Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-13 / 58. szám

XIII. ÉVF. SB. SZÁM. s A szovjet terroristák újabb rémtetteiről rántották le a leplet Elraboltak egy kegyvesztett terroristát, akit egy holtssttekkel telt pincébe dugtak — Újabb kémszervezet nyomában (Bukarest, március 11.) A legutóbbi kom­munista kémszervezet leleplezése alkalmával, amint annakidején a Keleti Újság megirta, ki­derült nehány nem régen történt s akkor fel nem derített gyilkosság titka is. így a bukaresti Fialko-féle és a jasii lacobovici-féle gyilkosság­ról sikerült a nyomozó hatóságoknak megálla- pitaniok. hogy azokat is a kémszervezettel kap­csolatban álló, illetőleg ahhoz tartozó egyének követték el, akik ilyen módon tették el Ián alól társaikat, ha nem biztak bennük, vagy pedig, ha féltek attól, hogy azokat a hatóságok köze­lebbről kézre fogják keríteni. A Curentul most újból rendkívül érdekes értesüléseket közöl ennek a terrorista kémban­dának tetteiről. Néhány nappal ezelőtt Tecu- ci-ben rejtélyes egyént fogtak el, akinek a mel­lénye tele volt vérrel és aki rendkívül izgatot­tan viselkedett. Elmondotta, hogy Parnaskinak hívják és hogy a Tighina—Causani utón három egyén rabolta el, kényszeritették, hogy au­tóba üljön, ismeretlen helyeken hur­colták végig s igy jutott el végül Te cuciba. A titokzatos ügyben a tighinai ügyészség azonnal megkezdte a vizsgálatot, s ez kiderí­tette, hogy a letartóztatott Parnaski ügye ösz- szeköttetésbcn van egy másik jasii bűnügyi esettel. Jasiban nemréaiben egy diák rejtélyes körülmények között meghalt. Az első föltevés az volt, hogy szerelmi öngyilkosságról van szó, *^»—^•"111 ■iytt^w|nuI‘-'l'—-­I a hatósági nvomozás azonban most már megái­• lapította, hogy ö is a kommunista terroristák áldozata, akik azért tették el láb alól. mert kifecsegte, hogy a szovjetek szolgálatában áll. A Tecuciban letartóztatott Parnaski a vele szemben felsorakoztatott tények előtt megtört és bevallotta, hogy c is tagja a kommunisták terrorista szervezetének. egyébként pedig jogot tanult a jasii egyetemen. Az utóbbi időben a terroristák nem voltak vele megelégedve és ezért rabolták el. Bekötött szemmel vitték sok kilométe­ren át s ismeretlen helyen egy holttes­tekkel tele pincébe dugták. Azt hiszi, hogy ezek a holttestek azoké a sze­rencsétleneké, akiket a kémszervezet az utóbbi időkben gyilkolt meg és hogy őt azért dugták a pincébe, hogy lássa mire jutnak az ügy árulói. Azt állítja, hogy a holttestek között felismerte Paslaskinak a hulláját is, azokról a körülmé­nyekről azonban, hop-' ez a hulla hogy jutha­tott ide, nem tudott semmiféle felvilágosítást adni. A Cuvântul úgy tudja, ezeknek a szenzá­ciós adatoknak nyomán az ügyészség és a szi- guranca uj, nagyszabású kémkedési és terro­rista ügy szálait tartja kezében, amelynek tel­jes föliedésére a különböző centrumokban be­ható nyomozás indult meg. „J speak a little eng mondja a harisnyás kivándorló székely, aki a hadiíogságban szerzett kis angol tudo­mányával próbál kenyeret szerezni Kanadában (Kolozsvár, március 11.) Valahányszor Ko­lozsvár nccáin piros bátyus, katonaládás, harisnyás székelyek jelennek meg, biztosra lehet venni, hogy szomorú kivándorlók készülnek búcsút mondani Er­dély földjének. Időközönként turnusokban jelennek meg, mint valami vándormadarak, egy-két napig láthatók, aztán eltűnnek az élet forgatagában. Egy ilyen szomorú csapat kelt útra tegnap is a tengeren­túlra. Sóvidéki székelyek, akik a kétségbeesett élet- haro utolsó cselekedeteként eladták, amijök még megmaradt és vándorbotot vettek a kezükbe. Az egyik hajózási vállalat irodájában elintézik a szük­séges formalitásokat, vonatra teszik őket, s más­nap már csak a kisfalvakban maradt hozzátartozók aggodalma kiséri kilátástalan útjukat. Alig van ma falu a Székelyföldön, amely ne bocsájtott volna ki egy-egy ilyen szomorú rajt. — Hova való bácsi? — szólítjuk meg az egyi­let. — Sófalvi istálom, — feleli tisztességtudóan. Negyven év körüli, jóvágásu, piros áron szé­kely, egykedvűen, a sorstól sokszorosan letörve ve­szi tudomásul a haza földjéről való távozást. El­gondolni is megdöbbentő, hogy ezek az egyszerű emberek teljesen magukra hagyatva, tapasztalatlanul nekivágnak a bizonytalanságnak, annak a jövőnek, amely biztosra vehető: teljes testi, lelki pusztulást hoz a legtöbb esetben. — Miért vándorol ki? A felelet minden egyes esetben azonos. Az egy­szerű szavakból tragédiák bontakoznak ki. Azok a csendes tragédiák, amelyek a Hargita alatti falvak népének arcát elsötétítik. A kilátástalan küzdelem a szegénységgel, nyomorral, megélhetéssel. Tönkre­ment életek egész tömege, amelyeknél még a ván­dorbot is több reménységet nyújt. Ők legalább igy gondolják. Dollárokról álmodoznak, azt hiszik, hogy néhány esztendei megfeszített munka révén újból talpra állhatnak. Hiába próbálja meg az ember le­beszélni őket. Még meg is haragusznak érte. Bete­ges érzékenységgel ragaszkodnak elhatározásukhoz és még a gondolattól is félnek, amely itthon akarja marasztalni őket. — Hányán vannak? — kérdezzük újból * sóvi­déki atyafit. — Valami húszán. —- És nem félnek csak igy magukba nekivágni a világnak? Hiszen még egy darab kenyeret sem tudnak koldulni. Hiszen még segítségért sem tudnak kiáltani, ha valami baj éri. Nem fogják érteni a nyelvüket. A székely szerényen jegyzi meg, hegy ő erre gondolt, de tud valamit németül. A katonaságnál tanulta. Mindjárt ki is próbáljuk a német tudomá­nyát. A germánoknak nem nagy öröme telnék a tu­dásában és ijedten fordulnának meg sírjukban is a kiejtésétől a németek, de csak ragadt valami rá, úgyhogy meg tudja értetni magát. Ez kissé meg­nyugtató. Német szóval már messzi el lehet menni. Meggondolta ő ezt, mikor elindult hazulról. Bele pirult az örömbe, hogy bebizonyíthatta a tudását. Mint a gyermeknek, jólesik neki is, hogy pár di­csérő szót hall. — I speak a little english — beszélek angolul egy kicsikét, — vallja be szerényen. Meglepődve tekintünk rá. — Hol tanult maga angolul? — A háború alatt angol fogságban voltam, ott ragadt rám valami, — mondja szerényen. Nagy távlata van ennek a megjegyzésnek. A vi­lágháború szenvedéseiből igy lesz kenyérkeresés azzal a nyelvvel, melyért esztendőkön keresztül sú­lyos nagy árat kellett fizetnie idegen országban, szomorú hadifogolyként. Akkor talán ő sem gondol­ta, hogy a ráragadt angol szóra szüksége lesz. Ak­kor azt hitte, hogy ha mégegyszer hazajuthat az eke­szarva mellé, minden bajnak, szenvedésnek egyszer­re végesaskad és ahogy apái tették nehéz, de becsü­letes munka mellett nyugodtan, boldogan leélheti azt az igénytelen életét, amely még hátra van. Dehogy is sejtette, hogy nz ekeszarva már nem fegy­ver az éhség ellen. Az ekeszarva letört súlyos kezei alatt, ia föld kifutott lábai alól, feje fölött össze­csaptak az adósságok, nem tudott már mit kezdeni ezen a földön, összeszedte tehát rongyait és kevés angol tudományát és nekiindult Kanadának. — Van valakije Kanadában? — kérdezzük, • mihez fog kezdeni? — A faluból vannak még kint, — válaszolja, — s ezek Írták, hogy az építkezéseknél jól lehet ke­resni. De valami dolog tám nekem is akad. Azt mondják, hogy éppen úgy gazdálkodnak, szántnak, vetnek, mint itthon. A marhához is értek, s valami helyzetet csak kikaparok magamnak. Ezekkel a saavaival leleplezte önmagát. Most már világos, hogy miben bizik. Az a tudat, hogy éppen olyan a buza, mint itt, a marha, a rét, az erdő, a legelő, már megkönnyítette számára az ide­gen létet. Hiszen ezek neki testvérei, tehát nem megy idegenek közé. Természetesen fogalma sincs róla, hogy milyen másképpen néz ki a kanadai gaz­dálkodás, sejtelme sincs annak gépi iramáról, má­sodpercre beosztott hatalmas rendszeréről. A gazdál­kodásnak csak a poétikus oldalát látja, ezt viszi magával. Természetesen elmaradt régi rendszerű ősi gazda tudománya nem sokat jelent odakint, de bizik beune, hogy mégis csak meg tudja vele szerez­ni a mindennapit. És ez a bizalom a fontos. Ez ad erőt és tartja vissza a kétségbeeséstől. A folytonos naiv reménykedés, amely nem akar tudni veszedel­mekről... Mától kezdve már elveszettnek tekinthető a sóvidéki atyafi társaival együtt. Sajnos, csak a megdöbbenés és az aggodalom marad a nyomuk­ban, hogy ezt a folyamatot, a léleknek ezt a mérge­zését nem sikerül megállapítani. Napról-napra sor­vadnak le népünk testéről ezek az árva falevelek, gyengítve az amúgy is beteg, szegény, fáradt, sok tragédiáktól kábult nemzet-testet. Ma már különö­sen a Székelyföldnek egyik logaggasztóbb problé­mája ia kivándorlás. Valami gyökeres nagy segítség kellene ezeknek a falvaknak, valami olyan reális és komoly akció, ami kivegye a vándorbotot a kezük­ből, hogy ne kelljen pár száz angol szóval a száju­kon a pusztulásba menekülniük a kétségbeesés elől. A francia kormányt újból leszavazták (Paris, március 11.) A kormányt a kamarában ma újra leszavazták. A kormány kisebbségben ma­radásának nincsen jelentősége ezúttal sem, mert a szavazást megelőzőleg neon vetették fel a bizalmi kérdést. A szavazás során a kamara állástfoglalt az aggkori biztosítás korhatárának felemelése ellen és azt a kívánságát juttatta kifejezésre, hogy a já­rulékok felemeltessenek. Ferry népjóléti miniszter a javaslattal szembehelyezkedett, de a kamara há­romszázhárom szavazattal kettőszázhetven ellenében újra bizottsági tárgyalásra utasította vissza a ja­vaslat e szakaszát. Hsnau asszony, aki kilencnapja éhségsztráj ;ol, haldoklik (Paris, március 11.) A kilenc napja éhségsztráj­koló Hanau asszonyt rabkórházba szállították át, ahol mesterséges táplálással tartják fenn benne az életet. Hanau asszony nagyon legyöngült, attól tar­tanak, hogy nem marad életben. Feiebbezését, amely­ben az ellene vezetett vizsgálat módszerei ellen kért védelmet, a felsőbíróság elutasította. Esti órákban érkezett távirat szerint, Hanau asszony állapot» válságos. A német parlament ma sorsdöntő tanács­kozásra ült össze (Berlin, március 11. )• A wcimari koalíció párt­jainak vezetői és a bajor néppárt elnöke és alelnöke tegnap este újabb hosszabb megbeszélésre ültek össze, hogy megegyezést hozzanak létre a Young- tervezet és a vele kapcsolatosan benyújtott pénz­ügyi egyezmények kormányjavaslatának elfogadása tekintetében. A német néppárt vezérei az esti meg­beszélésen sem vettek részt. A tárgyalások a késő éjszakai órákba is elhúzódtak. Éjjel három órakor a megbeszélések folytatását ma délelőttre halasz­tották el. Politikai körökben nőm tartják kizártnak, hogy a wcimari koa­líció pártjai és a bajor néppárt között megegyezés jön létre, amit közölni fognak. Lehetséges, hogy a német néppárt magáévá fogja tenni a létrehozandó megegyezést. Ma délután 3 órakor kezdődött a birodalmi gyű­lés sorsdöntő ülése, amelyen a törvényhozásnak a Young-ter vezet második olvasása vitájának befeje­zései után szavaznia kell a Young-terv felett.

Next

/
Thumbnails
Contents