Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-01 / 24. szám
XIII. ÉVF. 24. SZÁM. 1 fOEMXfXVVFF&fa Mittelmann József ki akarja törülni életéből a borzalom hét esztendejének emlékét» meg akar nősülni, felejteni, dolgozni akar (Székelyvaja, január 30.) A takaros, tiszta szobában, a fehér abrosszal reggelire terített asztalka mellett előttem áll Mittelmann József, a nagyenyedi fegyházból kiszabadult, volt fegyenc. Az ablakon át feltűnő hideg kék égről besüt a nap. Ott áll a fényözönben karcsú magasságában ez a fiatal férfi s amint nézem és vonásaiban keresem a jellemet eláruló nyomokat, vörhenyes, szőke feje körül önkéntelenül is nem a mártiriumság koszorúját, hanem a kerék íegyencsapkát kérésem. Most civil ruhában áll itt előttem Mittelmann József, a hollóstetői rémdráma életben maradt szenvedő alanya. A benyomás igy természetesen egészed üormális, sőt rokonszenves. Megpróbálom a fantázia eszközeivel felöltöztetni szinte rendellenesén magas és nyurga figuráját a fegyencek daróc uniformisába és az iromba, szeges bakkáncsba. Nem megy sehogy. Az arcvonások olyan enyhék, sőt majdnem semmitmoüdóan szimplák, hogy el sem tudom képzelni a rablógyilkosok, tolvajok és betörők fegyenctárSaságában. A Magassága tűnik fel elsősorban. Meg is kérdezem tőle: — Milyén magas? Szegény, ugylátszik hozzászokott a kérdésekhez, mert egy kis diák, helyesebben egy vádlott fürge előzékenységével válaszolja: — 194 centiméter. Az arca kissé sápadt és zsirosfényü. Apró pattanások lepik el az arcát, mint a pubertás korában levő kamaszét. Fitosba rajzolt orrával és gyenge, semmi erőszakot el nem áruló áliával olyan benyomást tesz, mint egy nagy kamasz. Kissé hátra'dült homloka fölött vörhenyes, szőke, gondosan fésült, göndörödő, puha haj simul szabályos fejéhez. Semmi lombrozói, semmi rendellenes. Puha gallér, tarka. pulover, kockás kabát és szürke csizmanadrág. A fellépése nyugodt, feleletei szabatosak. Egész lényén hiába keresem a hét esztendei börtön senyvesztő nyomait. Az anya odatipeg a megteritett asztalhoz és pillés kávét tesz elém. — Ugy-e egy kis früstököt elfogad a Mittelmann háztól? Jószivvel adjuk, jó embernek, — mondja halk, töredező hangon. valami rettenetes, másvilági földön járnék, egészen idegen voltam magamnak is. Hetekig irtóztam az előttem álló képtől, mikor megláttam magam egy-egy üvegablakban. A súlyos, szeges bakkancsban úgy jártam, mintha nehéz ólmot húznék magam után. Az volt minden vágyam, hogy minél hamarabb leteljen a munkaidő és cellámba mehessek, ahol egyedül lehettem. — Ott sirni is lehetett, — mondja halk hangon. Ez volt áz eláő mondat, amikor világos- szitlü hangja elfátyölosodott. — Sokát Sirtf — Sokat. — És álmodott-e valamit a fogház ágyán? — Igéd. Kémes álmaim voltak. Furcsa állatok üldöztek álmomban és iíyéiikör, mikor menekültem előlük, hazaérkeztem, ahol áz édesanyám Várt... persze ez mind csak álom volt. Egy nap a fogházban — Mondja el, milyen volt egy nap munkarendje? — Reggel ötkor felharangoztak. Hatig rendbe kellett hoznunk cellánkat. Ez nem nagy munka volt, mert az egész csak egy ágy volt és seprű. Ez a fegyház cellájának összes bútorzata. A reggeli köménymagleves: melegített viz, valami furcsa Ízzel. Hatkor munkába sorakozás, délelőtt tizenegyig szakadatlan munka, hallgatagon. Senkihez sem szabad szólUL Muüká után félórai séta, a fegyház udvarán. LibaSorbán, hallgatagon. Ebéd: Egyik nap bab, másik nftp káposzta. Felváltva egész héten. Kétszer egy héten hús. Ebéd után a cellában pár percnyi pihenés. Egytől hatig a munkateremben foglalkozás. Hat órakor vacsora: egyik nap káposzta, másik nap bab, felváltva egész héten. Vasárnap pihenő egész nap. — Hogy használta fel a vasárnapot? — Vallásos könyveket olvastam folyton és leveleket irtam édesanyámnak. — Foglyokkal érintkezett? — A mimkatéreinbeU találkoztam jóérzésül elítéltekkel is, de a legtöbb romlott, dur- valelkü, gonosztevő, irtóztam tőlük. — Reinitzcal megismerkedett? — Igen. A csütörtöki vallásórákon. Kilenc zsidó fogoly volt a fegyházban. Köztük Keinitz is. Reinits — Milyen ember benyomását tette magára? — Izgága, összeférhetetlen, veszekedő ember. Néha kitört és dühöngött. Sok haja volt fogoly társaival és a fegyőrökkel. Egyszer â nagyenyedi rabbira — aki áldott jó ember, — olyan dühvei rohant épen a vallásórán, hogy azt hittük, megöli, önmagából kikelve ordított rá, hogy valami szatmári hirlapirónak rossz információkat adott róla. Nem lehetett lecsillapítani, csak kiabált és hadonászott. A rabbi csak állt mereven, a kitörés végén csak ennyit mondott: — Magával többet nem állok szóba, ne jöjjön többé vallásórára. — Magának nem volt vele kellemetlensége? — Csak annyi, hogy a templomban imádkozni sem tudtam tőle. Mindenféle zagyva- Sággal tömte tele a fejemet. Kértem, hagyjon békét. Gyűlölettel nézett rám és mormogva szidalmazott. A fegyőrökkel is sok kellemetlensége völt és emiatt fegyelmi büntetésekben is részesült. — Milyen a fegyelmi büntetés? —- Több fokozata van: Sötét zárka, ugyanez kurta vassal lábon és kézén, a harmadik fokozat pedig napi eg3rszeti élelmezés. — Aki onnaö kijön, úgy jön ki a napvilágra, mint egy megvakult ember. — Látogatókat szabad volt fogadnia? — Csak rokoni látogatásokat, azokat is csak minden három hónapban egyszer, a fegyháztisztviselő előtt. — Télen nem szenvedlek a hidegtől? — A fegyházban az a szokás, hogy csak akkor kezdenek fűteni, mikor a hó lehull. Éneikül akármilyen hideg idő is van odakint, nem füfenek. — Megtanult valami mesterséget a fogházban? — Két évig a septükészitésnél dolgoztam. Ezt teljesen ki is tanultam. Ezután a szabósághoz kérezkedtem. Ezt is megtanultam. — Nem lehetne-e a fegyházban szerzett szaktudását itt kint az életben okosad felhasználni? — De igen. Sepriigyárat szeretnék alapítani, de a gépek beszerzéséhez, 30—40 éiér léj kellene. Ezenkívül égy yagön ciroknak az ára. Honnan Vegyem én ezt á pénzt? Itthon nyomorban, szegénységben találtam családomat és ez fáj nekem a legjobban. Megjön az amnesztia híre A szabadulás — Mikor szabadult ki? — fordulok Mittelmann Józsefhez, aki velem szemben, egészen közel leül egy székre. Most megfigyelhetem a szemét is. Világosbarna szine van, nyugodt tekintettel. — A mult év november 13-án. — Azóta mit csinál itthon? — Semmit, — mondja fásult egykedvűséggel. Ténfergek a gazdaságban, de az embereket kerülöm. Csak anyámban és testvéreimben találom meg a jóságot és a vigaszt. — Mik a tervei? — Nem nyugszom addig, amig perem uj- rafelvételével be nem bizonyltom ártatlanságomat. Bár ön is inkább ott haltam volna meg Kohn mellett a HoUóstetőn. Az anya könyörgő hangon közbeszól: — Drága fiam, hogy mondhatsz ilyent? Ne szomorits minket. Akkor most duplán gyászolnánk. — Jobb meghalni anyám, mint igy élni. — Nézze, Mittelmann József. Ez még nem életterv. Katasztrófák, tragédiák értek már másokat is. Kiheverték, Uj emberek lettek. Minden nappal uj élet kezdődik. Az életnek pedig meg van a maga kikerülhetetlen parancsszava. Dolgozni addig, amig he nem tesznek minket a legszűkebb börtönbe, a koporsóba. „Nem tudok igy élni..." — Tessék elhinni, nem tudok igy élni. Amig a bűnösök szabadon járnak, az életnek számomra nincs semmi öröme. — Beszéljen a nagyenyedi öt esztendőről. — A két évi marosvásárhelyi fogház után szállítottak a nagyenyedi fegyházba. Amikor beléptem a fegyház kapuján, éreztem, hogy meghaltam áz emberiség számára. — Mi volt a legfelvisélhétetlenebb? — Mikor a fegyencek darócruháját felvettem., ügy éreztem magamat benne, mintha — Hogyan történt a Szabadulása? — Mikor áz amnesztia hire még á nyár folyamán beszivárgott a fftgyháZbá, Mindé* fogoly izgatottan várta, mi történik v#l*. A fegyháznak ván egy dérék, esüpaSziv rámán papja. Pap Aurél á névé. Ö jöít hozzám éi örömmel újságolta, hogy én is kiszabadulok. — Mikor? — kérdeztem — és még a lélék- zctem Is elállt. A tisfctélendő ür a fégtháfciro- dába sietett, ahol kiszámították, ihögy november 13-án szabadulok. Ezután következték a legelvisclhetetlenebb nápok. Számoltam, hogy hány hőíiáp, hány hét, háüy ttap van még hátra. — Mi volt a legelviselhetétleilébb á fegy- házháii ? — Ámikór rámzárták a cella ajtaját, vágy éjjel felriadtam, hogy á Villányt kividről fél- gyíijíják s a kémlő lappantyút félrétőlva benéz ä fegyőr. Ezt sohasem tudtam megszökni, mindig felriadtam. — A szabadulásnál várt valaki Magára? — Igén. Egyik nővérem s.égjf pétrózsó- nyi nagybátyám. A kiszabadult rabot azoil- iiáÍ az állomáshoz szállítják, csak akkor maradhat rövid ideig Nagyenyédeii, ha hozzátartozói várják. Azért kértem, hogy jöjjenek eléül, hogy személyesen megköszönhessem a nagyenyedi jóembereknek sok szivésségiiket. — Mikor szabadult? Réggel, Vagy este? — Heggel négy órakor. Nagy kod Volt s amint a kapun kiléptem, síkoltva száladt hőt- zám a nővérem. Sittünk. Mikor hazafelé jöttünk a vonaton, olyan voltam, mint egy koldkóros. Csak néztem az embereket és figyeltem szivszorongva, nem látják-e rajtam a darócruhát, amely még akkor is égetett, amikor már nem volt rajtam. Itthon a faluban, amikor leszálltam az autóbuszról és megismertem a végi házakat, azt hittem ösz- seeesem. Szegény anyám az ajtóban várt. Sirt és csókolt, sirt és ölelgetett. Az égési ház egy sirás volt. A jövö — Nézze Mittelmann József. Maga most már itthon van, ne gondoljon a rettenetes múltra, foglalkozzék a jövőjével, — hajlok feléje biztató melegséggel. Nincsenek reményei, derűsebb szándékai a jövőre nézve? Szegény fiú. Pár percig meredten áll, olyan könyörgő tekintettel néz a szemembe, mintha Vallomást akarna tenni ártatlanságáról. Majd halkan, vontatottan megszólal: — Megmondom Önnek, de az istenre kérem, ne űzzön gúnyt belőlem. Én családot akarok alapítani) meg akarok nősülni, felejteni, dolgozni akarok) hogy jó anyám és ál doti testvéreim számára is megszerezzem a nyugodt életet. Csak itt nem ebben a faluban, ki ebbői a faluból, ki, messzire, hogy még az emléke se üldözzön további életemben.,. Kömives Lajos.
