, melyet a kisebbségi egyházak volt minisztériumi vezérigazgatója 10 éven keresztül folytatott a kisebbségi egyházak­kal szemben. Egyszerűen: Pácliseanunak távoznia kellett, mert úgy kívánták azok a bizonyos „nemzeti érdekék”, amelyek a „megértés” és a „türelem” politikájának agylátszik nemcsak a liberálisok alatt, de ma is igen jelentős, ha nem a legjelentősebb, fegyverda­rabjai. Maniu tudtával történt a személyi • csere? Pacliseanu Zeno, a kisebbségi egyházi ügyeknek ez a legképzettebb és legtapasztaltabb szakértője tehát kegyvesztett lett. Néhány héttel ezelőtt a miniszterelnök még hosszasan tárgyalt vele a fel­állítandó kisebbségi tanulmányi intézetről, ma a közoktatásügyi miniszter a parlamentben már így aposztrofálja őt: „ez az ur”. A tegnap még tanácsát kérték ki a kisebbségi ügyekben, ma pedig pressziót gyakorolnak rá, hogy mondjon la a miniszterelnökségen és a munkaügyi minisz­térium népnevelési osztályában viselt állá­sairól is. Egyelőre még nem lehet tndni teljes bizonyos­sággal, hogy honnan fuj a szél. Egyelőre csak azt látjuk, hogy a közoktatásügyi és kultuszminiszter na­gyon ideges és hazafias frázisokba göngyöli mon­danivalóját, ha ebben a misztikus ügyben kérdést intéznek hozzá. Maniu pedig hallgat. Kakassy Endre. Az öngyilkossági járványnak újabb áldozata van Kolozsvárt Főbe lőtte magát Kopp István, a Hitelbank tisztviselője és azonnal meghalt — Semmiféle levelet nem hagyott hátra, amiből meg lehelne állapítani, hogy miért vált meg az éíettől kos zsebeiben nem találtak semmiféle írást, mely megindokolná a fiatal banktisztviselő vá­ratlan öngyilkosságát. Mégcsak feltételezni sem tudja senki közeli ismerősei, barátai és szülei kö­zül, hogy mi okozhatta hirtelen elhatározását. Kopp István igen közeli baráti viszonyban volt a mult héten szintén minden magyarázat hátrahagyása nélkül öngyilkossá lett elhunyt Ajtay Ödönnel s a nemrég tragikus körülmények közt elhunyt Schultz Ferenccel, akit veszettkutya mart meg katonasága alatt s állítólag a következő kijelentést tette ismerősei előtt, két legjobb ba­rátjának, az életből való távozása után: — Ők ketten már elmentek, most rajtam (Kolozsvár, április 11.) Az utóbbi időben nagy nyugati fővárosokat, gócpontokat megszé­gyenítő tempóban termeli ki Kolozsvár az ön­gyilkosokat. Tegnap Kopp István, a Kolozsvári Takarék- pénztár és Hitelbank tisztviselője vetett véget életének. A fiatal 25 éves ember már nehány éve áll a bank szolgálatában s úgy viselkedésével, mint munkájával, munkaszeretetével kivivta fel­jebbvalóinak elismerését- A bankban mindenki szimpatikus embernek ismerte s mindenki jóban volt vele. Csendes, rendes fin volt, — ez az álta­lános vélemény róla. Tegnap délben a hivatalos órák után, ne­gyed kettőkor hazatért Gyulai Pál 24. szám alatti iauasára, ahol szüleivel lakott együtt. Rendesen megebédelt, s azután egy könyv olvasásába fo­gott. Szülei, akik vele egy szobában tartózkod­tak, semmi feltűnőt nem vettek észre fiuk visel­kedésében. Félnégy óra felé bement a fürdőszobába s egy-két má­sodperc múlva hatalmas, a szűk fürdő­szoba négy fala között óriásira erősödött dörrenés riasztotta fel ebédutáni nyug­vásukban szunnyadó szüleit. Először édesapja tépte fel a fürdőszoba ajtó­ját s látta meg fia földönfekvő alakját, mellette a még gyengén füstölgő revolverrel s halántékán a golyóütötte kicsiny lyukkal, honnan vékonyan szivárgott a vér. Kétségbeesett kiáltással vetette rá magát az édesapa fia testére s szorította fülét szivére, hogy él-e még, de a szív már nem dobo­gott, az apa már csak az utolsó vonaglást ész­lelhette. A halál rögtön bekövetkezett. A kétségbeesett szülők a rendőrséget értesí­tették először az öngyilkosságról, amely kiszállva megállapította a halál beálltát s hogy az öngyil­kos fiatalember szorosan a halántékához szorított fegy­verrel hajtotta végre végzetes tettét, amire a seb környékén mutatkozó erős füstnyo­mok s pörkölés mutat. A szülök s a hatóságok tüzetes vizsgálatot tartottak a lakásban valamilyen hátrahagyott levél vagy üzenet után, azonban sem a szobákban, sem pedig az öngyil­a sor. Munkatársunk beszélgetést folytatott az ön­gyilkos szüleivel, akik kisirt szemekkel adnak felvilágosítást: _ Teljesen érthetetlen előttünk, hogy miért vált meg fiunk az élettől. Mindig rendesen visel­kedett, soha nem is gondoltunk arra, hogy ön­gyilkossági tervekkel foglalkozik. Azt sem lehet mondani, hogy életunt lett volna, hiszen,__ha nem is annyira vette ki részét a fiatalság örömeiből, mint barátai, naponként mindig elment valahová vagy valamelyik ismerős családhoz, vagy moziba, színházba. Anyagi bajai nem voltak, a bankban, hasonlóképpen semmiféle konfliktusa, összeütkö­zése nem volt senkivel. Nagyon szereti ük, nagyon jó fiú volt, de hogy miért, mi ókból tette, ezt nem tudjuk még csak elképzelni sem. A Hitelbank különben nem tudni miből ere­dő rossz előérzetből négy óra fele, mikor észre­vették, hogy Kopp István, aki mindig pontosan a hivatalos órák kezdetén szokta elfoglalni he­lyét Íróasztala mellett, nem jelentkezik, taxin egyik tisztviselőjét küldötte cl érdeklődni laká­sára, aki azonban már csak kihűlt tetemét lát­hatta kollégájának. Meghozta az öngyilkosság hirét a bankba s nehány pfefe múlva fekete lo­bogó hirdette a Hitelbank homlokzatáról, hogy; egyik hivatalnoka nem fogja többé a tollat fel. venni. , Kopp István temetése vasarnap délután lesz. A rendőrség még azirányban folytatja a nyomo­zást, hogy honnan tett szert az öngyilkos fiatal­ember a revolverre. locsolók, kölnivizek óriási választékban Sóssá M. Ro;al tirogória rt. Főtér 26

Next

/
Thumbnails
Contents