Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-31 / 73. szám

IUL »FF. 73. SZÁM. Ebédlő szőnyeg 2Q0/300 smirna utánzaíu— — — — —------Lói 1800 Ebédlő Velour szőnyeg----------Lei 2700 Ottoman tan aró Torontáli------Lei 820 Asztalterítő 150/150 — — — — Lei 530 Futószőnyeg La minőség, méterje Lei 80 Futószőnyeg, jó strapa minőség Lei 90 Schezlongteritő plüsch, legszebb perzsa mintájú — —----------Lei 1350 Ágyelő, príma ---------------------Lei 145 Linoleum í-a minőség, méterje Lei 85 Linoleum szőnyeg 200/800 — — Lei 870 Linóleum fuíószőnyeg, 90cm. szé­les - — ------—------------— Lei 120 Viaszosvászon terítő 60/100 ----Lei 60 Viaszosvászon asztalbevonásra — Lei 78 áfiapsSóasn «assy ra&íér KoteesszU- pyegban, liaiöRtsosä ssîn&fâia és szélességben. Gumiállatod a, *»6­iyctose^t, ágybetét ás minden faj­ta gummiárubél nagy választék. hogy szőnyeg és linóleum szükségletét legjobban és legolcsóbban csak a linóleum- £s szőnyegáruházában vásárolhatja TIMIŞOARA CLUJ ORADEA BULV. REGELE CALEA REGELE CALEA REGELE FERDINAND No. 7. FERDINAND No. 6. FERDINAND No. 5. mmm Kommercializáiták a nagybányai állami bányákat Janen vezérigazgató kijelentése szerint egyetlen munkást sem bocsátottak el az állami bányák —- Az International Selection Trust Lld. Cectrrál London nem hajlandó százmillió lejt invesz­tálni a nagybányai bányákba — liolovay mérnök francia tőke­csoport nevében tárgyal a magánbányák megvételéről (Nagybánya, március 29. Saját tud.) Köztudo­mása, hogy a kormány, tekintettel a nagy deficitre, amellyel a nagybányai állami bányák már évek óta dolgoznak és miután az eddig kipróbált módszerek egyike sem vált be, elhatározta, hogy kommerciális alapokra fekteti a nagybányai bányakerületet. A nagybányai bányaüzemek az impériumváltozás előtt is passzívával dolgoztak, de azért a magyar kormány fokozatosan, fejlesztette ez üzemeket, mert számí­tott arra, hogy a befektetések idővel meghozzák a gyümölcsöt, A kereskedelem- és iparügyi minisztériumnak legutóbbi jelentése szerint az 1927. évben a nagybá­nyai állami bányakerület, amely magában foglalja a nagybányai két nagy központi bányán: a kereszt­hegyi és veresvizi bányán kivül a kapniki, felsőbá­nyái, erzsébetbányai, valamint a Besztercenaszód- megyében levő óradnai bányamüveket és a ferneze- lyi kohózuzó müveket is, 8Ó millió 997.000 lej defi­cittel, az 1928. évben pedig 41 millió 381.000 lej passsivával zárta az évet. Áz arany- és ezüstércben gazdag bányák defi­citjét növelte az is, hogy ez impériumváltozás óta sem technikai, sem uj gazdasági beruházásokat nem eszközöltek, az üzemeket központosították és a leg­egyszerűbb intézkedésre is Bukarestből kellett jóvá­hagyást kérnie az igazgatóságnak. A bányaüzemek legcsekélyebb szükségleteinek beszerzésénél is az igaagat óságnak nem volt jogában dönteni az áraján­latok felett. Ilyen körülmények között megtörtént, hogy az árajánlatoknak Bukarestbe való felküldése után hónapokig kellett várai a minisztérium dönté­sére, amelynek késedelmes megérkezése után az ajánlatot tevő cégek már nem tudták a felajánlott árban szállítani a szükséges anyagokat. Súlyosbította a helyzetet, hogy a régi bányá­szati főiskolát végzett magyar mérnököket és tech­nikai személyzetet rohamosan leépítettek, bizalmi állásukból kiszorították és helyettük nem bányaszak­iskolát. végzett fiatal mérnököket alkalmaztak, okik a kellő gyakorlat és szaktudás hiányában nem tud­ták a hatalmas üzemet megfelelően vezetni. Nyug­díjazták többek között lieber Elek bányafőtauá- csost, a kereszthegyi bányaüzem vezetőjét is, aki pedig munkaképes szakember és hogy mennyire nélkülözhetetlen az ő szaktudása, bizonyítja az, hogy nyugdíjazása után, mint napidijast újólag al­kalmazták, Az évről-évre emelkedő deficit megszüntetését célozza a nagybányai bányáknál életbeléptetett uj rendszer, amely szerint a kormány autonóm joggal ruházta fel a bányaigazgatéságot és öttagú israzga- tótauácaot nevezett ki, amely most már teljesen ön­állóan intézi a bányaüzemeket érintő összes techni­kai és gazdasági kérdéseket. Az igazgatótanács be­ruházásodat eszközöllíet, költségvetését maga álla­pítja meg és csak az ipar- és kereskedelemügyi mi­nisztérium közvetlen ellenőrzése alatti áll. A nagy­bányai bányaüzemeknél foglalkoztatott munkásig, töbfecsáz hivatalnok és tekintélyes segédszemélyzet tKgyes érzelmekkel ás érthető aggodalommal fogadta az uj rendszert és a bányaterület kourmercializálá- sát, mert az a hir terjedt el, hogy azokat a munká­sokat, akiknek 30 évi szolgálatuk van, nyugdíjaz­zák. Miután a munkások már 14 éves koruktól, mint bányafiuk dolgoznak, könnyen megtörténhetett volna, hogy a munkásokat már 45 éves korukban nyugdíjazzák, viszont a megmaradó munkások ak- korclmuinkát lettek volna kénytelenek végezni, hogy pótolják az elbocsátottak, illetve nyugdíjazottak munkáját is. Janen vezérigazgató nyilatkozata Munkatársunk felkereste Jancu Sándor kerü­leti vezérigazgatót, a kommercializált bányaüzem igazgatótanácsának tagját és információt kért tőle az uj rendszerről, valamint a bányamunkások állí­tólagos elbocsátásáról, illetve nyugdíjazásáról. Jancu vezérigazgató a következő nyilatkozattál világította meg a helyzetet és az igazgatótanács álláspontját, amely alkalmas arra, hogy a munkásokat is meg­nyugtassa : — A nagybányai bányaüzemek eddigi hatalmas veszteségeinek a tulságbavitt centralizáció volt az oka. Másik ok az üzemi berendezések tökéletlen­sége. A helyzetre jellemző, hogy a kereszt-hegyi bá­nyaüzem évi 1500 kiló tiszta aranytettuést mutat fel, holott a valóságban 3000 kilót termel, de 1500 kiló a patakokban szétfolyik, mert hiányoznak a legújabb speciális szétválasztó gépek. Az eredmény Menekül a I Ez a kijelentés és intézkedés annál megnyugta­tóbb, mert nemcsak a nagybányai állami bányák autonóm igazgatótanácsának szociális érzékét bizo­nyltja, hanem ellensúlyozza a magánbányák részé­ről kényszerhelyzetben végrehajtott munkáselbocsá­tásokat is. A magánbányák tulajdonosai a megfe­lelő olcsó tőke hiányában nem tudták üzemeiket fenntartani és számos jnunkásosalád maradt kenyér és foglalkoztatás nélkiiL A munkanélküliség ijesztő arányokat öltött a -bánya-kerületben és már majd­nem megismétlődött a zsilvölgyi szomorú tragédia, amikor megváltóként jelentkezett Jamrnos Hoíovay, angol mérnök vezetésével egy hatalmas angol-ame­rikai tőkecsoport, amely hajlandónak nyilatkozott a bányavidék földalatti kincseinek kiaknázására. Mi­helyt a Maniu-kormány elhárította a külföldi tőke romániai tevékenységének a liberális kormány által felállított akadályait, ez a tőkecsoport jelentkezett elsőnek, hogy részt kíván venni a romániai ipari termelésben. Mr. Holovay mérnök az International Selec­tion Trust Ltd. Centra! London megbízásából op­ciót szerzett a magánbányák tulajdonosaitól több borpataki bányára, köztük a híres.Pokol-féle arany­bányára is, ahonnan Mária királyné koronájának aranyát is szállították. Az angol mérnök, akihez ké­sőbb E. Hoffmann és W. Wilkorp kaliforniai vál­lalkozók is csatlakoztak, nagyszámú munkást i”1- tottak munkába és lényegesen enyhítettek a műn- ' fokozás-ára rendkívül fontos gépeket a centralizálás miatt nem tudták megszerezni. — Az állandó ráfizetéseik csökkentése céljából a kormány elhatározta, hogy a nagybányai kerület­ben a bányaüzemeknél életbelépteti aa önkormány­zatot éa szakbizottságokat nevezett ki, amelynek vezetője Lazar Vasilie bányainspektoT, tagjai pedig a mindenkori bányaigazgató, aki a technikai ügye­ket intézi, a kereskedelmi megbízott dr. Papp Ottó, a kereskedelmi ős iparkamara elnöke, jogi tanács­adója dr. Urdea János, kápolnokmonostori ügyvéd, Petrovan János magánbánya tulajdonos és Cer­chez Joan, a kereskedelemügyi minisztérium vezér­igazgatója. — Véleményem »serint az uj rondeze® a bizott­ság munkáját feltétlenül sikerrel fogja koronázni és sokkal hatásosabb «redményektat fog felmutatni, mintha az állam bérbe adta volna a nagybányai bá­nyákat. Felmerült az a terv, hogy francia, vagy an­gol tőkecsoport busz évre kibórli a bányákat, a külföldi mérnökök meg iá tartották a helyszíni szemlét, de komoly megfontolások után a kormány elejtette ezt a tervet, amely sem az állam, aem pe­dig a munkásság réstere nem lett volna előnyös. A külföldi társaság húsz év alatt annyira kihasználta volna a bányákat, hogy a koncesszió lejárta után, amikor a bányák újólag állami kezelésbe mentek volna át, gondolni sem lehetett volna a termelés folytatására... — Jobb a sűrű krajcár, mint a ritka garas! — jegyezte meg mosolyogva Janen vezérigazgató. A munkáseibocsátásokról szóló híreket Janca vezérigazgató a legkategórikusabban megcáfolta áe közölte, hogy nemrég nagy számban vettek fel uj bányamunkásokat a nagybányai és felsőbányái bá- nyamüvekhez. — Szó sem volt munkáseibocsátásokról és az igazgatótanács a jövőben sem fogja a munkáslétszá­mot indokolatlanul és komoly ok nélkül redukálni — hangsuylozta Jancu vezérigazgató. k»nélküliségen. Külföldről hozott zpeéíália gépek­kel, amelyeknek vámmentes behozatala sok időt és utánajárást igényelt, megkezdték a bányák kitisztí­tását és a gazdag aranyérctartalmu próbákat elküld­ték Londonba és kérték az utasításokat a bányák örökáron való megvételére És a véglege« tranzakció végrehajtására. Az International Selection Trust Ltd. Central London válasza azonban villámcsapásként hatott a bányatulajdonosokra és a munkások nagy tömegére. A társaság lemondott az összes eddigi költségeiről, iíthasyta többmilliós befektetéseit, amelyet a bá­nyáik kitisztítására költött, szakembereit visszahívta és megszüntette romániai kirendeltségét. Az angol- amerikai társaság nem volt hajlandó közel 100 mil­lió lejt invesztálni a bányaüzemek kitermelésébe, mert megítélésük szerint Románia még nem eléggé konszolidált, hogy ilyen hatalmas ipari vállalkozást és tőkebefektetést megkockáztathattak volna... J. Holovay mérnök Párizsban njabb tárgyalá­sokat kezdett francia tőkecsoporttal a nagybányai aranybányák megvétele és kitermelése céljából, vissza is jött Nagybányára, de nem kecsegteti vér­mes reményekkel sem a magánbányák tulajdonosait, sem a munkásokat. A munkanélküliség pedig újó­lag hatalmas méreteket ölt, de eddig nem indult meg segélyakció a bányavidék nyomorgó munkás­sága sorsának enyhítésére... K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents