Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-01 / 24. szám
XIII. EVF. 24. SZÁM. HKXJSmmSJfá 3 A székely nép mondja, Hogy tanult emberekre van szüksége Balogh Arthur, Sebes! János, Laár Ferenc és Abrudbányai Ede beszámoló beszédei után a harísnyás székelyek vették át a szót Udvarhelyen — A vallási és iskolai autonómia mellett állásfoglalások hangzóinak el (Székelyudvarfcely, január 30.) A székely népnek egyik súlyos panasza került ki a nemzetközi fórum, a Népszövetség elé. A csíkiaknak a panasza az elvett nagy vagyonért, amit a székely ősi vitézség, a székely vér szerzett meg öröktulajdonul, népvagyonnak. A csíkiak földje soványabb a többiekénél, területeiket regényes szépségű fenyvesek jobban elnőtték és ezzel a népvagyonnal egészítette ki a sors az egyenlőtlenségeket. A hatvanhatezer holdnyi népvagyont egy tollvonással tulajdonította el a hatalom. A székely népnek a panasza kerütl igy a genfi nemzetközi fórum elé és Géniből érkezett haza Balogh Arthur dr., udvarhelymegyei szenátor, aki beszámolójában számot adott e panasz eddigi sorsáról is. Genfben döntenek Elmondotta Balogh Arthur, hogy a kormányok nem akarták a csiki magánjavak ügyét elintézni. Azt mondották, hogy ez már elintézett ügy, mert bírói döntés van róla. Ha a birói döntést végleges elintézésnek lehetne is tekinteni, akkor sem bíróság az a comitetul agrar, amely az agrárügyekben döntéseket hoz. De ha bíróságnak számitana, akkor sincs a csiki magánjavak sorsa elintézve. Constan- tinescu miniszter annak idején maga kijelentette a parlamentben, hogy ő adta ki az utasítást az elvételre. Ezt a kérdést a Nemzetek Szövetsége fogja eldönteni. Amikor az iskolaügyi panaszt Genfben beadták, Duea külügyminiszter azt mondotta: nin- csen-e közelebb Bukarest, mint Genf. Bukarestben mindent megkíséreltek a váltakozó kormányoknál a csiki magánjavak visszaszerzése érdekében, de semmi biztatást nem kapva, julius 20-án mint székelyföldi szenátor, Györgypál Domokossal és Paál Gáborral a panaszt Genfben benyújtották. A most szerzett benyomások alapján kijelentheti, hogy az elintézés rövid időn belül megtörténik s minden reménység meg van arra, hogy az elintézés kedvező lesz. A Népszövetség körül alkalma volt tapasztalni, hogy a világ közvéleménye óriási mértékben megváltozott. Franciaország külügyminisztere Briand, most azt a kijelentést tette a kisebbségi kérdésben Románia felé, hogy olyan állam, mely érzi a maga erejét, nem akarhatja egy részének az eltűnését, ami az államnak nem is érdeke. Mac Donald angol miniszterelnök pedig ugyancsak Románia felé tette azt a kijelentését; a többségnek nagy előjoga az, hogy a kisebbségek sorsát felemelje. A székely népről mondotta, hogy amikor e népet látja a magyar kérdésnek elgondolkozója, nem lehet elcsüggedni. A székely nemes volt és katona. Leszámolás a Sebesi János szenátor a magyarság udvarhelymegyei ellenségeit és ellenfeleit rajzolta meg. A vármegyében élő románsággal könnyű lett volna a megegyezés, mert a beosületes román népnek nem akarja senki elvitatni az őt megillető jogait, Azonban azokkal a magyarokkal szemben, akik a magyarság ellen fordultak, nincsen más tennivaló a választásnál is, mint a leszámolás. A székely nép ezekkel szemben tudni fogja a kötelességét. Ezek miatt erkölcsi lehetetlenség volt a Magyar Párt részéről, hogy a közigazgatási választásokra megegyezést kössön a nemzeti parasztpárttal. A magyar lista ellen felállított megyei listán is ezek szerepelnek. Ezek vannak az interimar bizottságokban is, pedig sem a megyének, sem a városnak nem szülöttei, hanem csak most kerültök ide. Közöttük az a Dobrota, aki tenári diploma nékül tornázta fel magát középiskolai igazgatóvá. Ezek az interimar bizottságok akarták a jegyzőket megválasztani, de megjött az a rendelkezés is, mely szerint az uj tanácsoké lesz a döntő szó. Nem kételkedik abban, hogy e megyei választáson megtörténik a leszámolás. Izgatási vád alatt Abrudbányai Ede képviselő rendkívül nagyhatású beszédben számolt be arról, hogy milyen derék népet, de mennyi szenvedést, keserűséget s milyen biztató életerőt látott az udvarhelymegyei székely falvakban, mióta kötelességszerüen járja e falvakat. Ezt a népet csak szeretni lehet, mint ahoA magyarságnak nemesen önfeláldozó katonája most is- A-Z egyéni életnek annyi értéke van, ameny- nyire hasznos a kollektivitás szempontjából. Az, aki nem vállalja a magyarság érdekében a munkát, az az összesség szempontjából nulla, A gyűlölet ellen Baál Ferenc képviselő elmondotta beszámolójában, hogy a népünk helyzete sohasem volt olyan súlyos, mint most, amikor a mindennapi kenyér sem biztos. A kormány megtehette volna, hogy az ország nagy bajainak enyhítésére összefogja az ország összes erőit. Hogy azt nem akarták, bizonyítja Vajda belügyminiszter kijelentése, mely szerint a magyarok még nőm szenvedtek volna eleget. Amikor Laár Ferenc arról beszélt, hogy azt várnák, hagyjuk el magyarságunkat, a nagy tömeg elszánt lélekkel kiáltotta: — Soha, soha, soha! A székely nép másfélezeresztendős szenvedései után tűrve várja, hogy bekövetkezzék a népek testvériesülésének nagy napja. Beszámolt Laár Ferenc a parlamenti felszólalásairól is, ismertetve azt a légkört, ami szembeömlött vele akkor, amikor a kolozsvári és temesvári zavargások, magyar lapok elleni rombolások ellen felszólalt. S amikor a hiva- I talosan aprobált tankönyvekből mutatta ki, hegy [ mesterségesen nevelik gyűlöletre az ifjúságot. renegátokkal gyan Petőfi mondotta, ha nem született volna közéjük, e néphez állana most. Az újjászervezett Magyar Párt a magyar tömegek igazi akaratára épült fel. A nép összessége a párt, amelynek szervezete csak ideghálózat, amely minden egyes helyi, vagy egyéni sérelmet a leggyorsabban eljuttat a központba, hogy az egyén fájdalmára kétmillió magyar hangja követelje az orvoslást. A pártmüködés célja, hogy magyar vagyonból egy darabka se jusson igaztalan célra. Szükséges ez a teljesen kiépített szervezet, mert a közérdekbe itt csak a román érdekeket kívánják belefoglalni. Az ország költségvetésében ötezermillió szolgálja a román kul térigényeket és azt mondják, hogy ez nem elég s mig a román kulturigények ezen felül sincsenek kielégítve, nem juthat a kisebbségek kultúrája számára. Tökéletes lehetetlenség, hogy a Magyar Párt közös paktumos listával szerepeljen a rothadt szivü magyarokkal, mert a fajárulókat nem jutalmazhatja, Elmondotta többek között Abrudbányai képviselő, hogy a pár hónappal ezelőtt HonaoTÓdszent- mártonban tartott beszédéért bűnvádi feljelentést adtak be ellene s Izgatással vádolják, mentelmi jogának a felfüggesztését kérik. A községi pártgyülésen tartott előadást és a kormánytevékenységet kritizálta, mire a csendőr közbeszólt, hogy azt ő nem engedi meg. Megfelelt a csendőrnek, hogy arra nincsen joga. És ezért emelnek ellene izgatási vádat. Rendíthetetlen bátorsággal állja, amit mondott, de azok izgatnak, akik ilyen vádakkal nyugtalanítják a közvéleményt. Megszólal a nép nyitottuk ki a szárnyas kapukat, — midőn a szétcsapódó tüzvilág ráomlott a tájra — a megrémült meddő és anyabirkákkal mi többé nem bírtunk.,. A pulik hiában csaholtak. Karapós- botunk hiában csattogott. Kurjogatás. szép szó mind hiába volt. A juhok az égő hodályba visszakanyarodtak... Szétszakithatatlan szörnyű | tömegbe összebújtak... Csak a kisgyermek tud ily keservesen bégetni... Felnőtt emberi hang nem tud kifejezni ilyen szivbemarkoló fájdalmat. A védtelenségnek van ilyen jajhangja. A félrevert harangok kongása is micsoda fásult hang ahhoz, midőn tüzben-lángban a vezérürük megrázták utólszor a bus nyájkolompot... Bizony. ott pusztult el az ezernyi birka... Pillanatok alatt rájok szakadt a padlástalan építkezés égő tetőzetének tüztömege... A vastag szalma, ágylás is felgyuladt alattok... Az én legkedvesebbik bojtárfiam is bent pusztult az ezer ártatlan birkával! — A vén juhásznak cserzett arcán rég’ rejtegetett könnyű csúszott végig. Torkát mintha vasmarokkal fogták volna össze. Fojtottam szakadozva, szárazon gurguládzott ki belőle néhány komor szó. — cinkosokat tetszik kérdezni?... öt-hat tekergőt, sehonnai kutyaütőt összefogdostak a Barcza Dani komiszáros pandúrjai... Az egyik zsivány a tömlöcben fel is kötötte magát, talán a gyújtogatásért, talán más egyébért furdalta a felébredt fekete lelke?... Ki lát az emberekbe?... Az a hodály sem épült fel többet!... Az ezer birkák tartásának is befellegzett már! Az én jó. szép fiamat sem siratja senki rajtam kívül... Pusztulunk, uram!... Pusztulunk mi már — ősi magyarok, mindenestől... » 3ódái Gábor elnök bezárta már a gyűlést, amikor az erkélyről beszélni kezdett egy székely gazda. A megmozdult, kifelé tóduló tömeg megállóit és hallgatta a harisnyás szónok halkan kezdődött, de aztán mind erősebb hangon folytatott beszédét. Azt mondta többek között, hogy a fejlődni akaró székely népnek a faluban a családjához kell számítania a tani tót is. A félrevezetni akaró gyanúsokra volt egy hasonlata a kecskeollóról, akit beengednek a bárányok aklába. Tisztult lélekkel kell haladnia a népnek a vezetők által megjelölt tiszta utón, mert akármilyen nagy egy folyó, rossz a vize, ha rossz a forrás. A közönség egy jó része átvonult a közebédre, ahol egymás után állottak fel a harisnyás székely kisgazdák és mondottak eredeti, szép gondolatokkal ritkán hallható megnyilatkozásokat. Somodi Ferenc etédi kisgazda, ki elmondta, hogy egy ezredben szolgált Bethlen György gróffal, leszögezte a népösztön megállapítását: „nekünk tanult emberekre van szükségünk.” Azt magyarázta meg, hogy regen könnyű volt a sok iskolában magas képesítésekre is kinevelniük a székely falusiaknak gyermekeiket. Most nagy baj lesz, ha ezek a tanult emberek hiányozni fognak. Kéri, hogy alapot csináljanak, amelyből a tanulni vágyó székely ifjakat segítsék, legyen minél nagyobb a számuk. Abrány Zsigmond dályai kisgazda arról beszélt, hogy a népből nem lehet kiirtani a nemzeti érzést és ebben hízhatnak az urak. — Akármilyen egyszerű ember vagyok én is, s ha nem is tudom úgy kifejezni, amit érzek, tele van az én lelkem nemzeti érzéssel, fajszeretettel — mondotta — mint akármelyik tanult politikusnak, közöttük akár a legelsőnek, akár mint a mi szeretett elnök urunknak ia, Nagy Dénes kányádi kisgazda is arról beszélt, hogy vannak, akiknek az esze van tele és azért beszélnek, de szót kívánnak azok is, kiknek a szivük van tele. Beszélt arról, hogy a székely nép nyilt, egyenes magatartására a múltban egy kicsi homály foltot hozott, mert a sóvidéken sikerült elcsavarni a mult választás idején egy csoportnak a fejét. Minden törekvés arra kell irányuljon, hogy az ilyen kis homályok is tűnjenek el ennek a népnek életéből. Az iskolai autonómiáért Az egymást követő népi megnyilatkozások mellett Jodál Gábor, Bethlen György gróf, Sebesi János, Biró Sándor, Szakács Zoltán, Balázsi Dénes, Zoltán Sándor, Zsigmond József beszéltek. Hinlé- der Fels Ákos azt az álláspontot bontotta ki, hogy a megerősödött Magyar Párt nyitva áll még a további megtérőknek is. Barabás Béla dr. kisküküllő- racgye parlamenti képviselője az első felszólalók között tolmácsolta megyéje Magyar Párt-jának üdvözletét. És e cikk befejezéseképpen hagytuk a tudósítás végére a megemlékezést Szakács Péter disz- elnöknek a közebéd elején mondott beszédéről. Az ősz, de tüzes lelkű vezetőférfi, akit nagy szeretet vett körül ezen a napon, elmondotta, hogy annak idején bizonyos körülmények között a kisebbségi egyezményben jogi biztosítékképpen felvett székely iskolai és vallási autonómia követelése ellen foglalt állást. Tiz év alatt sok felfogás tisztult, ma ő is állást kíván foglalni ama szerződési pont megvalósításának legerélyesebb követelése mellett. S álljon itt még az a feljegyzés is, hogy Balogh Arthur beszámolójában szintén azt az álláspontot szögezte le, hogy nemesak a kulturzónának, de állami iskolának nincsen helye a Székelyföldön azért, mert a kisebbségi egyezménynek ez a pontja iskolai ön- kormányzatot biztosított. Erről beszélt Zágoni István is.