Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-13 / 34. szám

atin. tvv. n Bzm. 7 ■ . _ $ ndezésü Hímjét: SELECT MCZCIÓ csütürtSkl kezdettel mutatja be a szezon legpompásabb SAN-FRANCISCO VÉGNAPJAI SiE® Főszerepekben; Anna May Wong, Dolores Costello („Noé bárkája“ női főszereplője) és Warner Oland ndttft Áss Erdélyi Katolikus Akadémia fíürlé&elmi szakosztályának ülés® (Kolozsvár, február 11.) Kedden délután félhet órakor tartotta 'meg az Erdélyi Kotholikus Akadémia történelmi szakosztálya a kolozsvári katliolikus fő­gimnázium könyvtár termében felolvasó ülését szép­számú közönség jelenlétében. Dr. Biró Vencel a szakosztály elnöke megnyitójában rámutatott az erdélyi magyar tudományos élet érvényesülésének ne­hézségeire. Ismertette azt a problémát, amelyet tiz esztendő óta az erdélyi tudománynak a közönséggel való közlése szempontjából nem sikerült kellőképen megoldani. Például felhozta a történelem tudomáuy- nyal foglalkozó tudósok esetét, akiknek könyvei nem jelenhetnek meg másképpen, csak ha maguk adják ki, vagy valamelyik erkölcsi testület vállalja a kiadást Arra egyelőre alig is lehet gondolni, hogy munkássá­guk megfelelő Írói honoráriumban részesüljön, bár évekig tartó munka, fáradság, utazások és más költ­ségek indokolttá tennék, hogy legalább pénzkiadá­saik megtérüljenek. Ennek a felfogásnak kiküszöbö­lése szempontjából is értékes az a két pályatétel, melyet báró Bánffy Ferenc és gróf Bánffy Miklós tűztek ki. Az elnöki megnyitó után dr. P. Boros Fortunát tartotta meg székfoglaló előadását „Azt első erdélyi törvénykönyv és a katolicizmus“ címen. A történet- tudás alaposságával és precizitásával mutatott rá az első erdélyi törvénykönyv fejlődésére és a katoliciz- Tr*is küzdelmeire, hogy jogait elismertesse. A szak­szerű, de lebilincselően érdekes előadás nagy tetszést váltott ki a közönség körében. I)r. György Lajos főtitkár mondotta el ezután a tagavató beszédet, melyben P. Boros Fortunái, életét és munkásságát ismertette. Dr. Bitay Árpád, a széleskörben ismert tudós tartott ezután rendkívül érdekes előadást Szathmáry Pap Károlynak, Károly király udvari festőjének éle­téről. Szathmáry Pap Károlyt a román kultúra, mint román festőt tartja számon érdemei teljes elismerésé­vel. Müveiből fia Újabb kiállítást rendezett és ebből az apfopösből a román sajtó bah, mint született ro­mánt könyvelték el Szathmáry Pap Károlyt. Bár Hajnalban, délfaan, este — Dario nícodemi vigjdtéka — Dario Nícodemi. Olasz drámairó. Hazájában nép­szerű. A nemzetközi piacon is sikerek fűződnek dal­lamos csengésű nevéhez. Színpadi sZakácsmüvészete régi receptekhez igazodik. írói laboratóriumában hiába keressük a Bernhard Shaw-i szatíra fanyar maliciáját, a csontokig maró választóvíz kérlelehetet- len igazságkeresését, a esörgősipkás bohóc fintora mögött a lelki szegényességeinket és hazugságainkat levetkőztető morálfilozófust. Hiányoznak fegyvertá­rából azok a modem színpadi harci eszközök is, ame­lyekkel hires honfitársa, Pirandello izcnt hadat a konzervatív dramaturgiának. Dario Nicodemí nem rejt problémákat a szavak merészen Ívelő hidboltozataira épített cselekmény mögé. Nem fordítja ki visszájára sem a gondolatokat, sem a színpadi kulisszáit. Nincs káprázatos techni­kája, amelynek szemfényvesztéseivel elvonja a gon­dosabb figyelmet a darab belső ürességétől. Nem zsonglőr és nera egyensúlyozó artista. Egyszerűen csak égy kellemes vigjátékiró, akinek társaságában szívesen töltünk el két esti órát. Egy mondanivalói­ban disztingvált megjelenésű kozőr. Ötletei csiszoltan, rozsdamentesen perdülök. Dialógusainak sehol sincs gyűrődése, vagy felesleges ránca. Nem rakétázó sarmőr, de nem is fáraszt a paradoxonok, vagy aforizmák kifogyhatatlan bőségszarujávai. Előadás és feltáialásmódiának pikáns ize, sava és fűszere van, de mindezek a kellékek okos és racionális mértéktar­tással keverednek el kifogástalan stilus- és forma- mü véSZet ében. Szó sincs róla, irodalom az, amit a rokonszenves olasz szerző ebben az üdelevegőjü vígjátékban nyújt. Nem könyvszagu és nem vértelen irodalom, hanem amint Kosztolányi mondja a színpadi müvekről Szóló egyik írásában: „a könyvből egyenesen a színpadra ugrott.“ De semmicsetre sem olyan színpad-irodalmi Bitay Árpád ezt az apropost nem érintette Írásos és más dokumentumok alapján minden felfogással szem­ben kimutatta, hogy Szathmáry Pap, aki Kolozsvárt született, régi magyar családból származik és mind­végig magyarnak vallotta magát. Különös érdeklő­désre tarthat számot annak a bebizonyítása is, hogy, mennyit köszönhet a román kultúra a magyar vonat­kozásoknak. Az értékes és érdekfeszitő előadást taps­sal fogadta a közönség. Az avató beszédét Bitaynál is dr. György Lajos tartotta. Cáfolják, bogs níagxarország felemeli a régi aransköIcsönöK valorizációs kulcsát (Budapest, február 11.) A Frankfurter Zei- tug közli azt a birt, hogy Magyarország a római és bécsi tárgyalásokon Ígéretet tett volna, hogy az op- táns-iigy elintézése után a háború alatti aranyköl- csönöknek az 1923 junuis 29-iki innsbrucki jegyző­könyv értelmében fizetendő 32, illetve 27 százalékos valorizációs kulcs felemeléséhez hozzá fog járulni. A hirt félhivatalosan cáfolják. Az optáns-ügy és * régi államadósságok ugyanis semmiféle kapcsolatban nem állanak. Az akciót Magyarország elleni akna­munkának tartják. , Nagy fiaémel haakkosiceiitráció késsül (Berlin, február 11.) A tegnapi tőzsdén híre járt, hogy egy uj bankkoncentráció készül. A Ber­liner Handelsgesellschaft és több más bank fuzionál­nak. A bankok a hint cáfolják. Fúzióról nem is lehet szó, Csak á mérlegek elkészítése után, ami több hó­napot vés» igénybe. A csIkSsssiiSasssást milliós rablás miatt őrizetbe vették a Sala kei legmódosabb gazdáját (Csíkszereda, február 11.) Megírta a Keleti Újság, hogy a katasztrófával sújtott Csikszentta- más község lakosságát újabb csapás érte. Nemré­gen ugyanis a község nagyobb erdőterületet adott ed és azdadásból befolyt egymilliókétszázsser lejt is­meretlen tettesek a közbirtokosság Werthsim-szek- rényéből elrabolták. A rablás ügyében az ügyészség és a csendőrség a legnagyobb eréllyel folytatja a nyomozást, de mindezideig nem sikerült positiv eredményt elérniük. Február 9-én este különböző gyanuokok alapján letartóztatták Magyari Dezső és Guzrán Béla csikszenttamási lakosokat, akik je­lenleg az ügyészségen vannak őrizetben. A két le­tartóztatás nagy meglepetést keltett. Magyarít ugyanis mindenki gazdag, pénzes embernek ismerte, akinek nagyforgalmu vegyeskereskedése, italmérőso és szép vagyona van, többszörös autótaxi és autó­busztulajdonos. A csikszenttamásiak szint« kizárt­nak tartják, hogy része volna a pénztárrablásban. Guzrán Báláról azonban már kevésbé vannak jó vé­leménnyel. Nemrégen még egyike volt a falu legva­gyonosabb embereinek, aki apjától szép birtokot örökölt. Könnyelmű életmóddal azonban vagyoná­nak a nyakára hágott és az utóbbi időben nyakig úszott az adósságban. Az egész vármegyében érdek­lődéssel várják az ügy fejleményeit. élmény, amely a láthatárokat kitágítja, magasahb- rendüséget szolgáló érzelmi lényünket kimélyiti. Olyan, mint a regény műfajában a finom és élveze­tes elbeszélő rutinnal, rokonszenves hősökkel és köny- nyed, polgári romanticizmussal felépített, jó lektűr. Dario Nícodemi költő a Rostandok fajtájából, aki a soha ki nem pusztuló regényes hajlamainkra, vagy legalább is regényesség utáni titkos vágyainkra számitón, legtöbbször tagadott, de meglevő szentimen- tálizmusunk illatfelhőjébe burkolja idilli történetét. A költői vénának ez a fajtája nem zuhog le mérföl­dekre visszhangzó vízeséseken, nem árad ki szabályo­san kiépített partjaiból, nem tör gátakat, nem sodor hullámaival sziklákat, vagy a gondolatok gyökerestől kitépett törzseit. Ebben a költői megnyilatkozásban e. történet, a cselekmény és a szavak zengése mögött nem érezzük meg egy soha fel no» fogható lelki misztérium le­zajlását. Ez a költészet inkább játék, dévaj kergető­zés az érzelmekkel, fenyő és málnaillattal bepermete- zett üde levegő, amelyet jólesik teli tüdőre szívni. Nem kábulsz el, nem részegülsz meg főle, de felüdit, mint egy pohár jeges pezsgő. Nem érett asazubor, amelynek tüzes mérge eseppankónt hatódik véredbe. A Hajnalban, délben, este a tiszta, romlatlan, érdektelen szerelemnek románca. A vér muzsikájának minden fanyar, bürökizü erotikámtól szűzi dallama. Mintha egy kristálytiszta patak partján barangolnál az erdőben, hallgatnád vidám csevegését, föléje ha­jolnál és keresnéd benne önnöilarcodat, de uj és uj játékos hullámok elkapják, fovaviszik, már-raár meg- rögzitett és a dă rab patskzó folyásából kicsillamló képedet: néhai lelkirajzodat, elmúlt ifjúságodat. Az ifjúság rózsaszínű happyende* drámája Dario Nícodemi vígjátékit. Telitvá az ifjúság egyetlen szikrára fellnbb&nd hévével, egészséges ösetörtössé- gével, vakmerő cicásásával, önbizalmával és napsü­téses eptimizMusával. A „meglátni és megszeretni egy pillanat müte volt“ romeojuliaí káprázat megismétlődése, azzal a különbséggel, hogy a fiatalok előtt az a bizonyoe zord, végzetes, középkori. Sors Dario Nicodeminál ke­gyes báránnyá szelídült. Nyugodtak lehetünk, a sze­relmesek, akik a hajnal opálos derengésében látják meg először egymást, a holdfény „auda“ világánál „örök“ szerelmet és hűséget fogadnak. Csak ketten játszák végig az egész darabot há­rom felvonáson keresztül. Kikre is tartozna má­sokra ez a bájos idill, modern köntösbe öltöztetett pásztorjáték 1 Idill, amelyben a napszaka, a világí­tási effektusok szerint változik a hangulat. A szere­lem, a vágy azonban durrogásokon, durcásságokon, parázs összeveszéseken, villamos szikrákon keresztül is sértetlenül eljut a polgári megnyugtató véghez; a házassághoz. De hogy költő Dario Nícodemi, az époa akkor derül ki, amikor ezt a banális véget is a poezia esiilagporos régiójába tudja emelni. Elképzelhető, hogy a darab két szereplőjére, a siker és hatás tulajdonképeni felelőseire milyen ne­hézségeket ró a szerző. Nem mindennapi színészi fal­adat, amelynek elsősorban a kevés szereplőt« dta mo­notóniával kell Megküzdeni. A dialógusvezetés olyan művészete és rutinja hárul a szereplőkre, amelynek nemcsak pergő beszédtechnikát, hanem a helyzetek és hangulatok különböző színárnyalatát cs belső fe­szültségét is maradéktalanul meg kell éreztetnie. L. Szántó Margit, akit majdnem egy évtizede* távoliét választott el a színpad terrénumától, legjobb tehetségét, külső megjelenésbeli előnyeit és lelki ki­finomultságának nem csekély gazdagságát adta a sze­rep életességéhez. Könnyű helyzet lett volna számá­ra visszaélni a szerep ifjúságának pajzán szeszélya*- ségével, de Ízlése megóvta az olcsóbb értékű siker­hajhászástól. A felfogása mindenesetre eredeti volt. Az abszolút nőt igyekezett ábrázolni. A fiatalság himpera alatt is, az ébredező asszony raftinemen-ját, amellyel ős, női ösztönösséggel és tudatossággal fonj» meg a bűvös hálót a szerelmes férfi szive kör«. Talán lehetett volna izmosabb, teltebb, hangosabb» kífe.jwá- i si eszközeinek megválogabásábaa, eb L. Szántó Ma»

Next

/
Thumbnails
Contents