Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-15 / 36. szám
nOt t-m ft 24166/92? £ CIvf^KoIczsvár, 1930 február 15 SzGttîhăt CFSZÁGOS MAGYAEPÁRÍI LAP gzerkeeztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii 'Főtér) 4. Telefon: 6-08, 6-W ée 3-64. XIII. évfolyam 36-ik szám EL0FI2E i LFÖLDÖNí : í 1 évre 1200 lej, félév* öOO lej, négy! évre 300 lej, egy hóra 100 lej. , 'V / 12 oldalas szám áía5 lc ELŐFIZETÉS MAGYARORSZAOO» 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengéé negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Hallgatni sem szabad Választások után és választások előtt állunk. Nem akarunk politikai tőkét kovácsolni belőle, de lehetetlen észre nem venni, hogy a nehány nappal ezelőtt lefolyt megye-tanácsok választásán a kormány igen sokat köszönhet azoknak a helyi megállapodásoknak, amelyeket a Magyar Párt tagozataival kötött s amelyek nemcsak azt eredményezték, hogy Erdélyben a választások — szemben a Regáttal — egy-két incidenstől eltekintve nagyobb emóciók nélkül zajlottak le, hanem azt is, bogy a kormánypárt választási mérlege ilyen kedvezően alakulhatott ki. A kormány ugyanis hivatalos választási statisztikáiban nem sietett világgá kürtölni azt a tényt, hogy erdélyi eredményeit a legtöbb vármegyében a magyarság támogatásának köszönhette és megbocsátható poetica iicentiával a magyarságra esett szavazatokat is a saját számlájának javára irta. Nem kenyerünk az üres bakafántoskodás, mi a helyi paktumok megkötésénél gyakorlati szempontokat tartottunk fontosaknak. A községi választásoknak most kibontakozó kontúrjai szintén azt mutatják, hogy a magyarság ismét több helyen közös fronton vivja meg választási harcát a kormánypárttal. Ez a körülmény legjobb bizonyítéka annak, hogy nem állanak meg azok a vádak, amelyek a magyarságot békebontó elemnek tüntetik föl és irredenta velleitásokat csapnak minduntalan a fejéhez. Azt hihetnék, hogy a magyarság politikai tü- relmességét a kormány is hasonlóval viszonozza. És csodálatos, hogy ebben a kedvezőnek látszó atmoszférában egymásután jelentkeznek aggodalmat keltő tünetek, amelyek éppen az ellenkezőt bizonyítják. Hogy az aradi prefektus milyen eszközökkel ápolja a béke és megértés szellemét, arról már volt alkalmunk egyet-mást elmondani. Ugyanebbe a kategóriába azonban egy újabb esetet kell besoroznunk. Biharmegyé- ben történt meg ugyanis a csoda, hogy egy ottani magyar földbirtokos máról-holnapra — elveszítette román állampolgárságát. Pongrácz Vilmos gróf nagykágyai földbirtokossal történt meg ez a különös malőr. A fiatal gróf Biharmegyében született, nem optált magyar állampolgárságra, annak idején pontosan jelentkezett az illetékes hatóságoknál, szóval mindazoknak a feltételeknek hiánytalanul eleget tett, amelyeket az állam megkíván, sőt megkövetel polgáraitól. Nem is volt vele baj egészen mostanig, illetve egészen addig, hogy egy bizonyára kellemes amerikai útra el nem szánta magát és ezt a tervét végre is hajtotta. Amerikában aztán elkövette azt a megbocsáthatatlan bűnt, hogy résztvett az amerikai magyarok kongresz- szusán. illetve nem is vett részt rajta, hanem mint érdeklődő megjelent a hallgatóság soraiban és végighallgatta az amerikai magyarság problémái fölött folytatott eszmecseréket. Valahogy értesült erről Románia washingtoni követe, aki egyéb elfoglaltság hiányában sietett jelenteni a rettenetes vétket kormányának, amely azzal honorálta az előkelő feljelentő nagyjelentőségű politikai tettét, hogy minden információ és a ,.vádlott“ megkérdezése nélkül töröltette Pongrá- czot a román állampolgárok lajstromából. Nem szeretjük az ördögöt falra festeni, azonban mégsem rajongunk az ilyen veszedelmes precedensekért. Hiszen, ha ilyen alapon foszthatnak meg valakit az állampolgárságától, akkor legjobb lesz, ha minden romániai magyar begubózik családi otthonába és lehetőleg ki sem teszi a lábát az országból. Mert, mondjuk, Budapestre viszi az útja és véletlenül olyan színházba ajánl fel jegyet a hotelportás, ahol valami hazafias magyar darabot játszanak és hazatérve pörbe fogják — irredentizmusért. Elmegy egy nyelvészeti előadásra, ahol a román nyelv magyar nyelvi hatásairól értekezik valamelyik tudós professzor és mikor visszautazik, a határon lefogják — nemzetgyalázásért. Nem is szólva arról, hogy a Pongrácz-eset analógiájára mindjárt el is vehetik tőle az állampolgárságot. De ugyanilyen alapon egy páneurópai konferenciát sem szabad végighallgatni, mert akadhat előadó, aki a megszületendő Páneurópában el (Bukarest, február 13.) A kamara csütörtöki ülésén az első felszólaló Jovi Palet krajovai többségi képviselő volt, aki kéri a Ház elnökét, hogy interveniáljon azoknak a hatósági jegyzőkönyveknek az ő kezéhez való kiadása érdekében, amelyek Miklós régensherceg autóincidensére vonatkoznak, mivel ebben az ügyben interpellálni óhajt. Costachescu miniszter azonnal válaszol Jovi Paletnek. Erélyesen tiltakozik a kormány nevében az ellen, hogy a régenstanács és a királyi család ügyét a parlament előtt tárgyalják és az ilyen eljárást felelőtlenségnek mondja. Jovi Palet: Nem vagyok felelőtlen, — tiltakozom a kifejezés ellen, Costachescu: Igenis felelőtlenség, ha Ön, mint képviselő, bele akar avatkozni a királyi család ügyébe. Egyébként az elnöknek kötelessége lett volna az interpelláció szövegének átvizsgálása és az, hogy ne adja meg a felszólalási jogot. Pop Cicio elnök: A szöveget nem olvastam át és a felszólalásra jóhiszeműen adtam meg a szót a képviselő urnák. Nem tudtam, hogy a közlés mit tartalmaz. Jovi Palet újból szót kér. Kijelenti, hogy a legnagyobb tisztelettel viseltetik a királyi család és a régenstanács iránt, de mindezek mellett mégis kéri a jegyzőkönyveket és ki akar tartani interpelláció jának megtartása mellett. Mihalache miniszter ugyancsak hangoztatja, hogy a Ház elnökének nem kellett volna engedészeretné törülni a határokat, ami ugyebár az állam épségének flagráns megsértése. íme, megszületett tehát a legújabb bűncselekmény, amit ■— hallgatással is el lehet követni. Tréfa “ ide, tréfa oda, nem gondolja-e a kormány, hogy az ilyen abszurditások sokat rontanak a közszellemen és a nemzetek közötti megértés sokat hangoztatott ideáján, sokkal többet, mint amit hangzatos miniszteri nyilatkozatokkal jóvá lehetne tenni. lyezni az interpelláció felolvasását. Javasolja, hogy az interpelláció szövegét semmisítsék meg. Véget kell vetni annak a rendszemek, amely a királyi család és a régenstanács tekintélyért akarja csorbítani. Kéri, hogy a Ház mondja ki határozatilag, hogy a közlést nem veszi tudomásul. Pop Cicio István leszögezi, hogy a királyi család és a régenstanács tagjai semmi körülmények között sem vonhatók felelősségre. Mirescu szocialista a belügyminisztertől kérdi, van-e tudomása arról, hogy a bukaresti rendőrség rendelete szerint a teremtulajdonosok csak előzetes engedéllyel adhatják oda helyiségeiket összejövetelek céljaira. Kérdi, miért tűzték ki a községi választásokat március 14-re, amikor ez munkanap és a munkások nem vehetnek részt a választásokon. Kéri a választásoknak valamelyik vasárnapra, vagy ünnepnapra való kitűzését. Jumanca szocialista a munkaügyi és belügyminisztert interpellálja meg a Lemaitre üzemeknél levő sztrájk ügyében. Kérdi a munkaügyi minisztert, miért nem tette meg a sztrájk elkerülésére a megfelelő lépéseket és a belügyminisztert, hogy miért tartóztattak le két munkást, akiknek csak az volt a vétkük, hogy társaikkal szolidárisak voltak. Joa- nitescu belügyi államtitkár kijelenti, hogy a két munkás kommunista agitációt fejtett ki a sztrájkolok között és ezért kellett őket letartóztatni. i@Etni tanács fontos illést tartott Bukaresti tudósítónk jelenti: Ma délután a királyi palotában a régenstanács részvételével ülést tartott a nemzetvédelmi tanács. Az ülésen Maniu Gyula miniszterelnök, Madgearu pénzügyminiszter, Chihoschi tábornok hadügyminiszter. Samsonovici tábornok a nagyvezérkar főnöke és Pan Halippa közlekedésügyi miniszter vettek reszt. A nemzetvédelmi tanács megtár gyalta a hadsereg aktuális problémáit és foglalkozott a Besszarábiában folyó kommunista agitáció kérdésével. Politikai körökben a nemzetvédelmi tanács ülésének nagy jelentőséget tulajdonítanak. r Egy többségi képviselő Miklós régensherceg autó- incidensének iratait kérte, de Costachescu és Mihalache felháborodva tiltakoztak a régenstanács tekintélyét sértő kísérlet ellen Mai számunk 12 oldal
