Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-23 / 43. szám
I*' 4 Sofcak által megfigyelt nő Ha egy férfi feleségé! emberek között pu- derezni látja, zt .hiszi, hogy mindenki reá néz és ezert mintegy feszélyezve érzi magát. Nipcs olyan nő, aki szereti magát nyilvánosait puderezni és leintje szépségének a titkát elárulni. Általában véve.a rcssz minőségű. púderekre vezethető vissz 1 az a körülmény. hogy nem válnak be, gyakrabban kell: az arcra-tenni, különben az orr fényes lesz és-a- bőr- fényleni kezdi l, Bbgy sok ember között feltűnjön m-n- djg. üde teintjével és természetes lenézésével: és hogy olyan bőre legyen, amely mindig csodásán lmom és üde kinézésű, még a legnagyobb hőségben is. használja a Tokaion púdert- Az ok, hogy nem kell a nyilvánosság előtt a Tokaion pudert használnia, abbén rejlik, hogy a tejszínhab, amelyet ez tartalmaz, ezt a púdert minden más púder’ tőt megkülönbözteti. A Tokaion púder két- szerannyi ideig marad meg az arcon, mint minden más púder, sokkal könnyebb, sokkal finomabb, sokkal tisztább. ^>z égő nap, a szél. az eső, a tennisz, a tánc, sőt még az izzadás sem homélyosithatják el sohasem a varázst és az üdeséget, amelyet csak a Tokaion púder ad meg a bőrnek. A Tokaion púder a Companie Tokaion készítménye, Páris 7 rue, Auber 7, JEGYZET: Ă Tokaion krém tégelye 80 lei. Kapható mindenütt és a Parfüméria Elitéinél Bucureşti, Calea Victoriei 39. fl genfi vámkonferencia margójára Churchill, az ismert angol konzervatív politikus a következőket Írja: A versaillesi szerződés a nacionalizmus Apotheozisa. A vámhatárok hétezer mérfölddel meghosszabbodtak. Páriától Stockholmig, amely nem nagyobb távolság, mint egyik északamerikai tagállam fővárosából átmenni egy másik északamerikai tagállam fővárosába, hat külömböző pénznemre van szükség. Hét határt érint az ember és öt nyelvterületen utazik keresztül. A kis államok megszaporodtak és minden 'kisállam nemzet-ipart akar. Rettenetes dolog, hogy a francia, a német, a spanyol, a hollandi nem tudja magát európai állampolgárnak és végül az egész világ polgárának elképzelni. Churchill Írja ezt, a konzervatív politikus. Nemrégiben még kincstári kancellár és az admiralitás első lordja. Egy imperialista. * A mai Európa egyik legnagyobb betegsége: a gazdasági nacionalizmus, „über protektionizmus” — igy nevezte el ezt a betegséget a német gazdasági miniszter, Schmidt a genfi vámkonferencián, amely alighanem ma már a végét járja. Huszonhét európai állam részéről jelentek meg a konferencián, de csak nyolcnak volt tejhatalmu meghatalmazása, a többi csak úgy lóg, érdeklődik a tanácskozáson. E huszonhét államból mult év nyara óta csak tizenhárom nem emelte a vámját és a tizenhárom közül is a fele most emelni készül. A franciák kijelentették, hogy nem rokonszenveznek egy nagyarányú vámbékével. Tessék létesíteni nemzetközi döntőbíróságot— kereskedelmi civődások elintézésére — ezt támogatni fogják. A csehek gyakran szólaltak föl, de csak azért, hogy „fenntartásaikat” közöljék. Az olaszok már ott is hagyták a vámkonferenciát, pk könnyén tehetik. Fascisták. Antieurópaisták. Az utódállamok, többek között Románia egy agrárvámfront kiképzését tartja fontosnak az iparüző államokkal szemben. Valami ilyesmit emlegetett a magyar delegátus is. A nóta vége: mindenütt romlanak a gazdasági viszonyok, ijesztő mérvű a munka- nélküliség. Például egy év alatt egymillió «zázezerről kétXIII. ÉVF. 43, SZÁM. millió kétszázezerre emelkedett fel a német munka- nélküliek száma. V-ţ Pedig Németországra úgy néznek, mint a prosperitás hazájára. Németország szánta rá magát a nagymérvű racionalizálásra is. A gazdasági élet romantikusai azt hiszik, hogy a racionalizmus orvossága Európa gazdasági bajainak. A racionalizmusnak nyilvánvalóan a termelés intenzivitása szempontjából meg vannak a maga előnyei. De súlyos hátrányai is. A racionalizáló üzemek egyre építik le a munkásokat. A munkások leépítése pedig a munkanélküliséget emeli. Mit ér a termelési produkció, ha nem lesz ember, aki vásárolni tudjon. Schmidt, a német delegátus nem titkolja, hogy a „racionalizálásnak is meg vannak a maga kedvezőtlen kísérőjelenségei.” Nem, a racionalizálás nem segít. Az általános leszerelés talán segítene, de azt nem lehet megcsinálni. Franciaország éppen most fejtette ki a londoni leszerelési konferencián „leszerelési” programját, amely abban csúcsosodik ki, hogy Franciaország pontosan kétszer akkora flottával akar rendelkezni öt éven belül, mint amennyivel a háború elindítása évében rendelkezett. Lehetne segíteni Európán a szövetségközi adósságok kölcsönös leírásával is. De hát ez utópia. Még nagyobb utópia, mint például az Európai Egyesült Államok. Thomas, akire csak rá kell nézni, hogy. az ember optimista legyen tőle, azt mondja Bukarestben, hogy a gazdasági páneurópa megvalósítása, lehetséges. Vájjon — hórinan veszi? Neki kell tudnia a legjobban, aki annyi sztrájkkal, annyi munkanélküliségi problémával dolgozik, aki a nemzetközi munkahivatal élén áll, hogy mindenre lehet számítani, csak arra nem, hogy az államok kivetkőzzenek a gazdasági nacionalizmus vértezetéből. Amerika tudna segíteni, de Amerika mással van elfoglalva. Amerikának nem érdeke, hogy létrejöjjön egy olyan európai vámegyezség, amely esetleg ellene fordulna. Szépséghibája a genfi vámkonferenciának, hogy Amerika még csak oda sem szagolt. Amerika most a szovjettel tárgyal. A szovjet emberei két és fél milliárd dollárra vásárolnak gördülőanyagot az Uniótól. Két és fél milliárd dollár, — Románia tiz évi költségvetése. — Honnan veszik az oroszok azt a rengeteg pénzt? Európa egyetlen állama sem volna pillanatnyilag képes ilyen üzletre. » A vámhatárok lerontása — ez segíthetne. De Genfben még csak nem is álmodoztak ilyen merész lépésről. A konferenciát összehívók csupán egy olyan tervezetben akartak megállapodni, amely két évig kiméletidőt nyújt Európának. Két évig az egyezményt. aláíró államok nem emelik a vámtételeket. Tehát nem is vúmleszerelésről, csak vámStabilizálás- ról lett volna szó. Arról az egyről, hogy a betegség ne terjedjék tovább. Két éves fegyverszünetről. Nem kell nekik a fegyverszünet. A delegátusok hazautaznak, benyújtják költségszámláikat a kormányaiknál és folyik tovább * végzetes játék felléngős szavakkal és az európai civilizációt aláaknázó cselekedetekkel. Bohrescu dr. tartományI igazgató intervenciójára visszatartották a határra toloncolt Mihály József marosvásárhelyi munkást (Marosvásárhely, február 21.) Nagy meglepetést keltett a marosvásárhelyi .munkásság körében Mihály József munkás esete. Vasárnap fiaival együtt az utcáról a rendőrségre kisérték és végül a. magyar határra toloncólták. Az esetét Dob résen Aurél dr. tartományi igazgató elé vitték, aki azonnal, felhívta Ne-, dea szigurancavezérinspektor figyelmét az ügyre. Ne- dea vezérinspektór meglepetéssel értesült' Mihály József sorsáról és azonnal telefonált a határra, hogy tartsák vissza a munkást/amíg' meg nem vizsgálja tüzetesen az esetét. Mihály József eddig is sok szenvedésen esett át. A nyárádszehtmártoni születésű ember a magyar Imperium alatt, mint vönatvezető-kalaüz teljesített szolgálatot a MÁV-nál. 1921-beu a jugoszláv hatóságok tették át Romániába és azóta családjával együtt Marosvásárhelyen lakott. Az ismert galaci nagy perben 1925-ben a hadbíróság öt esztendőre Ítélte. Májusban azonban amnesztiát kapott és február 14-én hagyta; el a börtönt négy és félesztendő aután és tért vissza- családjához. Vasárnap a marosvásárbelyi munkásság választási gyűlést tartott. Ennek ideje alatt Mihály.: József fiaival az utcán sétált, ahonnan mindannyiukat ’felvették a rendőrségre és keddgn áttették az ügyészségre. Vád hiányában azonban azj ügyészség szabad-, lábra helyezte őket. Este kiengedtek, de már másnap hajnalban arra ébredtek, hogy házukat körülvette a rendőrség. Egy komiszár két defektivvel és három rendőrrel bement a szobába és felszólították Mihály Józsefet, hogy azonnal kövesse őket a prefekturára, mert a prefektus beszélni akar vele. Hiába emelt kifogásokat, a hatósági felszólításnak engednie kellett. Az utcán autóba tették és azonnal a határra vitték, ahol Dobrescu dr. intervenciójára most várja ügyének elintézését. , A szepsíi cigányok tárgyalni kezdte a brünni legfelsőbb bíróság (Brünn, február 21.) A legfelsőbb bíróság tegnap kezdte tárgyalni a gyilkos szepsíi cigányok bűnügyét, akiknek pőre, — mint ismeretes — tavaly május 21-től julius 20-ig foglalkoztatta a kassai es- küdtbiróságot. A monstre bünpömek, mely akkoriban egész Európa közvéleményét foglalkoztatta, 19 vádlottja volt. Az ügyészség 124 oldalas, vádiratban emelt vádat rablógyilkosság, rablás és csomó kisebb-nagyobb lopások és bűncselekmények miatt a éigányok ellen. Évekig garázdálkodtak a cigányok Kassa közelebbi és távolabbi vidékén, amíg a hatóságoknak sikerült ölfogniok őket. Az első gyilkosságot 1923 októberében követték el a stőszi erdőben. Meggyilkolták Imling Andrást, a stószi fogyasztási szövetkezet üzletvezetőjét és elrabolták 55 koronáját és óráját. 1926-ban Eperjes és Borkút között az erdei utón meggyilkolták és kirabolták Ondecskó Lajos eperjesi vendéglős diákfiát, aki Boriadra ment vízért. Őt is baltával verték agyon, 6 koronáját, szalonnáját, kenyerét és acélóráját rabolták el tőle. 1926 decemberében ismeretlen parasztasszonyt ütöttek agyon Kassa mellett a Furcsa-erdőben. A parasztasszony személyazonosságát máig sem tudták megállapítani. Negyvenhárom koronát és egy kosár tojást raboltak el a parasztasszonytól. 1927 január 19-én a cigányok Makranc közelében, Csekaj-pusztán megtámadták Kocserba Jánost és feleségét. Mindkettőjüket meggyilkolták, azután lakásukat kirabolták. Három párnát, egy zsák burgonyát és egy zsák babot vittek el a lakásból. Ugyanaznap Sziepsi kellős közepén meggyilkolták Rusznyák kereskedőt, elrabolták tőle 1400 koronát tartalmazó pénztárcáját, óráját, óraláncát és ruháit. Ezenkívül még egy bűntényt sikerült rábizonyítani a cigányokra. 1925 január 16-ról 17-Te virradó éjszaka Zsarnón kirabolták Róth Dávid kereskedőt. Itt 1400 koronát zsákmányoltak. Az esküdtbiróság hetekig tartó tárgyalás után a következő ítéletet hozta: A banda két vezérét: Fiike Sándort és Rybár Pált életfogytiglani fegyházra, Hudák Józsefet, 13, Csiszár Gyulát 12, Janó Gyulát, Rybár Józsefet, Rvbár Sándort, Rybár Bélát, Zsiga Imrét és Zsiga Józsefet 8—S évi, Rybár Jenőt, Grulyó Barnabást 4—4 évi fegyházra ítélte a bíróság. Cseaner Esztert és Csemer Johannát, a cigányok bűntársait 2—2 évi börtönre ítélte az esküdtbiróság. Az ítélet kihirdetése után azonban őket szabadlábra helyezték, mivel a biróság a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vette büntetésüket. A többi vádlottat a biróság felmentette. Rybár Jenő azóta meghalt. Az Ítélet egész terjedelme miatt dr. Ttjrek államügyész semmiségi panaszt jelentett be. Ugyancsak semmiségi panasszal élt a vádlottak védőinek egyrésze is, igy került az ügy most a legfelsőbb biróság elé. A tárgyalás előreláthatóan négy napig fog tartani
