Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-28 / 47. szám

TUI. ÄFF. 37. SZÁM. Ifir-ggTtfliS luau Végre bíróság elé kerül a gyilkossággal, csalással és sikkasztással vádolt Alexander Béla ügye A román hatóságok megtagadták kiadatását, de a súlyos vádakat tárgyalásra bocsátják (Arad, február 26.) Nagyszabású bűnügyben kérdi meg a tárgyalást ai aradi törvényszék csütör­tökön reggel. Annak idején a Keleti Újság cikkso­rozatban számolt be arról, hogy Alexander Béla ara­di gyógyszerészt rablógyilkosság vádja alatt letar­tóztatták. Az eset historikuma a következő: Alexander BSa 1922—23-ban Magyarországon tartózkodott s itt megismerkedett Polik József tisztviselővel, aki­vel együtt több üzletet -bonyolított le. Egy alkalom­mal megbeszélték, hogy dollárokat fognak vásárolni s Alexander ajánlotta Poliknak, hogy utazzanak le Szolnokra, ahol sok Amerikát járt embert lehet ta­lálni s olcsón szerezhetnek be dollárokat. Polik 480.000 koronát adott át Alexandernek az üzlet cél­jaira és együt indultak Szolnokra. Útközben a vonatban Alexander a kofferjéből kivett két tortaszeletet, az egyiket ő maga ette meg, a másikkal megkínálta társát, aki azonban alig fo­gyasztotta el azt, rosszul lett és amikor Szolnokra beérkeztek, eszméletlenül esett össze. A beteg Poli- kot Alexander egyik Szolnokon levő rokonához vit­te, ő maga Pestre utazott és levelet hagyott hátra társa számára, amelyben közli, hogy dollárt nem tudott szerezni és hogy Pesten találkoznak. Polik másnapra kissé jobban lett s elutazott Budapestre, ahol újra elővette a betegség és kórházba szállítot­ták. IU hait meg 10 nap múlva irtózatos kínok kö­zött. Az orvosok kétségtelenül megállapították az arzénmérgezést. Betegsége alatt kihallgatták s ek­kor mondotta el, hogy a rosszullétet attól kezdve érezte, hogy Alexander tortáját elfogyasztotta. Alexandert a hatóságok keresték, de nem ta­lálták Budapesten. Kihallgattak azonban egy Hel­lender Izsó nevű fiatalembert, aki Alexander jó ia­merőse volt és aki elmondotta, hogy néhány nappal a szolnoki ut előtt a gyanúsított lakásán az asztalon több tor­taszeletet és mintegy harminc méregfiolát látott. Budapesten elfogatási parancsot is adtak ki az ismeretlen helyre távozott Alexander után. Később derült ki, hogy a körözött tnár hosszabb idő óta Ro­mániában tartózkodik és az aradmegyei Borosjenőn egy gyógyszertár alkalmazottja. A magyar hatóságok diplomáciai utón kérték kiadatását, amit, mivel rámán állampolgár a romániai hatóságok megtagadtak s igy indult meg az eljárás az aradi ügyészségen. Annakidején Alexandert letartóztatták, kérték a budapesti hatóságoktól az iratok leküldését. Ezek kés­tek, három hónap múlva pedig Alexandert szabad­lábra helyezték. Az iratok megérkezésekor kiderült, hogy azok között igen súlyos terhelő vallomások van­nak. Többek között Polik özvegyének vallomása, azután Farkas Máriának, Polik háziasszonyának nyi­latkozata. Az iratok alapján a temesvári ügyészség vádiratot készített Alexmder ellen s ebben előre megfontolt gyilkosság, csalás, sikkasz­tás címén emel vádat. Alexander az egész vizsgálat során tagadta a gyilkosságot és azzal védekezett, hogy társa vérbajos beteg volt, árzénnel kezelték és ezért találtak a testé­ben arzént. A csütörtök reggel megkezdődő tárgyalást óriási érdeklődés előzi meg. Alexander védőjéül Gherman Dante dr. ügyvédet, az ismert kriminálistát kérte fel. Miért vádolják sokmilliós adóeltitkolással a nagyderzsidai szénbányát ? A munkások még ma is félnek Posagrácz Vilmostól, a bánya elbocsátott adminisztrátorától — König nagysá­gos ur jó ember — mondják a derzsidai bányászok (Zilah, február 26. Saját tud. A szamosvölgyi vasút hatalmas késéssel fut be a zilahi vasúti állo­másra, ahol át kell szállania a vicinálisra a Nagyká­rolyba, vagy a Szilágyság nagyobb községeibe utazó­nak. Utaan sürgős és ezért autót veszek igénybe, amely Josóbb, gyorsabb s megbízhatóbb, mint a vasút és a rendszeresített autóbuszjáratok tagadhatatlanul kon- kurrenciát. csinálnak a CFR lassan és pontatlanul dö­cögő mozdonyainak... Nagyderzsidára, román nevén Bobotára igyek­szem, a volt Szilágy sági Kőszénbánya Vállalatot, az întreprinderea Minei de Cărbuni Salajana bányatár­sulatot meglátogatni, amely vállalat és annak igaz­gató tulajdonosa, König Henrik koncentrált sajtótá­madások középpontjába és pergőtüzébe került. A sajtótámadást egy határszéli városban meg­jelenő román lap indította meg, azzal vádolva a bá- nyatársulatot és tulajdonosát, hogy évekre visszame­nőleg meghamisította az üzleti könyveit, adóeltitko­lást követett el és sok-sok millióval megkárosította az államkincstárt. A román lap cikkét reprodukálta egy brassói napilap is, amely hamis név viselésével is megvádolta König Henrik bányaigazgatót, aki a brassói lap cikke szerint tulajdonképen Heinrich Kain, mindössze három polgári iskolát végzett és Czirner budapesti órásnál volt inas. Mint a cég utazó­ja kereste fel a különböző bányavállalatokat, majd ravasz fondorlattal Újvári Józsefet, a derzsidai szén­bánya volt gazdáját kitúrta a vállalatból és reátette a kezét a nagyderzsidai szénbányára. A további vád König igazgató és a bányavállalat ellen az, hogy öt éven keresztül meghamisították az adóvallomást, a pénzügyigazgatóság már megállapitota, hogy az 1928. évről 12 és negyedmillió adóalap eltitkolásával meg­károsították, a szilágymegyei pénzügyigazgatóság lefoglalta a bánya összes könyveit és 40 millió lej pénzbírsággal sújtotta a vállalatot. A finálé: König Henrik igazgató a következmé­nyek elől külföldre szökött, Andreicuti zilahi pénz­ügyigazgatót pedig elhelyezték Szatmárra... Divatos lett a közgazdasági élet komoly ténye­zőit adóeltitkolással vádolni, feljelentésekkel molesz­tálni, hetekig, hónapokig tartó vizsgálatokkal nyugta­lanítani, téves, önkényes, a jóindulatot és az igazsá­got teljesen mellőző vizsgálati eljárás után milliós pénzbírságokkal sújtani. A pénzügyminiszter állan­dóan hangoztatja, hogy az állami költségvetés egyen­súlya csak a közterhek általános felemelésével bizto­sítható, szigorú törvényt hoz az adózás alól magukat kivonókra, az úgynevezett „adószökevényekre“, az adózók viszont roskadoznak a közterhek súlya alatt, cégek, jól megalapozott vállalatok jelentenek fizetés­képtelenséget, mennek csődbe, hogy az államkincstár­nak kiizzadják az adót... A marosvásárhelyi cukorgyár, a nagyváradi Löblé-féle szeszgyár, az aradi malmok ellen mestersé­gesen inszcenált adóeltitkolási vád olyan lavina meg­indulásával fenyegeti különösen a kisebbségi kereske­delmi iparvállalatokat, amelynek gazdasági következ­ményei kiszámíthatatlanok, de minden esetben ka­tasztrofális kihatásuak lehetnek. Most a Szilágysági Kőszénbánya Vállalatra ke­rmit a sor. Hogy miért, kinek vagy kiknek a feljelen­tésére, ennek megállapítása utam és látogatásom célja. ... Az auto gyorsan száguld a kitűnő szilágysági országúton Nagyderzsida felé A osipős levegőjű tél­utói délelőtt egymás után maradnak el a tiszta falvak. Szilágyballa, a tragikus tűzvészről emlékezetes Ökö- ritó, a piros cserepes fedelű Sarmaság házai. Másfél órai ut és megérkezem Bobotára, a bányatelep köz­ségébe. lÍBUTORT jó minőségben, modern kivitelben, jutányos árban Székely & Réti Bútorgyár Rt.-nälTSrgu-Muressn vásárolhat. — Hitelképes egyéneknek kedvező fizetési feltételek. — Viiág- markos zongorák nagy választékban ... Vállukon csákányt vivő, kezükben acetelinlám- pát tartó, tiszta öltözetű munkásokkal találkozom. — Noroc buni — süvegeinek meg a román, munkások. — Jó szerencsitI — köszöntének dacos tekintetű szilágysági magyar arcoik. Bányavidéken ez a köszönés helyettesíti a bună ziua-t és a magyar jó napot. Beszédbeelegyedtem a munkásokkal: megkérdem, hogyan élnek, mennyi a munkaidő, mi a napi tór, milyen a szociális,helyzetük? Románok, magyarok egyöntetűen válaszolnak: — A bányában éjjel-nappali munka van. Fel­váltva három csoportban dolgozunk. Az egyik csoport reggel hét órától délután három óráig, a második dél­után három1 órától éjjel 11 óráig, amikor a harma­dik csoport veszi át a bányászcsákányt és fejti a barna kőszenet reggel hét óráig. — Nyolc órát dolgozunk naponta, három vájár és három csillés alkot egy csoportot, a kitermelést szakmánybán és órabérben végezzük, a napi kerese­tünk nyolc órai munkaidő mellett 120—140 lej. — Milyen ember a gazdájuk? — kérdezem. — Melyik — érdeklődnek a munkások. König igazgató urat, vagy Pongrácz adminisztrátor urat tetszik-e gondolni? — Mind a kettőt. — König nagyságos ur jó ember. Minden pa­naszt meghallgat és segít rajtunk. Nem panaszkodha­tunk reá. — És Pongrácz adminisztrátor ur? — Nincs már a telepen! — hangzik kórusban m válasz és felderülnek az arcok. — Rossz ember volt? Bántotta magukat? — Bántani akart, de az igazgató ur megvédett. Az az érzésem, hogy a munkások a volt felebb­való iránti tiszteletből és talán fél elemiből vonakod­nak a bővebb felvilágosítástól. Nem mernek ellene panaszkodni, mert Pongrács Vilmos a bányatelepről való távozása alkalmával azzal fenyegette meg a vál­lalatot, hogy csődbe kergeti, zár alá helyezteti is 6 lesz a zárgondnok. Ez a félelem, a bányaüzem esetleges leállítása, a mindennapi kenyérért és a családért, a gyermekekért (bányavidéken bő a gyermekáldás) aggódás néma­ságra kényszeríti az ajkakat, amelyek pedig sok ér­dekes kulisszatitkot árulhatnának el... A munkásokkal nem kísérletezem tovább, hanem információt kérek a bányavállalat tisztviselőitől, Krausz bányavezetőtől, Komornik művezetőtől, Sós én Altmamn tisztviselőktől, akik egybehangzóan adják elő, hogy miért került a derzsidai szénbánya és tulaj­donos igazgatója, König Henrik a sajtótámadások központjába és milyen intenciók vezették Pongrác Vilmost, a bányatársulat elbocsátott adminisztrátorát, amikor fTŐóeltitkolással vádolta meg König igazgatót. Tervszerűen végrehajtott zsarolási manőver tipi­kus példája a nagyderzsidai szénbánya esete és ma a legkönnyebben azon a címen indulhat meg hatósági vizsgálat személyek és intézmények ellen, hogy eltit­kolta tényleges jövedelmét és megkárosította az állam­kincstárt. A feljelentés mozgató rugóinak ismertetését és Pongrácz Vilmos szerepét a derzsidai bányavállalat­nál következő cikkünkben közöljük. Nagy Lajos. Hirdetmény Miután a belügyminisztérium engedé­lye a húzás folyó évi február hó 26-án ter­vezett megejtésére vonatkozólag jelen pil­lanatig még nem érkezett meg, kérjük a t közönség szives türelmét, amig a búzások pontos idejét hírlapok és falragaszok utján közölni fogjuk, összes eddig eladott sors­jegyek minden búzásra érvényesek. A Szanatórium Sorsjáték­bizottság.

Next

/
Thumbnails
Contents