Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-22 / 66. szám
XIII. ÉVF. 66. SZÁM. »Sousanne, a avatott fel állatszeliditövés ö oltotta ki csaknem az életemet isi“ 'Beszélgetés egy nyugalmazott állatszeliöitőoef, aki szerint az emöer is csak raöáliat — így foglalkozás, amelynél az é(e!oeszé{y megszokássá vált (Bukarest, március 20.) Szemben ülök a bires állatszeliditővel, egyikével azoknak a különös, hányt-vetett életű magyaroknak, akiket szeszélyesen idesodort az. idő, a relét len, sokszor valami nagy gazdasági, intellektuális, vagy kedélyi kényszerűség. Szemben ülök vele, nézem kemény-rajzu arcát, az erős, parancsoló nézésre beállított szemöldökét és naiv kérdéseket teszek föl neki, mert állatszeliditővel most először beszélek életemben. — ... és sokat eszik egy olyan tigris1? — Kilenc kiló húst egy nap. Mindig pontos táblázatot kell róla vezetni, hogy melyik bestia mikor, mennyit kapott enni . . . Mert jaj annak, aki éhes tigris ketrecébe lép. — És mit érez az ember a fenevadak között? — Először elnyomott, nehezen leplezett félelmet, aztán valami halált-megvctő paranesolási erőt. — S melyik a kedvenc állata? — A tigris rokonszenvesebb, mint az oroszlán. Humora van. Kineveti társát, ha ez elvéti a produkciót . . . Igaz, vórengzőbb is mint az oroszlán, jobban lésen kell tenni nála. — Borzasztó mesterség ... De hogyan vetődött erre a pályára? Általában: hogyan fedezi fel valaki magában a rátermettséget? Hogy lesz valaki állat- szeliditő? — Helyesebben: megtörtént-e, hogy megtámadták, hogy már-már széttépték a fenevadak? Forgatja a szivart erős ajkai között és rövid visszagondólás után felel: Az elmulasztott keresztvetés — Igen. Többször. De a legsúlyosabb esetem Milánóban történt. Nem vagyok túlságosan vallásos ember, de a ketrecbe nem tudok belépni rövid fohász nélkül, amit kereszti-eléssel kisérek. Nagyon megnyugtatóiag hat ez, biztonságot, erőt ad. Igaz: a közönségen mindig az izgalom moraja fut végig, mikor észreveszi, hogy keresztet vetettem. Sok kollégám, tudom, visszaél ezzel, trükknek használja fel, ha tál-tokozásnak. De tnáísm meggyőződés volt. ügy látszik, az olasz hatóságok wem tekintették annak. Talán nem akarták, hogy profanizáljam, üzk- tesí/teemi a keresztvetés aktusát s azért eltiltottak tőle. Engedelmeskedtem. De mikor keresztvetés nélkül ugrottam a poron din, addig még nem ismert bizonytalanság, szorongás, félelem fogott el. Mintha valamelyik védelmi fegyveremet hagytam volna kint. Határozatlanul, nagy belső reszketőssel léptem az állataim felé, de Sousanne, a nősténytigris, amely mind között a legjobban, legrégebben ismert, észrevette rajtam, hogy féllek. Nekem rohant és még mielőtt védekezhettem volna, földredobott, derekamnál fogva irtóztaitó fogai közé kapott és kétszer körül rohant velem a körömiben. De ez volt az utolsó mutatványa Sousanne-mak. Az egyik őr egy jói irányzott ravolrcrgolyója kioltotta életét. Most is viselem harapása helyét az oldalamon. Hetekig feküdtem akkor élet-halál között. És habozás nélkül megmutatja a fenevad támadásának nyomait. Megdöbbenve teszem fel utolsó kérdésemet: — És érdemes volt vállalni ekkora veszedelmeket? — Igen. Ma saját cirkuszom van a ha nincs kedveim, ntsm is dolgozom többé. Most egyébként nem is volnék képes reá. Ahhoz, hogy az ember „bemenjen“, tökéletes lelki-egyensúly szüksége«, abszolút fölény önmagam felett... S ennek másfél éve nem vagyok birtokában. Valami csalódás, kiábrándulás ért, amely után idegen környezetben, munka nélkül kell kipihennem magamat... Ezért vagyok itt, Bukarestben... Fáradt, szaggatott beszéde, ideges arcjátéka mutatja, hogy a' cirkusz még hosszú ideig fog tulajdonosa nélkül játszani jelenlegi állomáshelyén: I Konstantinápolyban. Mert Bukarest nem gyógyít... Jávor Béla. Tizenkét napos éhségsztrájkkal kényszerítették ki Munie^nw és Buciţunam szabadulásukat Kard az előszobában Nem válaszol mindjárt. Zömök, törzsöküs teste pillanatra önmagába görnyed, aztán nagyot szippant szivaréból és domborura szivja a mellét. — Az ember is vadállat. Az ember is feuev&d., Húsz évvel ezelőtt elbántam’ eggyel, mert beletaposott a családi életembe. Én postás voltam, ő katonatiszt. És egyszer, mikor váratlanul toppantam haza, az előszobában találtam a kardját. Fölkapom, berohanok és a hálószobában végzek vele. A saját kardjával szúrtam le a gazembert. Szabályszerűen, úgy, ahogy ez a régi rossz novellákban olvasható. És aztán nem gondoltam meg, hogy engem tulajdonképpen fel kell, hogy mentsen a bíróság. Menekültem. A külföld, a nagyvilág bujdosója lettem, vállaltam a legnehezebb kenyérkereseteket is. Kikötőmunkás Brémában, Port-Saidban, fütő hosszujáratu hajókon. Rettentő foglalkozások voltak ezek, de kenyeret adtak és megtanítottak felejteni. Hosszú hányódás után végre sikerült rendes állásba jutnom: felcsaptam etetőnek a hamburgi vadállat-telepen. Itt kezdődik a pályáin. — Megszerette a feuevadakat ? — Nem. Hanem a testileg könnyebb mesterség lelkileg tette nehezebbé, elviselhetetlenebbé a helyzetemet. Megszállott az. elrontott élet szomorúsága. Egyszer annyira erőt vett rajtam az elkeseredés, hogy öngyilkosságra szántam el magam . . . Nagyszerű halálnemet választottam. Nem golyót, nem kötelet, nem mérget, nem a tenger mélységét, vagy a bérkaszárnyák magasságát, hanem a vadállatok karinait. Mit szól hozzá? Ugy-e ötlet? Az ember egy utolsó, irtózatos küzdelemben széttépeti magát. Sousanne, a nősténytigris Kis szünet, aztán igy folytatja: — Volt egy hatalmas, nőstény tigrisem, Sou- sanne. Örökké éhes, véresszemü bestia. Két napig ingereltem magam ellen s aztán, a nagy elhatározás előtt megrövidítettem az uzsonnáját. Uh, hogy tobzódott. Hogy rázta a ketrece rácsát ... És akkor fogtam a kétágú vasvillát, az állatszeliditők fegyverét és beléptem hozzá. Sousanne ugrásra feszült, de én vadul nekiszegeztem szerszámomat. És csoda történt. Láttam: hirtelen gyáva lapuló.sba ernyed- nek a támadásra készült fenevad izmai. Most már parancsoltam és Sousanne engedelmeskedett. Győztem, meg voltam mentve. Több ennél: észrevettem, hogy különös hatalmam van az állatok felett. Másnap* kipróbáltam ezt egy himoroszlánnál is, amelynek Nil volt a neve. És sikerült ezt is sarokba kényszeríteni . . . Most már tervszerűen folytattam a munkát. Ellestem az állatszeliditők fogásait, s aztán titokban kieresztettem a vadállatokat a próbaterembe, ahol egyre tökéletesebben sikerült velük megismételtetnem produkcióikat. Kész ember voltam. Jelentkeztem az igazgatónál, aki azonnal nagyszerű szerződést adott . . . Nem olyan sok a jó ál- latszeliditő. S azonkívül: meg kell fizetni az életveszedelmet. Belekapcsolódom ebbe a gondolatba. — Volt-e már komoly veszélyben? — Mindig — mosolyog vissza. (Déva, március 20.) Megírta a Keleti Újság, hogy a lupényi ügy miatt letartóztatott Munteanu és Bueiuman munkásvezérek március 15-én elhagyták a dévai fogházat, mert a dévai ügyészség a törvényszék szabadlábrahelyezési határozatát nem fe- lebbezte meg s igy az azonnal érvénybe lépett. Nem irtuk meg azonban, mivel egyelőre azt titokban tartották, hogy Munteanu és Bueiuman logvatarxasuk miatt (Prága, március 20.) Párizsi lapok, igy az Express közlése szerint a Párizsban folyó keleti -jóvátétel i konferencián, amelyen már hetek óta tanácskoznak a kisantant és Magyarország szakértői, hogy miként vigyék át a gyakorlatba a hágai konferencia eredményeit, a magyar álláspont győzött. A Narodni Politika, a lrgnagvobb példányszám- ban megjelenő cseh lap „A magyarok sikerei Párizsban” címmel föltűnő cikkben megerősíti az 'Express híradásában foglaltakat. A lap tudósitója a következőket jelenti Párizsból: — Annak dacára, hogy a keleti reparációs tárgyalásokat megszakították, egyes államok tovább tárgyalnak, hogy megtalálják az utat a Magyarország és Csehszlovákia közti vita megoldására. Főleg Angclország fejt ki nyomást és teljességgel elítéli Csehszlovákia magtartását, mert Csehszlovákiát tekintik a tárgyalások mega- kasztójának. Az olaszok ebben a tekintetben azonosítják magukat Angliával s megbízható magánértesülések szerint jogilag is azonosítják magukat a magyarokkal sőt azt javasolják, hogy Csehszlovákiával szemben kíméletlenül kell eljárni. A tárgyalások azért szakadtak meg, mert 12 napos éhségsztrájkot rendeztek s csak ennek köszönhették, hogy az ügyészség nem jelentett he felebbezést s igy szabadon bocsátották őket. Nyolc napig nem vettek magukhoz ételt és b további négy napon belül vizet sem ittak, úgyhogy' egészségüket már komolyan kellett félteni, mivel gyomruk a teljes összeszáradás utján volt. így sikerült kikényszeritcniök az ügyészség könyörületes- ségét. a csehszlovák delegáció nem tudta opponálni a magyar érveket és számadatait, mivel nem voltak a keze ügyében mindazok az adatok, melyekkel a hamis magyar számadatokat megcáfolhatta volna. Éppúgy a jogi tárgyalásokhoz nem volt kéznél a kiegészítő jogi anyag, hogy a trianoni békeszerződés egyes szakaszainak szakszerű értelmezésére támaszkodó magyar jogi álláspontot a kellő értékére szállíthassa le, mert a magyarok ebben a kérdésben nagy nemzetközi jogásztekintélyekre támaszkodnak úgy s magyarok, mint az olaszok, angolok stb. soraiból. A magyar álláspont szemben a cseh állásponttal, azt a tételt hangoztatta, hogy a kártalanításra szolgáló alap kimerültével egyúttal a kártalanítás is megszűnik. Az A) fond magasságáról, illetve a B) fond magasságáról és ezen alapok túl nem léplietőségéről szóló, legfontosabb tézis azonban már megdőlt, mert a magyarok a hágai döntés jogi konzekvenciáját úgy indokolták meg, hogy a kárpótlást semmi más nem korlátozza, mint a kárpótlási összeg tényleges magassága és ezt az álláspontot foglalták el a közvetítő hatalmak is.. 1 uiMíiiuuuin.nriJuiii;«íiíuiníiíuiiiniüiJiiinJiii;uiíinJiíiiLUUinmiiin üüüülüüüüüllü Hz Hdriai Biztosit© Társaság Romániai Igazgatósága tudomásul hozza, hogy folyó hó 1-én, az illetékes hatóságok jelenlétében megtartott életbiztosítási kötvények nyilvános sorsolásán a következő betű kombinációk huzatíak ki: S.W.G.. G.B.C., F.N.K., K.A.V., D.H.U. 1 . r:, ,s, ■ s. ■ s. Az optáns-pör körüli vitában a párisi tanácskozásokon a magyar álláspont győzött A Naroáni Politika is beismeri Ossusky cseh delegátus kudarcát
