Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-09 / 55. szám

Clvj»KoIosavár, 1930. mircim 9 V£$df82&P ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 2 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, egy hóra 100 lej. €KSZAGOS MAGYARPÄRTl LAP Seerkesztoség és kiadoiiivatal: Plata Unirii iFötéri 4 Telefon: 5-08, 6-94 én 8-64. ELŐFIZETÉS MAGYARORS2AOO» 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengét negyedévre 15 pengő. 12 cló&Ists szám ára 5 lej. XHL évfolyam 55-ik szám 1 Egyes szám ára 20 fillér. 9ajda Bafearestiie érkezésétől «árják a loanltescu-affér kedvező elintézését Letették az esküt az uj miniszterek — Ki adott az ország hitelét rontó téves információkat Poincarénak ? — Massaryk ünneplése a kamarában (Bukarest, március 7.) A politikai érdeklődés középpontjában Joanitescu belügyi államtitkár le­mondása álL Joaniteseut mélyen ■megsértette az, hogy a kormány átalakitása során nem kapott tárcát és — legalább is a bukaresti politikai körök ezerint — ezért határozta el magát a lemondásra, ő maga, amikor a miniszterelnök audienciájáról kijött, kije­lentette az újságíróknak, hogy jól átgondolta, amit tett. Lemondása visszavonhatatlan, többet azonban egyelőre nem mondhat. Pénteken délelőtt 10 érakor tárgyalt Joanitescu a miniszterelnökkel, ezután pedig Mania Mihalachet és Macjgearut fogadta, akikjk.il közölte, hqgy Joani- tesetr -nem hajlandó lemcnido: „dekától f.látlani. Joanitescu pénteken délelőtt összehívta a Vlasca cs Ilföváiegyei képviselőket, közölte velük elhatározá­sát és azokat az indokokat, amelyek a lemondásra reábirták. Az értekezlet résztvevői biztosították Joani- tescut arról, hogy mindenben egyetértenek vele és zeti parasztparti listának. KI íitfesróálta Polncarét tévesen a besszarábsai helyzetről ? Ismeretes, hogy Poinéare a legutóbbi francia bel­politikai események során nemrégiben cikket irt a párisi Ezcelsior cimü lapban s ebben a cikkben a besszarábiai kérdésről is véleményt adott. Az Adeve- rnl most közli Poincare cikkének kérdéses részletét, a következőkben: — Az uj kormányra. — irta Poincare — problé­mák nehezednek, olyan problémák, amelyek a világ egyes részein egymás után kerülnek felszínre. Vessünk egy pillantást Besszarábiára. Ezen a román területen bizonyos konfliktusokat láthatunk, amelyeket a szov­jetek élesztgetnek és amelyek arra szolgálnak, hogy előbb, vagy utóbb érvek legyenek a szovjet kezében. Nem kerül nagy fáradtságba, hogy más fekete ponto­kat is találjunk a lengyel határ mentén. Athat-e Franciaország ezekben a pillanatokban és tÖlthati-e Besszarábiában nem foganatosítalak kivételes rendszabályokat felfogását helyeslik. A lemondott belügyi államtitkár délben a sziguranca főtisztviselöitől és a csendőrség főparancsnokságától is elbúcsúzott. Bukaresti politi­kai körökben a legnagyobb érdeklődéssel várják Vaida belügyminiszternek a fővárosba való érkezésit, habár nem tartják valószínűnek, hogy az ő közbelépésének eredményeként Joanitescu megmásítaná szándékát. A belügyminiszteri államtitkári állásra Crisan Györgyöt kombinálják. Mirto az aj ipar- és kereskedelemügyi miniszter pénteken délben jelent meg a régenstanács előtt és letette a miniszteri esküt. Voicu Nitescunak nem kel­lett esküt tennie, mivel ő már mint tárcanélküli mi­niszter tagja volt a kormánynak. Angelescu az uj belügyminiszteri államtitkár szombaton teszi lo az esküt Maniu kezébe, működését azonban csak a köz­ségi választások után kezdi meg, mivel jelenleg lista­vezetője a főváros egyik szekciójában beadott nem­idejét meddő veszekedésekkelf Az Adevărul, párisi tudósítójának az az impresz- sziója, hogy Poincaret Bukarestből informálták $ nyilvánvalóan nem a kormány köréből. Az ilyen cik­kek —■ hangsúlyozza a lap — ronthatják az ország hitelét, mert a külföldi kispolgárok és kistőkések nem vizsgálják meg, hogy van-e komoly háttere az ilyen kijelentéseknek, vagy nincs. Maniu a hadügyminiszterrel tárgyalt Ma délelőtt Maniu miniszterelnök hosszabb ta- tanácskozást folytatott Cihoszky hadügyminiszterrel és Sam3onovicival, a nagyvezérkar főnökével. A megbeszélések a hadsereg újjászervezésére vonatkoz­tak, valamint a hadsereg részére eszközlendő állami rendelésekre. Az elsimult válság A kormány meglepetésszerűen Felvágta a hó­napok óta Lappangó politikai válságot: Legalább is kifelé igy fest a dolog. Csakhogy akármilyen jóin­dulattal is, de lehetetlen észre nem venni, hogy ez a megoldás csak kényszermegoldás volt, amely a kor­mány sebeit legfeljebb csak vékony kéreggel fedte be, de a belső bajokat nem tudta gyökeresen kiir­tani. Elintézték a Junian-kérdést, de függőben hagy­ták a Popovici-affért; menesztették Joanitescut, do Vaida Sándort a mai napig sem tudták önkéntes száműzetéséből kimozdítani. De ami a legfőbb báj: nem tudták megszüntetni azt az antagonizmust sem, amely a kormánypárt parasztpárti és nemzetipárti tagjai között tagadhatatlanul fennáll ma is. Egy bizonyos: n kormány egyelőre meghosszab­bította a maga életét. De, hogy ez az élettartam milyen terjedelmű, azt nemcsak mi nem tudjak meg­mondani, hanem maga a kormány sem. És csodá­latos, mindenki látja ezt, csak éppen a kormánypárt nem: az elodázott, dé meg nem szüntetett belső vál­ság igazi oka magában a többségi pártban rejlik. Pedig a túlsó táborban nagyon gyenge harcosokkal áll szemben a kormány. A liberálisok minden erő­feszítésük ellenére sem tudnak komoly politikai szervezeteket kiépíteni ellenzéki sorban. Van néhány finom érdekszálakkal összekötött, úgy, ahogy ös­szedrótozott pártkeretük a regátban,-' de Erdélyben igazán csak néhány fripturistájuk van. Hogy az Averescu-párt milyen erőtényező Románia belpoliti­kai életében, az köztudomású. Olyan párt ez, amely csak akkor mozgolódik, amikor kormánybukás sze­le áramlik szét Bukarest felől az országban. A kisebbségek a hatalomért folyó harcban ter­mészetesen nem jöhetnek ellenfelekként szóba. Ami ellenzéki küzdelmünk egyenes vonalban halad, akár­milyen párt van kormányon. Ezért tehát a Maiiiu- korinánynak már aziért sem kell ellenségként szá­molnia velünk, mert bizonyos szimpátiát a kisebb­ségek még ma sem, az egyéves és csalódásokat Ho­zott uralom után sem tagadhatnak meg Maniuéktó). Ezután a rövid seregszemle után könnyű meg­állapítani, hogy a kormánynak igazi ellenségei nem az ellenzéki pártok, hanem az önmaga erőtlensége. A kormánypárt heterogenitása és politikusainak fe­gyelmezetlensége. Egy-egy markánsabb kormánypár­ti politikus azt hiszi magáról, hogy kizárólag ő a kormány épületének tartó oszlopa. Ha ezt az osz­lopot kiemelik, az egész építmény összeomlik. És ebben a hitében kezdi meg és folytatja a magának­cióit, nem gondolva arra, hogy ez az aláaknázó po­litika végeredményében tényleg a kormány bukásá­ra és saját politikai ambícióinak összeomlására is fog vezetni. A kormány sorsa meggyőződésünk szerint jó­részben attól függ, hogyan tud megbirkózni saját embereivel. Igaz, hogy egyelőre a többségi politiku­sok egyéni akciói nem jelentősek. De jelentőssé te­szi ezeket szisztematikus voltuk. Maniu tagadhatat­lanul ügyes taktikus, azonban az ő diplomáciai lavi- rozása még sem tudja gyökerében meggyógyítani ^ különböző elemekből összetevődött párt eredendő gyöngeségét. Mikor robban ki teljes mesztelenségé- ben ez a gyöngeségből táplálkozó belső válság, ezt mi nem tudjuk megjósolni. Sajnos, azonban nekünk is éreznünk kell a kormány labilis helyzetének kel­lemetlen következményeit. Sok jó szándék tört meg azon, hogy a kormány nem merte exponálni magát olyan kérdésekben, amelyeket a túlzó nacionalista szempont ellenük fordíthatott volna. Pedig meggyő­ződésünk az, hogyha a kormány a kisebbségi kérdés­ben is, de más problémánál is, több gerincességet mutat, saját pártját is jobban összefoghatta volna és tekintélyének emelkedése pozícióját is megerősí­tette volna. Tud-e ezen segíteni Maniu kormányzá­sának uj fázisában, ez a jövő titka. De hogy a kor­mány léte jórészben ettől függ, alig vitás. A Lupta legutóbbi számának értesülése szerint politikai körökben úgy tudják, hogy bizonyos kato­nai körök kérték volna a miniszterelnököt arra, hogy Besszarábiában szigorú intézkedéseket léptes­sen életbe. A lap azt a véleményét fejezi ki, hogy Mânjit valószinüleg nem fog engedni eddigi eredeti álláspontjából, amennyiben a beérkezett Jelentések szerint Besszarábiában, nem olyan a helyzet, ami in­dokolttá tenné a szigorú rendszabályok életbelépte­tését. Massarykot ünnepelték a kamarában (Bukarest, március 7.) A kamara pénteki ülé­sén napirend előtt a képviselőház Massaryk cseh­szlovák köztársasági elnököt ünnepelte. Elsőnek Pop Cicio kamarai elnök méltatta Massaryk érde­meit és javasotla, hogy a kamara küdjön üdvözlő táviratot. 'A javaslatét a kamara elfogadta. Ezután Mania miniszterelnök emelkedett szólásra s a kor­mány nevében mondott beszédet az ünnepélyes al­kalomból s vázolta a köztársasági elnök pályafutá­sát és nagy államférfim tevékenységét. Hangsú­lyozta, hogy a román és a csehszlovák népet közös érdekek kötik össze. Buzdugan a lupisták nevében mondott beszédet. Napirenden a hadsereg újjászervezéséről szóló törvény szerepelt és erről a témáról Polizu Micsn- nesti befejezte már két’ ülésen át tartó beszédét. Corodear.u többségi ellenzi az előzetes kiképzés tervét és azt vitatja, hogy a javaslat igen nagy hatáskört ad a hadsereg fővezérségének, amelynek ilyen módon politikai ügyekbe is beleszólása lenne. Hivatkozik arra, hogy Clemenceau milyen erélyes magatartást .tanúsított, amikor Focii marsall poli­tikai kérdésekbe akart beleavatkozni. Cihoszky hadügyminiszter felvilágosításokat ad, amire Corodeanu kijelenti, hogy a javaslatot a ma­ga részéről megszavazza. Mai számunk 12 oldal &3b91mi

Next

/
Thumbnails
Contents