Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-03 / 50. szám

XIII. ÍVF. 50. SZÁM. 17 Anna Pavlova ágyánál — egy férj, egy bulldogg és a szirom­hullató tulipánok Genf, február vége. Ha egy zsákban cipeltek volna ide, úgyis kita­lálnám: hol vagyok? A fejedelmi Hotel de la ítus- sie-ban, a világhírű orosz táncosnőnél, Anna Pav­lovijánál. Mert: gyanús horkolást hallok. A horkolás nem emberi lénytől ered, hanem a művésznő selymes bulldogg- jától, aki járt már Ausztráliában, beutazta a Gan­ges partját és olyan ronda, hogy arra jelzőt sem találok, amellett véleményem szerint túl van táp­lálva. Egy őszbejátszó, izgatott férj szaladt át teljes lendülettel már ha'nmdszor a nyílt színen. A szomszéd szobából, ahol állítólag az isteni Pavlova az ágyban fekszik, orosz szó muzsikája üt ki. Csupa virág, tulipán, szegfű az egész fogadó- szalon. Halványkék szirmait hullatja egy bájos tuli­páncsokor az asparagustól és mohától zöldes virág- kosárban. A hulló kék szirmokon innen: a néhai orosz nagyhercegek hotelja, amibe most a cári balett visz- szaköltöztette kissé a letűnt Oroszország levegőjét. A szirmokon túl: Genf didereg, a maga röpdöső csáb- jaival, szürke parti kőpalotáival és az ördögi genfi „specialitással’, a bise-zel, ami a királyok baleriná­ját ds ágyba kergette. A művésznőnél egy fiatal orosz rajzoló kínálja táncillusztrációit Pavlováiiak. Végül is nevemen szólítanak. Az impozáns, ezüstöshaju ur, a művésznő férje. Pillanatig az rohant át az agyamon, hogy Keynes, a nagy angol közgazdász előtt állok, aki­nek szintén egy világhírű orosz táncosnő a felesége. Az én emberein azonban szerényebb személyiség. Tanácstalanul ülök le Monsieur Andrey-jel szem­ben. A New-York Times, az Ewening Standard és a többiek is igy szoktak . . . Nenn vághattam valami szellemes arcot. —• Amit én mondok — azt Madame Pavlova mondja Önnek. Végül is nem mindegy, hogy kitől származik az intervju. „Ausztráliát, Indiát, Egyiptomot meg­hódította — csak Atyuska nem láthatta többé!“ Következő kép: a szomszéd teremből ömlik az orosz szó. És előttem a megelégedett, ősz férj, aki Anna Pavlova jelenéről és Oroszország jövőjéről nyi­latkozik — első személyben. Megkülönböztetett tisztelettel hallgattam II. Miklós cár kedvenc primadonnájának életpergését. Hogy már zsenge korában is minduntalan arról ál­modozott, hogy táncosnő legyen. Szülei szegények voltak, de kilenc éves korában mégis felvették a cári színház iskolájába. És már 17 éves korában’ —- szabályellenes gyorsasággal — kinevezte őt a cár a szentpétervári Szt. Mária Színház első ballerinájává. — Volt-e valami epizód a művésznő életében? — Micsoda, kérem?- — Humor, vagy ilyesmi . . . o— Az nem volt, — válaszolja öntudatosan a férj. — Madame Pavlova sokkal komolyabb annál. Egész életét a táncnak szentelte . . . 1910-ben ke­rült külföldre, ő ismertette meg a világot az on»3z balettel. Egyben az első eset volt, hogy a cári szín­ház tagja az Atyuska beleegyezésével az orosz ha­táron kivül játszott. Röviden: Pavlova asszony a világháború kitö­rése óta nem járt Oroszországban. Pedig senki sem reszket úgy a hazájáért, mint ő. Egyiptomban, Ausz­tráliában, Indiában és Jávában élt . . . mindenütt az elragadtatás, lángja lobogott föl a szemekben, ,„csak éppen Atyuska nem láthatta többé**. — Volt mégis egy kis epizódja, — szól a neki­lendülő Mr. Audrey. Ezerkilencszáztizennégy nyarán Madame Pavlova Braunschweigban táncolt. Vilmos császár leányának ragyogó ünnepségére volt hivata­los. Második Vilmos beinvitálta a budoárjába és va­lósággal térdre esett előtte: — Művésznő... Köszönöm... Boldog vagyok ... (Teljes meggyőződéssel): Képzelje, leborult a császár Madame Pavlova lába elé. — Még egyetlen kérésem van csak, — szakí­tom most félbe férjemuram elbeszélését. — Ezek után beszólni szeretnék magával a művésznővel... Mikor magyar táncosnőnek nézték a Szybilt. Képzeletemben fölpezsdült az orosz táncosnők­ről szóló romantika. Szybi!, hisz Téged is Anna Pavlova sudár, csuda-hajlékony alakjáról mintáztak nreg. Kinn ezikrázott a gyómáutporos orosz tél az araaycirádáa cári páholyban IL Miklós csonti» arca a lefojtott kék fény felé hajolt: — Látni akarom ezt az asszonyt, — szólt re­kedten Atyuska a feszes testőrtisztjéhez. Belépek a balerina hálószobájába és mint a téli esték szamovár-bugása, úgy elillant az égési han­gulat. Játékmanó feje hever a szőnyegen, sok parfüm a toalettasztalkán és csupa virág között az ágyban, habos hálóingjében az Asszony, aki az uralkodóknak táncolt. Félig felült a balett-csillag az orosz herce­gek egykori ágyában. így is csábító a 45 éves asz- 6zony gyennekszemánek üde fényességével. — Nehéz dolog ez, — tesz szinte kislányos moz­dulatot Anna — beszélni arról, ami éppen érdekel. Mi legyen az — utazásaim, a népek jövője, vagy pszichoanalízis? Jellegzetes orosz-franeia akcentussal beszél. Er­ről ás látni, hogy Tolsztoj és Dosztojevszkij fajának leánya. Meg arról a szilaj temperamentumról, ami minduntalan kirobban belőle. — Azt hiszem Oroszország jövője, az emberiség szebb hajnala lesz. — Israeri-e a magyarokat? — Eizony, tudom ropni a magyar palotást, meg a magyar csárdást! Sokszor hitték rólam, hogy „ma­gyarul táncolok“. És ebben a feleletében is benne volt minden. — Mi a tánc jövője? Felém sugárzik a barna szempár... azután a fér­jére vet pillantást. Mr. Andrey oroszul mond neki valamit. — Nem tudom. Mintha azt kérdezné: mi lesz a jövő? Sokkal kiszámíthatatlanabb a mai kor, sem- minthogy erre válaszolhatnánk. A csudák beteljesü­lését fogja jelenteni, vagy megbénult régiókba ra­gadja magával a hivő lelkeket. Próféta legyen, akj megmondhatja: milyen lesz a jövő tánca? — Van-e igazán nagy asszonya a mt száza­dunknak? (Azt hittem kertel éj nélkül ezt mondja: igen, én vagyok.) — Nem tudnék megnevezni egy meghatározott személyt, akiben a „legnagyobb“ erények, erők és szenvedélyek tökéletesen együtt volnának. Mondhat­nám minden asszony nagy, aki teljesíti a hivatását. Nem a szellem, hanem a lélek emberét várja a fejedelmek balerinája. • — Ki a kor legnagyobb embere napjainknak? A balerina ezt mondja; phogésétő! Igyekezzék gyor­san megszaba­dulni, mert annak elhanyaeolásö sok súlyos be­tegség okozója lehet. Srof. Dr, Páter köhögés elleni te- a megszentel! a hefeígcti és a íégzöszrj veti bűulot met biieg« dúsait cyerssi» gy gyltja. A tea néhány napi hasz­nálatától heveny hülése megszűnik. Köl.ögésra karámosuk egy rendszeres teakurát tartsanak, mely — szükségeseién — tavasi g fofytatandö. Prof. Dr. Páter köhögés elleni teája még nagy mennyiség élvezése esetén sem ártalmas. Hosz- szabb használatnál a gazdaságos dofeozcsoma- ■ oíás kérendő. Prcf. Sár« Páter köhögés elleni teája minden megyeszékhely syóejysas«r2érai és drogériái­ban nyomban kapható. ßfcel nem található. ott a gyói ys-erés» — határozott kívánságra — rövid idő alatt, eredeti csomagolásban szerzi be ezt a teát. A feltaláló képe és törvényesen védett aláírása minden egyes eredeti csomagon látható, írásbeli rentfalméís; ek levelezőlapon a „Csil­lagához cimzett lerakati gyógyszertár iBrassó-Bra- şov Hosszu-u. 5.) címére is intézhetők. Nagybani lerakat: „STANDARD“ Drogéria, Bucureşti I. «■!ÍifTr.ai«fmí»ácamsau:n,~ri~?Mnj3Maej.iiwniMWFTm»:njTi'iT?waiusrtTr 11 mi i —ioasBBa—■ — Valamikor a hadvezér volt a nagy ember, aki tömegeket és világrészeket igázott le. Csakhogy ezek a dicsőségek elhalványultak, mert hatásaikat lerombolja az Idő. Múló a fájdalom, de a boldogság- szomj az örök. Az a legnagyobb ember, aki legin­kább hozzá tudja vezetni az emberiséget a bőkéhez. Úgyis mondhatom: az Igazság embere. Nem tu­dom vallásalapitó lesz-e, barlangba szökő iró, vagy gyarmatpolitikus. De el kell jönnie és meg kell tanítania bennün­ket az üdvösségre. Nem a szellem embere lesz (a szdlpm nevében már rettentő bűnöket követtek el), hanem a lélek embere, a végtelen Erő és örökkáfcartó Igazság le­téteményese ... Egészen belehevül a nemes elgondolásokba. Pil­lanatra telefon zörgeti ki Monsieur Andreyt. — Annak az embernek lesz a legnagyobb kul­turáltsága és oly tiszta lesz 'mégis a benseje, mint egy pohár tündöklő víz. Fölemeli két kezét és a babo3 bálóingből ki­bomlik gyönyörű karja. — Hogy ki a legnagyobb nő? Istenem... léte­zik már, csak talán nem ébredt még hivatása öntu­datára. Pedig a nő az, aki építeni akar, a férfi pe­dig csak akkor fog csudát művelni, ha minden ol­dalon együtt fog működni az asszonnyal. Végül is a nőből a napsütésnek, az emberből a gondolat meg­váltó evangéliumi varázsának kell hatni! Úgy hagytam ott a fehérhomloku Anna Pavlo­vit, mint a letűnt cári korszaknak valami ékes dia- démját, ami már nemcsak koronás fejedelmekre szórja szikráit, hanem igazságosan, vigasztkeltően az egész emberiségre. Seidner Imre an íSlierSccsí 1928’GS «aj modsiljdi Erősebbek 6ş fartóaabbak. mint a korábbiak és úgy vannak me«» f flRstruájy«» jiogy könnyen isi­mé! essenek n bcíiylejtökőn is» Jelszó- Folyjon (ban és so­hasem javítás ftiatf. Mindeniéle nagyságban, caros- s$na r.á}Jvül és carorsériéval, uta­sok és fcruk számára jâktţfţâţ azonn*! tzái).iUt;.£Íi AH«r.'Jp raktár * kérészekben Vezérképvise!e!: AMR BÄM * ■ * fv k! a nak összes ágaza­taiban 27 évi tel­jes jár tassággal bir Kzen időn át ön­álló szaktudás­sal alkalmazásban voltál«*« hat sie. Cim „Csakis ko­moly“ jelige alatt Cluj Reg. Ferdi­nand 44. Ábrabám A. urnái. •wr --navaewwimewBBvxectioBansBCia gjrElfcId! szaktudással **» biró filmrendező próbaíilmet Készít és ren­dez. Strada Avranjlaneu Pelőfi-utca) 5. fsz 3. f?. Hennái utónk ki kiadó szép, utoah kiilönbejáratu, üres szoba. Honvéd-u. Dorobanţilor 73. balra ajtó 2. Keresek 2*3 szobás M Un: ést tisztviselőtelep kör­nyékén. Ért iíczai le­het a kiadóhivatalban.

Next

/
Thumbnails
Contents