Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-22 / 42. szám
$ Bajok a csíkmegyei szépség- k'rálycő körül Egyik utóbbi számunkban néhány trréfás megjegyzést fűztünk Miss Gsik megválasztásának körülményeihez és a szerkesztőségnek az a tagja, aki a mai szomorú világban egy kis humort igyekezet kifacsarni ebből a lélekviditó témából, nem gondolta, hogy a párszavas hímek olyan komoly visszhangja támad Csikszéken. Az első komor vészfelhő egy levelezőlap alakjában kopogtatott be a szerkesztőségbe. Günther Ilonka urleány volt a levélíró, aki Óvást emelt az ellen, hogy őt, mint a szép csiki zsidólányok reprezentánsát tüntették volna ki. „A nevem zsidó hangzású ugyan — irta — azonban én német származású és katholikus vagyok.“ Máik azt kezdtük hinni, hogy ezzel a csíki Miss-választás bennünket érdeklő része a lovagiasság szabályai szerint befejeződött. Sajnos, tévedtünk. Kezünkbe került a Csiki Lapok legutóbbi száma, amely miután egy félhasábon kersztül elmélkedik arról, hogy meg van a véleménye a Miss-választásokről, mint társadalmi kórtünetiről, vezércikk-stílusban adresszálja felénk óvását, hogy: „a mi sérelmeink és életünk nehézségei nagyobbak és komolyabbak, semhogy azok a Miss-választás nívóján emlegettessenek.“ De nemcsak bennünket részesít megróvási kalandban Csíkszeredái lapkollegánk, hanem ottani tudósitónknak is nekiront, akit teljesen ártatlanul azzal vádol, hogy őt illeti a felelősség tréfás cikkecskénkért. Ugyanekkor pedig tudósítónk is beszámol arról, hogy a közlemény megjelenése óta ugyancsak görbe szemmel néznek rá Csíkszeredán és még a hatóságok ellenszenvét is kihívta, a mi vétkünk miatt. íme: vihar egy pohár vízben. Hogy őszinték legyünk, irigykedve nézünk a csíkiakra, akiknek a körében olyan nagy esemény volt ez a hat tagból álló szépségverseny, hogy már-már a társadalmi béke felborulásától kell tartani a szerkesztőségi humorista tréfája miatt. Ezennel visszavonunk tehát mindent, bocsánatot kérünk mindenkitől, akit illet és alattvalói hódolatunkat küldjük Csikmegye szép- ségkir álynőj ének. (*) Vendégszereplés. A jövő hét csütörtökén érdekes vendége lesz a kolozsvári Román Operának. Mohora Magda, volt operaénekeisnő, dr. Mosolygó, dévai kórházigazgató felesége lép fel előbb a Bohéméletben és azután az Aidában. A jeles énekesnő visszatérése a színpadra, már kiváló képességeinél fogva is figyelmet érdemel. — Egy amerikai magyar repülő át akarja repülni az óceánt. Newyorkból jelentik: A detroiti magyarok nagy gyűjtést rendeztek arra a repülőgépre, amelyen a most jelentkezett Magjrar Sándor nevű amerikai pilóta át akarja repülni az Atlanti-óceánt, hogy megnyerje a Rothermere lord által kitűzött 10.000 fontos nagydijat. A repülőgépet Justice For Hungarynak keresztelik el. Magyar Sándor kijelentette, hogy biztos vállalkozása sikerül. — Az American Express Magyarországon is meg akar telepedni. Budapestről jelentik: A napokban érkezett Budapestre az American Express nevű niagy amerikai utazási vállalat középeurópai megbízottja, aki közölte a kormánnyal, hogy hajlandó a vállalat Magyarországon is megtelepedni, ha ugyanolyan jogokat kap, mint az Ibus. A megbízott visszautazott Londonba, az európai fó'nmegbizott- hoz és a jövő héten tér vissza Budapestre a tárgyalások folytatására. jJMiSS Till. ÉVF. 42. SZÁM. IroiuiiomusMi "rW IMÜ Teld Tílatyi meg van erdélyi fogadtatásával, csak az adókat sokallta (Kolozsvár, február 20.) A Keleti Újság szerkesztőségének ritka vendége volt ma délután. A most Erdélyben vendégszereplő Feld-szinház igazgatója, Feld Mátyás tett udvariassági látogatást nálunk, abból az alkalomból, hogy szombaton Kolozsváron is fellép a pár nap óta Erdély több városában zsúfolt házak mellett játszó színtársulata. Jókedvű, szeretetreméltó ember, Budapest nyári hónapjainak szórakoztatója, aki minden nagyképűség nélkül mondja el, hogy különösebb művészeti igényeket nem akar kielégíteni, egyszerűen csak az a szándéka, hogy néhány órán át megnevettesse hallgatóit. A derék Feld Matyi megvan elégedve az erdélyi közönség fogadtatásával. Csak az adók ellen panaszkodik és amikor e ponthoz érkezik, már ő is szinte erdélyi polgárrá válik, legalább is czea az érintkezési felületen közös a szókincse velünk. De a bánatos sóhajt nyomban derült mosoly követi, aminek nemcsak az a magyarázata, hogy a városligeti szinházdirektornak alaptermészete a jókedv, hanem az is, hogy az erdélyi közönségbe vetett reményei nem csalták meg. Még azt is elárulja diszkréten, mit keresett eddig. — De kell is a pénz, — fojt el ismét egy halk sóhajt. Tessék meggondolni, hogy heten vagyunk testvérek és tizenkilenc tagból áll a családunk. Egész mostanig abból éltünk, amit a „Nem tudok én zsidó nélkül élni“ hozott a konyhára a nyáron. Aztán ő kérdez: — Mondja, szerkesztő ur, szeretik Kolozsváron az őszinteséget? Mert én sem a darabjaimban, sem mint konferanszié nem hizelgek a közönségnek, főleg a zsidóknak. Egy pesti katolikus napilap kritikusa azt is irta az egyik darabommal kapcsolatban, hogy teljesen egyetért velem abban, hogy a zsidókat Óbudára kellene számkivetni. Persze, amit az újságíró gyakorlatilag is szeretne megvalósítva látni, arról is csak tréfálkoztam. Titokban megsúgom, hogy nem vagyok antiszemita. És ezt el is hisszük a derék Feld Matyinak, aki hihetetlen teljesítményt produkált Erdélyben: a mai gazdasági nyomorúság közepette még a kőből is vizet préselt ki, kivette a nehezen mozgatható pénzt a zsebek fenekéről. És mindezt csak azért tudta megtenni, mert az emberek mániákusán ambicionálják, hogy újra megtanuljanak nevetni, ügy látszik Feld Matyi ezen a t&en í$ó tanítómester. 1 <r-y Kosáry Emmi és Király Ernő 100.000 korona fellépési díjért perlik amerikai igazgatójukat (Náwyojk, február 20.) Amerikában sem minden fenékig tejfel. .Különösen a turnézó magyar színészeknek nem. Az Amerikába rânduit hírességek „tomboló“ erkölcsi és anyagi sikereiről szóló hireket mindig bizonyos fenntartással kell fogadni, mert sosem lehet tudni, hogy mennyi a siker és mennyi a tombolás bennük. Nemrég Kosáry Emmy és Király Ernő érkeztek Amerikába, hogy végigtumézzák az országot. Kitűnő ajánlatot kaptak. Egy Endrey Jenő nevű és magát színigazgatónak valló ur szerződtette őket, füt-fát Ígérve. És most úgy Kosáry, mint Király, valamint a társulat többi tagja pörlik Endreyt. Endrey Ernő, a Kosáry—Király-turné mened- zserje többek között arról nevezetes, hogy ő szervezte meg a sok botrányt látott „Chicagói Magyar Népszinháza“-at, legutóbb pedig azzal a nyilatkozattal lepte meg Amerikát, hogy ő, aki egy régi, hires szinésznemzedék sarja és a budapesti Nemzeti Színház volt rendezője, nemsokára egy Magyar Művészi Szinháaat fog bemutatni Amerikának, aanely Erzsébetváros (Színmű 3 hív. Irta: Zsolt Béla Bemutatta a kolozsvári Magyar Színház) P Alapjában véve Kardos Lajosnak, a „Nemzeti drogéria“ tulajdonosának 35 évig nem volt semmi baja, ez alatt az idő alatt, úgy, ahogy, de prosperált a szerény erzsébetvárosi üzem, a családfő a leromlás nehéz napjaiban is kenjieret tudott adni a családjának, esténként odaült a zongorához hallgatni felnőtt leánya andalgóit, szabad óráiban szép csöndesen kifejthette nézeteit a világ állásáról, közben aleinökös- köüött a droguista szövetkezetben stb. stb., szóval mintaképe volt a becsületes, tankönyvszerinti értelemben vett polgárnak. Erényeinek delelőjén azonban egy kis baleset történt vele. Valami saharin-csempé- szésbe keveredett, titkos rendőr jött utána, elszállították a rendőrségre, ahol csak három nap múlva derült ki áz ártatlansága. Visszajött, még írást is hozott feddhetetlenségéről s abban a hiszemben ringatta magát, hogy folytatni fogja életét, ahol abbahagyta. Minő tévedés! Ez alatt a három nap alatt egy világ dőlt össze és a sors Kardos Lajost lerúgta-a pieűesz- tálról, amelyen 35 évig biztosan állott. Amig őt a rendőrségen' faggatták, eladták a I kedvenc zongorát, Kardos otthonának légszebb ékes- I a legkiválóbb magyar művészekből áll s legalább is egyenrangú Reinhardt és a Moszkvai Művész Színház társulatával. A lapokban cikkek jelentek meg és minden * legjobb utón haladt, hogy Endrey Chicagói Magyar Népszínháza örökre diszkreditálja a magyar szin- müvészfitet, amikor néhány itt élő magyar intellek- tueí heves tiltakozása véget veteti a dolognak. Ez az Endrey szerződtette Kosáry Emmyt és Király Ernőt. A turné megindult, volt nagy „Broadway“- siker, aztán Philadelphia, Clevland, Detroit és kapcsolt részei következtek volna, de közben úgy Kosáry, mint Király annyira megunták Endrey igazgatását, hogy kijelentették, Endreyvel nem játszanak. Erre hosszas tárgyalások következtek. Végre Endrey visszavonult és egy Fréy.Lajos nevű ur vette át a turné vezetését. A turnéíftóvább folyt és Frey közben elfelejtett fizetni. Kosáry és Király most egyenként 1500 dollár erejéig, mig a társulat többi tagjai 100—200 dollárokért perlik Endreyt és Freyt. * 1----------pi-jw tó C-iiiStU ségét, a családtagok összeszürték a levet a konkurenssel, a szeplőtlen leányzó automatikusan engedte át magát a fesleft életnek. A szm megváltozott, úgy annyira, hogy a visszatérő Kardosnak már-már ag- noszkálnia kellett szobáját, hogy hajdani életének requizitumait felismerhesse. Az első pillanatra, ugy1 átszik, hogy csak Kardos Lajos magánilluziói semmisültek meg, de ennek a tragikomikus életképnek mélyebb értelme van: a polgári társadalom, a család roppan szét e darabban, mert a szerző szerint nagyon gyönge lábon állhat az a társadalmi intézmény, amelynek alig három napra van szüksége, hogy szerte- omoljon. A polgári családok, talán nemcsak Budapesten, hanem egész Középeurópában alá vannak aknázva, s elég egy gyönge szel, hogy lefújja őket a felszínről. így válik e darab a polgári cégek fájdalmas búcsúztatójává épen annak az írónak ajkán, akinek sokoldalú és tiszteletreméltó irodalmi munkássága mindig a polgárság problémái felé fordult (most is) és aki céltudatosan emelte fel és glorifikálta a polgári Keröizmust. Zsolt Béla darabjának pessziroisztikus az alászi- nerese és az utolsó jelenet végszavai, amelyek egy bizonyos megoldást és kompromisszumot sejtetnek, inkább a közönség felé fordulva, szinpadszerüségi okokból íródtak. Az „Erzsébetváros“ magas irodai- I misága elvitathatatlan. Dialógusai peregnek, plasz- I tikusak, az egész mii felépítése avatott kézre vall. A
