Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-13 / 34. szám
atin. tvv. n Bzm. 7 ■ . _ $ ndezésü Hímjét: SELECT MCZCIÓ csütürtSkl kezdettel mutatja be a szezon legpompásabb SAN-FRANCISCO VÉGNAPJAI SiE® Főszerepekben; Anna May Wong, Dolores Costello („Noé bárkája“ női főszereplője) és Warner Oland ndttft Áss Erdélyi Katolikus Akadémia fíürlé&elmi szakosztályának ülés® (Kolozsvár, február 11.) Kedden délután félhet órakor tartotta 'meg az Erdélyi Kotholikus Akadémia történelmi szakosztálya a kolozsvári katliolikus főgimnázium könyvtár termében felolvasó ülését szépszámú közönség jelenlétében. Dr. Biró Vencel a szakosztály elnöke megnyitójában rámutatott az erdélyi magyar tudományos élet érvényesülésének nehézségeire. Ismertette azt a problémát, amelyet tiz esztendő óta az erdélyi tudománynak a közönséggel való közlése szempontjából nem sikerült kellőképen megoldani. Például felhozta a történelem tudomáuy- nyal foglalkozó tudósok esetét, akiknek könyvei nem jelenhetnek meg másképpen, csak ha maguk adják ki, vagy valamelyik erkölcsi testület vállalja a kiadást Arra egyelőre alig is lehet gondolni, hogy munkásságuk megfelelő Írói honoráriumban részesüljön, bár évekig tartó munka, fáradság, utazások és más költségek indokolttá tennék, hogy legalább pénzkiadásaik megtérüljenek. Ennek a felfogásnak kiküszöbölése szempontjából is értékes az a két pályatétel, melyet báró Bánffy Ferenc és gróf Bánffy Miklós tűztek ki. Az elnöki megnyitó után dr. P. Boros Fortunát tartotta meg székfoglaló előadását „Azt első erdélyi törvénykönyv és a katolicizmus“ címen. A történet- tudás alaposságával és precizitásával mutatott rá az első erdélyi törvénykönyv fejlődésére és a katoliciz- Tr*is küzdelmeire, hogy jogait elismertesse. A szakszerű, de lebilincselően érdekes előadás nagy tetszést váltott ki a közönség körében. I)r. György Lajos főtitkár mondotta el ezután a tagavató beszédet, melyben P. Boros Fortunái, életét és munkásságát ismertette. Dr. Bitay Árpád, a széleskörben ismert tudós tartott ezután rendkívül érdekes előadást Szathmáry Pap Károlynak, Károly király udvari festőjének életéről. Szathmáry Pap Károlyt a román kultúra, mint román festőt tartja számon érdemei teljes elismerésével. Müveiből fia Újabb kiállítást rendezett és ebből az apfopösből a román sajtó bah, mint született románt könyvelték el Szathmáry Pap Károlyt. Bár Hajnalban, délfaan, este — Dario nícodemi vigjdtéka — Dario Nícodemi. Olasz drámairó. Hazájában népszerű. A nemzetközi piacon is sikerek fűződnek dallamos csengésű nevéhez. Színpadi sZakácsmüvészete régi receptekhez igazodik. írói laboratóriumában hiába keressük a Bernhard Shaw-i szatíra fanyar maliciáját, a csontokig maró választóvíz kérlelehetet- len igazságkeresését, a esörgősipkás bohóc fintora mögött a lelki szegényességeinket és hazugságainkat levetkőztető morálfilozófust. Hiányoznak fegyvertárából azok a modem színpadi harci eszközök is, amelyekkel hires honfitársa, Pirandello izcnt hadat a konzervatív dramaturgiának. Dario Nicodemí nem rejt problémákat a szavak merészen Ívelő hidboltozataira épített cselekmény mögé. Nem fordítja ki visszájára sem a gondolatokat, sem a színpadi kulisszáit. Nincs káprázatos technikája, amelynek szemfényvesztéseivel elvonja a gondosabb figyelmet a darab belső ürességétől. Nem zsonglőr és nera egyensúlyozó artista. Egyszerűen csak égy kellemes vigjátékiró, akinek társaságában szívesen töltünk el két esti órát. Egy mondanivalóiban disztingvált megjelenésű kozőr. Ötletei csiszoltan, rozsdamentesen perdülök. Dialógusainak sehol sincs gyűrődése, vagy felesleges ránca. Nem rakétázó sarmőr, de nem is fáraszt a paradoxonok, vagy aforizmák kifogyhatatlan bőségszarujávai. Előadás és feltáialásmódiának pikáns ize, sava és fűszere van, de mindezek a kellékek okos és racionális mértéktartással keverednek el kifogástalan stilus- és forma- mü véSZet ében. Szó sincs róla, irodalom az, amit a rokonszenves olasz szerző ebben az üdelevegőjü vígjátékban nyújt. Nem könyvszagu és nem vértelen irodalom, hanem amint Kosztolányi mondja a színpadi müvekről Szóló egyik írásában: „a könyvből egyenesen a színpadra ugrott.“ De semmicsetre sem olyan színpad-irodalmi Bitay Árpád ezt az apropost nem érintette Írásos és más dokumentumok alapján minden felfogással szemben kimutatta, hogy Szathmáry Pap, aki Kolozsvárt született, régi magyar családból származik és mindvégig magyarnak vallotta magát. Különös érdeklődésre tarthat számot annak a bebizonyítása is, hogy, mennyit köszönhet a román kultúra a magyar vonatkozásoknak. Az értékes és érdekfeszitő előadást tapssal fogadta a közönség. Az avató beszédét Bitaynál is dr. György Lajos tartotta. Cáfolják, bogs níagxarország felemeli a régi aransköIcsönöK valorizációs kulcsát (Budapest, február 11.) A Frankfurter Zei- tug közli azt a birt, hogy Magyarország a római és bécsi tárgyalásokon Ígéretet tett volna, hogy az op- táns-iigy elintézése után a háború alatti aranyköl- csönöknek az 1923 junuis 29-iki innsbrucki jegyzőkönyv értelmében fizetendő 32, illetve 27 százalékos valorizációs kulcs felemeléséhez hozzá fog járulni. A hirt félhivatalosan cáfolják. Az optáns-ügy és * régi államadósságok ugyanis semmiféle kapcsolatban nem állanak. Az akciót Magyarország elleni aknamunkának tartják. , Nagy fiaémel haakkosiceiitráció késsül (Berlin, február 11.) A tegnapi tőzsdén híre járt, hogy egy uj bankkoncentráció készül. A Berliner Handelsgesellschaft és több más bank fuzionálnak. A bankok a hint cáfolják. Fúzióról nem is lehet szó, Csak á mérlegek elkészítése után, ami több hónapot vés» igénybe. A csIkSsssiiSasssást milliós rablás miatt őrizetbe vették a Sala kei legmódosabb gazdáját (Csíkszereda, február 11.) Megírta a Keleti Újság, hogy a katasztrófával sújtott Csikszentta- más község lakosságát újabb csapás érte. Nemrégen ugyanis a község nagyobb erdőterületet adott ed és azdadásból befolyt egymilliókétszázsser lejt ismeretlen tettesek a közbirtokosság Werthsim-szek- rényéből elrabolták. A rablás ügyében az ügyészség és a csendőrség a legnagyobb eréllyel folytatja a nyomozást, de mindezideig nem sikerült positiv eredményt elérniük. Február 9-én este különböző gyanuokok alapján letartóztatták Magyari Dezső és Guzrán Béla csikszenttamási lakosokat, akik jelenleg az ügyészségen vannak őrizetben. A két letartóztatás nagy meglepetést keltett. Magyarít ugyanis mindenki gazdag, pénzes embernek ismerte, akinek nagyforgalmu vegyeskereskedése, italmérőso és szép vagyona van, többszörös autótaxi és autóbusztulajdonos. A csikszenttamásiak szint« kizártnak tartják, hogy része volna a pénztárrablásban. Guzrán Báláról azonban már kevésbé vannak jó véleménnyel. Nemrégen még egyike volt a falu legvagyonosabb embereinek, aki apjától szép birtokot örökölt. Könnyelmű életmóddal azonban vagyonának a nyakára hágott és az utóbbi időben nyakig úszott az adósságban. Az egész vármegyében érdeklődéssel várják az ügy fejleményeit. élmény, amely a láthatárokat kitágítja, magasahb- rendüséget szolgáló érzelmi lényünket kimélyiti. Olyan, mint a regény műfajában a finom és élvezetes elbeszélő rutinnal, rokonszenves hősökkel és köny- nyed, polgári romanticizmussal felépített, jó lektűr. Dario Nícodemi költő a Rostandok fajtájából, aki a soha ki nem pusztuló regényes hajlamainkra, vagy legalább is regényesség utáni titkos vágyainkra számitón, legtöbbször tagadott, de meglevő szentimen- tálizmusunk illatfelhőjébe burkolja idilli történetét. A költői vénának ez a fajtája nem zuhog le mérföldekre visszhangzó vízeséseken, nem árad ki szabályosan kiépített partjaiból, nem tör gátakat, nem sodor hullámaival sziklákat, vagy a gondolatok gyökerestől kitépett törzseit. Ebben a költői megnyilatkozásban e. történet, a cselekmény és a szavak zengése mögött nem érezzük meg egy soha fel no» fogható lelki misztérium lezajlását. Ez a költészet inkább játék, dévaj kergetőzés az érzelmekkel, fenyő és málnaillattal bepermete- zett üde levegő, amelyet jólesik teli tüdőre szívni. Nem kábulsz el, nem részegülsz meg főle, de felüdit, mint egy pohár jeges pezsgő. Nem érett asazubor, amelynek tüzes mérge eseppankónt hatódik véredbe. A Hajnalban, délben, este a tiszta, romlatlan, érdektelen szerelemnek románca. A vér muzsikájának minden fanyar, bürökizü erotikámtól szűzi dallama. Mintha egy kristálytiszta patak partján barangolnál az erdőben, hallgatnád vidám csevegését, föléje hajolnál és keresnéd benne önnöilarcodat, de uj és uj játékos hullámok elkapják, fovaviszik, már-raár meg- rögzitett és a dă rab patskzó folyásából kicsillamló képedet: néhai lelkirajzodat, elmúlt ifjúságodat. Az ifjúság rózsaszínű happyende* drámája Dario Nícodemi vígjátékit. Telitvá az ifjúság egyetlen szikrára fellnbb&nd hévével, egészséges ösetörtössé- gével, vakmerő cicásásával, önbizalmával és napsütéses eptimizMusával. A „meglátni és megszeretni egy pillanat müte volt“ romeojuliaí káprázat megismétlődése, azzal a különbséggel, hogy a fiatalok előtt az a bizonyoe zord, végzetes, középkori. Sors Dario Nicodeminál kegyes báránnyá szelídült. Nyugodtak lehetünk, a szerelmesek, akik a hajnal opálos derengésében látják meg először egymást, a holdfény „auda“ világánál „örök“ szerelmet és hűséget fogadnak. Csak ketten játszák végig az egész darabot három felvonáson keresztül. Kikre is tartozna másokra ez a bájos idill, modern köntösbe öltöztetett pásztorjáték 1 Idill, amelyben a napszaka, a világítási effektusok szerint változik a hangulat. A szerelem, a vágy azonban durrogásokon, durcásságokon, parázs összeveszéseken, villamos szikrákon keresztül is sértetlenül eljut a polgári megnyugtató véghez; a házassághoz. De hogy költő Dario Nícodemi, az époa akkor derül ki, amikor ezt a banális véget is a poezia esiilagporos régiójába tudja emelni. Elképzelhető, hogy a darab két szereplőjére, a siker és hatás tulajdonképeni felelőseire milyen nehézségeket ró a szerző. Nem mindennapi színészi faladat, amelynek elsősorban a kevés szereplőt« dta monotóniával kell Megküzdeni. A dialógusvezetés olyan művészete és rutinja hárul a szereplőkre, amelynek nemcsak pergő beszédtechnikát, hanem a helyzetek és hangulatok különböző színárnyalatát cs belső feszültségét is maradéktalanul meg kell éreztetnie. L. Szántó Margit, akit majdnem egy évtizede* távoliét választott el a színpad terrénumától, legjobb tehetségét, külső megjelenésbeli előnyeit és lelki kifinomultságának nem csekély gazdagságát adta a szerep életességéhez. Könnyű helyzet lett volna számára visszaélni a szerep ifjúságának pajzán szeszélya*- ségével, de Ízlése megóvta az olcsóbb értékű sikerhajhászástól. A felfogása mindenesetre eredeti volt. Az abszolút nőt igyekezett ábrázolni. A fiatalság himpera alatt is, az ébredező asszony raftinemen-ját, amellyel ős, női ösztönösséggel és tudatossággal fonj» meg a bűvös hálót a szerelmes férfi szive kör«. Talán lehetett volna izmosabb, teltebb, hangosabb» kífe.jwá- i si eszközeinek megválogabásábaa, eb L. Szántó Ma»
