Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-21 / 65. szám

„ Ho. -c *4256/927 ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. Cír^Kolozsvár, 1930. március 21 jRéiltck ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal :Pia(a Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5—08, 6—94 és 3—64. XIII. évfolyam 65-úk szám ELŐFIZETÉS MAGFARORSZAGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő negyedévre 15 pengő. rés szám ára 20 fillér. Az örök válság* A külpolitikai kaleidoszkóp a mostani idők­ben is a legváltozatosabb képet mutatja. Rövid időn belül néhány európai kormány esett túl kor­mányválságokon. Ilire valamennyire megszilár dúlnak, más országok kormányainak összetételé, nél válik nyilvánvalóvá a törés és a repedés. A külpolitikai eseményeket persze nehéz egységes nevezőre hozni, mert szemmel láthatólag külön­böző sajátos problémák játszanak közre. A francia kormányválság elsimult és úgy látszik a német nyugtalanságok is el fognak csi­tulni. Hindenburg, akit jobboldalinak tartottak — és^ múltja után Ítélve nem helytelenül — aki­nek éppen o német nacionalisták akartak alkot­mányreform kísérletével nagyobb hatáskört és jogot biztosítani, a Young-egyezmény rektifiká­lása mellett döntött és ezzel megszabta Németor­szág külpolitikájának útját, amely a jövőben is csak békés szándékú lehet. Elsimult a spanyol kormányválság is, ugylátszik a diktatúrának és lm majd szükség mutatkozik rá, az egész alkot- manyválságnak likvidálása simán fog végbemen­ni. Ugyanakkor a lengyel kormányválság kap­csán a diktatórikus törekvések megerősödését látjuk Lengyelországban. Pilsudszky egy öreg szenátusi elnököt (leszignált kormányelnökké, akinek, ha nem sikerül a lengyelországi árnyék- parlamentárizmust fenntartani, úgy Pilsudszki nyíltan valósítja meg azt a rendszert, amely ed­dig csak burkoltan létezett. Sokat beszélnek most az angol kormányválságról is és hire jár., hogy a Macdonald-kormány máris elkészítette azt a választási brosuraanyagot, amelyet majd a bu­kása után fog szétosztatni a munkáspárt hívei között. A szén javaslat azonban keresztül fog menni, de hogy mennyire nehezen bontakozik ki az angol közélet eddigi letargiájából, annak bi­zonysága^ hogy a munkanélküliek száma az utol­só héten ismét közel 20 ezer emberrel emelkedett és most már 1 millió 563 ezer munkanélküli van Angliában, közel 300 ezerrel több, mint tavaly volt. Akárhogy is forgatjuk, válságban vannak a nyugati kormányok és e válságnak egyik oka nem abban a sokat hánytorgatott parlamentá- rizmus „időszerűtlenségében“ keresendő, mint inkább abban a körülményben, hogy az egyes államok, még ma is, több, mint tiz évvel a világ­háború befejezése után is képtelenek dűlőre jut­tatni vitális nemzetközi problémákat. Hosszú he­tek óta tanácskoznak már Londonban a leszerelés mikéntjéről és ez a tanácskozás élénken emlékez­tet a danaidák hordójára, amelyből lent kicsú­szik az, amit fent betöltötték. Amikor már nagy- nehezen megegyeztek Franciaországgal, akkor Olaszország rúgja szét a patkót és amikor Olasz­ország felé kacérkodik az angol-szász blokk, ak­kor Franciaország borítja föl a kártyavárat. Ha­sonló huza-vona válik nyilvánvalóvá a genfi vámkonferencián is, ahol tulajdonképpen nincs egyébről szó, mint arról, hogy két évig elégedje­nek meg az európai államok a jelenlegi horribilis vámtételekkel, — de itt sem történik semmi, csak marad töretlenül a vámoknak az a kínai fala, amelyet a világháború hétezer kilométerrel hosszabbított meg. Nem lehet közös nevezőre hozni az európai országok külpolitikai kérdéseit, de e kérdés­komplexumok körül megmutatkozó tünetek mégis egyazon tapasztalathoz vezetnek. Ahhoz tudniil­lik, hogy az elmúlt tiz esztendőben generálisan, az idő tempója megkövetelte erőfeszitéses elhatá­rozással egyetlenegy olyan nemzetközi reformot sem vittek keresztül, amelynek hatása intézmé­nyesen, a nemzetközi jog szellemében rezegné végig az egész európai közéleten. A különböző nacionalizmusok, amelyeknek leszerelése még ma sem kezdődött meg, megkerülik az igazi problé­mát, ahelyett, hogy megoldanák. Nem vitás, hogy az egyes államok bizonyos mértékig jót akarnak, lépésről-lépésre Ígérik az újjáépítés munkáját, ezzel szemben az a helyzet, hogy sokkal rohamo­sabban romlanak az állapotok, mint amilyen menetsebességgel reformálják az uj Európát. A gazdasági élet fenyegető csődje, fájdalom, még mindig nem figyelmezteti eléggé az európai po­litika dirigenseit, hogy gyorsabb tempóban álla­pítsák meg és vigyék keresztül a közsanálás mód­jait, mert különben össze fog dőlni minden. A parlamentben megállapították, hegy határtalan üzérkedés folyt a szavazó­igazolványokkal Bukarestben Is kilopták a cédulákat és börzéitek velük Utcaseprők szavaztak ügyvédek, orvosok igazolványaival (Bukarest, március 19.) A szenátusban Mad- gcaru pénzügyminiszter két törvén’-■ie vaslatot ter­jesztett be. Az együk az átmeneti íöluhueliutézet meg alakítására, a másik a vámszabadraktárivk Létesíté­sére vonatkozik. Többállásu hivatalnokok Jacobovici liberális szenátor intézett inte-pel- lációt a pénzügyminiszterhez. Kérte, hogy bocsás­sák rendelkezésére azoknak a tisztviselőknek névso­rát, akik a különböző minisztériumokban több állást is töltenek be és évente félmilliós jövedelmeket húznak ez állam­tól. Ezek a tisztviselők éppen hivatalaik íulhalmo- zása miatt egyik tisztségüket sem tudják megfelélő módon, ellátni. Kimutatást kér Jacobovici profesz- szor ezenkívül a minisztériumok rendelkezésére álló autók számáról és azok felhasználásáról. Az interpellációra Madgearu pénzügyminiszter válaszolt. Örömét fejezte ki afölött, hogy a szená­torok liyen kérdésekkel jönnek és hálás Jacobovici professzornak, hogy7 az ügyben alkalmat ad a kor­mánynak álláspontja leszögezésére. Kéri, hogy azo­kat az adatokat, amelyeket eddig összegyűjtött, bo­csássa a minisztériumok rendelkezésére. Hangoztat­ja, hogy. a nemzeti parasztpárti kormány volt az el­ső, amely megkezdte a gazdaságosabb adminisztrá­ció megvalósítását, sajnos, azonban ebben a tekin­tetben még nem jutott & kezdeten túl. Még nagyon sok a tennivaló. A kormány nagyon jól tudja, hogy az elmúlt tiz év alatti rendszertelen gazdáik» iái következtében egyes intézmények szabálytalanul tulfejlőd- tek, felesleges hivatalnokokkal dolgoznak, mások ellenben fejlődésükben visszamarad­tak. Szükség van az ország intézményeinek harmóniába hozására. A ylenlegi kormány mindent megtesz a hivatalnokok működésének ellenőrzésére és a lehető­ség szerint ügyel arra, hogy túlköltekezések ne le­gyenek. Elgondolásait még nem sikerült teljes mér­tékben megvalósítani tés amikor nekikezdett a hi­vatalnoki kar megfelelő létszámra való redukálásá­hoz, a tisztviselők as ellenzéki pártok támoga­tása mellett nagyarányú mozgalmat indí­tottak. Ilyen körülmények között nagyon nehéz_ dolog ele­get tenni a takarékosság követelményeinek. Egy másik nehézség az is, hogy a tisztviselőket az állam nem tudja, megfelelően fizetni és a leépítéseik újabb munkanélküliségeket jelentenének. Az abnormális helyzet következménye az is, hogy az állam nem. tud szakembereket, spcciális- tákat alkalmazni, mivel a felesleges tisztvi- , . selők mellett ezeket nem tudja megfizetni. Kéri a kormány ilyenirányú munkájához a szená­torok és képviselők támogatását. Bukarestben is lopták a szavazó cédulákat A kamarában Lotar Radaceanu szociálista kép­viselő" interpellált a bukaresti választások ügyében. Szerinte Bukarestben nagyon sek választási vissza­élés történt. Igen sok választói cédulát loptak el, ezeket azután a kormánypárt ágensei használták fel. A kormány az erdélyi vojnikokat és a bukares­ti munkanélkülieket is felvonultatta a maga táborá­nak növelésére. Parlamenti bizottság kiküldését ké­ri, a választások megsemmisítését és azoknak a vá­daknak felülvizsgálását, amelyek a kormánypárt működései ellen felmerültek. Szükségesnek tartaná, hogy azokat a tisztviselőket, akik a választásokban törvényellenesen vettek részt, bocsássák el és elle­nük indítsák meg az eljárást. Vásáron a szavazó jegyek Lupu dr. ugyancsak a választások ügyében in­terpellál. Kitér az előbarcokra és a választói cédu­lák szétosztásának körülményeire. A törvény sze­rint ezek a cédulák fényképes igazolvány alapján adandók ki, ennek ellenére többször előfordult, hogy a választást vezető biró rajtakapta a sza­vazásra jelentkezőket, hogy idegen cédula van náluk. Az összes. ellenzéki pártok interveniáltak, azonban minden eredmény nélkül. A választói igazolványok ki­osztása nagyon lassan ment, hiszen minden szektor­ban csak egy-egy ilyen bizottság működött. Felem­líti azt a plaikátharcot, amely a fővárosban folyt Dobrcscu és Costinesoü között és amelynek során a polgármesterjelöltek minden elképzelhető vádat egymásra halmoztak, ami nagyon épületes látvány volt a főváros közön­sége számára. Csaknem percről-percre történtek ve­rekedések és a verekedők néha, egyáltalában nem politizáló polgárokat is belevontak a maguk válasz­tási incidenseibe. Az ő egyik jelöltjét pedig agyba- íőbe verték. A kormány Bukarestbe Tögarasból hozott vojnikokat. A választói igazolványokkal va­lóságos börzét alakítottak, reggel még csak száz lej volt egy szavazat ára, délután már 500 és 1000 lejen állott az árfolyam. Nagyon sok utcaseprőnél és munkanélkülinél intel- lektuel emberek igazolványai voltak s az illetők ne­vetve beszélték cgymásközött: Te mi vagy? Ügy­véd vagy doktor? Lupu ezután arról beszélt, hogy neki országos pártja van. Pompiliu Joaniţescu többségi képviselő tillako­Mai számunk 12 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents