Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-21 / 65. szám

XIII. ÉVF. 65. SZÁM. 9 XiEz&TtnfcaS: iROSmiOMítMÜVESlET SzendreiMihály megpályázta a szegedi színházat Temesváron asszonyuralom von a színháznál és példátlan botrányok sodorták katasztrófába a szerencsétlen színészeket (Kolozsvár, március 19.) Egy budapesti lapban kissé csodálkozva fedezzük fel a szegedi színház most lejárt bérletének, illetve a házike­zelésben levő színház igazgatói állásának pályá­zói között Szendrei Mihály nevét. Szendrei Mi­hály tudvalevőleg ézidőszerint a temesvári szín­ház igazgatója és ottani működése alatt olyan példátlan botrányok sorozata döbbentette meg nemcsak a várost, hanem Érdél}’ egész magyar közönségét, hogy ilyen körülmények között gon­dolni sem lehetett arra, hogy Szendrei urnák vakmerősége odáig terjedjen, hogy a legnagyobb magyarországi színház vezető állását, akarja megpályázni. Eléggé mérges kelevénye az erdé­lyi magyarságnak az itteni vidéki szin igazgatók évek óta űzött és immár rendszeressé vált vissza­élései. Szendrei ugylátszik azért ment Szegedre, hogy szennyesünket ott is kiteregesse és az erdé­lyi színház vezetés szégyenletes kulisszatitkaiba a magyarországi városok közönségét is beavassa. Mi innen Erdélyből tiltakozunk az ellen, hogy a Szendrei Mi-hályok a korrekt üzletember maszk­jában jelentkezzenek Magyarországon. Azt mondják — nem tudjuk mennyi ezekből a hí­rekből a valóság és mennyi a túlzás — hogy Szendrei Mihálynak hatalmas betétjei vannak különböző álnevek alatt erdélyi és magyaror­szági bankokban. Ezzel szemben az a tény, hogy" a bevált recipe szerint szülészeit le,szea#ödteti, de a fizetések kiutalását már pár hét inuíva be­szünteti és csak egy-egy tagjának sok tiz, sőt százezer lejekkel tartozik. Ez az erdélyi vidéki színházak -legtöbbjének szemérmetlen mérlege. A színigazgató urak vígan élnek, kapzsi nembánom- sággal szaporítják betéteiket, színészeiket pedig az anyagi és erkölcsi katasztrófa lejtőjére so­dorják. Az ilyen szinházpolitika inaugurálásá- ban az érdem elsősorban Szendrei .Mihályt illeti. Ha tehál belefáradt a nemfizetésbe és nyomorgó színészei kéréseinek visszautasításába, ne uj terü­letet keressen strasznofi üzleteinek, hanem vo­nuljon vissza a talán megérdemelt, de minden­esetre ránézve éppen aktuális nyugalomba. Ezt izenjük Szegedre és ezt izenjük Szendrei ur­nák is. Egyébként éppen kapóra jött az a levél, ame­lyet egy két égbeesett temesvári színésztől kaptunk Ebből a levélből közöljük a következő részleteket: — Sajnos, ismét egy magyar színtársulat köze­ledik a végromlás felé, csak kis részben a közönség részvétlensége, nagyobbrészen az. igazgatóság lelki- ismeretlensége nriatt. A temesvári színház tagjai, kü­lönösen pedig éppen azok, akik leginkább rá van­nak utalva csekély fizetésükre, a szó szoros értel­mében éheznek. A színtársulat czidőszerinti dirigen­se nőm is Szendrei. hanem Szendreiné, aki a leg­durvábban bánik n tagokkal és akkor és annak ad koldusfillércket (ötven—száz lejt), akinek kedve tartja. Szendreiék ugylátszik úgy osztották be a dolgot, hogy Szendrei Mihály csak mint koncesz- szió-tuJajdoiiDS szerepel, felesége gyakorolja a szín- igazgatói jogokat, ellenben kötelességeit, a tagok fizetését már nem hajlandó- gyakorolni. Igaz, hogy a közönség sem támogatja eléggé a színházat, de a közönségnek is meg van a mentsége, mert nem ki­váncsi olyan előadásokra, amelyekben kiéhezett és a gondoktól agyongyötört színészek játszanak, nem Az igaz! szerelem könyvei; Bell: a sas uija, Ltnisan- kovsky: Bal a tűzpiros virágról Aranyozott, piros vászonkötés, pehelypapir. Régi boltiár kötetenként 165 lei. most a két kötet 230 11 í. — Utánvét 130 lei, havi részlet 50 lei. — Szállítja: beszélve arról, hogy a rendezés odáig megy a ta­karékoskodásban, hogy még a gyufával is spórol. A szezont Szendrciék telt házak mellett kezdték meg. De akármilyen ház is legyen, ötszáz lejes ácontónál nagyobbat senki sem kap közülük. A pa- I nászokra a sztereotip válasz az, hogy aki akar el- I mehet, arról azonban nincs szó, hogy a felgyűlt, ki* fizetetlen gázsikat megkapják. De hova menjen a színészt Hiszen még vasúti jegyre sines pénze, adós­ságai is Temesvárhoz kötik, különben is szezon kö­zepén nincs remény az elhelyezkedésre. Csodálatos, hogy Szcndreiék arra egy pillanatig sem gondolnak, hogy a koncessziót visszaadják, de miért is tennék, akárhogy megy a színház, gázsit úgy sem fizetnek. Az is megtörtént nem is egyszer, hogy még. a TM- függönyt sem akarták leengedni, mert a direktorné a terembért nem fizette ki. Az utolsó pillanatban azonban mindig előkerül a szükséges összeg, .mert hát mindenre telik, csak a színésznek nem. Most .Lú­gosra készül a színtársulat és ott is lesznek, amíg Temesváron a román társulat játszik, de valószínű, hogy ezen a lehetetlen helyzeten már nem lelvet se­gíteni. Éppen itt az ideje annak, hogy a magyarság országosan vegye kezébe a szinházügyek intézését és olyan színigazgatókról gondoskodjék, akik meg­felelő anyagi és erkölcsi garanciát tudnak nyújtani. Tisztelettel: (Aláírás.) Eddig a levél, amelynek megszívlelendő sorait figyelmébe ajánljuk azoknak, akiket illet. LEP Â GE, CL UJ ___ Tavaszi ruhák festése, tisztítása megkezdődött CZINT-nél, Cluj Egy színházi áök megakarta venni Shakespearetól darabjainak filmjogát (London, március 19.) A Daily Mail legújabb számában van a következő hir, amely olyan fan­tasztikusan hangzik, hogy csak a nagy világlap ko­molyságára való tekintettel lehet elhinni. St rat t'ord-on- Avon (Shakespeare szülővárosa) polgármestere beküldött egy táviratot a szerkesz­tőségnek. melyet ő Sam Goldstein torontói (Kana-1 da) színházi ügynöktől kapott. Címzése ez volt: William Shakespeare szinmüirónák, a polgármester címére Stráfford-on-AVon. A kóbeltávirat szövege igy hangzik : Mr. Shakespeare miért nem válaszol levelemre? Nem akarja eladni darabjainak filmjogát? Ko­moly üzletről van szó, elsőrendű, modern drá­mairó Írná a szcenárir.mot. Kábelválaszt 20-ig, különben üzlet tárgytalan. Sam Goldstein, ■Windsor Hotel. sorozatát a magyar fővárosba került erdélyiekről a ebben a számban ir Szudy Elemérről, Rákóczi Imré­ről, stb. Rendkívüli érdeklődésre tarthat számot az a kimutatás, amelyet az erdélyi optánspörről közöl felsorolva az érdekeltek neveit, — A romániai ma­gyar hitelszcrvczetek hiányairól dr. Balogh Elek v. képviselő vezérigazgató irt országos, figyelemre méltó cikket, amely bevezeti a lap igen tartalmas közgazdasági rovatát. Az Ellenőr főbb cikkei egyéb­ként még a következők: Weisz Fülöp lejön az Erdé­lyi Bank közgyűlésére? Erdélyi terménykereskedők a budapesti tőzsde fekete listáján, Székely autonó­mia, A kisebbségi színházak frontján, Sütőiparosok az élesztő-karteil ellen. Mennyi a budapesti napi­lapok vagyona és jövedelme, Miss Kutyabagos, A haldokló erdélyi magyar ifjúság, .Levél na aradi szi- mé.szekről, stb. Az Ellenőr kapható az egész ország­ban, minden hírlapárusítónál, díjtalan mutatvány- számot küld a kiadóhivatal: Cluj-Kolozsvár, Str. Gh. Bariţiu 7. (*) Zsembery Elvira zongoraestje. Rendkívüli zenei élményben lesz része Kolozsvár zeneértő és zenekedvelő közönségének folyó hó 30-án este a róni. kath. gimnázium dísztermében: B. Zseni* bért/ Elvira, az elmélyült művészetéről előnyösen ismert zongoraművésznő tartja meg másféléves szünet után zongoraestjét, változatos és érdekes zenei feladatok megoldására alkalmas nagyvo­nalú műsorával. Kedvenc zeneköltőit: Bachot, Beethovent, Chopint, Ravelt és Dohnányit szó­laltatja meg uj műsorában s akiknek otthoni há­zikoncertjén alkalmuk volt annak meghallgatá­sára: a legnagyobb elragadtatással nyiltkoznak interpretáló művészetének folyton uj sziliekkel gazdagodó kiválóságáról. Chopin túlnyomó szám­ban szerepel mostani műsorában, mert a meleg liraiságu nagy lengyel alkotó nagyon közeli lel­kirokona a Zsembery Elvira zenei egyéniségének. Jegyek Király főtéri könyvkereskedésében vált­hatók. A MAGYAR SZÍNHÁZ IRODÁJÁNAK HÍREI SISTERS Az idei évad nagy operette szenzációja Hosszú idő óta nem tapasztalt lázas érdeklődés és felfokozott kíváncsiság előzi meg á „Sisters“ Az . ATLANTIC diadal útja Kolozsváron Öt napja, hogy a Corso-nnozgó bemutatta Du­pont csodálatos alkotását, az Atknticot és vitán fe­lül iit Kolozsváron is a legnagyobb elismeréssel fo­gadta a közönség, aminek bizonyítéka, hogy rövid öt nap alatt tízezer ember nézte meg és gyönyörkö­dött ezen hatalmas alkotásban. Dupont ezzel a filmjével megmutatta az uj utat, amely felé a film­művészet- haladni fog és az uj útra rálépett a pub­likum mindenütt, ahol eddig bemutatásra került. A hangos film győzelme biztos! A hatás rendkívüli! Régen fogott meg embert annyim film, mint ez. Nem is emlékszünk reá, hogy ilyen megragudóan erős drámai momentumokat moziban átéltünk-e már... Dupontnak meglepően sikerült a nagy kere­tét az eseménynek igazi drámává kitöltenie. A rendezőnek merészségében társa volt Fritz Kortuer, a legkitűnőbb német jellemszinész, aki a dráma súlypontját pompásan oldotta, meg. Az SOS jelzések, a rémületes pánik csak kisérő zenéje an» nak a nagy művészi alakításnak, amit ez a nagy jellemszinész prodnkált. Megrendítő élmény az utolsó jelenetek megrázó liangzavu.i , a pusztulás utolsó pillanataiban az a rettenetes halálfélelem, amely az elveszendő lelke­ket megrázza s amely végül egy utolsó imafohász- ban tör ki az emberekből. Ezzel a filmmel az örökké fejlődő filmtechnika ismét .bebizonyította, bogy az európai filmgyártás­nak igenis inn létjogosultsága. Az Atlantic viliágfilmet a Corso egész héten mű­soron tartja, és ezen idő alatt alkalma lesz a város közönségének, hogy megnézze és gyönyörködhessen ezen utolérhetetlen alkotásban.. (*) Az ELLENŐR uj száma. A megszokott ní­vót reprezentálja Tóth Sándor politikai, közgazda- sági és kritikai lapjának, az Ellenör-nek legújabb száma, amely 52 oldal terjedelemben, rendkívül gaz­dag és változatos tartalommal jelent meg. A lap vé- zetőhelyen közli Tóth Sándor cikkét az aradi köz­ségi választásokról, melyeknek tanulságait levonja úgy a kisebbségünk, mint a többségiek számára. „Erdély—Pesten” cim alatt a Kolozsvárról Buda- I pestre származott Török Sándor megkezdette c-ikk­A táviratból kiderül, hogy Mr. Goldstein előzőleg már levelet is irt Shakespearcnek és kiérte, hogy adja cl darabjainak megfilmesítési .jogát. Teljesei! érthetetlen, hogy Shakespeare miért nem válaszol a kitűnő amerikai színházi embernek és miért uem te- jszi lehetővé, hogy egy elsőrendű modern ivó filmre íir-jn a darabjait. Valóban nem lehet szavakat találni Shakespeare hanyagságának megbélyegzésére, ügr- látszik, hogy az ismert drámaíróból hiányzik min­den érzék a modern művészeti lehetőségek iránt, teljes ellentétben kitűnő kollégájával, Bernard Shaw-val. Valószínű, hogy Shakespeare most már 20-ig sem fog válaszolni és igy majd elesik nem­csak egy nagyszerű kereseti lehetőségtől, hanem darabjainak hangosfilm utján való népszerűsítésé­től is.

Next

/
Thumbnails
Contents