Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-13 / 58. szám
2 JLITI. KVT. Si. SZÁM. OKÍT* cy raéha árutól elhaladd egy parföm illata csap meg, s a szépség és a vá* ghyak egész világát ébreszti lel benned amely sei- lelmeidben a női lélek mélységeibe vezet De ha az illat olyan, mintha sohse érezted volna még, akkor nuk .Rouge et noipkell lennie és ha odanézel és a nó bore gyöngéd és bársonyos, úgy a Rouge et Noir púder és arc krém által lett azzá. £au> de GoLogrte -Parfum. -PcmcUe - Creme Qoki-s ej^odfdr ísjítííMío'míÍxuí. Jl Ükép^elhdetleu kellemes rmeglefidésbeq nés^esül a "Rouge el Noír "j cikiazk, vásáf^tósó^adl.&xie^ Öta 'dlcá$^£W2&é®JzX oki kés^ségget S30Í9ÓI feXvU<xgositóssai. ki állam nem fizet Kolozsvárnak, Kolozsvár nem űzet a polgárainak, de fizetnie keli Bukarestnek! gával a G an ízesben fürödjön, a pestisnek e hir- , Eedt strandján, már kivette részben a hindu na- j cionaiista mozgalomnak a móregt'ogát. Van is ; némi jogosultsága e hitnek. A laboréi kongresz- í szussal egyidejűleg ellenkongresszust is tartottak, amelyen ugyancsak hindu tömegek a békés megoldást sürgették. A hindu társadalomnak felső kasztjai, amelyek megtanulták az angol nyelvet, fogalmakat szereztek maguknak az európai kultúra mibenlétéről, nem Ghandi mellé állanak, akiben egy destruktiv forradalmárt látnak, a földbirtokoknak és a kapitalizmusnak nagy ellenzőjét, hanem lord Irvin mellé, aki szimbóluma a lépésről-lépésre megvalósuló indiai civilizációnak. Anglia arra számit, hogy az utolsó percben felborul a hindu-muzulmán barátság is és India különböző népei hajbakapva egymással, továbbra is a britt gyarmati gondolat számára kaparja a sültgesztenyét. Bizonyos, hogy a Ghandi mozgalma egészen sajátságos szabadságharc. A négerek, amikor kidobják a jelszót, „világ négerei egyesüljetek“, akkor egy olyan modern civilizációra gondolnak, amely a néger számára is ugyanazt a jogot biztosítja, amit a fehérbőrüeknek. Kemál pasa tüzzel-vas- sal honositottá meg saját földjén az európai civilizációt. Kina forradalmának is az önálló euró- paiasodás nosztalgiája adja meg a forradalmi elánt. Afganisztánban Amanullab európai kultúrával kísérletezett. Általában a szinesek forradalmának az az elgondolása, hogy a színes nép is megérett a civilizációra és gyámkodás nélkül vehet részt az emberi fejlődés össz-munkájában. Ghandi azonban kiábrándult, nemcsak az angol civilizációból, de minden civilizációból. Nemcsak a britt kölcsönkönyvtárak anyagából, de minden európai könyvből. Nemcsak a mancheszteri és birminghami többtermelési módszerekből de minden kapitalista módszerből. Gyűlöli „a fölvilágo- sodást“, noha ismeri. Legélénkebb ellenzője a hindu vallás megreformálásának. A XX-ik században is totemnek tekinti a tehéntrágyát és az ősrégi vallás ezredévekre visszanyúló külsőségeiben, rituáljaiban jobban hisz, mint a hy- giénában. • Ghandi arra is számit, hogy becsukják. Az angol nép nem szentimentális és most különösen nem az, amikor a szovjet türelmetlen hatalmával szemben is kell megharcolnia a maga ázsiai élethalál háborúságát. A börtönök ismét meg fognak telni a hindu szabadságharc fanatikusaival, India továbbra is annak a nyugtalanságnak lesz a hazája, amely azóta az. amióta az európaiak betették oda lábukat. Ghandi ezt mind tudja, mégis bízik a saját erejében. És éppen ez a nagy bizakodás teszi gyönyörű emberi színjátékká a küzdelmét. Egy ember, aki abban bizik, hogy az erőszaknélküliség győzni fog az erőszakon. Mert végső kifejlődésében mégis csak erősebb az eszme a legmesszebbre hordó ágyúnál is. Az erőszak és erőszaknélküliség e folytonos háborújában mind a két félnek észrevétlenül közeledniük kell egymáshoz — ez az idő parancsszava. Ghandi kísérlete, ha már csirájában is a leverést hordozza, mindenesetre többet jelent a hindu nép számára, mintha nyugodtan ülne és várná, amíg Londonban kicirkal- mazzák neki az óvatos és csak tessék-lássék ön- kormányzatot. (I.) TissSa wés* feS*» Vértfsztitásra ne használjon k 'nőcsfélét, hanem tartson alapos urát Prof. Dr. PSler váf> tisztíts teájáv j|. Ügyeljen arra, hogy főin öllek és kis gyermekek részére k lön-külön keverék készült. Középiskolai korban levő leányok és fiuk a felnőttek részére összeá ütött keveréket használják az eredeti csomagoláshoz mellékelt használati utasitás szerint. Prof. Dr. Pátar vértl~z> titó teája megszüntet pattanást íAcne vulgaris). b rsäinSrl, hajölva-t vart, hö'yagot« a börmllg >■ ek eigen».euedését, Ha alkarja 1 bőrkiütéseit, sk elüld, ecieeát, erős vér okozta orrvörösséget, fcőrvisskete .isifjet. Ezen tea nagyrabecsült háziszer, melyet csa ádok egymásnak szívesen ajánlanak. Prof. Dr. Páter vár» tisztit« teája WtfSSfSS: táraiban és drogériáiba« azonnal kapható, ahol nem lenne, ott a győgyszerés* kifejezett kívánságra néhány napon beiül beszerzi az eredeti csomagolású teát. Minien e eddi csomagon a feltaÁló törvényileg védett fényképe és aláírása látható. — Ley Seisla? Ú ján a tea „Cállag“ f yógyszert ir, Braşov, dosszu u. 5. sz. alatti lera- attol rendelhető meg. Nagybani lerakat „STANDARD" Drogéria, Bucureşti í. (Kolozsvár, március 11.) Két hir a kolozsvári városházáról. Mihali Tivadar polgármester Bukarestbe utazott, hogy a pénzügyminisztériumban a Kolozsvár városa részére járó cota adiţionalat, állami hozzájárulást, ami körülbelül 20 millió lejt tesz ki, sürgesse ki, mert Kolozsvár városa 20 millió lejjel tartozik építési vállalkozóinak. A másik hir: a belügyminisztérium átiratot intézett Kolozsvár városához, melyben felszólítja, hogy egy bukaresti karitativ intézmény részére 300 ezer lejt fizessen ki. Ez a látszólag szürke két hir, ha kissé alaposabban megvizsgáljuk, megdöbbentő képet nyújt Kolozsvár város pénzügyi közigazgatásáról és a város autonómiájáról, ami csak papíron van meg. Már évek óta az adóprés felfokozott üzemmel dolgozik. A polgárság ellen valóságos adóhadjárat folyik és az iparosoknak, kereskedőknek százai adják vissza az iparengedélyüket, csukják be üzleteiket, naponkint tiz-tizenöt csődöt rendelnek el, mert a könyörtelen adóztatást nem lohet tovább bírni. Ugyanakkor kiderül, hogy az állam Kolozsvár városának 20 millió lejével adós, amit mint állami hozzájárulást, havonkint be kellett volna fizetnie a városi pénztárakba. Az állam azonban nem fizet. Minden sürgetésre, levélváltásra tagadó választ ad. Most Mihali Tivadar polgármester utazott le Bukarestbe, hogy a pénzügyminisztériumnál sürgesse ki az összegyűlt, állami hozzájárulások kifizetését. Mihali polgármesternek bizonyára van befolyása Bukarestben, de a múltakon okulva, megjósolhatjuk, hogy útja ismét eredménytelen lesz. Pedig most nagy szüksége van Kolozsvár városának pénzre, mert legutóbb hivatalos megállapitást nyert, hogy Kolozsvár, mint jogi személy, több mint 20 millió lejjel tartozik azoknak az építési vállalkozóknak, akik az utolsó években Kolozsvár utcáit kikövezték, aszfaltozták, a Csikós-kertet építették, a városi házakat jókarban tartották, hidakat emeltek és mindazoknak a kolozsvári polgároknak, akik Kolozsváron közmunkát végeztek és hitelt nyújtottak a városnak. A kolozsvári vállalkozók és építőmesterek naponkint valóságos ostromot intéznek a város vezetősége ellen, a legravaszabb trükkökkel dolgoznak, hogy a várostól pénzt csikarjanak ki. A legtöbb vállalkozó kénytelen leépíteni, munkásait elbocsátani, mert Kolozsvár városa nem teljesiti fizetési kötelezettségeit. Húszmillió lej hatalmas összeg, ami Kolozsvár kereskedelmi és ipari életén nagyot lendítene, ha a városnak pénze volna. Kolozsvár vezetősége viszont azzal védekezik, hogy azért nincs, mert az állam nem fizet. Amikor Mihali Bukarestbe utazik, hogy a Kolozsvár városát jogosan megillető 20 millió lojes állami tartozást kisürgesse, ugyanabban az időbeni a belügyminisztériumnak egy szokatlan hangú távirata érkezik Kolozsvárra, amely a primáriát felszólítja, hogy Kolozsvár városa nem kevesebb, mint 300 ezer lejt fizessen egy bukaresti karitativ intézmény fenntartási költségeihez való hozzájárulás címén. Csak véletlen folytán került ez a sürgöny az újságíró kezébe, mert rendszerint az ilyen és ehhez hasonló tartalmú sürgönyöket a városházán szigora diszkréció alatt tartják. Káprázott a szemünk, amidőn olvastuk a belügyminiszteri felszólítást, annak iktató számát és parancsoló tenorját. Semmiféle indokolás nincs a táviratban, csak ennyi: fizessen Kolozsvár 300 ezer lejt... Miért? — tesszük fel a kérdést. Kolozsvárnak van egyeteme, vannak iskolái és éppen elegendő közintézménye, amelyeknek fenntartásáért megfelelő áldozatokat hoz. Miért kell hozzájárulnia Kolozsvár adófizető polgárságának még a bukaresti intézmények fenntartásához is? Mindig azt halljuk és azt olvassuk, hogy az ní közigazgatási törvény a városok számára autonómiát biztosit. Nem tudjuk, hogyan lehet összeegyeztetni a város autonómiáját ezzel a legújabb belügyminiszteri intézkedéssel. Kolozsvár városának bőven kijutott a kulturális adókból és az ezerféle hozzájárulásokból. Kineses Kolozsvárból koldus Kolozsvár lett. Még a saját iskoláit sem tudja fenntartani. Hiszen a saját polgárait sem tudja fizetni. Mit akar még tőlünk Bukarest? Érthetetlen, hogy az ország fővárosa, amely összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint az utolsó évtizedben lerongyolódott Kolozsvár, még külön kulturális adókat vet ki reánk. Vagy talán még ma is provinciának tekintenek, ahova a minisztériumok csak ukázokat küldenek és olyan hozzájárulásokat I követelnek, aminek semmiféle jogalapja nincs. Nem I ez az első és az utolsó távirat, ami a kolozsvári városházára érkezett. A szigorú diszkréció titkos fiókjaiba rejtették ezeket a rendeleteket és a legtöbB esetben fizettek a városházán. Adtak pénzt, birtokot, épületet, földet, erdőt; osztogattak mindent* amit Kolozsvár hosszú évtizedeken keresztül összegyűjtött. Ma már azonban semmink sincs. Koldusok vagyunk. Nem kérhetnek már semmit tőlünk, inkább mi kérhetünk — Bukaresttől. (—jós.) * Román, angol, francia, német, olasz, szláv stb. fordítások, levelek, kérvények, periratok, tudományos, műszaki, közgazdasági, irodalmi cikkek, stb Másolások, sokszorosítások Dr Mandel fordító irodája, Str. Memorandului (volt Unió ucca 9.)
