Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-01 / 1. szám
ut. vrr. m. mim. 1 Az embert barátjáról . . . és a kereskedőt árujáról lebet megismerni I Vásároljon DiilKlPIlt annál a keres« kedőnél, aki DURA elemmel szolgálja ki, mert az a kereskedő minden más áruból is csak a legjobbat adja el. Dura, Timişoara Ó- és újévi istentiszteletek __A református templomban ó-év napján d. u. 6 órakor hálaadó istentiszteletet tartanak. Ez alkalommal a Farkas uccai templomban az istentiszteletet a régi szokáshoz hiven a püspök Makkai Sándor dr. végzi. A többi templomokban és újév napján d. e. tiz órakor és d. u. 5 órakor az illetékes lelkészek szolgálnak. At unitárius templomban ó-év délutánján 4 órakor a hálaadó könyörgést Ürmösi Károly esperes tartja. Az újév napján d. e. 10 órakor kezdődő istentiszteleten az egyházi beszédet Szentiványi Sándor lelkész mondja. ■ . A lutheránus templomban szilveszter este 6 órakor úrvacsorával egybekötött magyar istentisztelet lesz, amelynek keretén belül M. Lé- vay Ilonka Loeve: „Az óra“ balladáját énekli. Hjfvkor fél tiz órakor lesz a magyar istentisztelet, szolgál Jár ősi Andor lelkész. A templom fütve lesz. KMamammmmammmBmmmmmmmmtmmmmmmmmmtmmntBBmmmBmmmmmmmm l Bánffyhunyad elkeseredett lakossága küídöttségiieg kéri Maniu miniszterelnököt, hogy adják vissza a községi jelleget (Bánffyhunyad. december 30.) Nagy megütközést keltett egész Erdélyben hogy a lakosság határozott tiltakozása ellenére Bánffyhunyad községet egyszerűen várossá nyilvánították, ami a lakosságra nézve semmi előnyt, de annál több és súlyosabb terhet jelent. Hiába volt minden intervenció és hiába volt Hatiegan Emil dr. képviselő közbenjárása is, mert mire Bukarestbe érkezett, a> rendelet meg is jelent a Montiorul Oficialban. Bánffyhunyad lakossága azonban nem akar belenyugodni az intézkedésbe s minden követ megmozgat, hogy Hunyad régi keretek között megmaradjon. Az ünnepek alatt gyűlést tartottak, amelyen mintegy 350 családfő jelent meg és ezen elhatározták. hogy négytagú küldöttséget menesztetlek Maniu miniszterelnökhöz és kérni fogják, hogy a lakosság érdekében hagyja meg Bánffylmnyadot községnek. Különösen sújtja az intézkedés a lakosságnak gazdálkodással foglalkozó részét. Egyik elkeseredett jómódú gazda a következőkben panaszolta el munkatársunknak sérelmeit. — Húszezer lej adót fizetek évente, tehát négy évig kell nevelnem két marhát, hogy az összeget kifizethessem. Most tessék elképzelni, hogyha város leszünk, járda is kell, a megszaporodott tisztviselők eltartásáról is kell gondoskodnunk, tehát meglévő két ökrömet is el kell adnom, hogy az adómat kifizethessem. Sőt a házamból is ki kell költöznöm, mert h.a. már város leszünk, egyszerűen nem gazdálkodhatom. A belterületen nem tarthatok marhát, sertést, majorságot, nem csépelhetem ki a gabonámat, mert esetleg megbüntetnek csendhúborításért. Szóval, ha város leszünk. szedhetjük a sátorfánkat. Ennek a nyilatkozatnak minden szava reálitáson épül fel és a lakosság nagyrészének exisztenciális veszedelmére mutat rá. De nemcsak ő, hanem senki sem kívánja nehány érdekelt urán kivül, hogy Bánffyhunyad várossá legyen és minden eszközt megragadnak, hogy e megtiszteltetést fejük felől elhárítsák. Értesülésünk szerint a lakosság a magyar parlamenti csoportot is felkéri, hogy sérelmét tegye szóvá a parlamentben. Az ujbdl leépített öcsi CFR műhely negyvenhat oiüiMsának hárem nap alatt át kell kollozole Kolozsvárra Hiába jeleatkeztek a családos emberek helyett a nőtlen munkások, a főnök ur kijelentette, hogy reájuk a fulballnál szükség van (Dés, december 30.) A dési vasúti műhelyben évtizedeken át kifogástalanul folyt a vasúti mozdonyok és kocsik javítása. A kitünően felszerelt műhely nélkülözhetetlen volt és az egykori szamosvölgyi vasúti érdekeltség gondoskodott róla, hogy céljának mindenben a legtökéletesebben megfeleljen. A szamosvölgyi átvételével természetesen tovább folytatta munkáját. Pár hónappal ezelőtt azonban szigorú rendeletet kapott a műhely vezetősége, amelyben megtiltották a személykocsik javítását és elrendelték, hogy a javítás alatt álló anyagot pakolják be és szállittsák át a kolozsvári javító műhelybe. A rendeletnek pontosan eleget is tettek. A félig javított, vagy szétszedett anyagot ládákba pakolták és elszállították Kolozsvárra. A beteg személykocsik ma is ott hevernek felszerelés nélkül, mert állítólag a legfőbb alkatrészek elkallódtak és igy remény sines rá, hogy az egyébként nagy értéket képviselő kocsik belátható időn belül használhatóak legyenek. Ez a tapasztalat azonban nem nyitotta fel a vezetőség szemét és nem gondoltak arra, hogy súlyos összegekkel károsodik a CFR, hanem egy újabb rendeletet bocsátott ki az illetékes ügyosztály, amelyben most már a mozdonyok javítását is letiltja a régi műhelyben és elrendeli, hogy a munka alatt álló leszerelt 12 mozdony alkatrészeit ládákba pakolva szintén szállítsa a kolozsvári műhelybe. Előreláthatólag ezeknek a mozdonyoknak is az lesz a sorsa, mint a korábban beszállított vasúti kocsiké, ami újabb több milliós kárt jelent. Az intézkedés majdnem teljesen megbénítja a dési vasúti műhely működését és természetesen a személyzet leépítését is maga után vonja. A rendelettel egyidejűleg ugyanis 46 munkást felszántották, hogy január 3-án jelentkezzenek a kolozsvári műhely főnökségnél és ott álljanak munkába. Negyvenhat munkást máról-holnapra megkérdezésük és vsizonyaik tekintetbevétele nélkül egyszerűen egyik városból átutaltak a másikba. A munkások legnagyobb része több gyerekes családos ember, akiknek három nap alatt kell a mai nehéz viszonyok között elhagyniok családjukat és életüket újból berendezniük. Az intézkedés lehetetlen helyzet elé állitota őket. Hiába próbáltak interveniálni a dési főnöknél, ez kereken elutasította őket. Erre a nőtlen munkások keresték fel a főnököt és ajánlkoztak, hogy felváltják a családos munkás társaikat, cseréljék ki őket velük, ők szivesen elmennek Kolozsvárra. A főnök azonban kijelentette, hogy a munkásokra a futballnál szükség van és hajthatatlan maradt. A műhely vezetőségének tehát a futball elsőbb és fontosabb, mint a 46 munkás sorsa. A szovjet tovább folytatja vallásellenes üldözését Moszkvából jelentik: Az államnyomda igazgatósága elrendelte, hogy ezentúl mindenféle nyomtatványban Isten, Jézus Krisztus és a szentek neveit büntetés tenhe alatt csak kis betűvel szabad Írni. Ez az intézkedés belekapcsolódik a szovjet vallásüldöző politikájába, amely a karácsonyi ünnepek alatt érte el a maximumát. Az intézkedés nem terjed ki a pogány istenek neveire és hitujitókéna sem, akiknek neveit tovább nagy kezdőbetűkkel nyomtathatják. ? NAGY SZILVESZTER-EST SZERPENTIN KONFETTI ÉS TOMBOLA AMERICAN B&R DUDUS MUZSIKÁL
