Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-31 / 73. szám

XIIL «VF. 78. SZÁM. KEx&nUßMto "SÍZrlCS****. nv.í^ern CttRV , ,1 Sít*» ‘■■nw h^’ÍU *: *4V. otu‘-OiD 1 *«***” !*'“ *4« * ut , ., tá&Ss» * v , U\ht*<*‘ a fcbi w1' ««*' to»l° bpPatÍ 5*^ * r.pÁ»® Rjl sgy Praxis *alblr4 ** gr3iolö<;U3 és cheiromanta (kézjós) fo­raţi naponként d.iu 2-3-ig Ktr. Avram láncú (Petőíi- utca) 5 ídsz. 3. golyós cséplő­ket, m&gánj árókat, traktorokat, minden nagyságban, kedvező feltételek mellett szállít Friedrieb Test­vérek Timişoara. Sl^oíl oűaer &> .­jáxleSUjjy elöl állást keres gyermektelen házaspár. A férj vízve­zeték és villanyszere­léshez, minden hazjavi- tási munkához és ker­tészethez is ért. Cím a kiadóban. Csillagok Irta: Dékány András Előttünk tábortűz, körülöttünk a puszta, fe­lettünk az égbolt. Néha, onnan a cserény tájáról, felzörren egy egy békjó... valamelyik paripát zavarja a légy. — Hej. te, hó! — rikkant Fáci Majoros Péter, amikor a megzavart állat nyihogva rug­dal társai vékonyába, — Hej, te, nem nyug­hattok?... Ideig figyeli a ménest, majd hogy megülle- pedett ott a zaj. visszaheveredik a subára, elö- vonja a pipát, ócska, cserép, persze nem so­kat ér, de mégis jól eregeti a füstöt. Bütykös ujjaival mcglökdösi a tűz szélső parazsát és apró vörösbegy-szemet ejt a dohányra. Mikor- tájt jóízűen ég a fináncnemlátta, oldaltkönyö- köl, rámered a csillagokra és nézi, figyeli, mint reszketnek, vibrálnak az éjidő távoli mécsesei. Magam is ott vagyok, nem messze tőle. alig karnyujtásra. Felettem pedig a csillagok... és nem tudok aludni. Pedig fáradt vagyok, hiszen egész nap jártuk a pusztát, túzok-madár után. de ez a nagy csend, — néha egy-egy pata dob­banása, halk hang erről, arról, furcsa nesz, el­nyújtott kiáltás — oly éberen tart, mintha vég­telen ménes dobogna a fülem mellett el. A csillagokat nézem én is, mint Fáci Ma­joros, a reszkető, vibráló pontocskákat... De aprók is ezek. Istenem, — vélekedek magam­ban — de csak innen, erről a csillagról, a miénk­ről. Néha valamelyik elszabadul, megugrik a helyéről, mint a csikó, zuhan, hull lefelé az űrbe, valahová.., valamerre?.... Hirtelen, mint éles fénycsóva, fellobban egy mécses és végighasitja a boltozatot! ■— Lélek ment a mennyországba. — hallom Fáci Majorost, aki mellettem hever. Oldaltfordulok, úgy könyökre. Naptól cser­zett arca. villogó fekete szeme és sürü, sötét haja. ahogy beboritja széles koponyáját, régmúlt idők táltosára emlékeztet. — Ugyan már, — tamáskodom — honnan tudja azt kend, Majoros? \ — Hát csak... — de nem folytatja. Bagoly vág el felettünk, — lomha test, sár­ga szemek — és huhog, kegyetlenül huhog! To­pa, a komondor, felvágja fejét és a gémeskut irányába vágtat, nagy ugatással» Ahogy fut, a magasba ugrik néha... a bagoly pedig ráhuhog, mintha nevetné, kacagná a négylábú bundást. — Lám. lám. ténsuram! — bólint a pász­tor. — Mondtam, hogy lélek ment el közelünk­ből, a bagoly is jelez. Topa morogva tér vissza. Nyilván nehez­tel, hogy nem sikerült elkapni, megfogni az éji órák vándor madarát. Mellém heveredik, illő távolságra, a lábamhoz. Fejét a csizmám szá­rához nyomja és szuszog, néha-néha felmordul, úgy emlékezetre és elalszik. Fáci Majoros éleszti a tüzet, — némileg kialvóban van már — venyigét és a halastavak­tól hozott rőzsét szór a parázsra. Éjfél után megjön majd a harmat és jóval hűvösebb lesz az idő. Hát kár lenne a tűznek kialudni. A lángok fellobognak. Majoros elégedet­ten hümmög és beszélni kezd: — Tudom én azt. hogy a hullócsillag em­ber halálát jelenti... Mikortájt a háborúban, a doberdói állásokban feküdtem, sokszor néztem én az éjszakát, a csillagos eget. Egyszer is te­kintetes uram, ahogy feküdtem ott az állásban, — csak kősziklák voltak körültem, meg a há- beíru — hát azt mondom Homokos komámnak: nézzed mán’ koma. miként hullatja az ég az ő szentjános bogárkáit!... Mert úgy volt az, mind szaporábban hullogáltak a csillagok és mind szaporábban jöttek a gránátok. Ügy István ki­rály táján járt a kalendárium... Elhallgat és nagyokat sziv a pipából. — Úgy gondolom, kevesen lehettek akkor, kik kenddel együtt a csillagokat nézték, — szó­lok közbe. 1— Bizony... kevesen. Tán’ csak én, meg a Homokos komám. Mert úgy van az, hogy mi a rónán nőttünk fel, nevelkedtünk embernek, hát ott is. idegenben, csillagok után igazodtunk, ba­junkban, bánatunkban... Azon az éjszakán ir­galmatlanul sok csillag hullt le az égről! Csak úgy szaporázta, egyik a másikat taszította... és nem hiába. Reggel alig győzték a szanitécek a munkát!... — Homokos komával pedig mi lett, mi tör­tént? — kérdem. Majoros a távolba néz el, úgy felel: — A mi két csillagunk nem esett le, de le­hullott a Homokos koma karja, a kantárnak való, a bal. Én meg... — és felemeli kacska jobb kezét. Két ujj hiányzik ott. —'Nem nagy veszteség. — mosolyog — mert a karikást megfogom igy is, a csavargó lo­vat is. ha kell. így is megvagyok... már miért ne lennék?... De nyughass már nyelvem, el­végre az ur még egy pillantásra valót se aludt... Feláll, magáravonja subáját és a lovak felé ballag. Topa felnéz, hogy meglátja a távolodó pásztort, kinyujtózik, elégedetten nyöszörög és «JraMlârls Budapesti Nemzetközi Vásár májtts 3—12. A magyar ipar ünnepi bemutatója számos külföldi állam részvételével. 5Ó°/o-os uía> zási kedvezmény Magyarországon az oda és vissza, Romániában a visszautazásnál. — Felvilágosítás és vásárigazolvány kaphatói Clujban: a Kereskedelmi és Iparkamará­nál, a Sadrev megbízottjánál dr. luliu Mezey, Piaţa Unirii 1. és a Cie Int. de Wagons-Lits fiókjánál, Piaţa Unirii 18. Ezenkívül Nagy- románia összes nagyobb városában, ahol e két utazási iroda fiókja, vagy a vásár tisz­teletbeli képviselete működik. ő is elhagy, magamra... Ott mennek ketten, —• hosszú nyúlánk ember és fehér bundás kutya, — a gémeshez mennek, hogy vizet kapjanak az eltikkadt lovak. ( ....Talán elaludtam. Lehet: alig pár mécses pislog már az égen! A többi eltűnt, eloltották, vagy másfelé vittek — más puszták és rónaságok felé — világítani. Fáci Majoros a cserénynél áll, támaszko­dik a köcsögtartónak és dudorászik, énekel: Hej, szivem, csillagom. De nehéz a bánatom, A bánatom... Nedves az arcom, hűvös szél borzongat vé- ■g. Hull már a harmat. Könnyeznek a búcsúzó illagok... 9»' esi Másnap délelőtt vetődünk a cserényhez vissza. Hiába jártunk, lestünk a füzesek szé­lén: nem akadt túzok a puskánk csöve elé. Idegen legény járja körbe a ménest. Fáci Majorost nem látjuk sehol, semerre. — Hazament, hívták, — mondja a csikós. — Meghalt szegénynek a leánya! Az éjjel halt meg... beteg volt már rég, törte a száraz köhögés.... Lám, a igen nagyon gyö­csillagok... 1 Vjft’oRsás as liSaíssQi-gyiííFSás ■r.8véss«.eóbeii A KIVÁLÓ máraos'íiíóarí Test« Us fleam Clic? toss? is Taifaa Htotokkal mii önféle: susşssf* ksSEépBagy- sâgş&a és kis dobozokban. ujDor 4*1 Wl Ugyanennek a gyárnak külön­legességei még a A nagy puderdobfizok kedves meglepetésként egy-egy uvcgcsrt tartalmaznak ugyanolyan illatú parfammcl,' mint amilyen a púder. Már egyszeri hasznúigt bizonyára egyszers mindenkorra meg­nyeri Ont a púder számúra, melyet minden más gyúrtmúnyndl többre fog becsülni, fűi megismeri. A, bAl:(fY gyártmányok egyébként finom minő­segükkel mar rég megnyerték az illat- és pipere- szerekhez értő közönség rokonszenvét. rvi YOU7ES LES FLEURS CS<!EP. AM ©UR, kölnivizek Kaphatók az ország összes drogériáiban, gyógy- és illatszer táraiban í.£. Erdélyi és bánsági képviselő: II. BEKKOVllZ CLSJ, tai. Uecebai 60. m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents