Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-30 / 72. szám
'SEcverw&jrsiife **+.*%-• ---------—® ®5Í xiii. wrr. rs szám. 1 lícFemes borotválkozás és penge megtakarítás csakis a NIVEAh* Kínálata «Irán érhető el. Dörzsölje be arcót — szappanozás előtt — el'hí san Nivea-krémmel. Ön csodálkozni fog, hogy azután a kés mily könnyedséggel szalad és minden legcsekélyebb fájdalom nélkül és enélkűl,hogy a borotva n bőrt izgatná, történik az eddig oly kellemetlen borotválkozás. Csakis a Nívea-Crema tartalmazza a bőrovó euceritet és ebben rejlik kitűnő hatása. Minták díjtalanul I A Nivea-Creme behatol a bőrbe és nem hagy fényt maga után. Mindenütt kapható. Dobotok Lot 10.-, 10,-, 34.-, TZ-. Tubátok Hstia ónból M 30.- ét 43. _ . . Emil Ztcpter. iírgjov-tirataó, Vgsui-uirn 43 A jugoszláv diktatúra nem ismer Torontáli és Bácskát Erőszakos lapkereszfelések Szerbiában (Szabadka, március 28.) A jugoszláviai magyarság nagy felháborodással tárgyalja a jugoszláv diktatwa újabb erőszakosságának tényét. A kormány as 59 év 6te fennálló, nagybecskereki „Toron- tál” aimii lapot felszólította, bogy változtassa meg a nevét, mert Terontál, mint közigazgatási fogalom megszűnt. A lap kiadója kényszerhelyzetében „Híradó’'-ra változtatta meg a lap nevét. Hasonló eset történt Újvidéken, ahol a „Délbicska” lap. ei-- me szúrt szemet a kormánynak. A Dőltei, eskából máról-holnapra „Reggeli Újság” lett. ^Ironescu és Vass lőisaf nyilatkoztak a párisi tárgyalásokról Egy hétig tart még a konferencia (Bukarest, március 28.) Pénteken este sajtétea volt a külügyminisztériumban és ez alkalommal Mi- roneacu külügyminiszter nyilatkozott a jelenlegi párizsi jóvátétel-! tárgyalásokról. A nagyhatalmak képviselői és ax érdekelt államok kiküldöttei közelebbről megbeszélést tartanak, s remélik, hogy ekkor sikerülni fog elsimítani az eddig fölmerült ellentéteket. A román kormány Kéretné, ha az egyezség még ezen a héten létrejönne, hogy alkalma legyen a parlament jelenlegi április 30-án bezáruló ülésszakában a ratifikációra is. (Budapest, március 28.) A képviselőhöz mai diósén Friedrich István meginterpellálta a kormányt a hágai megegyezés részletes tárgyalására összeült párizsi konferencia állásáról. Kifogásolta, hogy a kormány nem informálja errevonat- kozólag a közvéleményt. A. Párizsban tartózkodó Bethlen helyett, Tass József belyettesramiszterelnök válaszolt: — Tárgyalások alatt levő ügyekről, — mondotta Yass, — egyetlen kormány sem szokott felvilágosításokat adni, mégis, annyit kijelenthet, hogy a magyar kormány és a nagyhatalmak a hágai egyezmény alapján állanak, a többiek azonban igyekeznek változtatásokat elérni. A tárgyalások még egy hétig tartanak, de hogy e pillanatban mi a helyzet, arról nem tud információkat adni. m*a»mc«8»$»3e*xs»x8aaem»aMKS38Sscs» Magyarországon is leszállították a kamatlábat (BUDAPEST, március 28.) A Nemzeti Bank a hankkamatlábafi 6 és fél százalékról 6 százalékra szállította le. Gandhi újabb beszédébe* kőrve- aalozza a további taktika útjait Gandhi éa sarándokmepat* megÄriwsett (Jajodba, «hol Gandhi beszédet mondott a tömegbe*. A* indiai kormányzat pénzügyminiszterének azon kijelentésére, hogy a sóadót olyan alacsonyan fogják megállapítani, hogy a monopólium súlyát a nép a jövőben nem is fogja érezni, Gandhi biztatta a hallgatóságát, hogy ae angol uralom többi bástyáit, as idegen szöveteket és a szeszesitalokét is ostromolják meg, mert ebből a harcból legalább hatmillió font sterlinget takaríthatna meg a* ország népesség«. A bombayi kormányzó Delhibe történt utazásával kapcsolatban a Daily Telegraf tudósítója azt aa értesülést kapta, bőgj' a kormányzó as alkirálynak tesz jelentést a helyzetről s ez alkalommal különösen kiemeli azt, hogy a községi elöljárók lemondása után több helyütt a községekben nehéz helyzet állott elő. ________I______ A Sávos Cad«m a leflkoméayebb »xappsj», aaérl a !cgkt«*bb darab}« la haaaaáikaté. - Praneta gyártmány Mit köszönhet az életa-haláinuk tria: Meckeuué Róbert Megszoktuk, hogy a halálra mindig rossz szemmel és helytelen világítással nézzünk, s ezáltal elfelejtjük azt a sok jótéteményt, melyet az az életnek ajándékoz. Á hagyomány arra tanított bennünket, hogy a halálra, mint elkerülhetetlen rosszra tekintsünk. Pedig helyes szemlélet megmutatja, hogj halál nélkül az élet nagyon sokat veszítene szépségéiből. Halandó voltunk szükséges és bölcs gondoskodás az életbe jutásra. Ha. nem volna halál, 6«m te, olvasóm, aki olvasod ezeket a sorokat, sem én, aki irtam azokat, nem járnánk most és soha ezen a földön, mert ez már jóval előttünk túl volna zsúfolva egy csomó, fizikai öröklöttel megátkozott, tülekedő emberrel. Számunkra egy talpalatnyi hely sem maradt volna. A halál teszi lehetővé az élet átruházását nemzedékről nemzedékre: „S mint az élet futárai, átadják a fáklyát.” A halál teszi az életet dinamikussá. Ha az ember tudná, hogy napjai itt ft földön végtelenek, ha tudná, hogy fenn fog maradni az idők végtelenségén keresztül ugyanazzal a testtel, ugyanazokkal a tulajdonságokkal, ahogyan ma van, mint öröklakója ugyanannak a földnek, az élelem és ruházkodás szerzésén kiviil minden más vágya elmúlna. Céltalan lenne az ember élete, nem lenne meg lázas harcvágya, hogy szebbé, jobbá tegye ezt a világot, nem szomjuhozna a halálutáni dicsőségre. Mindez nem lenne, mert a halálnak nincs hatalma ezeken. Végeredményben minden fejlődés, ahova az ember eljutott, mind annak köszönhető, hogy hálandó. Megismerte, hogy ő ebben a világban csak rövid ideig élhet s ez a tudat lett ösztökélő je arra, hogy birtokában levő képességeit a loafezorga!masabban s a legjobban használja fel. Az ember, — mert tudta, hogy'halandó — igyekezett a természet titkait megfejtési 8 gondolta, felfejti a körülötte levő világ rej- Maeit & reméli, hogy a tudomány képessé teszi őt, ha nem is a halál kijátszására, de legalább arra, hogy a maga és mások számára megszépítse ez életet. Halandó voltának tudata kényszeritette az embert, hogy legyőzze természetes rességét, minek következménye az, hogy megszűnt teljesen vegetáló életet élni. Életünk minden eseménye a halálhoz van kötve, s az színezi is. A halál ad mindenkinek uj értéket, s sokkal érzékenyebben érintenek bennünket az élet eseményei, mert a halál korlátozza őket. Minden érzelmünket s ösztönünket a halál erősiti meg. Ha nem volnánk halandók, az apai és anyai ösztön nem uralkodna életünkön olyan erősen, ■mintahogy uralkodik. Ha tudnék, hogy sohasem halunk meg, nem vágyakoznánk gyermekek után, akik megörökítsék nevünket, fönntartsák fajunkat. Ha nem volnánk halandók, a gyermekeket csak fölösleges tehernek néznők. Szükségtelen s nem szívesen látott foglalói, lennének ennek a már úgyis túlzsúfolt földnek, szemtelen kis tolakodók, akikre nincs szüksége ® világnak. S igy egy gyermekek nélküli világba jutnánk, amelyik sokkal szomorúbb és el hagy a lot tab b lenne, mint az, melyet a középkor leg- önkinzóbb remetéinek beteges képzelete valaha csak kigondolt. Egy gyermekekndlküli világban az ember lelkének leggyöimédebb. legszebb érzelmeinek nem lenne értelme. Hová sülvednénk, ha nem volnának kicsiny gyermekek, akikre szeretőiünket, gyengéd érzelmeinket pazarolhatnánk ? Jól mondja Eliot György: „Minden elválásnál ott van a halál képe.” S ez a kép az, mely minden emberi elválást édes szomorúsággal fűszerez s boldog örömmel szentel meg minden viszontlátást. Mikor az anya elválik édes elsőszülött fiától, — akit az élet viszontagságai a világ másik végére sodortak, — a halál az, ami olyan nagyon nehézzé teszi elválásukat. Lehet, hogy sohasem látják többé egymást újra ezen a földön, ez mindkettőjük ki nem mondott gondolata, s e.z a gondolat mint hearves tőr szúr szivükbe, ez sejdiil minden aggódó, remegő szerető levélből, melyet .az elválás bosszú évein at váltanak 3 az idegenből hazatérő ifjú lelkében ez a gondolat avatja szentfölddé a régi otthont. S a halál megszenteli a szerelmet is. Még az esketcsi formulában is benne vau: „Holtomiglun- holtodiglmn”. Fiatalkorban boldog jegyesek, később szerető férj éa feleség, öregségükben ^egymásnak hű segitő, vigasztaló társai, — szerétéiből. De mennyivel kedvesebbek egymásnak — a nő a férfinek, s a férfi a nőnek, —- mert a gondolat, hogy egy nap a halál mégis el fogja választani őket, állandóan rajta fekszik életükön. S ez a gondolat jut eszébe a fiatal anyának, mikor beteg gyermekét a szeretet é3 félelem tehetetlen fájdalmával görcsösen szorítja kebléhez. Az ember szeretheti könyveit, büszke lehet képgyűjteményére, öreg bútoraira, vagy régi konyhaedényeire,- de az a szeretet, mellyel feleségéhez, gyermekeihez, vagy barátjához ragaszkodik, sokkéi mélyebb, fönségcsebb, mert az gondolat erősiti és szenteli meg, hogy az ember élete határolt s minden nercben megérintheti a halál lebelete. Az emberiség történetének színezésében is igen nagy szerepet játszott -a halál. Halál nélkül az emberi fejlődés sókkal lassabb lenne, mint igy, hiszen a civilizáció legelső törekvéseit csirájában elfojtották volna az ókori zsarnokok és zsarnokság. Ha Nero Vagy Caligula Örokéletüek lettek volna, menynyivel többet szenvedett volna az emberiség! De zsarnokságukat megrövidítette a halál keze, mert a halál zsarnokot és rabszolgát egyformán megöl. A halál nagy felszabadító. Felszabadítja az egyént 2z élet bilincseiből, de a fajt is felszabadítja a mult bilincseiből. Minden gondos történetíró, kik — Gibbon szavai szerint — „nem egyebek, mint az emberiség bűneinek, dőreségeinek és szerencsétlenségeinek a jegyzői“, mindenik meg van győződve a jónak végső győzelméről a rossz fölött. S ezt a hitet kimerülésig hirdetik nemcsak ők, hanem a költők is. mintaliogy Longfellow szavai is tanúskodnak arról : „Jóllehet az Isten malmai rendkívül lassan járnak, s bár nagyon keveset őrölnek, Ő türelemmel áll, vár s mindent megőröl“. Vagy a Byronéi: „Az elnyomott igazság Újra mindig fel fog emelkedni, az Itten örök évei az öve.” De más szerepe is van a halálnak a törtáogieznI
