Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-12 / 33. szám

Clvj-Kolozsvár, 1930. február 12- SzCTCÍét „oloze iVLp ELŐFIZETÉS MAGTARORSZAOOÄ 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő, Efirves szám ára 20 Sillér. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : i évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre Jej/ egy hóra 100 lej. 12 oldalas szára ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁR II LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii .Főtér) 4. Telefon : 5-08, 6-tW én 3-64. XIII. évfolyam 33-lk szám Az Averescu-párt zajos tüntetést rendezett a királyi palota előtt Ave eseul diktátornak akarják előtérbe to!ni — A tábornok h jelentette, hoiy Mussoliniként akart kormányozni Egy prafiíüs 1930-bnn Ennek a lapnak olvasói észrevehették, hogy nem szívesen siklunk ki személyi térre, kerüljük az alkalmakat, amelyek az elvi álláspontok hori­zontjáról leszabva hivatali szobákban ülő expo­nenseket pécéznek ki, az a véleményünk ugyanis, hogy az állami gépezet minden egyes szegdarab­jának, az azt helyettesitő prefektusnak, szolga- birónak és más közigazgatási íunkcionáriusnaK: cselekedeteiért voitaképen a kormány a felelős. Felelős elsősorban a prefektus ténykedéseiért, hiszen a prefektus nemcsak a közigazgatás feje a vármegyében, hanem politikai képviselő is s nem lehet közömbös a kormány számára, hogy miképen végzi tisztjét a vármegyeházán székelő kormányférfiu. Azonban mégis szóvá kell tennünk azt, ami Aradon történt s amiben nem láthatunk csupán elszigetelt esetet, véletlent, hanem egy sorozatnak most aktuális, de nyil­ván nem utolsó láncszemét. Egy prefektusról írunk most, Marsién Justin dr. úrról, aki an- nakelőtte egyszerű aradi ügyvéd volt, hogy a Maniu-kormány átvette az ország vezetését. Ez a prefektus különös programmal köszöntött be Aradra. Nyílt titok volt az egész városban, hogy az újdonsült prefektus ur bizonyos, .bosszúhadjá­ratot emlegetett, ilyesféléket: „majd megmutat­juk a magyaroknak, majd megmutatjuk az új­ságíróknak!“ Dehát miért is volt ez a dühös harci zaj ? Mit vétettek a magyarok Marsién prefektus urnák? Az volt a bünük, hogy régeb­bi községi választások alkalmával ad hoc meg­egyezést kötöttek az előző kormányokkal, mert különben ki voltak téve annak, hogy az ismert liberális választási módszerek fenyegető kilá- tásbahelyezésével egyetlen magyar bizottsági tag sem kerül be a városházára. Csodálatos, hogyan változnak az idők. Most Marsieu prefektus ur hasonló ajánlatot tett a Magyar Pártnak, azzal a különbséggel, hogy még kevesebb bizottsági tagságot helyezett kilátásba. Ami a múltban tehát politikai kilengés volt Marsieu prefektus ur szerint, az most politikai észszerüség, a román­magyar közeledés biztos záloga, vagy amit akartok. Azonban eltértünk a tárgytól. Azzal kezd­tük, hogy az aradi prefektus olyan gesztusokkal kezdte meg köztisztviselői tevékenységét, mint egy diadalmas hadvezér, aki büntető expedícióra indul a vadak közé. A „vadak“ első csoportja, amelyet eltalált a prefektus ur gránátlövedéke: az aradi ujságiróklub volt. Detektivregények romantikáját támasztotta fel bevezetőül Arad goromba tábornoka. Az ujságiróklub üveges te­tőzetén detektívek bújtak meg és kutattak nyo­mós indokok után, amelyek alapul szolgálhat­nak a klub szét zavarására. A prefektus ur el­dobta a kézigránátot s a teli találat megölte az ottani magyar újságírók virágzó szociális intéz­ményét. Azután fegyverszünet állott be az egyoldalú harcban, amelyben csak az egyik félnek voltak fegyverei, a másiknak pedig csak passziv szerep jutott. És Marsieu prefektus ur minden megve­tése ellenére, amelyben részesíteni kegyeskedett az aradi magyarságot, választási kartellt aján­lott föl az aradi Magyar Pártnak. A megyei vá­lasztásokra vonatkozólag sikerült is a megegye­zés és utána az obiigát köszönő szavakkal sem fukarkodott a vármegye prefektusa. Megdicsér­te a választási egyezséget becsületesen betartó magyarságot, egyben azonban meg is fenyegette, ha... Ha nem hajlandó aláírni a községi válasz­tásokra vonatkozó ultimátumszerű feltételeket. Ezek a feltételek pedig olyanok voltak, amelye­(Bukarest, február 10.) Vasárnap délelőtt az avereseánusok kongresszust tartottak a bukaresti Dacia-teremben. Az első szónok Trancu Jasi vott, a bukaresti tagozat elnöke. Élesen kritizálta a. kor­mány eddigi munkáját. — A megyei választásoknak kilenc halottja volt — mondotta — de a polgárok nem fognak ta­karékoskodni a vérrel, ha arról lesz szó, hogy a kor­mányt eltávolítsák helyéről. Beszédét Averescu felé fordulva, így fejezte be: — Tábornok ur, az ország arra kéri, hogy men­jen a palotába. Ne kérje -a hatalmat. Önnek nem kérni, hanem diktálnia kell. Goga beszélt ezután. Szerinte az országot olya­nok kormányozzák, akikne’ em vo't hazájuk és akik nincsenek tisztában az áJaui eszméjével. Ö, mint erdélyi, ismeri az erdélyi románság vezetőit és amit mondott, mint jó román mondotta. A kormány a régenstanács intézményének tekinté­lyét aláásta. Averescu tábornok 1917-ben az orszá­got megtisztította az ellenségtől és ma is képes arra. hogy megszabadítsa -a nemzeti parasztpárti kor­mányzástól. Averescu tábornok beszéde zárta be a kon­gresszust. Vázolta az egyesüléstől eltelt tiz év poli­tikai eseményeit. A néppárt hangja az ország vissz­hangja, ameiy ha nem talál meghallgatásra, a ka­tasztrófa elkerülhetetlen. Olaszország példájára hi­vatkozott, ahol 1922-ben lázban állott az egész la­kosság. A király Mussolininak adta a hatalmat, aki rendet teremtett, ha azonban két év múlva más kor­mány vette volna át a vezetést, úgy Olaszországban is rendetlenség lenne. Az olasz király azonban megértette, hogy Musso­lini az az ember, akire szükség van. Az Averescu- kormány 1920-ban és 1926-ban rendet teremtett, de mind a kétszer erőszakkal távolították el. Beszédét azzal fejezte be, hogy a kormány sokkal hamarább fog megbukni, mint ahugyan gondolják. A kongresszus után az avereseánusok tüntetést rendeztek, a rendőrség azonban erős kordonnal aka­dályozta meg a tüntetés elfajulását. Egy csoport­nak sikerült a mellékutcákon áthatolnia és ezek a két a Magyar Párt nem fogadhatott el. Vála­szul megismétlődtek a fenyegetések, amelyek­nek Bukarestben is visszhangjuk támadt A bukaresti lapok hasábos cikkeket zengedeztek arról, hogy Arad magyarsága azért nem akar megegyezni a kormánypárttal, mert emigyen akarja demonstrálni, irredenta érzelmeit a ma­gyar határ szomszédságában. Különös észjá­rás, És a vármegye nincs a szomszédban? A vár­megye, ahol választási kartell szerint együtt szavaztak magyarok és nemzetipártiak. De mondjuk, hogy ez a bukaresti lapok túlzása A prefektus ur azonban nemcsak szavakkal szokott fenyegetőzni, hanem a tettekben sem fukarkodik A lap más helyén egy tudósítást talál az olvasó arról, hogy két magyar újságírót kiutasítottak Aradról, az egyiket granicsárok gyalogszerre! kisértek ki a határra és ott kint a havas, csata­kos mezőn, februári ködben szélnekeresztették. Ennek az újságírónak pedig szabályos tartőzko­Mai számunk 12 oldal királyi palota előtt kezdtek tüntetni, a katonaság azonban szétszórta őket. Az Averescu tábornok autóját kísérő nagyobb tömeg követelte, hogy a tábornok menjen a királyi palotába. A Calea Victoneibe torkolló utcáknál azonban hár­mas kordon fogadta az avereseánusokat. A katona­ság íeltüzte a szuronyt is és egy helyen dulako­dásra került a sor, több katonát földre tepertek, a katonaság azonban csakhamar erősítést kapott. Trancu Jasinak a főügyésznél való intervenciójára a postáig elengedték a tüntetőket, itt azonban meg­akadályozták a továbbhaladást. Végül is Tranen Jasi egy autó tetejére felállva beszédet intézett a pártliivekhez és felszólította őket, hogy oszolja­nak szét. A gyűlés beszédeit, különösen Trancu Jasi és Goga éles, különöskangu kijelentéseit nagy érdek­lődéssel tárgyalják politikai körökben. Egyesek arra magyarázzák >az agresszív hangot, hogy a néppárt diktatúrára törekszik és annak útját szeretné egyen­getni. A kormány hivatalos körei azonban nem mu- : tatnak nagyobb meglepetést, az az általános véle­mény, hogy a néppárt csak bengáli tüzekkel játszik, hiszen komoly tömegek nincsenek a háta mögött. Maniu jelentést tett a régenstanácsnak Maniu miniszterelnök a választások eredményé­ről hosszú audiencián tett jelentést a régenstanács­nak. Jelentésében hangoztatta, hogy a választá­sok kivételes feltételek mellett folytak le, teljes szabadságban s a nemzeti parasztpárt mégis a sza­vazatok hetven százalékát kapta. Több helyen a li­berális ágensek, sőt többen a volt miniszterek közül is, nemcsak az országra káros propagandát fejtettek ki, hanem erőszakosságokra is ra­gadtatták magukat. Az ellenzék panaszaival kapcsolatban bejelentette ■a miniszterelnök, hogy megbízást adott Mirto bel­ügyi államtitkárnak, aki részletes jelentést fog be­terjeszteni a vizsgálatok eredményeiről. A minisz­terelnök jelentését, amely a liberális propagandá­ról nagyon sok érdekes adatot tartalmaz, közelebb­ről köztudomásra is hozzák. dási engedélye, minden okirata megvolt és még csak nem is politizált. De hát magyar volt és újságíró volt. íme kezdünk visszaemlékezni i Marsieu prefektus programmbeszédére... A személyeskedés azonban ismételjük, nem kenyerünk. Oda kell kilyukadnunk, hogy az. ami Aradon történik, nem egyszerűen a magyarság és Marsieu prefektus személyes afférja, mind­ezekért az ódium a kormányt is terheli. A kor­mány, amely, akármennyire régi párthive Mar­sién Justin dr., nem nézheti behunyt szemekkel, hogy egy ember hónapok óta feldúlja a város nyugalmát s ebből a különös ambícióból ugylát- szik rendszert csinál, Arad nyolevanszázaléká- ban ma is magyar város s aligha lehet érdeke a kormánynak, hogy rezsimjét Aradon „megemle­gessék “ A kormány hasznos és jó politikai tet- i tét müvei, ha megfelelően kioktatja azt az expo- i nensét, aki enyhén szólva „nem vált be“ ezen a poszton, (sz.)---------------------------------------------------1-------------------

Next

/
Thumbnails
Contents