Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-03 / 50. szám
XIII. ÉVF. 50. SZÂU. >2äHm,«äaanSfcii2ä Ktepsrrgtoaft iWtSKtssm ÖSE Rövid idő alatt... az előkelő Ízléséi mín£ák százai £e££ék az Csak akkor valódi, ha „IVETTE" TRAVIS szegélynyo- mással van ellátva! VETTE nOSOSELYMET népszerűvé és keresetié!!! A bánífyhunyadi rablómerény tizennyolc éves suhan c» emlékszik a meleg étel izére s nem ismeri ezt a szót:,,szülő“ Egy romantikus hajlamú asztalossegéd eszelte ki a rémregények ha'ása alatt a rablás terűét, amelynek betartására megeskettetie kis cinkostársait (Bánffyhunyad, március 1. Kiküldött munkatársunktól.) Itt áll előttem a három delikvens, a csendőrség komor szobájában. A háttérben a fehérre meszelt falnak mentében hét Manlicher. Csontosarcu, keménytekintetü csendőrök. A festett íróasztal előtt ülök s pár percig beleélem magam a vizsgálóbíró szerepébe. A csendőrőrmester parancsszava ridegen recseg bele a hivatalszoba tunya csendjébe. — Hozzák elő a károm jőmadarat! Egy csendőr kaptákban veszi át a parancsot, sarkonfordul s kimegy a szobából. Pár pillanat múlva nehéz láncok csörgése hallatszik be a szobába. Az ajtó kicsapódik s kéz-kézhez bilincselve betántorog a szobába a három fiatal bűnöző. Vonszolják egymást csuklóbilincseikkel. Átvillan rajtuk tekintetem, a kutató vizsgálóbírói szándék átalakul lágy, emberi szánalommá. Istenem! Oiyan fiatalok! Es agyuk titkos rekeszeibe máris befészkelte magát a bűn vadhajtása. Az egyiknek a kezén pedig ott ég a kiontott embervér. Sorra vizsgálom őket. Ebben a sorrendben állnak előttem: ötvös József, a cigánycsavargó, Balázs Kázmér, a nemrégiben felszabadult asztalossegéd és Szöcs István, suhanc- kádárlegény. f^r , 7: • Szemben a kis gyilkossal Ötvös József, — a tettes, aki szerdán este mint a prédára leső vad: besomipoíygott a hatvanhároméves özvegy &lóses Mérné konyhájába, kezében egy reszelösélü, háborus-bajonettből átalakított disznóóléi késsel, hogy elszánt kegyetlenséggel lenyiszálja az öregasszony nyakát, — szinte büntudatlan állati egykedvűséggel néz szembe velem. Egy kis fenevad. Az első pillanatban tisztában vagyok vele: fogalma sincs bűnének súlyáról.. Tömör, gyapjas haja kócosán belóg alacsony homlokába. Éles, szürke szemei jobbra- baLra ugrándoznak. Vastag ajkai feketére cserepezet- tek. Olyan benyomást kelt, mint egy ketrecbezárt, annyin meglapuló róka. Szennyes, nagy mancsain a körmök ragadozómódjára vannak meggörbülve. Megszólítom : — Hány éves vagy ? — Tizennyolc. — Szüleid élnek ? — Nem érti a kérdést, bután bámul mag elé, majd báván megszólal: — Mi az? — Az apád és az anyád. ■— Az apám meghalt. — Mikori — Nem is tudom ... az anyám, az él. — És miből él az anyád? Zömök vállát megránditja: — Rongyból, málnából . . koldulásból. — Te mit tanultál ,? — Két iskolát. — Olvasni tudsz? — Nem tudok. — Mesterséget nem tanultál? — De igen. Kovácsnak adtak és hegedülni is tanítottak. — És meddig tanultad a kováesságot? — Egy évig Lakatos Lukácsnál Váralmáson, akkor megszöktem. — Miért szöktél meg? ■— A sok ütéstől féltem. Enni is keveset adtak. — Aludtál-e már ágyban? — Nem, még soha. — A csizmádat mikor szoktad levetni? — Nyáron, mikor mezítláb járok. — A fésűt ismered-e? — Már láttam Olyant. — Meleg ételt ettél-e már életedben? — Régen, a kovácsmesíernél és a vásárban hurkát is. — Azt tudod-e, hogy bűn embert ölni? — Nem értem, — válaszolja bután. — Hogy nem szabad embert ölni, tudod-e? — Nem tudom. — De azt tudod, hogy aki embert öl, megbüntetik? — Azt tudom. — Mi az ott az ingeden? — És itt rámutatok földfeketére szennyesedett kilógó ingére: — Ránéz, tenyerével eltakarja a foltokat s tágra- meredt szemekkel mondja: — Vér ... az öreg nagysága vér« . . . — Miért akartad megölni? Eskü a dgánysorbaa — Ez az oka — és a balkezére kötött bilincs megcsörren, amint piszkos öklével a mellette álló társára: Balázs Kázmórra mutat és darabosan folytatja: — Ez akarta, bogy legyünk rablók. Ez mondta, hogy csináljunk rablóbandát, öljük meg a vóaaas- szonyt s akkor lesz sok pénz. — De nekem nincs igazolványom és elfognak, — mondtam neki. „Te marha“, — mondotta ez, — „annyi pénzünk lesz, hogy Bukarestbe megyünk vonaton s aztán mindig együtt leszünk és rabolni fogunk“ . . . — Hol beszéltétek ezt meg? __ A cigánysorban. Meg is kellett esküdni, hogy soha el nem hagyjuk és el nem áruljuk egymást. — És mikor akartátok megölni az öregasszonyt.! — Akkor este, amikor megesküdtünk. — Ez mikor volt? — Vagy három héttel ezelőtt. Elmentünk akikor este a házhoz s Balázs azt mondta nekem: „No ugorj át a kerítésen!“ — Egy revolvert ls adott, hogyha baj van: lőjjem le, akit ott találok. — Én benéztem az ablakon, de két ember is volt benn, féltem bemenni. — Visszamentem és azt mondtam, majd máskor. — Na és azóta mi történt veled? —- Elmentem Almásra, beálltam szolgának Salamon Józsihoz, a zsidóhoz. Salamon nr azt mondta, hogy elmegyünk bornyut venni. Két napig együtt voltunk s aztán megszöktem, — Miért szöktél meg? — Mert sokat vert. — Aztán mit csináltál? — Bujkáltam. Féltem, hogy elfognak a csendőrök, mert nincs igazolványom. Koldultam s a szőlőkben s a buglyákban aludtam. Vasárnap óta nem ettem semmit. Éhes voltam. Csak egy darab kenyeret szerettem volna enni, de nem vót . . . Kint a szőlőben a földön rothadt aknákat találtam, azt ettem, — És hol aludtál? Éhes voltam — gyilkoltam __ Egy istállóban, ahol egy koldus szokott aludni. A lábamon is alig álltam, olyan éhes voltam. Mikor este lett, bejöttem Hányadra és mentem előre és meg sem álltam az öreg asszony házáig. A kést elővettem a csizmámból, hogyha kell, kéznél legyen. Benéztem az ablakon, láttam, hogy a néni újságot olvas. Mást nem láttam. Erre beugrottam az ajtón keresztül a szobába, az asztalon volt a kenyér, utána- kaptam, az öregasszony kiabálni kezdett, erre én lerántottam a földre s elkezdtem döfködni a késsel, erre kiugrott az ágyból a szolgáló, ráncxgálni kezdte a hajamat és ordított. Odaszurtam annak is egyet, mert féltem, hogy elfognak és elfutottam . . . — A kenyeret magaddal vitted? — Azt ottfelejtettem az ijedtségtől és csak mind futattam, osztán egész éccaka a földeken mászkáltam és másnap elfogtak a csendőrök. — A kést honnan vetted? — Vót. A szőlőbe megtisztítottam a rozsdától 3 egy kövön kiélesitettem. — Tudod, hogy van Isten? — Tudom. — Imádkozni tudsz? — Nem tudok . . . — Templomban voltál valaha? — Nem vótam . . . Rinoldó Rinaldmi tanítványa, mint bandavezér — Balázs Kázmér! — fordulok a másikhoz. Álmodozó-szemű, jóképű, fehérareu fiú. Rendes ruhában, báránybőr, prémes bekecsben. Szemei alatt az átélt izgalmak fekete gyűrűi. Szemöldökei haragosan összefutnak. Két szemeiben szinte ártatlanság tükröződik, nem látszik meg rajtuk a rablóvilág romantikájának bűnös ábrándja. — Hány éves vagy? — Tizennyolc, — válaszolja halkan — Mit tanultál? — Asztaiosságot, itt Hunyadon, Avramoezkynál. Mikor felszabadultam, Kolozsvárra mentem, ahol pár hónapig dolgoztam. Elfogyott a munka, hát hazajöttem . . . — Itt mit csináltál? — Olvastam. Folyton csak olvastam. — Mit olvastál? — Regényeket. Sobri Jóskát, Bogár Imrét, a Varsó hóhérát, az Égő ház titkát és Rinaldo Rinal- dinit. — Balánt olvastad? — Azt is. — Kinél laksz?-— Az apámnál. Ő nyugdíjas vasutas. — Az apád nem mondta, hogy menj inkább dolgozni olvasás helyett? Most milyen szégyent hoztál a fejére! Egész testében megrázkődik, vastag könnycseppek peregnek végig az arcán, szeméhez fel akarja emelni kézéit, de a bilincsek odakötik két másik társához. Zokogásbafuló hangon feleli: — Mondta, mondta, szegény, hogy ne olvassam azokat a könyveket, ímert rossz útra vezetnek. De én csali nem tudtam tőlük szabadulni. Folyton izgultam. Alig aludtam cs mind azon gondolkoztam, hogy lehetnék én Rinaldo Rinaldini. — Pár héttel ezelőtt fekete rongyból álarcot csináltam, kezeimet bökör- in óztam s igy, maszk-arában beállítottam Mózesné boltjába. Ki akartam próbálni, hogy elég bátor vagyok-e? — Adjon dohányt! — kiáltottam az öregasz- szonyra, mire az két csomag dohányt tett elém. Erre én azt mondtam': „azt hiszi, hogy ezzel én megelégszem]" Mózesáé nem felelt, csak nézett rám remegve. Én is remegtem egész testemben, de nem akartam, hogy észrevegye. És kimentem a boltból. Nem bírtam magammal az izgalomtól. Valamit kell csinálni! Ekkor találkoztam Ötvössel és Szövéséi s megbeszéltem
