Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-01 / 24. szám
TUL UVF, Zi. SZÁM,_____________________ ffiSCCTfgjfcCffi § Hogyan látják Genf ben az erdélyi magyar nép jövőjét? Ewald Ammende kijelenti a Keleti Újságnakf hogy az . anyaországok fogják diktálni idegen országban élő véreik sorsát — Minden világrészben kedvezményesen fognak utazni a kisebbségi újság írók — „Nem árulkodtunk Genfbenu — mondták hazautazásuk előtt a romániai magyar szenátorok (Genf, jan. 29. A Keleti Újság munkatársától.) Piros arcú, jólmegtermett ur ül előttem a Ba- varia-kávéház nemzetközi zsivajában. Ha nem találnák ki, megmondom: Ewald Ammende, az ismert publicista és a nemzetközi kisebbségi kongresszus főtitkára az illető. Diskurálunk és persze a politikára terelődik a szó. Ammende érdekes fejtegetéseit megpróbálom visszaadni: — Madrid óta sajátságos jelenséget észlelünk a kisebbségi panaszok népszövetségi procedúrája tekintetében. A Népszövetséghez beterjesztett kisebbségi panaszok száma szembetűnően felszökött. Jó jel ez, vagy szomorú tünet? — tekint most el nagy- kemolyan a fekete söre felett Ewald Ammende. Majdnem azt mondhatnám, hogy vigasztaló tünet, mert hisz annak a nagyobb bizalomnak a megnyilvánulása, amelyet a kisebbségek tanusitanak újabban a Népszövetség iránt. — E petíciókat a Hármas Bizottság tárgyalja le. Meg kell hagyni, hogy e bizottság munkája újabban keményebb, lelkiismeretesebb és szabályszerűbb, mint azelőtt volt. A Hármas Bizottság tagjai most már megbízható információkhoz igyekeznek jutni, sőt munkájuk és tapasztalataik eredményéről rendszeresen fölvilágosítják a népszövetségi tanács összes reprezentáns férfiait is. Örömmel konstatálhatjuk tehát, hogy ez a bizottság, amely olyan kínosan hosszú időn keresztül ajk- biggyesztéssel tért napirendre a kisebbségi népek folytonos sirámai felett, most közvetlenül is kontaktusba lép az érdekelt minoritások vezetőembereivel. Persze a munkájukról végleges véleményt majd csak később alkothatunk magunknak. A Rigaischer Rundschau alapitójáról tudni kell különben, hogy a leglelkesebb újságíró: kollega, aki bármely nemzetiségű újságíró érdekeiért mindenkor nemes önzetlenséggel harcolt. Meg akartam tudni tőle, hogyan halad a kisebbségi újságírók nemzetközi megszervezésének ügye. — Csendben, de lankadatlan kitartással folyik a kisebbségi nemzetiségekhez tartozó újságírók közös egységbe való tömörítése. Mint emlékezetes, az elmúlt év őszén lefolyt kisebbségi kongresszuson alakítottuk meg a Kisebbségi Újságírók Nemzetközi Szervezetét, amelynek taglistáit máris több országból állították össze és juttatták el hozzánk. Mindenünnen a legnagyobb lelkesedéssel jelentik be csatlakozásukat ehhez az organizációhoz a kisebbségi nemzetek sajtómunkásainak képviseletei. Az elnöki tanács éppen a közelmúltban lépett érintkezésbe a különböző kormányokkal a kisebbségi újságírók nemzetközi szabadjegyeinek és utazási kedvezményeinek biztosítása érdekében és örömmel közölhetem, hogy egy olyan általános szabályzatra van kilátásunk, amely lehetővé teszi majd, hogy a kisebbségi hírlapírók nemcsak Európa, hanem más világrészek országainak hajó- és vasúti járatain minimális menetdijakért utazhassanak. Ennek az előnynek a kisebbségi nemzetekre is csak áldásos következménye sugározhatik széjjel, mert ha a kisebbségi újságíró utazik, annak az egész nemzete hasznát kell, hogy lássa. Képzeljük csak el például, hogy a baszkok elutaznak Lengyelországba, az erdélyi magyar hirlapirók mondjuk Tirolba, vagy Felsősziléziába, ami után tapasztalataikat nagyobb meggyőződéssel, energiával és felvilágosodottsággal gyümölcsöztethetik majd a köz javára. De az újságíró egyéni fejlődésére is hihetetlen perspektívát nyit meg az a lehetőség, hogy mögötte egy messze elágazásu, alaposan kiépített szociális szervezet létezik, amely horizontját tágitani, misz- szióját megkönnyíteni, élctküzdelmét pedig támogatni akarja. — A Kisebbségi Újságírók Nemzetközi Szervezetének elnöki tanácsa a jövő hónapban ül össze, hogy a nyáron Genfben megtartandó általános ujságirókongresszust kellőképpen előkészítse. — Hogyan látja Ön az erdélyi magyar kisebbséget — genfi szemüvegen keresztül? — A romániai magyar szenátoroknak úgy látom, sikerük volt Genfben. Összeköttetésbe léphettek a Hármas Bizottsággal, amely a közeljövőben foglalkozik a Csíki Magánjavak kisajátításának sérelmével. Ez a tipikusan erdélyi magyar sérelem különben — értesüléseim szerint — a Népszövetség legközelebbi tanácsülése elé kerül. — Hogyan látja Ön a magyar kisebbségek jövőjét ? — őszinte legyek? — méláz maga elé a legszebb kisebbségi ujságirókarriert befutott bécsi lapszerkesztő. — A magyar minoritások jövője Magyarország belső helyzetétől, jövőjétől, kormányzati rendszerének jövendő szellemétől, a magyar nép mentalitásától, a magyar közszellem várható átalakulásától függ. A nagy európai koncertben az anyaországok fogják diktálni az idegen országba olvadt véreik sorsalakulását. (Bukarest, január 30.) Ebben az iskolai évben került alkalmazásra az uj középiskolai törvény, de már is kiderült, hogy igen sok intézkedése tarthatatlan és a törvény föltétien revizióra szorul. Erre való tekintettel Costachescu közoktatásügyi miniszter elhatározta a törvény megváltoztatását (Kolozsvár, január 30.) Közigazgatási szakkörökben nagy megütközést keltett az utóbbi időben nehány olyan intézkedés, mely nem hogy gyorsitaná a közigazgatás ügymenetét, hanem ellenkezőleg akadályozza. Egy ilyen rendelkezés a január 1-én életbeléptetett uj anyakönyvi törvénnyel kapcsolatosan azt írja elő, hogy a községi hatóságok csakis állami nyomdából rendelhetik meg nyomtatványaikat. Talán maguk a miniszterek sem tudták, hogy milyen következményei lesznek ennek az intézkedésnek. Jónehány hétig eltart, amig az állami nyomda a szükséges nyomtatványokat szállítani tudja. így aztán meg is állott jóformán az egész közigazgatás. A mai napig ugyanis nem érkeztek meg az anyakönyvek. ami nem is csoda, hiszen nyolcezer és nehány száz községnek elkészíteni, megküldeni az anyakönyveit ilyen rövid idő alatt fizikai lehetetlenség, az amúgy is lassúbb menetű állami nyomdáknak. Ma tehát az a helyzet, hogy az anyakönyvvezetők egyszerű papiros darabkára jegyezik fel a születéseket és a halálozásokat. Viszont a. házasságokról addig szó sem lehet, amíg nemi tisztázódik, hogy tulajdon- képen ki az anyakönyvvezető. Magyarország is a saját kisebbségeinek kielégítésén keresztül teheti a legtöbb jót as utódállamokbeli magyar nép jövőjs érdekében. Eddig Ammende, a kisebbségi fájdalmak ín bajok nagy pszichiátere^. . • ' Ugyanott öt perccel később. Búcsúzom Balogh Arthur és dr. Pál Gábor romániai magyar szenátoroktól, akik éjszaka visszautaznak Erdélybe. Mindketten roppant ünnepélyesek, láthatóan örülnek a honfitárs-újságíróval, de nyilatkozni azt nem hajlandók. — Egy német újságíró intervjuvolt meg az imént bennünket, — mondja Balogh Arthur, — neki már kifejtettük, hogy a Maniu-kormányzati rendszer jóakaratot mutat a kisebbségi kérdés megoldása irányában és hogy a kisebbségi törvénytől általánosságban sorsnnk szebbéfordulását várjuk. Az Ön lapjainak otthonról minek nyilatkozzunk, egyet azonban megirhat, a legfőbb igazságot. Hiába vádol bennünket a soviniszta bukaresti sajtó: mi nem árulkodni jöttünk és jövünk Génibe, most is csak kénytelenségből jöttünk ide, olyan ügyből kifolyólag, amelyben belső fórumaink nem szolgáltattak elégtételt. És tényleg Genfben azt tartja a közvélemény, hogy a magyar — nem tartozik a jajveszékelö kisebbségek közé. Úgy látszik, a magyar önérzet a kisebbségi fájdalom húrjaira is szordinót rak. Viszont a nemzetek Babilonjában — igy nevezte, igen szellemesen Briand az újonnan épülő népszövetségi templomot, — igen szépen és teljes meggyőződésből kell sírni tudni annak a kisebbségnek, amely utat akar találni a világpolitika elfá- sulfc szivéhez... és egy bizottságot nevezett ki, amelynek feladata a javaslatot elkészíteni. A bizottság tagjai: Radu- lescu Motru, Jonesou, Hanescb, Chiriacesou és Gallina, akik a miniszter, vagy helyettesének elnökletével végzik munkájukat. Egyébként is az anyakönyveket két példányban kell tartani, mert igy írja elő a törvény. Ennek ellenére azonban egy-egy példányra is alig van kilátás. A jegyzői kar annakidején tiltakozott, hogy az anyakönyvek vezetését a legtöbb helyen hozzá nem értő pri- márokra bizzák. A tiltakozást nem vették figyelembe azzal az indokolással, hogy a lakosságnak fog az uj intézkedés könnyítést jelenteni ott, ahol körjegyzőségek vannak. Az indokolás a valóságban azonban nem vált be, mert igy is úgy is jelenteni kell az esetet a jegyzőnél. Nemcsak az anyakönyvek, hanem a községi számvitelre vonatkozó blankettáknál is ugyanaz a helyzet. Még arra vonatkozólag sem történt intézkedés, hogy a jegyzők megkapják-e a szükséges számviteli könyveket, hiszen még az adatokat sem kérték be. Ez viszont nem kevesebbet jelent, minthogy a pénzügyi ügymenet teljesen megbénul. Nagyon sok helyen még iktatókönyvük sincs a hatóságoknak, ami nélkül pedig még egy egyszerű szegénységi bizonyítványt sem szabad kiállítani. Ha a jegyzőkre bízták volna, sokkal egyszerűbben már régen beszerezték volna a szükséges nyomtatványokat és anyakönyveket. így viszont a beszerzés uj módja újabb terhekkel sújtja a községeket. Nem is kell mondanunk, hogy a kiadások fedezetéről nem is gondoskodtak. Seidner Imre. Megváltoztatják a középiskolai törvényt Netiányufafoh rendelet telf es@n ssiegbéulffa a községi közigazgatást A ayomfaiványokal csak az állami nyom iából szabadi rendelni Az anyakönyvek ma is hiányosak, a jegyzők papírdarabkára jegyzik fe! a születéseket és halálozásokat — Sok helyen még iktatókönyv sincsen
