Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-21 / 41. szám

4 MOBoewEPaalfe xm. ßVF, fi. wax. mm A Standard OH egyik laborató­riuma felrobbant, két ember meghalt, hatvankettőn bedig a halállal vívódnak (London, február 19.) Newyorkból jelentik: A New-Jersey állambeli Elisábetből érkezett jelentések szerint a Standard Oil Co. lindeni üzemének alkohol- gyártó osztályában hatalmas robbanás történt, mely­nek következtében tűz támadt. Az első jelentéseik sze­rint két ember meghalt és számosán megsebesültek. A tűz a laboratóriumban keletkezett, ahol még eddig ki nem deritefct okból megrepedt az egyik naftán-gázat tartalmazó eső és a kigyulladt gáz egy pillanat alatt lángbaboritotta az egyik alkoholtartályt. Szinte egyidejűleg sorra robbantak a többi alkoholtartályok is, úgyhogy ment- etntlenül az egész üzemet lángbaboritotta a láng- .enger. Az üzem helyén számos ember tartózkodott. A Standard Oil Company lindeni telepén történt robbanás hatvankét kórházba szállított sebesültje kö­zül ma az éj folyamán tizennégyen a halállal vívód­tak. Az összes sebesültek rendkívül súlyos égési sebe­ket kaptak. A sebesültek fele máris elvesztette szemevi- Mgát és szörnyű kínokban vergődik égési sebeiben. Az orvosok véleménye szerint az áldozatok közül ke­vesen maradnak életben, mert a legtöbb sebesült har­madfokú égési sebeket szenvedett. Szemtanuk szerint a robbanások egymást követték s a sebesült munkások füstbe és lángokba borítva őrültekként, jajgatva szaladtak ki a gyárudvarra, hogy meneküljenek a tüzhalál elől. A hatósági vizsgálat még nem derítette ki az explozió és a nyomában támadt tűz okát. Azt hiszik, a laboratóriumban naftán-gáz-csőrepedés volt. Kutjepov tábornoknak öt millió lej betétje volt egy zUrüchi banknál (Paris, február 19.) A vizsgálóbíró kérdést in­tézett egy zürichi bankhoz, melyben Kutjepov tá­bornoknak százötvenezer frankos betétje volt, az­iránt, hogy a bankbetét fennáll-e még. A bank vá­laszában elismerte a betétkövetelés fennállását. Ez a körülmény ellene szól annak a feltevésnek, hogy a tábornok önként távozott volna ismeretlen helyre. Legújabb jelentések szerint igen valószínű, hogy Kutjepov tábornokot élve szállították Moszkvába, ahol bíróság elé állítják. „Látom Kutjepovot -. Beszélgetés a jövőbelátó Anatoli de la Martival (F&ris, február hó.) Ahol megáll a bölcsek böl­csessége és a ravaszok ravaszsága, az ember akarat­lan hajlik a csodálatos felé. Hol van Kutjepov tá­bornok? A rendőrségen lemondó gesztusok és a nem­tudás zavarát leplező titokzatos fejbólogatások fo­gadják a riportert. Az emigránsok fantasztikus talál­gatásokban töltik az éjszakákat. Nagy dijakat tűznek ki, amikre nem akad pályázó, bár Parisban ma min­den második orosz Sherlock Holmesnek érzi magát és Kutjepovot kutatja. A lapok mindennap uj tanú- vallomásokat közölnek, amelyek mindegyike „figye­lemreméltó", mind „uj mederbe tereli a nyomozást" és másnapra mind elévül s elfelejtődik megint. En pedig egy kis hotel kapuján csöngetek be, a Madeleine mögött. Akit keresik itt, a sovány, bo­rotvált, ideges Anatoli de la Marti, Párisnak csakoly közismert alakja már, mint Bécsnek. Mióta megjö­vendölte, hogy Léon Daudet mely napon fog haza­érhetni száműzetéséből s mióta egy közismert párisi bankárt jóelöre figyelmessé tett a dátumszerűen be­jósolt newyorki börzekrachra, vakon hisznek benne s tömegesen zarándokolnak hozzá rövidremért párisi tartózkodásai alatt. A Kutjepov-esetröl nem akart beszélni azonban sehogysem, — Magam is orosz vagyok — mondogatta — és a politikától teljesen tartózkodom. Ez pedig, ugye­bár, nagyon is politikai tragédia. En nem akarok senkit se vádolni, oroszokkal kevéssé érintkezem, az emigránsoktól távolállok. Bocsássa meg: erről nem nyilatkozom... Magyaráztam, hogy nem politikai vélemény- adásra akarom rábírni. Kutjepov, szenvedő ember, kivel rémes kegyetlenség s igazságtalanság történt. Egy ember elvész Páris közepén. Senki sem tudja hová lett s mi történt vele. — Ismerte-e ön Kutjepovot? — kérdeztem hirtelen. — Nem, nem ismertem, — felelte lassan a jövő­belátó médium — de sokat tudok róla és nagyon lá­tom. Kitűnő ember, energikus ember, de orosz: túl­ságosan közvetlen, túlságosan naiv, hamar megbízik i Batorszakmában bevezetett, románul, németül perfekt beszélő nf aiét it eres 1 j i SZÉKELY & RÉTI BÚTORGYÁR I í § RÉSZV.-TÁRS., TARGU-MÜRES g j másokban, annyira lelkes, , hogy hamar elhiszi má­sokról Is, hogy az ideáljaiért lelkesülnek, ó, nagyon jól látom... — és lassan lehunyta a szemét, a fejét összekulcsolt karjára támasztotta s úgy beszélt to­vább: — Elindul hazulról. Látom jól. Nyugodtan megy. Nem kisérik, nem kényszerítik, Körülnéz. Bérkocsit keres. Idegen bérkocsit, mert oly helyre megy, ami titok. Már több ízben volt ezen a helyen, mióta Ber­linből visszaérkezett (a hely Berlinnel függ össze) s ő ott híreket kap, mik fontosak tervezett akcióira. E helyen egy fiatalember lakik. De mások is járnak oda, Egy házaspár is. A tragédiában összesen öten szerepelnek a tábornokon kívül: két nő és három férfi. De hol van ez a hely? Párisban, igen, Istenem, milyen utca... ? 63. házszám (vagy 642.) és 7... igen 7. is. Itt rámennek erőszakkal. Ez volt a csapda. Itt tartják erőszakkal. De csak néhány óra hosszat. (Mikor a rendőrség tudomást szerzett az esetről, Kut­jepov már rég nem volt ezen a helyen és nem volt már Párisban sem. Sőt, már újra tovább vitték az­óta.) Egy nagy és egy kis szoba van ott; ö a na­gyobban van. Fekszik. Nem tud mozdulni (talán meg van kötözve''). De él. Most már a harmadik helyen van, mióta elvitték Páriából. — De él? — kérdeztem. — Még él... Igen. De az élete igen nagy veszély­ben van. Minden percben meghalhat. — Meg fogják-e menteni? — kérdeztem szo­rongva. — Nem hiszem — volt a bizonytalan válasz. — De meg fogják lelni a rejtély nyitját. A Nutjepov- ügy teljesen ki fog derülni. Még február hóban. Áru­lás fog nyomra vezetni és pénz. Hanem az eddigi nyomok egytől-egyi^ hamisak. (Tudvalevő, hogy az orosz komité százezer arany­frank dijat tűzött ki annak számára, ki Kutjepov tábornok nyomára vezet.) — Az orosz kormány bűnössége ki fog-e de­rülni? — kérdeztem. — Nem felelek — mondja indulatosan de la Marti. — Nem beszélek politikáról. Nem nyilatko­zom a szovjetről. Es kinyitja a szemét. Felemelkedik, cigarettára gyújt, minden misztikum eltűnik arcából, nyugodtan, csevegve beszél tovább. — A Kutjepov-ügynek nagy fontossága van. Na­gyobb. mint most gondolják. Ez korántsem egy em­ber tragédiája, mint ön mondta •előbb. Kutjepov ál­dozat, kinek mártiriuma megváltja a világot. Az el­lene elkövetett merénylet a vég kezdete: egy törté­neti folyamat megindulásának időpontját jelzi. Benedek Károly. megjelent az Erdélyi Irodalmi Szemle legújabb száma Most jelent meg dr. György Lajos szerkeaBW- ben az^Erdélyi Irodalmi Számié legújabb asima 15 íves terjedelemben. A kitűnő tudományos is kritikai folyóirat ez alkalommal is méltó reprezentánsa az erdélyi magyar tudományos készültségnek és munkás­ságnak. Kétségtelen, hogy az erdélyi tudományos élat az utolsó tiz esztendőben még mindig nem kapta meg a viszonyok miatt az őt megillető helyet kultúránk keretei között és művelői valósággal heroikus munkát végeznek, hogy színvonalát ne csak fent ártsák, hanem fejleszthessék is. A magyarság érdeklődése sajnos még nem annyira intenzív, az anyagi erők pedig hiányoznak hozzá, hogy megfelelő kolport&get bizto­síthasson magának az a csendes, de annál értékesebb munkásság, amelyet tudósaink végeznek. Ez a kérdés még mindig egyik megoldatlan problémánk, pedig meg kell ^találni a módját, hogy az erdélyi magyar tudományos élet is megfelelő szóhoz jusson. Ebből a szempontból is hézagpótló munkát végez egyetlen tu­dományos, folyóiratunk. Meg van a remény, hogy az Erdélyi Muzeum Egyesülettel való bensőbb kapcso­lata utján, mint annak közlönye, a magyarság széle­sebb rétegéhez is közelebb férkőzik. Az uj számba tanulmányokat írtak dr. Gyárfás Elemér „A püspökválasztási jog, a gyulafehérvári- fogarasi görög egyházmegyében“ címen, dr. Balogh Arthur: a kisebbségi jogok kérdése a román jogi iro­dalomban, dr. Varga Béla: A fausti és karamazzovi leiekről, Steuer József: a székelykérdósről, dr. Biró Vencel: „Bethlen Gábor és az erdélyi katolicizmus“ cí­men, dr. Kántor Lajos: Odobescu magyar vonatko­zású ismeretlen levelezéséről, Szabó T. Attila: Az Erdélyi Muzeumegylet XVI—XIX. századi kéziratos énekeskönyvéről, dr. Juhász Kálmán: A Gellért-le- gendáról, Bányai János pedig „Acicularia s Neritinia a Homoródmenti szarmata-képződményekben“ cí­men. A Szemle-rovatban (Ír. Kristóf György Erdély Széchenyijéről, gróf Miké Imréről, Blédy Géza pedig a „Magyamyelv és irodalom a kolozsvári egyetemen“ eiimen. A kisebb közlemények rovatában Kelemen. Lajos Szentmártoni Bodó János halálának idejéről ir, dr. Kristóf Szigligety Szökött katoná-jának román fordítását ismerteti, dr. György Lajos a Weinsbergi- asszonyok mondájának, régi magyar változatait és Petrarka két anekdotáját, Biitay Árpád dr. pedig az angol és görögnyelvek nagy szótárait mutatja be, Tömpék József „A XIII. iker légió munkavezetői apuluimban“ címen irt rendkívül figyelemreméltó ta­nulmányt. A kitűnő folyóiratot pompás könyv- és kritikai szemle egészíti ki, végül pedig közli dr. Fe- renczv Miklós, az Erdélyi magyar irodalom bibliográ­fiáját 1923. évről, pótlásokkal az 1919, 1928. évekről. Az egészen rövid tájékoztatóból is láthatjuk, hogy a folyóirat nemcsak a szaktudomány kérdéseit tár­gyalja, hanem felölel mindent, ami az erdélyi kultúra szellemi részének szempontjából különösebb figyelem­re tarthat igényt. Feladatát elsősorban a magyar tu­dományos szellem fenntartásában, az erdélyi életünk­kel kapcsolatos szellemi tudományok művelésében, múltúnk szellemtörténeti szempontból jelentős ada­tainak feltárásában látja, de figyelemmel kiséri a magyar és külföldi tudományosság eredményeit, a román és erdélyi német tudományos irodalom ma­gyar vonatkozásait. Azoknak a feladatoknak organi- zálására ás megoldására törekszik, amely a magyar tudományosság speciális erdélyi feladatai. A kitü ncfen szerkesztett és pompás kiállítású folyóirat meg­érdemli. hogy a magyarság a legteljesebb mértékben pártfoeolia Dr. Páter tanár Sklerose fedj a meghosszabbítja az életet (2—3 használat Hyó'ytlFlz érelmeszesedésen be®6 gek riiajdnem mindegyikénél sikerrel alkalmazzák. Középkorúaknál a korai öregedést akadályozza naeg. Aggastyánoknál — nemre való tekintet nél­kül — magast vérnyomás, szívszorulás, asztma, lejszádüíés, tagok eSernyettá e, ?e£nyo -ás, egyes víreder.yek tu erős ki* dagadása, éríeszüliség és az előre haladott kor minden más kórtünetei esetében igen jó szol­feásítot Páter dr. Sklerose teája ív efjyeszé'v helyeken drogériákban, gyógy­szertárakban azonnal kaphatók. Ahol nem ia* álható, ott a gyógyszerész — kifejezett kí­vánságra — rövid idő alatt, eredeti csomagolásban szerzi be ezt a teát. A feltaláló képe ó.s törvénye­sen védett aláírása minden egyes eredeti csoma­gon'látható. írásbeli rendelanényeis levelező­lapon a „Csi!lag“-hoz cimzett lerakati gyógyszertár (Brassó—Braşbv Hosszu-u 5.) címén is intézhetők. Nagybani lerakat: „STANDARD“ Drogéria Bucu­reşti I.

Next

/
Thumbnails
Contents