Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-08 / 54. szám
4 MawtPiMfl xm. e?F, ff<. szám. „Elveszett“ a lipcsei Mintavásár román kiállítása (Leipiig, március 5. Saját tud.) „Megtelt!” mondta, nem a kalauz, hanoim a német birodalmi vasút igazgatósága. Nem a vomat telt meg (az is, valamennyi!) hanem egyszerűen — a Binek teltek meg vonattal. A vasút jelentése szerint az czévben beállított különvonatok száma Berlin és Leipzig között elérte a vasúti vonalak igénybevételének a maximumát, több vonatot beállítani nem lehet. Azonban, mondja a Messamt jelentése, gondoskodás történt arról, hogy a légi vonalakat megfelelően kiépítsék ... És egészen bizonyos, hogy néhány év múlva korlátlan számú autőjáratot állit be a Mes- samt, ha a légi vonalak kiépitése nem halad elég gyorsan előre. — Rutin — mondhatnák rá, — évtizedes hagyomány már a lipcsei mintavásár, nem csoda, ha kitünően be van szervezve. Ebbén sok igazság van; de ez csak a technikát magyarázza meg, a külföldön százával működő tiszteletbeli képviseletek pontosságát, a Leipzig felé robogó különvonatok arány- lagos kényelmét, minden látogató elszállásolását és egyéb csodálatosan simán működő berendezést. De nem magyarázza meg a leipzigiek fel se fogható előzékenységét, a szállásadó figyelmét és a járókelők jóindulatát a hangos, türelmetlen, fáradt és dühösen kérdezősködő külföldivel szemben. Ez az, ami a mintavásárt maggyátotte: a kereskedők és iparosok városának egész kivételes levegője; az a tudat, hogy évenként kétszer az egész világ megnézi ezt a várost és fogalmat akar (vagy kénytelen) alkotni magának a lakóiról is. Ezért van az, hogy ha az ember a térképpel a kezében megáll az uccáu, azonnal megszólítják vadidegen emberek, azt hazudják, hogy ők is épen ott laknak, ahová az ember menni akart, elvezetik odáig és még csak köszönetét se várnak érte. (Berlinben, ahol félig sem ilyen barátságosak az emberek, valószínűleg ngy oldanák meg ezt a dolgot, hogy néhány ezer forgalmi rendőrt járatnának álöltözetben, akik rálesnének azokra, akik tanácstalanul álldogálnak a sarkon és útbaigazítanák őket.) Ezek azok az apróságok, amelyekről az embernek eszébe jut, hogy nem is évtizedek, hanem évszázadok óta tartanak mintavásárokat Lipcsében. • Természetes, hogy az ember nyomban megérdeklődi a romániai vonatkozásokat. Azonban . . . Összesen egyetlen iroda van, az is az osztrák mintavásár épületében, iából igen barátságosan fogadják az embert, ahol bevezetheti a nevét és a cimét egy füzetbe és igy tudja meg, hogy hol szálltak meg az ismerősei. De ezenkívül a szervezettségnek igen kevés nyomát leli az ember. A Ringmesshaus-bän, a negyedik emeleten, ahol az egyes nemzetek kollektiv kiállításai vannak, két helyen is ki van írva, hogy itt állított ki Románia is, de ez a kiállítás sehol se található. Elbújt. Hol volt, hol nem volt . . . de inkább nem volt, mert ha lett volna, most is volna valahol. Nem biinbak-vadászás ez, csak rámu- tatás a hibákra. így nem lehet. Ezt nem lehet. És épen Lipcsében nem lehet, ahol a zsúfolt tülekedésMegleleüt! Megjeleni i A Tolnai Biláglexííioiia XVII. kötete. Még egy kötet hiányzik és teljes lesz a legmodernebb magyar lexikon! Hogyan tud ön élni egy teljes lexikon nélkül? Minden könyvtár alapja a 18 kötetes Tolnai Világlexikon. 18 köttet ára 2700 lei. A vételhez 1000 lei lefizetése szükséges, a többire kényelmes részletet nyújt a „Keleti Újság“ kömsztálya ben kémény rend van és ahol az ilyesmi feltűnik. A lengyel ipar bezzeg kitett magáért; minden kollektiv kiállítás között (a szovjetét kivéve, amely egy egész külön kis pavilion) ez a legbővebb, vagy mondjuk, a legtágasabb. Mert nagyon sokfélét nem igen tudnak felmutatni: zománcedényt (ezt készen kapták Sziléziában), finom cipőt (ez a varsói orosz lábbeli-kultura hagyománya), fonalat (ez a lodzi nagy orosz szövőipar folytatása), paraffint, fehér csapágy fémet, kosarat, székeket (amiből jelentős exportjuk van), íayanee-ot... De meghívták a Messend utján a sajtót, fogadóestét rendeztek a konzulátuson, a legszebb prospektusokat nyomatták, mindenütt ott voltak, egyszóval rájöttek arra az igen egyszerű bölcsességre, hogy nagyjából minden áru egyforma, de az emberek attól vesznek, aki a leghangosabban kínálja. Végeredményben zománcedényünk, esetleg cipőnk is, de bútoriparunk feltétlen van és a petróleumtermékeknek sem árt egy kis propaganda; még egy kis vegyi ipar, fatermelés is akad nálunk, ha jól körülnézünk. Rá kellett volna hagyni a német-román kereskedelmi kamarára, vagy ha nem erre, de valakire rá kellett volna hagyni, hogy — jobban csinálja a romániai propagandát. A lengyelekkel egy folyosón állítottak ki az angolok, csak néhány cikket, de cserébe felvonultatták az indiai ipart: fémedény, sellah, sőt ceruza is készül a maharadzsák és a páriák forró földjén. Pazar színekkel kábít a japán kiállítás: remek vázák és csészék, dús szinü selymek, sima gyékények, szívós papírok és fekete lakkok: ez az előírás, igy tudta az ember Japánról, ez rendjén vau. De uincs ennyire rendben a kínaiak kollektiv kiállítása, amely szintén van ugyan, de itt is, mint mnidenütt egész Németországban, németek csinálják ... A kínaiak igazán nem érnek ilyesmire rá, sürgős polgárháborújuk van, előbb azt kell elintézni. A kínaiakról jut az embernek az eszébe Oroszország, amely — mint mindig — most is önmagát állította ki: statisztikákat és egyéb propagandát, de hatalmas tömegű prémet, platinát, gummiárut, konzerveket, fémárut és villamos izzólámpákat is. A németek megfizettették velük a helyet, mint bárki mással, se jobban, se gyengébben s aztán rájukhagyták, hogy mit csinálnak. A pavilion tetején vérvörös zászló leng; akit érdekel a kiállítás, az megnézi, akit nem, az elhagyja. Nagyjából ilyen az oroszok elbírálása Németországban. Sokkal tárgyilagosabb mint nálunk, de hasznosabb is, mert szabad teret enged az elfogulatlan bírálatnak. Esry közelebbi cikkemben a szenzációs technikai kiállításról és a reblámkiáltitásról számolok be. (P- J.) Hétszáz-nyolcszác forß becsülik a délfranciaországi árvízkatasztrófa halottainak számát (Páris, március ß.j A köztársasági elnök ma egyik miniszter társaságában meglátogatta a délfranciaországi árvizsujtpt.ha területekét. A katasztrófa legtöbb erabcráldozatot Moissác környékén követelt, ahol négyszáz ember pusztult el. A halottak számát még nem lehetett megállapítani, mert a romok kiásatása nem történt meg, de 700—800 halottra számítanak. Moissao környékén 3500 ház omlott össze és a hajléktalanok száma sok ezer. Tirpitz ellentengernagy, a német flotta megteremtője, . nyolcvanegy eves borában meghalt (München, március 6.) Szűkszavú távirati jelentés közli, hogy áz Isarvölgyi Génhau- sen egyik szanatóriumában ma hosszabb betegség után Tirpitz Alfréd ellentengernagy 81 éves korában elhunyt. Tirpitz igen ismert alakja volt a régebbi idők világpolitikájának. Már külső figurájánál fogva is olyan ember volt, akit könnyen meg lehetett jegyezni. Hosszú, majdnem melléig érő szakállát, jellegzetes arcát szívesen karrikiroz- ták mindenfelé. Tirpitz a wilhelmianus időkben a német tengeri erők főparancsnoka volt és ő volt igazi megteremtője a német flottának. Az antant hatalmak állandóan őt okolták, hogy a folytonos flottaerösitésekkel kihívta a többi tengeri hatalmakat és így neki is része van a világháború előidézésében. Tirpitz, amikor a háborúban a tengeri haderő parancsnoka megkezdte akcióját, nem egyszer került ellentétbe saját kormányával is. Ő ugyanis a tenger alatti támadásoknak a fokozását követelte, ellenben az akkori kormány Amerikára való tekintettel nem szívesen vállalta a buvárhajó harcot, Tirpitz e nézeteltérés miatt 1916-ban vissza is lépett. Viszont a tengeralattjáró harc Tirpitz nélkül is a végletekig kiélesedett és az Unió belekerült a háborúba. Tirpitz Alfréd egyike volt a német nacionalista mozgalom legismertebb egyéniségének. A világháború befejeztével, amikor a német nacionalisták akarata ellenére a köztársasági alkotmányformát valósították meg, a nacionalisták az elhunyt Ebert helyébe őt akarták megválasztani köztársasági elnöknek. Tirpitz azonban bármennyire is állandó érdeklődéssel kísérte az ujabbkori nacionalista mozgalmat, benne nem vett részt oly mértékben, mint például Lu- dendorff táborszernagy. A nyilvános politikai szerepléstől teljesen visszavonult és csak Vilmos excsászárral, a doorni remetével tartott fenn összeköttetést, akinek ő egyik legjobb embere és hive volt. Tanár akart lenni Görgey Arthur és csak a szegénység csinált katonát belőle (Budapest, március 6.) Kedden este a Pátria-Klub helyiségeiben rtartott összejövetelen Pethő Sándor dr. olvasta fel Gőrgei Artúrról készülő könyvének első fejezetét. Hosszabban foglalkozott Görgei Artur gyermekkorával és az azt befelhőző anyagi válságok évről-évre nyomasztóbb következményeivel. Ez anyagi válságok döntötték el a késmárki evangélikus kollégiumot végző diákfiu sorsát, amennyiben sikerült egy a tullni utásziskolában megüresedett alapítványi helyre bejuttatni. Gőrgei Artúrt, ilyenformán nem az ambíció, hanem a megalkuvás és a lemondás térítette a katonai pályára. Közvetlenül a döntőlépés előtt ezt írja atyjának: „Ha Tullnban találkozik alkalom — t. i. ingyenhely . akkor katona akarok lenni, ellenkező esetben a filozófiát akarom végezni és azután egyik vagy másik tudós szakmára határozni el magamat. Mert katonának két okból megyek: Először és mindenekfelett a haza iránti szere tétből... másodszor a mathematikai és fizikai ismeretek iránti szeretetből. Ez az én szilárd, rendíthetetlen elhatározásom". A tizen- négyéves fiúnak már „rendíthetetlen" elhatározásai vannak, de !\ég valami kristályosodik már ki jellemében, t. i. a szívósság és a kitartás, amellyel az utásziskola nehezen cammogó éveinek nélkülözéseit viseli. Nem fordult jobbra a sorsa a kremsi garnizonban sem, ahol mint egy gyalogezred hadnagya szolgált, sőt szűkös hadnagyi fizetésére volt utalva a bécsi gárdánál is, ahova 1837 őszén kerül. Harmincöt forintnyi zsoldjából még Pista öccsét is támogatta és takarékosságában odáig megy, hogy éveken át nem vacsorázik, reggelire pedig egy darab kenyérrel éri be. Pethő Sándor tanulmánya plasztikus vonásokkal rajzolja meg Görgei Artur gyermekkorának és diákéveinek karakterképző fordulatait. Finom analízisét élénk figyelemmel kisérte nagyszámú hallgatósága.
