Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-31 / 73. szám
4 XIII ÉYF. 73. SZÁM. ""înmii# Háromszázezer pengő a menetjegy ára a holdba TÜKÖRDARABOK A tükör néha kellemetlen dolgokat mutat. Olyan vonásokat, melyek idegenek s nem illenek a megszokott képhez. Ilyenkor a tükör — bár egyszerű és tiszta, — torzít... • Olvasom például, hogy a Német Lirai Szerzők Egyesülete (Kartell Lyrischer Autoren) és a Német Lírikusok Szövetsége (Bund Deutscher Lyriker) fuzionáltak. Ebben persze nincs semmi különös. Ez a fúzió különben is nem végleges, hanem csak átmeneti. Bár hétre szól. Arra a pár hétre, „ami a húsvéti alkalmi versek plasszirozására a piacon tekintetbe jöhet.“ Igen, pontosan igy határozzák meg a fúzió időtartamát. Mi ez? Valami egész különös dolog, jóllehet a magyaráimt egyszerű. Németországban többezer napilap van. Ezek a napilapok husvétkor mind nagyobb terjedelemben jelennek meg; — úgynevezett húsvéti mellékletet adnak. Valamennyi napilapban ez alkalommal tehát egyebek közt versekre is szükség van. A német napilapok húsvéti mellékletein többezer vers helyezhető el s mert egy ilyen húsvéti mellékleten négy-öt vers is elfér, az elhelyezhető versek száma meghaladhatja jóval a tízezret is. A két „lirai szövetség“ momentán fúziója telját, e tízezernél is több húsvéti, alkalmi vers elhelyezéséért történt: a momentán kínálkozó piacért... Már ebben van valami különös. Különös a szervezkedés ténye. Az igazán különös azonban az a céltudatosság, ahogy a fúzió ez alkalommal eljárt. A fúzió a mult héten már szétküldte a többezer német napilapnak a verseket. Valamennyi német napilap tárcaszerkesztője a héten egy „vers-mintakollekciót“ kapott 12—12 húsvéti verssel. Mindegyik „mintakollekciót“ a lehető legváltozatosabban állították össze. Lehetőleg ngy, hogy mindenféle ízlés megtalálja benne a néki leginkább megfelelőt. Az egyes darabo1' lehat stílusban és formában, terjedelemben és hangulatban a legkülönbözőbbek. Közös bennük csak az, hogy húsvéti alkalmi versek. Felesleges volna ezek után most azt feszegetni, hogy a német lírikusoknak ez az akciója sikerül-e vagy sem. A dologban nem ez a fontos. Fontos az, hogy a német lírikusok akkor, amikor mindenki a piacok elnyerése érdekében szervezkedik, szintén szervezkednek, „termelvé- nyeik“ szövetkezeti alapon való forgalombahoza- tala érdekében. A dolog ellen alig lehet felhozni valamit s hogy nem lehet felhozni semmit, ez az egészben a legjellemzőbb. Az a legjellemzőbb, hogy a dolgot a legtermészetesebbnek találjuk. Próbálta volna valaki természetesnek találni ezt például csak húsz évvel ezelőtt! • Viszont mi ez a szervezkedés az alább következőkkel összehasonlítva? Amerikában legközelebb vei’senyt folytatnak le az irodalmi világbajnokságért. A versenynek azt kell megállapítania, hogy ki az, aki a leggyorsabban s ugyanakkor a legjobban költ. A versenynek a következők a feltételei: A szorgosan kiválasztott „pályabirák“ előtt, egy teremben, ahol a verseny történik, átadnak a versenyzőidnek egy csomó kézirat-papírt és egy Írógépet. Ugyanakkor valamennyi versenyző egy előre megcsinált mesevázlat másolatát kapja, amelynek a nyomán egy regényt, illetve egy hosszabb elbeszélést kell a verseny folyamán írnia. A versenyzők tartoznak a „versenyvezető“ gongütésére az írógépeik elé ülni s amilyen gyorsan csak tudják, a pályamüveiket elkészíteni. A verseny lefolytatására a versenybizottság három éjjelt és három napot szabott. Ezalatt az idő alatt mindenük versenyző tartozik legalább száz oldalt, oldalanként háromszáz szóval, összesen tehát harmincezer szót gépelni, illetve Írni, különben pályaműve „kiesik“ a versenyből. A verseny feltételei megengedik, hogy a versenyzőket egy a bizottság által kijelölt szolgaszemély a verseny ideje alatt kiszolgálja, masz- szirozza s frissitökkel lássa cl. Az első dij kétezer dollár. A pályanyertes munkát ezenkívül a bizottság százezer példányban hozza forgalomba, aminek a szerzői honoráriumát a nyertesnek előre kifizeti. A rekordmánia tehát betört az irodalomba w. Kisütötték tehát azt is, hogy az irodalomban (Berlin, március 28.) 0berth erdélyi szász tudós, a medgvesi evangélikus főgimnázium szánitaii- tanára, pár héttel ezelőt elhagyta az ideggyógyintézetet, lahova beszállították, mert a holdrakétával való kísérletezés fáradságos munkájától túlságosan kimerült. Tcljeseu kigyógyulva került ki a szanatóriumból s újra Berlinbe érkezett, ahol kiadta felirí - vasát a nagyközönséghez az első holdrakétán való utazás ügyében. Megalakult egy bizottság, mely a holdbamenetcl ügyét intézi, Oberth pedig újra eltávozott a Keleti-tenger partján levő , kis fürdőhelyre, hogy a holdrakőtát a kilövésre előkészítse. Közbejött betegsége nélkül már 1930 nyarán kirepült volna ez a rakéta, az első ut igy valószínűleg őszre marad, de « bizottság már megkezdte az utasok előjegyzését. A holdba való repülés menetdiját negyedmillió márkában, tehát körülbelül 300,000 pengőben állapították meg s a felhívás szerint ebbe az összegbe bele van számítva a teljes ellátás és lakás is. Természetesen, nem a holdban, hanem egyelőre csak a holdrakétán. Londonban is megalakult egy albizottság, Parisban szintén, az utóbbi azonban még két hét alatt egyetlen utast sem tudott szerezni, a berlini és londoni iroda azonban nyolcvan jelentkezőt könyvelt el, köztük busz nőt. Egy-két skandiuávon kiviil minden jelentkező német és angol. Oberth véleménye az, hosry m holdrakétával nemcsak a holdat, hanem a naprendszer több más bolygóját,^ is meg lehet közelíteni, többek között a Marsát léc a Vénuszt is, s az újságíróknak többek közt ezt a kijelentést tette: — Ami engem illet, teljesen meg vagyok róla győződve, hogy nincsen már messze az az idő, amikor a fiatal nászutasok a Vénuszon tölthetik él mézesheteiket. hogy lehet világbajnokot kreálni. Amerika, a rekord-logika hazája rájött ezen a téren ig, hogy melyik a legkülönb. Az, amelyik a jót a legrövidebb idő alatt megírja. Annak az egykori,-elvnek tehát, hogy „nonum prematur in anno“, vagyis, Fogy gondosan és megfontolva, időbe! i- leg tehát kényelmesen és lassan írj, —• legalább is Amerika számára — vége. A különös és a kiváló az, — eszerint a logika szerint — aki a leggyorsabban ir. Horatius poétikájának fuecs. Az ideál nem.a költő, hanem a gyorsköltő... Mindenesetre egyelőre még csak Amerikában és ott is — remélhetőleg — csak ezen a A merész útnak egyelőre a» a ki* szépséghibája van, hogy a rendezőbizottság n«m vállal szavatosságot arravonatkozólag, hogy az utaaolc vissza is térhetnek a földre, arra azonban kötelezi magát, hogy minden kényelemről gondoskodik a holdrakétában való tartózkodás idejére. Úgy látszik, a nyolcvan jelentkezőnek ez is olég. A bizottság cime: Interplanetarisches Comité és további jelentkezéseket még elfogad. A gép ldészen van már, úgyhogy kora ősszel indulhat. Érdekes, hogy Oberth akciójával szemben a német közönség egy része nem a legrokon- szenvesebben viselkedik, bár más körök nagy reklámot csapnak és nemzeti diadalnak hirdetik, hogy német ember találmányával németek jutnak ki először a föld vonzóerejének köréből és látogatják meg a világűr egyik bolygóját. Az akció ellenzői nyiltan hirdetik, hogy a megnyomorított és gazdasági válsággal küzködő Németország pénzét kár ilyen nyaktörd kísérletekre pazarolni s a leghelyesebb lenne, ha a nyolcvan jelent- l^gző pénzéből — ha már olyan sok feleslegük van Belőle, hogy a holdba is jut — állítsanak inkább a földön árvaházakat és szeretetházakat, a^holdba vágyó turistákat pedig helyezzék el inkább szintén valami közcélt szolgáló intézetben, például tébolydákban. Egyes politikusok viszont azt sürgetik, hogy a szanálási programmban megegyezni nem tudó kormányt küldjék el a nyolcvan jelentkező helyett közköltségen a holdba. Tekintettel a rendezőbizottság- nak arra a kecsegtető megjegyzésére, hogy visszatérésükért nem vállal garanciát. Oberth tanárt azonban a támadások nem renditik meg, hanem erélyesen folytatja előkészületeit téppugy, mint a bizottság, kissé újszerű idegenforgalmi propagandáját. versenyen. Viszont, ami ma Amerikában megtörténik, az holnap megtörténhet mindenütt a világon. Holnap, vagy holnapután megrendezhetik ezt a versenyt országonként, világrészenként évröl-évre, esetleg havonként is. Az ilyen természetű dolog ragadós. Viszont, ha nem is csinál iskolát, végső soron az irodalomban ugyanannak az eliparosodási folyamatnak a tünete, mint amelyik a német lírikusokat „áruszövetkezetek- be“ tömöríti... Az irodalom egykori eszményi képén egyre mindinkább torzít a környező különös valóság. (O. G.)
