Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-06 / 4. szám
4 Xlll. ÉVF. 4. SZÁM. Jt a boldogság felé Az ősz pszihoana lit ileus tudósnak, Freud- :ak „Das Unbehagen, in der Kultur“ cimmel uj könyve jelenik meg a napokban Bécsbe Freud ezúttal tanulmánya tárgyává az em beri boldogság kérdését vetette fel. Vájjon az emberek a civilizáció társadalmi rendjében - ■ kérdi — lehetnek-e boldogok, vájjon az örök Erő« nem. kevésbé örök ellenfelével, az ösztönnel való harcában meg tudja-e tudni tartani a pozícióját? Az emberi élet célja tekintetében számtalanszor adták már föl a kél dést, de sohasem követte kielégítő felelet. Nehány kérdéstevő hozzá is tette: ha az életnek nem volna célja, úgy elvesztené minden értékét. De ez a fenyegetés semmit sem változta! Az állatok életcélját sohasem vetik fel, ha csak abban a vonatkozásban nem, hogy az emberek céljaiért vannak. Viszont megszámlálhatatlan állattipus van, amelyekkel nem tudott mihez kezdeni az ember, legfeljebb le irta, osztályozta, tanulmányozta őket. — Nem tévedünk — mondja Freud — hogy az élet céljának eszméje kizárólagosan a vallásos rendszerrel áll és bukik. Helyesebben tesszük, ha igénytelenebb kérdést állítunk fői: minő céljuk vau az em bereknek maguknak magatartásukkal, az élettel szemben, mit remélnek, mit akarnak elérni? A felelet nyilvánvaló: a boldogság felé törekesznek, boldogok akarnak lenni. Ennek a törekvésnél: két oldala van, egy pozitív és egy negatív oldala; egyik oldalon védekezés a fájdalommal szemben, a másik oldalon erős örömérzések megélése. Szorosabb értelemben véve a boldogság csak ez utóbbira szoritkozhatik. A célok kettős beosztásának megfelelőleg az ember tevékenysége két irány ban oszlik meg, váltakozva, hol az egyik célnak, hol a másik célnak a meg valósítása érdekében. A pszihoanalizis szerint az úgynevezett „Lustprinzip“ programmja az, amely az életcélt kiteszi. Ezt a princípiumot a lélek gépezetének teljesítménye uralja kezdettől fogva. Célszerűsége tekintetében nem lehet kétség, mert ez a programmja az egész világnak a miakrokozmosnak, épen úgy, mint a mikro- kozmosnak. A boldogságra törekvő embert három oldalról fenyegeti fájdalom: saját teste részéről, amely szétesésre van kárhoztat va, a külvilág részéről, amely hatalmas, kérlelhetetlen pusztító erőivel ellenünk szegül, végül az embernek más emberhez való vonatkozásaitól. Az ebből a forrásból eredő fájdalmakat talán minden fájdalomnál súlyosabb nak ítélünk meg. Ami a fájdalom elkerülésének a módszereit illeti, nem csoda, ha & fájdalomlehetőségek nyomása alatt az emberek boldogsági igényeiket leszállítják, aminthogy a „Lustprinzip“ a külvilág befolyása alatt szerényebb valóság-princípiummá alakul át. A fájdalom elkerülésének a legkülönbözőbb módszerek alkalmaztatnak. Vannak extrém és mérsékelt eljárások, egyoldalúak és olyanok, amelyek egyizben több helyen is hatnak cselekvőleg. A szándékolt magányosság, a távoltartás másoktól, a legkézenfekvőbb azzal ia fájdalommal szemben, amely az emberi kapcsolatokból fakad. Az így elért boldogságnak tulaj- donképeni neve: a nyugalom. A rettegek külvilággal szemben a módszer: az elhárítás, de van egy másik módszer is, amely az elhárítás tényét nem az „egyetlen“ ember utján véli megvalósíthatónak, hanem az emberi közösség tagjaként, igénybe veszi a tudományos technikát, hogy megtámadja a természetet és az emberi akaratnak alákényszeritse. Ebben az esetben „mindenki, mindenkivel“ dolgozik a boldogságon. De a fájdalomtól való megmenekülésnek módszerei azok, amikor az ember a saját organizmusát igyekszik befolyásolni. Végtére is a fájdalom csak: érzés s csak szervezetünk bizonyos berendezkedései következtében érezzük. A legdurvább, de egyben leghatásosabb módszere e befolyásolásnak a kémiai módszer, az intoxikáció. Vannak anyagok, amelyeknek jelenléte a vérben és a szövedékekben közvetlen kéj érzéseket támaszt, sőt érzelmi létünknek feltételeit annyira meg is változtatja ' hogy képtelenek vagyunk kéjnélküli impulzusok fölvételére. Viszont van a mi saját chémizmusunkban is olyan anyag, amely hasonló állapotot idéz elő, ha mindjárt beteges állapotot is. a mánia, amelyben ugyanaz a mámorszerü magatartás jön létre, anélkül. Rouge et xsuou» mtadig na&sr ugyanaz a Rouge et Noir sohasem adja ugyanazt az illatot ha mAs-mAs emberek hasznéliAk. Maxién egyes esetben a bor és a hai természetes illatával utabb és újabb öaszhangszatokba egyesüL amelyek hasonlók ugyan, de csak annyiban, amennyiben két egyéniség hasonlíthat egymAshoz.-anélkül hogy egyenlő volna. de Coloqne -Pörfura-Poudre -Gcerae CroW eredeti cionsjogolósbcia Zlkeps^äßMi&a kellemes .rri£gle£t£sfcésbeoL nésgesül a “Rovină @1 Noir "i cUckdc vásddxás-óiajól. CrKieJclöd^ék aa Ö» üiats^ene&&a£Í aid készséggel sgoigxxl feW&á^ostááasaL _____ _ hogy narkotizáló szereket igény bevennénk. A mámoritó szerek szerepét a boldogságért való küzdelemben ezért beesülik annyira jótéteménynek, nem törődve azzal, hogy a mámoritó szerek sajátossága veszélyt és kárt is jelent. Ezek sok tekintetben közrehatnak abban. hogy ama nagy energiakészletek, amelyek az emberi sors megjavítására volnának fölhasználhatók, kárbavesznek. Ám lelki apparátusunk komplikált berendezése a más befolyások egész sorát teszi lehetővé. Amint az ösztönök kielégítése: boldogság, szélsőséges módon ez úgy értelmezhető, hogy amennyiben az ösztönök ki nem elégitlietöek, ki kell irtani az ösztönöket — erre tanít bennünket a keleti bölcsesség és a jogi prakszis. Hasonló utat fut be, de mérsékeltebb célkitűzésekkel az a módszer, amely az ösztönélet uralmát tartja szem előtt A fájdalom elhárításának egy másik technikájára a „libidó“ eltolás vezet rá. Itt az a feiadat. hogy úgy változtassuk át az ösztöncélokat, hogy ne érjen bennünket a külvilág csalódás sa. Az ösztönök szublimálása kölcsönzi hozzá a segitő eszközt. Legkönnyebben úgy érhető el, ha a lelki és intellektuális munka forrásaiból származó örömnyereség megfelelő emeléséhez értünk. E módszer gyengesége azonban az, hogy nem általánosan fölhasználható, csupán kevés ember számára megközelíthető. Freud végül fölemlíti, hogy a külvilágtól való független törekvésben jelentős szerepet játszik a fantázia kielégitése. A kielégülés az illúzióból nyer tápot. A fantázia kielégülések közé tartozik a művészet termékeiben való gyönyör. Hogy a művészet e tekintetben milyen nagy befolyással bir, az szinte alig fölbecsülhető. Fájdalom azonban, hogy ez a szelíd narkózis, amelyet nekünk a művészet nyújt, nem elég ahhoz, hogy a ** reális nyomort végleg elfelejtesse. Speciális bélyegeket kell ragasztani a hivatalos küldeményekre, de ilyen bélyegekről elfeledtek gondoskodni (Kolozsvár, január 4) Megírtuk, hogy a közhivatalok által idáig élvezett portómentesség megszűnésével valósággal megbénult a hivatalos forgalom. Az errevonatkozó rendelet határozottan előírja, hogy a hivatalos levelezés január elsején túl speciális bélyegekkel látandó el a szintén megküldött hivatalos tarifa szerint. Ez a hivatalos tarifa megegyezik a rendes hasonlóan január elsejével felieméit tarifával. A speciális bélyegek az illetékes posta- hivataloknál rendelhetők meg. Ezeknek a bélyegeknek beszerzését illetőleg a rendelt szerint utólag fognak az intézkedések megtörténni. A kormány elfeledkezett róla. hogy az egyes hivataloknak a milliós kiadást jelentő portózás céljaira nincsen fedezetük. A legtöbb hivatal tehát egyszerűen képtelen végezni a levelezését, okmányok, ügyiratok felterjesztését, továbbítását. A posta kénytelen ragaszkodni a törvényes intézkedéshez és nem továbbíthat ja a hivatalos levelezést. Viszont az egyes hivatalokat sem lehet felelőssé tenni. Ha már egy ilyen sérelmes és nyugaton elképzelhetetlen rendelkezéssel megbénítottak minden életet, legalább arra lehetett volna gondjuk az illetékeseknek, hogy ezt az abszurd intézkedést előkészítsék. Nem nehéz kitalálni, hogy a speciális bélyegekről ezidőszerint még senki sem gondoskodott. Vagy nem tudták, vagy elfeledték a kellő időre előkészíteni és rendelkezésre bocsátani ezeket. Az egész országban talán nincs is ember. aki egyetlen egyet is látott volna belőlük. Speciális bélyeg tehát nincs és a jelek szerint hosszú ideig nem is lesz. Ha most ju tott eszébe az illetékes tényezőknek ezekről gondoskodni, jó pár hét beletelik, amíg eljuttatják az egyes postákhoz és ezek utján beszerezhetik a hivatalok. A rendelet pedig határozottan előirja, hogy hivatalos 'levelezéseknél csak ezek használandók. így addig csak rendes bélyeggel, mondhatni titokban levelezhetnek a hivatalok, föltéve, ha van rá pénzük. Mint már említettük pénz, fedezet rá nincsen, speciális bélyeg sincsen és mire ezek megérkeznek úgy felszaporodik az elküldésre váró posta, bogy betölti a szobákat és a hivatalnokok esetleg a folyosókon lesznek kénytelenek dolgozni. így néz ki a legújabb rendelet, amely mint látható gyönyörűen kmmercializálta a postát. UGYAR afapíío/oft tfcápisfia rmom GL’ pQ/fomek vonafátófíéjiuft PÚDERÉT ó j^foíiÍQ) KÖLNIVIZÉT
