Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-17 / 62. szám
XIIL ÉVF. 62. SZÁM. KgjuffttUjßafe saas i7 VALTOARAMU CSŐ NEM TORZÍT NEM BÚG A fellah ópiumt Psnait 1st rate figurái a kairói rendőrség memorandumában és Mr. Blanco, a „bédiiószez- ellen es ember44 — Genfi munkatársunktól — (Genf, március Ló.) Az ópiumról szeretnék most irni, miután néhány heten keresztül — mondhatnám — telcsziyUiu magam ezzel a kérdéssel, ami már nem is higiéniai, vagy egészségügyi probléma, hanem az egész emberiség lelkét őrlő valóságos rákfene. Nálunk még csak egy-egy differenciált életű ember lelki és testi összemorzsolódása fűződik a titokzatos „pravazhoz”, a morí'iumos tűhöz, vagy a fehér porhoz sha még a mi frissebb levegőjű Erdélyünkben nem is tizedeli a népet ez az excluziv nyavalya, a kérdés már mélységesen emberi ártalommá és tragédiává szélesedett, amellyel számolni kell. A morfiutnmánia és A morfinománia és kokainománia ma egyik legizgatóbb politikai problémája Genfnek Ó3 talán ez az első terület, amelyen a világ legtöbb állama hajlandó az összefogásra, hogy a narkotikum ördögét száműzze az emberre leselkedő veszedelmek sorából. 500.000 ember haláltusája Egyiptomban a „fehér méreg” miatt i kokainománia például magában rejti az egyiptomi gazdasági krízis legfőbb okát. Egyiptom boldogsága, prosperálása ugyanis teljesen azonos a gya- pottennelés sorsával. Ez pedig az utóbbi években azért csökkent le 30 százalékkal, mort a „fellah” átadta magát az ópium hatalmának. Míg csak egészséges a fellah, az egyiptomi földiuives, évi átlagos munkateljesitménykénpen 10 órán át műveli napon- ta ai gyapottföldeket. Mihelyt azonban szenvedélyévé vált a kokain, a hasis, vagy az ópium, teljesen elveszettnek tekinthető az illető a munka vagy a köz szánjára. S miképen Makón minden emberre katasztrofális, ha egy évben rossz a hagymatermés, Egyiptom gazdasági élete is sorvadozóban van éltető termelési ágának eltanythulása óta. Igaz, hogy egészen meglepő arányban fogyasztják Egyiptomban a bó- ditó-anyagokat. Évente 13 és félmillió egyiptomi fontot költ el a nép különböző kábítószerekre, amelyeknek sorában ártalom szerint nem a pipából szívott ópium foglalja el a legelső helyet, hanem a kokain es a hasis, ami százszor rombolóbb hatású az ópiumnál. (A nyersópium tudvalevőleg a mákfej sajátmagától megalvadt tejnedve, a kokain pedig az erythoxykon coes-levelénck főalkaloidája.) Előttünk van az egyiptomi rendőrségnek és a kairói Kábitószerellenes Felvilágosító Irodának a Népszövetséghez intézett memoranduma, amely egészen megrázó színekben mutatja be azt a küzdelmet, amit az ottani hatóságok folytatnak & nép egészsége érdekében, csakhogy legyűrhessék a bóditónnya- gokban rejlő láthatatlan rémet. — Mielőtt bevezették volna ezt az európai mérget Egyiptomba — olvasta fel a memorandumot I. W. Russel pasa, a kairói rendőrség főnöke az elmúlt napokban lezajlott ópiumszeánszon — vidámabb kedélyű, frissebb és lelkesebb lény nem volt sehol nz egyiptomi földművesnél. Ma az ország 14 millió lakosából 500.000 halállal vivődő szenvedélyes toxikománns. Naponta 273 ember sorvad e! a különböző kábítószerek élvezésétől Egyiptomban. Az ópiumbizottság kerek négy hétig ülésezett, mialatt hazámban 5.400 szerencsétlen ember vérét avatta pokollá a narkotikum, A kairói rendőrség memoranduma valóságos vádirat egyes kulturofszágok ellen, amelyekben lelkiismeretien módon tömegesen gyártják a bóditó- szereket, amelyek természetesen tiltott piacra, alvilági utón való értékesítésre várnak. Hisz ne menjünk messze —a Nemzetek Szövetségének székhelyén, Genfben is majd minden lokálban szívnak ópiumot, legutóbb pedig osztatlanul kínos feltűnést keltett az európai közvéleményben, hogy a legfejlettebb demokráciáju államban, Svájcban jöttek nyomára a legmesteribb uton-módon kiépített méregipari csempészésnek. 1 tonna = 1000 kg. ópiummal Az egyiptomi rendőrség hiteles fényképillnsz- tráeiókkal szolgál arra nézve, hogy Bécsből, Bázelből és Zürichből micsoda elszánt trükkök segítségével csempészik Egyiptomba a „fehér mérget”. — A tonna egyenlő ezer kilogramm ópiummal — Írja tovább keserű memorandumában a kairói rendőrség — mert tudni kell azt, hogy a nemzetközi ópiumcsempészésben nem a kiló és nem a mázsa a sulyegység, hanem a tonna. Riportszerii frisseséggel következnek a leleplezett ópiumesempészeti bűnügyek. Thomas Petron Zaharian ócskaszőnyegkeresfeedést nyitott Kairóban. Ő lett a lelke a hírhedt Zellinger-bandának, amely Becsből bosszú éveken keresztül selyernfüg- gönyös ruhabőröndőkben csempészte az ópiumot és kokaint Egyiptomba. Mert a bőröndökből nemcsak a ruhákat lehetett kiszedni, hanem a kettősfalak közül az ópiumot és kokaint is. Máskor vajasbüdönyök- ben, paradicsom és rózsadulcsásza hordók falaiban bukkantak rá a detektivek a csempészett bóditósze- rekre, egy Ízben pedig a szilvaszállitmányban 40 kiló hasist találtak meg, ami a pompásan működő „magvaváló” szilvák magja helyén volt elrejtve. Ma már gépfegyveres hajóőrségek cirkálnak az egyiptomi vizeken, ahol rettentő ütközetek folynak néha le a fehér méreg-szállitmányokért. Egyszerre fölelevenedik Panait Iştrati regényének sötét milliője —• hisz magának a rendőrségnek megrázó verizmussal papirra vetett beszámolóiban is sok az olyan tragikus elem, ami épolyan mély és emberi, mint a Perhmitter-fiu, a Mihály, vagy a Kyra Kyralina törvényszerű mclybcmeriiléso. Például... Boulae alsó néprétegének negyedében, az El Zabarhan laknak Kairó legelszántabb vándorkeres- kedő és legeízüllöttebb munkásai. Itt van legrémesebb kultusza a kábítószerek befecskendezésének. A téli hajnalban egy Makrous nevű vándor-gyümölcsös letelepszik az aszfaltra és a gyertya pislogó világánál kártyázni kezd társával, egy Aby nevű csavargóval. Hideg van — siessünk a riporttal. Makj-ons csak nappal foglalkozott ananász és datolyaámlás- sal — éjszaka titkos gyógyszereket fecskendezett az elmúlt napi robot kínjaitól elfásult embertársainak vérébe. Ami Abyt illeti — utolsó felöltőjét 40 piaszíer- ért zálogosította el. Persze vesztett. Húsz piasztert vesztett. „Na eleget játszottunk” — szól a kereskedő és csomagol. A másik meg kérleli, bogy játszanak tovább, — hadd nyerje vissza a pénzét, Makrous állhatatos, a szegény ördög végül is arra kéri a kifoszt óját. hogy 10 piaszterért adjon neki egy kokai i-befeeskendezést. A gyümölcsárus összekeveri a ti piaszter ára keroiut a négy piaszternyi kokainnal és pillanattal később a hideg<reggelben a remegő fiú olajos bőrén megvillan az injekciós tű. ... Aby most újból boldog, embernek érzi magát, előrántja kését és háromszor mellbesznrja a gyümölcsöst, aki szörnyethal. Epilog: Abyt megtalálják egy utcasarkon... és könyörög a rendőrtisztnek, hogy adjon, neki egy újabb narkózis injekciót és — töredelmesen bevall mindent... Bizony szomorúak lehetnek ott a viszonyok, ahol ! egy rendorigazgatónak ilyen realisztikus színekben pompázó riportstilusa van... Eddig a Népszövetség védte az ópiumtermelést Máshol sem jobb a helyzet. A német lakosságban minden 100.0(H) emberből 3 férfi és egy nő teljesen elveszett a társadalomra, krónikus beteg. Az északamerikai unióban évről-évrc vezetett kimutatások a produktiv munkakifejtés szempontjából elveszett toxikomániákusok számát kétszázezerre becsülik, ami szintén igen magas szám a 120 milliós országban is. A hágai és genfi úpiumkonvenció eddig bolt betű maradt — a Népszövetség sem tett semmit eddig e rákfene kiégetése érdekében, még pedig azért nem, mert az Ópium ügyi Tanácsadó Bizottságban eddig esak az ópiumtermesztő és gyártó országok voltak képviselve, akik érthetően arra törekedtek, hogy a „nemzeti ipar sértetlensége” árán minél inkább maradjon meg az emberiség ebben az átkos szenvedélyben. Két ország akadt csupán, amely energikusan szállt szembe a bóditóanyagok poklával — Amerika és Kin«. A narkotikumcsempészést Kínában ma is halállal büntetik — az Egyesült-Államok képviselőháza íredig éppen nemrégiben fogadta el azt a törvényjavaslatot, amely szerint nyugodt levegőjű, pompás farmokon fogják izolálni cs gyógykezelni a toxikomániákusokat. Vau még egy nagyhatalom, aki teljes leikéből küzd az ópium ellen, Á. E. Blanco, az Ópiumeüenes Felvilágosító Iroda igazgatója. Általában úgy hívják a „kábítószer-ellenes ember”. Gyönyörű, ötvenhárom éves, csillogó őszhaju, telt hamvasarcu, fe- hérkainásnis ur a „kábitószer-ellencs ember”, e pillanatban ingujjra vetkőzve ül és magyaráz: — Jómagam is a kínai kormány tisztviselője voltam régen — kezdi. Akkor még teljesen szabad veit a kábítószerek Kínába való be- és kiszállítása. Munkám az volt, hogy ellenőrizzem a bóditószerek beszállítását. Igen, értse meg, cinkostársa voltam a kábitcszercscmpészeknek, bár a beszállított mérgek papfőnyrebozafcalával törvényesen megkövetelt munkát bonyolítottam le. Tudtam: hány millió és millió ember megmérgezésé- bez járulók hozzá, ezért hát nappal résztvettem ugyan, mint tisztviselő a „legális ópium csempészésben ’ ’ — éjszaka azonban, mint a borzalmas méreg elszánt gyűlölője, egész erőmből etz ópiumkultusz megállításának problémáját tanulmányoztam. Végre halálraitáíték az alkaloid-ipart M. Blanco egész életét az őpiumellenes harcnak szentelte. És pedig eredménnyel, mert a Versailles! békeszerződés okmányaiba az ő személyes fellépésének eredményeként foglalták be a hágai őpium- egvezményt, amelyben — röviden — arra köteleztek magukat az államok, hogy csak az orvosi és tudományos célokra szükséges mennyiségben tűrik meg az alkaloidák előállitását. Jelenleg tehát a Népszövetség vigyáz az ópiuro- egyezmény_ alkalmazására, Blanco pedig a Népszövetségre. Éppen a Nemzetek Szövetségének palotájával szemben van Blanco ur ópiumhivatala, ahol most friss fehéringben, pirospozsgásan járkál a lelkes Öreg ur. — Egyszer már a szerencsétlenül járt repülőgépek aviatikusait is fel kellene boncolni — mondja — nemcsak a poruljárt gépmadarakat. így lehetne csak megállapítani, hogy a légi katasztrófák legnagyobb részét is az okozza, hogy a pilóták is rabjai voltak valamely bóditó-anyagnak.í. Annyi újdonságot közölhetek végül, hogy évekig tartó csökönyös semmittevés után az ópinmüsyi Tanácsadó Bizottság javaslat formájában kimondta, hogy az államoknak arra a színvonalra kell lesszál - litaniok a bóditóanyagok gyártását, ami prvosi kezelés és tudományos kísérletezések szempontjából szükséges. Az alkaloidák termelését maga a Nép- szövetség fogja irányítani, illetve kartellszcrü’eg szabályozni olymódon, hogy a törvényes rendeléseket lehetőleg igazságosan osszák el a termelő országok között. S miután a Népszövetség legfeljebb 450 mili- gramm ópiumot engedélyez egy esztendő folyamán minden halandó számára — lehetséges, hogy. az ópiumkereskedelem és az alkaloidipar szépen bemondja a „jóregrgelt”-et... Az^ emberiség azonban még nincs megváltva a testi és lelki szenvedéseitől. mert amig „van valami”, ami elől menekülni kell, — addig mindig találni fog magának édes búvóhelyet is e valami elől az isteni boldogság törvényszerűsége ellen minduntalan vétő ember. * Scidner Imre gyorsan egyeztet HIRSCH Divio Braşov Sir. Porţii (&apu«utca) 31. Megbízhatóságáról 33 év óta előnyösen ismert. Iparigazolványos kereskedelmi ügynök.
