Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-06 / 4. szám

’WDuxntnxttb XTTT. IÎVF. 4. SZÁM. ——a awMMMttM Kunfi Zsigmondiról, az utódomról Irta: Dr. Kristóf György Természetesen nem Károly király alatt a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszteri méltó­ságban. sem Károlyi Mihály alatt a magyar köz- társasági miniszterségben, még kevésbbé Kun Béla alatt a kommunista nébiztosságban. Nem ezekben az állásokban volt utódom Kunfi Zsig- mond. Korábbi időkről s szürkébb állásról van szó. Röviden elmondom az egészet. Elvégre Kunfi Zsigmond a magyar történelemben sze­repet betöltő ember volt. Országíartó férfiú, ahogy a mult század közepéig mondogatták, ki­nek kezében nagy hatalom van s akinek szán­dékai, cselekedetei hatással vannak az egész or­szágra. Sajnos, hogy a Kunfié is hatással voltak, de romboltak s nem épitettek. Ha gyászos em­lékű is szereplése, de szereplő egyéniség. Ezért nem egészen érdektelen rágondolni, hogy ki is volt az a Kunfi Zsigmond s milyen körülmények között vált azzá, aki volt. Ez a kérdés Erdélyt és Kolozsvárt különösebben is érdekelheti. Hi­szen mióta Kunfi mint előbb nagyhatalmú mi­niszter. népbiztos, utóbb mint Bécsbe és Prágá­ba menekült s Magyarországról kitiltott emig­ráns szerepelt, az erdélyi és kolozsvári hírlapok rendszerint mindenkor megírták, hogy Kunfi Kolozsvárt végezte egyetemi tanulmányait, a ref. theologiai fakultásnak volt ingyenes, bent­lakó. ösztöndíjas növendéke. És ez igaz is. S éppen ezért még inkább fölmerülhet a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy Kolozsvár. Kolozs­vár történelmi levegője, a ref. theol. fakultás s annak kifejezetten és közismerten egészséges, építő szellemű légköre dacára is Kunfi Zsig­mond személyisége úgy elfejlődött, elfajzott. .., Mikor én a kolozsvári egyetemre gó­lya filozofternek beiratkoztam, Kunfi Zsigmond már harmadéves tanárjelölt volt. Magyar és német irodalom voltak szaktárgyai, sőt már meg is volt a kitüntetéses alapvizsgája. A theol. fa­kultáson lakott, én a ref. kollégiumban. Köze­lebbről egymást egy irodalomtörténeti tanár­képzői órán ismertük meg. Széchy Károly ve­zette a tanárképzői gyakorlatokat, ö volt a ma­gyar irodalomtörténet professzora. Nagy tudo- mányu, csodálatos emlékező tehetségű tudós volt. És jószivü ember. Egy-egy kiválóbb hall­gatóját atyailag is támogatta, útbaigazította. Igaz, néha tudott szeszélyes is lenni. A tanár­képző gyakorlatokon is. Ezek a gyakorlatok úgy folytak le. hogy valamelyik tanárjelölt előadta a választott tárgyról készített dolgozatát, volt hivatalos bírálója a hallgatók közül. Ez vezette be a vitát. Úgy emlékszem, Szabolcska Mihály költészetéről volt S5Ó s a dolgozatnak én voltam a hivatalos bírálója. A vitában Kunfi is részt vett s engem keményen leszólott. A vita sark­pontjában — gondolható — a lirai felfogásban a hagyomány és modernség, a progresszió jogo­sultsága állott. A zárszó jogával élve igyekez­tem Kunfinak visszavágni. Azt mondtam, hogy abból a modernségből, abból a haladó szellem­ből, amelyik márc. 15-dikét is már gúnyosan a talpak ünnepének nevezi — akkortájt jelent meg a Kiss József hétjében egy ilyen tartalmú cikk. — nem kérek. Kunfi — mondtam — ennek a szellemnek hódol s ezért bajosan tételezhető fel, hogy szereti, tudja szeretni azt, ami a valódi ma­gyar lirai költészetben művészi ideál is, de ugyanakkor nemzeti eszmény is. Persze ezt a sa­rokba szorított ember szenvedélyes meggyőző­dése hangján mondtam s bizonyosan sokkal za­varosabban, mint ahogy most leirtam. De az a körülmény, hogy a kollégák észrevehetően egyet értettek velem s visszavágásom nemcsak feszülten figyelték, de helyeselték is. az első éves tanárjelöltnek a kitűnő alapvizsgás har­madévessel szemben sikert jelentett. Annyit mindenesetre, hogy az első éves is számit, nem lehet csak úgy lenézni. E jelenet után csakugyan Kunfi stílust vál­toztatott — velem szemben. Ha olykor alkalom adódott, homlokegyenest ellenkező felfogással tovább folyt közöttünk a vita. de mindig a köl­csönös megbecsülés és respektus hangján. Nem sűrűn, de állandóan érintkeztünk. Barátokká egymás iránt sohase melegedtünk. Éhez több szellemi és lelki hasonlóság kellett volna, mint amennyi közöttünk volt. Pedig látszat szerint volt közöttünk elég hasonló adottság. Nem arra Célzok, hogy most már, mint neki. nekem is né­mi tekintélyem lett a kollégák között s hogy vele együtt én is a Széchy professzor u. n. ked­velt hallgatói közé jutottam be. Voltak más ha­sonlóságok is. Először is — sajnos — mindketten szegé­nyek voltunk. Alulról indultunk el fölfelé s ju­tottunk el, mondjunk egy akkori mértéket, a Széchy professzor figyelméig. Kálvinisták vol­tunk mindketten s akkori megélhetésünk is ref. egyházi intézetek keretében volt úgy. ahogy biztosítva. Érdeklődtünk minden szellemi jelen­ség iránt, faltuk a könyveket, eljártunk az ak­kori kolozsvári élet minden szellemi és művészi összejövetelére. Kritizáltunk, persze élesen és több bátorsággal, mint tapasztalattal. Szóval úgynevezett komoly törekvésű polgárai voltunk az egyetemnek. De a látszat mögött szakadékok választot­tak el bennünket. Ő egy dunántúli városból, én egy marosmenti faluból indultunk el. Neki az atyja a zsidók szenvedéseiről, a gettó átkairól mondott történeteket, nekem az apám arról be­szélt. hogy a Bach-korszakban mennyit bujdo- kolt, hogy megmeneküljön a katonáskodástól. Kunfi gyermekkorát, apja és családja még zsidó lévén, az alkalmazkodás által érvényesülni aka­ró. magyarrá átalakuló zsidóság körében töltötte el s úgy lett kálvinista. S mivel középiskoláit is állami intézetekben végezte, kálvinistasága so­hasem tudott személyes hitté, személyes lelki vagyonná, meggyőződéssé erősödni. Én a szü­lői hajlékban, falumban s a Bethlen Gábor kol­légiumában csak magyar és csak református környezetben nevelkedvén, benső közösségben éltem felekezetem szellemével. A szellemi élet­ből, a könyvek közül ő a negatívumokat szerette, figyelte s tartotta számon. Pl. ő nagyon dicsérte Norcfau-nak Die konventionellen Lügen etc. c. müvét, mikor én a Beöthy Ákos nagy történet bölcseleti müveiért lelkesedtem. Kritikájában a Hon ne ííoyaío a bírás > elaSI rfivény mindig friss, minden árnyalatban. Kis doboz ára “ — nagy doboz ára —--------100 lei — - 150 lei Henol Kopfe a ffrli é' cny hs'f astéSí eít királya. Minden kívánt árnyalatban. Kis doboz ára — — — — 100 lei négyszer akkora doboz — 250 lei Megfelelő utasításokat adunk annak haszná» latára. Egyéb festékektől tönkretett haj meg» javul a legnagyobb gondozással. Kérje nagyobb gyógyszertárakban, drogueriákban, fodrászoknál és pipereüzletekben. Ahol n;m kapható, küldje be az árát postautalványon az Institut de In» frumuseíare Doríbeimer Calea Victoriei 50. Bucureşti, a Select mozgó mellett. Telefon 327—35. — Kérje az uj árjegyzéket vélt vagy talált hibáért mindig a közösséget vonta felelősségre, amelyet át kell formálni s nem tudott belenyugodni abba a felfogásba, amelyik megelégedett a concretum kijavításá­nak szándékával. Demokrata volt, a történeti hatalmakkal szemben a szabadságért lelkesedett a szélső radikalizmus scalájával. Én is demok­rata és szabadsághős voltam, de már akkor fe­gyelmezett egy Laboulaynál olvasott meglepő megjegyzés. Az t. i„ hogy a történelem tanúsá­ga szerint sokkal könnyebb a szabadságeszmé­ket kikiáltani, nagyszerű, boldogító programmo- kat célul kitűzni, mint azokat megvalósítani s realizálva meg is tartani. Szóval, mint ma szo­kás mondani, világnézetünk látszólagos hason­lóságok ellenére erős különbségeket hordott ma­gában. ... Történt, hogy anyagi kényszerítő okok miatt elkerültem nevelőnek Zemplén megyébe, a gróf Lónyay családhoz. Évközben visszajöt­tem Kolozsvárra, az egyetemre, letenni a tanári alapvizsgálatot. Véletlenül akkor is összejöttünk Kunfival. Először érdeklődtünk egymás magán vizsgái iránt. Kérdéseire elmondtam, hogy mi­lyen helyzetben vagyok. Hogy a gróf a Kos­suthot az Országgyűlési és Törvényhatósági Tudósítások előállításában segitő és támogató Lónyay Gábornak unokája. Stefánia volt trón­örökösné férjének a bátyja. Mint nevelő legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint teljesen zavar­talanul és önállóan járhatok el. Van szabad időm elég, egészen az unalomig. De van mint­egy 15 ezer kötetes könyvtár, melyet szabadon' használhatok s melyben úgy a régi mint az újabb magyar és külföldi tudományos és szép- irodalom termékei meg vannak. A gróf külön­ben is kívánságra bármely könyvet azonnal meg­hozat stb. stb. — Visszamégy jövőre, — kérdezte. — Nem, — feleltem. Marasztalnak, de anyagilag rendbejöttem. A nevelősködésből ép­pen elég egy év. Jövök vissza az egyetemre. Kolozsvárra. I— Ajánlj engem utódodnak, — mondotta. Váratlan szándéka egészen a csodálkozá­sig meglepett. Hiiszen jól tudtam, hogy ő mág- nási rendet, mint társadalmi osztályt nem be­csülte, róla fitymálva beszélt, önmagát túléltnek stb. tekintette már előbb is. Aztán már végzett, diplomás tanárjelölt volt. kinek módjában áll ta­nári állást elfoglalni s nem egy exlusiv környe­zetben, mint csupán szükséges személyzet, ke­nyeret keresni. — Szükséged sincs rá, — mondom, — dí nem is neked való elhelyezkedés. — Meg akarom ismerni személyesen azt 4 világot. — felelte. — Fontold meg jól a dolgot s ha szándé­kod nem változik, ha vállalkozol, szívesen fog­lak ajánlani. Ezzel elváltunk. Megírta, hogy szándéka szilárd, vállalko­zik. Betettem, erdélyisen szólva, utódomnak. Egy napot még együtt töltöttünk Dereg- nyén. Az átadás napját. A kastély gyönyörű nagy kertjében sétálva is vitatkoztunk. Ö Meltzl Hugót, a rapsodikus Petőfi imádót tartotta az akkori bölcsészeti kar díszének, én Böhm Ká­rolyt. Elváltunk, többé nem is találkoztunk so­ha. Egy ideig leveleztünk, aztán érintkezésünk teljesen megszakadt. Amire vállalkozott, el is végezte. Nevelői kötelességének megfelelt. Hogy a mágnásságot mint társadalmi osztályt mennyire és vájjon he­lyesen ismerte meg, céltalan találgatni. De fe­lesleges is. Tettei, későbbi egész magatartása igazolja, hogy kétségtelenül éles esze csak a ne­gatívum iránt volt fogékony. Ez vele született, magával hozott tulajdonsága volt, amelyiken sem Kolozsvár történeti levegője, sem a ref theo- logia légköre változtatni nem tudott. Paletot Le» 3403-- Bérkaliát 4500•­R 22U MA M Hí M. férfi« és fiuruha áruháza CfLUJ, FOT1315 li.

Next

/
Thumbnails
Contents