Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-23 / 43. szám
6 Somy bácsi a postai melegedőben és a magyar Ponny franciául tonul — Svájci mozaik — Ä Qrtai de la Poston levő postára gyakran szoktam bekukkantani. Itt álldogál Genfnek egyik eredetisége, Somy bácsi. Pirosas orra van Somy bácsinak, rozsdáé szakálla, réveteg tekintete, mintha a semmibe merülne és ha karakt erő lógiai ismereteim neon csalnak, Somy bácsi helyettes templomszolgai funkciót tölt be. ő az egyetlen ember Ganfben, akinek néhai keménykalapján kivül még egy rongyos fedele sincs, ami alatt meghúzódhatna. A semmi nem sok, de Somy bácsinak még annyija sincs. Úgy jár be a postára melegedni télen. Hogy Somy bácsi professzionista melegedő, ezt onnan tudom, áruért tavaly télen én is melegedni jártam be a postára. Pompásan meg lehet hozódni az iró-polo előtt, akár órahosszat is, ez senkinek föl sem tűnik, ha az ember barázdába ráncolja a homlokát és irogat valamit a táviratblan- kettára. Tavaly azt hittem, mire még egy tél lesz, be fogok érkezni és mint önként vállalt ifjúkori szenvedésekre fogok visszagondolni a fűtőtest, meg a maszatos itatóspapír között eltöltött időszakomra. Most újból fuj a februári „bise“, sem én nem érkeztem be, sem Somy bácsi nem jutott előrébb a postai melegedésnél. Itt köztársaság van, a közhivatalban éppoly jogok illetik meg a bankigazgatót, mint a szegény templomszolgahelyette3t. Azaz mindkettő szabadon melegedhetik üres óráiban. Dülögél előre a melegítő instrumentum felett a kedves öreg, tekintete a hópely- heken szálldos. Mintha ájtatos telegrammot fogalmazna a jó Istenhez^ akitől bővebb fűtőanyag, szivhezsimulőbb érzések és enyhébb tél távirati utón való kiutalását kérné... Sokat kódorgók mostanában franciaországi falukon. Gazdászokat, kertészeket, zselléreket és földműveseket látogatok meg. Bepillantok a francia ember leikébe, hadd lássam, mi fáj ezeknek az embereknek, hogyan élnek, mi tölti be a gondolkodásukat. Fizikai életet élnek, a távoli dolgok iránt nem érdeklődnek és élére rakják a garast. Nem valami szépszál emberek, a dalt, a mókát nem ismerik és ami érzés mégis végigömlik rajtuk, azt a föld termőerejének gyarapítására fordítják. Megmondják azért olykor ők is az igazat, mint tegnap Laverriere gazda, akinek pitvarába este hat óratájt toppantam be. Mikor megmondom, hogy üzletet szeretnék vele kötni takarmánynövény-magvak dolgában, fürkészve tekint ráms — Aztán honnan jött az ur: mi a naeionáléja! — Kinai vagyok — mondom kissé ingerülten, mert errefelé nem nagyon szokták az ember nemzetiségét firtatni. — Akkor messziről jött az ur, — mondja nagy- koiţţolyan az ötvenötös éveken járó atyafi, aici éppen »gy gyönyörű tehenet terel a vályúhoz. Nemzetiségi problémámat annak rendje és módja szerint el is felejtette volna, ha utána nem tűzöm, hegy Erdélyből jött magyar vagyok. Az én fenmáer-em (tanyás) menten mosolyra vidul. — Talán éppen felém lövöldözött az ur a háborúban ? — Kicsiny hijja — mondom. Éppen csak egy esztendő választott el tőle... Felesége, egy energikus, fekete asszony, helyreállítja a világpolitikai egyensúlyt: — Az ördögbe is, harcoltatok volna ti egymás ellen, ha nem lett volna muszáj! Kérdem tőle, igaz-e, hogy a franeia paraszt nem szereti a magyarokat 9 — Az nem igaz, hogy nem szeretjük a magyarokat — szól határozottan Laverriere uram. Legalább is én igen kiengesztelődtem a magyarok iránt, mióta uffy hozzánk nőit a Ponny... BÚTORT lé minőségben, modern kivitelben, Jutányos árban Székely & Réti BiitorgyAr Rt.- nál Târ gu-Murp sei» Vásárolhat — Hitelképes egyénekua.í kedvező iiaatési feltételek. — Világ. !*»<•?**» şagy választékod p Xlll. tVT. ÁS. SZÍV.. Ekkor derül ki, hogy a genfkörnyéki francia földesgazdának eredeti mezó'hegyesi ménje van. Boldog feszültséggel termek benn az istállóban. Csakugyan a legelső állat, akit megpillantok, egy fé- nyesszőrü, fehérfoltos, sötét magyar pej volt. Emigráns ló, már tudniillik a gazdája tönkre jutott, Ponny pedig franciahonba jött szerencsét próbálni. Szólok hozzá, lieszélek' a paripával magyarul. — Öregem na., hát Te nem örülsz? Mintha megértett volna a derék állat, vidáman hegyezni kezdte a füleit. — Nem értett ez kérem eleinte egy kukkot sem franieául — magyarázza Laverriere asszonyom, — még azt sem, hogy gyű, azt sem, hogy hó (igy mondja „ó.") De ma már töri a francia nyelvet. Remek pej volt, meg kell hagyni, csak úgy fkán- kolódott az életerőtől, amíg megveregettem a sörényét — Hát azután értesz-e még magyarul? Vidáman nyerített, mintha megértett volna. Az udvaron elbődült a tehán a vályúnál. És az asszony folytatta: — Ki sem lehet mondani, milyen hűséges és okos ez az állat... c3ak egy nagy baja van, hogy honvágya van szegénynek... Látjuk azt jól és nem segíthetünk rajta... Jő ropogós a széna, a francia széna, a magyar lő mégis csak hazavágyik... Seidner Imre. Éles támadás az angol felsőházban a munkáskormány szovjetpolitikája miatt (London, február 21.) A felsőház tegnapi | ülésén Birkenhead lord éles támadást intézett a kormány ellen amiatt, hogy a szovjettel a diplomáciai viszonyt felvette. Rámutatott arra, hogy Anglia a szerb királygyilkosság idejében azonnal megszakította a diplomáciai összekötetést Szerbiával s szerinte ez annál indokoltabb lenne most Oroszországgal szemben, mert nem is egy bűntettel, hanem tömeggyilkosságokkal szemben kellene tiltakozást kifejeznie. Azt hangoztatta, hogy a kommunista internácionálé ügynökei • elárasztják Indiát és a többi dorainionokat s kommunista propagandát fejtenek ki és a szovjet a birodalomban mindenütt anyagi tápiogatásbajt r£ş?esiti a fel- forgatásra törekvő kommunista sajtót. Pgrajsor lord a kormány nevében kijelentette, hogy el* ítéli a vallásellenes atrocitásokat és Anglia a szovjetkormányt teszi felelőssé a kommunista internácionálé propagandája miatt. Ponsonby lord szerint a szigetországban nem fenyeget kommunista veszedelem, mert Angliában mindössze kétezer kommunista van. Kultur-terror alatt nyög a bihar- megyei Bél község magyarsága Uj állami iskolát építtetnek velük, amelyre súlyos ösz- szegeket kel! fizetniük és egyszerre tizenhat tanulót kényszeritettek át a felekezeti iskolából az államiba Ahol félnek magyar lapot olvasni (Bél, február 21.) Aradmegye határán fekszir Bél község, amelynek lakosai nagyrészben románok, de sok magyar család is lakik benne. A két nép fiai a legnagyobb békességben éltek egymással és nem is volt különösebb panaszuk. Az ismeretes névvegye- leinzési politika azonban most alaposan Mzavavta a falu nyugalmát. A községben ugyanis díszes állami iskolát aknmak építeni, mivel a meglévő ezidőszerint bérelt helyiségben működik, ki állami iskola felépítéséhez természetesen a község lakóinak kell hozzájárulnak és súlyos ezereseket vetettek ki a község magyar polgáraira, nem kímélve még a szegény özvegy asszonyokat sem, akikre háromezer lejeket róttak ki, mig a vagyonosabbaknak 10—12.000 lejt kell fizetniük. Különösebb szükség nincs az állam iskolára és * magyaroknak a törvény intézkedéseinek mindeubep megfelelő felekezeti iskolájuk van, de hogy annál indokoltabbá tegyek ez uj iskola szükségességét, azon kezdték a munkát, hogy a felekezeti iskola növendékeit átparancsolták az állami iskolába, az ismert módszerek szerint. A felekezeti oskolába több, mint hetven növendék járt, de jött a névvegyeleraző rendelet és ez alaposan leapasztotta a létszámot. Egyszerre lö magyar katolikus gyermeket kellett átadni, sőt a felekezeti iskola tanítójának személyesen kellett átvezetnie a gyermekeket az állami iskolába. Mikor a tanulók előtt az intézkedést kijei idei tők, a gyermekek elkezdettek zokogni, úgy, hogy a tanítónak alig sikerült megnyugtatni őket. Bírva, jajgatva indultak kifelé tkja cókprókjuklkal az iskola falai közül. A falu lakossága a «agy sírásra m utcára szaladt, i’agy ablakokból, kapualjakból nézte megdöbbenve a szomorú menetet. Az egyik szülő, Magyar Miklósné, akinek két gyermeke jár az iskolába — és mindkettő római katolikus vallásu, — elment iaz állami iskola, Seviei nevű Igazgatójához és megkérdezte, hogy ha már gyermekeit átkóuyszeritették az állami iskoláiba, milyen jogon változtatta meg még a vezetéknevüket is „Magyaréról Ardelean-ra. Erre a következő épületes vita fejlődött ki közöttük: — Miért tiltotta ki igazgató ur az én gyermekeimet a felekezeti iskolából? —- Nem hallotta, — válaszolt az igazgató — hogy a? inspelftorátustól jijtt a rendelet? ~~ P® jjgţpajţ tudott az ingpe^torátus az gn îţeţ gyermekemről ? *— Semmi közöm borrá. Erre aztán felolvasta az asszony előtt az igazgató azoknak a gyermekeknek a névsorát, akiket ki kell venni a felekezeti iskol<t|iU o — Miért vannak az én törvényes gyermekeim, akiket „Magyar“-nak hívnak, „Ardelean“-nak beírva, — kérdezte ismét az asszony. — Mert maga román. ‘ — Én nem vagyok román. — A név származása román. — Lehet, hogy valamikor, valamelyik ősapám román volt, de én nem vagyok az. — Hetven évre vissaamenoleg — jelentette ki Sevieiu — törvény szerint román. — De én bebizonyítom, hogy «ema hetvea, hanem nyolavan évvel ezelőtt i« már római katolikusok voltunk. Erre a kijelentésre következett Bériéin igazgatónak az ismert recept szerinti megállapitás*. — Maga rctnánellenes. Ha nem tetszik, áttétetjtik a határon, csak egy szavába kertil. — Én itt születtem, — válaszolt az asszony «* és itt is akarok meghalni. Nem veszekedni jöttem ide, hanem hogy jogorvoslást kérjek, mert jog talari ni tiltották ki gyermekeimet saját felekezetűk iskolájából. A jogorvoslást ugyan nem kapta meg az aszszony, de azóta az egykor békés falu harmóniáját teljesen megzavarta a névvegyelemzés és as ezt követő események. Egyes túlbuzgó románok az igazgat^ mellé állottak és sikerült is annyira megfélemlíteni a kisebb számban levő magyar lakosságot, hogy még magyar lapokat sem mernek járatni. így néz ki ipég Bélen is az Aughelescu miniszter által bevezetett iskolapolitika, amelyet a Maniu-kormány csak ígéretekkel szüntetett meg, de a kiáltó jogsérelmek ellen még mindig nem tette meg a kellő és szükséges intézkedéseket.
