Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-17 / 38. szám

XIII. ÉVF. 38. SZ'ÂM.

i**k

Az Országos Dalossszövetség kczieicényei:

 Temesvári Magyar Dalárda budapesti vendégszereplése, a tavalyi hágai diadalhoz méltóan, nagyszerűen sikerült. Ezt legjobban bizonyítják a magyar főváros legnagyobb sajtóorganumainak zenekritikái, azoknak a zeneesztétáknak tollából, akik ma előkelő nevükkel reprezentálják Budapest igazi zeneszakértőinek véleményét. Alább közöljük négy nagy lap bírálatát:

A „Pesti Hírlap” igy ir: „A temesvári dalárdában igen képzett és feltűnő teljesítményekre képes zenei egyesületet ismertünk meg. Karnagyuk Szegő Fufno vezetése alatt rendkívül pontos, szabályos kardaíra képesek, összhangjuk kifogástalan és kü- lönot'in halk részeknél igen behízelgő is.”

A „Nemzeti Újság” kritikája: „A Temesvári Magyar Dalárda minden tekintetben kitünően fegyelmezett, elsőrangúan képzett és nagyértékü hanganyaggal rendelkező együttes. A kiváló kórust Szegő Ferenc karnagy vezényelte körültekintő lendülettel.”

A „Budapesti Hírlap”: „Szép és bensőséges ünnepség színhelye volt vasárnap a Zeneművészeti Főiskola nagyterme, ahol a Temesvári Magyar Dalárda rendezett hangversenyt. A kivételes erdş- kességü hangversenyre megtelt a terem előkelő közönséggel. Meleg taps fogadta a felvonuló dalosokat, akik Szegő Ferenc karnaggyal az élükön stílusos, összevágó, finoman színezett előadásban gyönyörködtették a hallgatóságot.”

A „Magyarság”: „A nagymultu egyesület a magyar dal nemes kultuszával megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a magyarság szent ügyének. Szegő Ferenc karnagy vezetése alatt pompás hanganyagukkal és tökéletes technikai tudással megérdemelt sikert arattak.”

Dalünnsp Gyergyóban. A Gyergyószentmiklósi Tpartestület Dalköre a gyergyói dalárdák közreműködésével febr. 16-án a Laurentzi-féle színházteremben hangversenyt rendez a következő műsorral: 1. Imnul naţional. Előadja a Gyergyószentmiklósi Ipartestület Dalköre. Karnagy: Bálint Ákos. 2. Beszédet tart: Yákár József plébános. 3. Dalrahivó. Előadja a Gyergyószentmiklósi Ipartestül ot Dalköre. Karnagy Bálint Ákos. 4. Joanovits-Révfy: Dalfüzcr. Előadja a Ditrói Ipartestűletr Dalköre. Karnagy: László István. 5. Tompa-Sarudy: A madár fiaihoz. Előadja: a Szárhegyi Róm. Katii. Egyh. Dalkör. Karnagy: P. Kristó Modest. 6. Kéler Béla: Magyar vígjáték-nyitány. Op. 108. Előadja a gyergyószentmiklósi „Schubert’ Zene- és Dalegyesület zenekara. Karnagy: Vákár László. 7. Beethoven: Isten dicsősége. Közöskar. Előadják az összes férfikarok. Karnagy: P. Kristó Modest. 8. „A dalról a dalosoknak” címen előadást tart dr. Wilier József képviselő, országos karnagy. 9. Hoppé: Daloljatok. Előadja a Ditrói Ipartestület Dalköre. Karnagy: László István. 10. Abt Ferenc: Dalra fel! ialőadja a Gyergyószentmiklósi Róm. Kath. Legényegylet vegyeskara. Karnagy: Vigofszky József. 11. Vörösmarty-Rc- viczky: A vén cigány. Előadja a Szárhegyi Róm. Kath. Egyh. Dalkör. Karnagy: P. Kristó Modest.

12. D. Szabó Géza: Hat magyar népdal. Előadja a Ditrói Ipartestület Dalköre. Karnagy: László István.

13. Arany-Révfy: Rendületlenül. Előadja a Gyer- győszentmiklósi Ipartestület Dalköre. Karnagy: Bálint Ákos. 14. Záróbeszédet tart: E. Deér Kálmán diszelnök. A hangverseny után táncmulatság lesz.

Évi jelentések. Felkérjük a tagegyesületeket, hogy a kiküldött évi jelentések űrlapjait sürgősen kitölteni és beküldeni sziveskedjenek, hogy előkészíthessük az évi közgyűlés tárgysorozatát és kitűzhessük a közgyűlés idejét.

Törzskönyvi adatok. A névsorok kiküldött blankettáit még sok tagegyesület nem küldötte vissza. Kérjük ezek kitöltését és mielőbbi beküldését.

Tagsági dijak. A Magyar Dal legutóbbi számában feltüntetett hátrálékosokat felkérjük, hogy a tagsági dijakat most már haladéktalanul küldjék be.

Hallgasson meg uj hálózati

„Electrica“

CLUJ* llossuth L.-u. sarok

E vidék a könnyek és panaszok hazája...

Gyászjelentés Csikvármegye gazdasági frontjáról — Az uj

szövetkezeti törvény nem vonatkozik a székelyföldi szövetkezetekre? — Olcsó pénzre és o’csó vetőmagra van szükség s a kormány cavallérosan küld is — két vagon műtrágyát

— Kiküldőit munkatársunktól —

(Csíkszereda, február 15.) Csikvármegye gazdasági frontjáról a következőket jelenthetjük:

A vármegye lakossága sohasem élt olyan szűkös anyagi viszonyok között, mint épen ma. Egy'es helyeken olyan nagy a nyomorúság, hogy az adófizetők csak bankkölcsönökből tudják fedezni adó- terheiket. Keresetre alig van kilátás s a székelység, mely eddig jobbrészt fafirvarozásból élt a föld mos- tohasága mi a 1 ettől a jövedelemtől is elesett, miután az állam iCgszigoritotta a vágatási engedélyeket és igy nem kell csodálkoznunk azon, ha százan, meg százan hagyják el az ősi portát, hogy a nagyvilágban szétszóródva biztosabb kenyérkeresetre találjanak.

A magyarság gazdasági intézményei között elsősorban a hitelszövetkezetek jöhetnek számításba. Nos ez a kiépített szervezet is, mely egykor bevehetetlen erődnek látszott, nap-nap után egyre sorvad. Az uj szövetkezeti törvény, mely a falusi szövetkezetek részére hathatós állami támogatást biztosit, ugylátszik nem vonatkozik a magyar szövetkezetekre is.

A kodifikált kedvezményekből eddig még mitsem láttak a székelyföldi szövetkezetek.

Mindössze két vagon műtrágya az az ajándék, melyben az állam a székelység iránt való atyai gondoskodását kifejezésre juttatta.

Olcsó vetőmagról, gazdasági gépekről szó sincs, de ugyanakkor a közbirtokosságok kényszeradminisztrációja fejében olyan dijakat szednek be az érdekelt községektől, melyek az átvett javak évi hozadékit többszörösen felülmúlják.

Ilyen körülmények között általános elismerést érdemel az a nemes gesztus, mellyel Csiktaploca község válaszolt az erdélyi magyar földhitelintézet fölállítására vonatkozó felhívásra. A nevezett község lakói ugyanis határözaritag kimondották, hogy a magyar földhitelintézet alapításában

vágterületüknek egy évi fahozadékával, azaí körülbelül 3000 köbméter fa árának megfelelő összeggel vesznek részt.

Határozatukat ebben az értelemben már tudomására is hozták a felhívást kibocsájtó bizottságnak.

Akiknek az agrárreform zsiros üzleteket

hozott a konyhára

A békási legelő-ügy, melyről több Ízben is beszámoltunk, még mindig napirenden van. A kormánynak, a lupényi ügyhöz hasonlóan, sikerült elodáznia ezt a kiáltó törvénytelenséget is. A sok Ígérgetés és a sok intervenció közepett eljött a tél, mely letompitotta a kérdés égető aktualitását.

Egyelőre tehát győzött a békásiak forradalmi álláspontja, akik nagybangon odanyilatkoztak, hogy csak vérrel vehetik el tőlük azokat a legelőket, melyeket az agrárkomité legfelső fokon a gyergyószcn+ - miklósi, karcfalvi és jenőfalvi közbirtokosságoknak Ítélt vissza. A kormány pedig kapitulált a békásiak erőszakoskodó magatartása következtében. Hogyne kapitulált volna, mikor maga a csikmegyei prefektus, a kormány végrehajtó közege is megtagadta a törvényes Ítélet végrehajtását. Mert a prefektus filantróp érzelmű ember s nem akarta megrövidíteni szegény békásiakat, akik, mivelhogy románok, valóságos latifundiumokat kaptak az agrárreform során, így például annyi erdőt sajátítottak ki részükre, hogy csak a tavaly

körülbelül húszezer köbméter fát adott el

Békás község különböző fakereskedőknek busás haszon mellett. Mert azt a fát, mely köbméterenként 70 lejébe került, 240 leiea egységáron adta tovább.

Hát ilyen körülmények között hogyne esne meg ^ prefektus szive rajtuk. Hogy a székely gazda marhája éhen vész, az mind mellékes. Fő az, hogy a békásiak érezzék jól magukat, még akkor is, ha abba az egész magyarlakta vidék belepusztul.

Ţeţu csikmegyei prefektus k’jelanti, hogy ö a békés megoldás embere

Egyébként alkalmunk volt erről az ügyről beszélni Teţu Aurél csíki prefektussal. A prefektus ur nem látja olyan tragikusan a helyzetet.

— Az agrárkomité már talált is egy megoldást

— vetjük közbe. Ez a legfelső agrárfórum a békásiak által erőszakkal birtokolt legelőt visszaadta az érdekelt gyergyói közbirtokosságoknak.

— Ez mind rendben vau, — legyint a prefektus

— de mások az akták és más az élet. A békási lakosoknak térhaszonélvezeti joguk van már ősidők óta e terület fölött.

— Szóval?....

— Szóval, — mondja a prefektus — a legfelsőbb agrárhatóság is tévedhet Ítéletében. Az Ítéletet is emberek hozzák.

— Az Ítéleteket — vetjük közbe — égy jogállamban végre kell hajtani. Tudomásunk szerint a prefektus ur ilyen értelemben utasítást is kapott a belügyminisztériumból. Ennek dacára a legelők még ma is a békásiak kezén vannak.

— Ez mind igaz. A minisztérium tényleg megbízott az Ítélet végrehajtásával.

S hogy ennek nem tettem eleget, annak is

meg van as oka. Én vármegyei prefektus vagyok, közigazgatási ember s mint ilyennek: semmi közöm az agrárügyekhez. A megye közigazgatási kormányexponae.se vagyok én, hivatásom az, hogy megyémnek nyugalmát és normális ügyvitelét biztosítsam, az agrártörvény aplikálása pedig más hivatalok hatáskörébe tartozik. A belügyminisztérium is tévedett, mikor nekem ilyen utasítást adott.

Ezeket azonban csak úgy zárójelben mondom. Magánvéleményem nekem is az. hogy ezt a vitás ügyet le kell már egyszer zárni. Bevallom, hogy már sokat gondolkoztam a megoldási lehetőségek fölött. Egyelőre még nem tehetek semmit, mert igen lekötnek a községi választások. Mihelyt azonban lesz egy kis szabadidőm, tervezetet fogok készíteni és remélem, sikerülni fog nekem az ügyet békésen elintézni.

Már most elárulhatom, hogy ez a megoldás nem lesz más, mint egy adás-vételi szerződés. Interveniálni fogok, hogy a békásiak

megvegyék a szóbanfoxgó legelőket, természetesen napi forgalmi áron.

Ne higyjék azt, — folytatja a prefektus — hogy én valakinek is kedvezek. Legfőbb célomnak tekintem a megyében élő népeknek egymásközötti jo egyetértését megteremteni.

A prefektusnak határozottan szép elvei vannak. De, hogy ez az adás-vételi szerződés nem fog sikerülni, az bizonyos. Mert: a gyergyói említett közbirtokosságoknak nem pénzre van szükségük, hanem legelőre. Számukra ez életkérdés. A „békés megoldás” és a „napi forgalmi ár” múld szép szavak, viszont a szegény igavonó állat elé hiába szórnak bankókat, attól nem lakik jól. ;

A békási ügynek előreláthatóan igen épületes fejleményei lesznek.

Ismét a választói névjegyzékek

— A magyar nőegyletek — folytatjuk — szintén panaszkodnak, hogy a nők választói névjegyzékét nagyon hiányosan állították össze.

Amikor a román nőegyleteknek minden Írni és olvasni tudó tagját felvették a listára, ugyanakkor a magyar egyletek részéről csak az elnöklőket voltak hajlandók akceptálni.

— Itt szintén a nők a hibásak — válaszol a prefektus, ügy tettek, mintha a női választójog egyáltalán nem érdekelné őket. Nem jártak ügyeiknek kellőképen utána. Például — mondja nevetve a prefektus — feleségem is csak utólagosan kortilt a választói névjegyzékbe. Nekem kellett figyelmeztetnem őt választói kötelességére.

*

Amint látjuk, Csikorszúgban. legalább is hivatalosan, nincs semmi baj. S ha netán akadna egy-két panasz, azokra a prefektus angoltapaszt ígér.

Közben a lakosság gazdasági és kulturális erejében egyre sorvad, egzisztenciák és intézmények roppannak össze szemünk előtt, annyira, hogy a székely nép maholnap visszatér Básta szekeréhez.

A Hargita alján szomorú szelek fujuak. Külü- oös szelek ezek, úgy sirnak, mint sehol másutt a világon. Erdély lelke sir bennük, a világ e sokat szenvedett darabkájának ősi fájdalma csuklik fel a fenyvesek fölött száguldó Nemerében. E vidék a könnyek és panaszok hazája...

Kakassy Endre