Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-04 / 2. szám

I J. 6 XIII. EVF. 2. SZÁM. aaaas OD«! Primavera \z Atlanti Óceánon tomboló viharral kellett a, kincses hajónak”, a LionarcLo da Vinci-nck meg­küzdenie, araikor Angliába vitte az olasz művészet remekeit. Reszkető szívvel kísérte útját minden, a szép iránt fogékony lélek — megérkeznek-e haj nélkül a szobrok, a képek'? Soha, még ilyen töké­letes kiállításra nem gyűltek össze Itália remekei az ország minden részéről, soha még a „dicsőség ily ! bandériuma” nem indult útnak. A kincsek közt ' Tiziano-k, Raíael-ek vannak, Filippo Lippi, Be- ! nozzo Gozzoli, Tintoretto remekei, — de italán egy­ért se aggódnak annyian, mint a Botticelli Pmna- vera-ja somsáért. Van ennek a képnek valami^ kü­lönös, megkapó varázsa: talán ázéri, mért annyira az ifjúság szimbóluma, talán az'énl. meri D’irenze-bcr., ' a virágok városában ez a tavasz az, mely minden­nél jobban megragad. FéLtő gonddal gondolnak reá, mert mindazoknak, akik látták, a szivéhez nőtt Si­monetta, a tavasz virága. Liguriában született, de napsugaras lényéhez jobban talál az Arno partja —• nem szülőföldje az, mit képe bennünk fölidéz, hanem, Firenze, ahová 15 éves korában férjhez ment. Nem háborgó tengerek sziklákhoz csapkodó hullámai, hanem a toskánai dombok harmonikus vonalainak szelíd hullámzása az, ami Simonetta Catíáneo lényé Iţe/, a méltó kere­tet adja. A Renaissance szenvedélyeinek háborgó tengerében olyan a .Simonetta rövid élete, mintha n romantikus korból, az arkadiui pásztorok idejéből szakadt volna ide. Ägnplo Poliziano „Stanze”-iban megéueknlie Giuliano di Medici és Simonetta romantikus sze­relmét és ez a költemény ihlette meg Botiiicelü-i;, amikor a Primavera-t festette. Poliziano elmondja miként barangolt Giuliano erdőn, mezon vadászni, bogarászni, mert megve­tette, kinevette azokat, akik csupán a város fényét, a szerelem mámorát keresték- És egy ilyen vadá­szat alkalmával, mikor társaitól messze elkóborolt, virágos réten meglátta Simonetta-t, amint virágko- szorukat fonva ült a réten. „És ahány virágot csak adott a természet, az mind yá volt a ruhájára lest ve ’ ’. Giuliano azt hiszi, hogy erdei tündérrel talál­kozott, de Simonetta egyszerűen, édesen magya­rázza, hogy barátai a fák, a fű, a virágok, idejön gondplataival „tutta sólettá” (egészen egyedül). Giuliano félénk, Simonetta tartózkodó és hamar múlnak a percek. Esteledik, Simonetta búcsút mond és mikor elment „sírnak a madarak, panaszkodnak a fák”. — Amor pedig diadalmasan siet az any­jához és boldogan jelenti, hogy íme mégis sikerült végre a büszke Mcdici-t is leigázni: Simonnt/ta sze­méből levélt nyitlak éppen szivén találta. Bizonyára élt a poetica licentia-val Poliziano, amikor igy elmesélte Giuliano dj Medici és a szép Simonetta első találkozását, de bízhatunk annyira a Renaissance jó Ízlésében, hogy elrajzolt torz­képet ne kellessen e költeményben sejtenünk. Co- simo fiairól más adatok alapján is ismeretes, hogy a természet szépségei irán't mennyi» fogékonyak voltak. Lorenzo il Magnifico verseiben újra és újra az egyszerű élet varázsát, a természetet di­csőíti és bár politikai gondjai elvonják, bár kü­lönben léha, igazi Renaissance élete más látszatot kelt, verseiből mindig kicsendül a mély érzés. Giu- liano-t ifjúsága (23 éves volt ekkor) már éppen fo­gékonnyá teszi a sentimentális szerelem iránt és nincs okun'k kételkedni abban, hogy ne lenne va­lami valóságos alapja Poliziano költeményének. Akárhogy is legyen, az kétségtelen, hogy ez a költemény van a Primavera-n megörÖkitvé. Botticelli korábbi képein alacsony növésű Mn- ■donnák, pufók alakok láthatók, de attól az időtől kezdve, hogy akár közvetlenül, akár közvetve a szép Simonetta megjelenésének varázsa alá kerül, nyúlánk alakok, keskeny fejek, szőke fürtök jel­lemzik alakjait. A Simonetta-ról adott leírásoknak teljesen megfelel a Primavera Venus-na.k nevezett lőalakja. Keskeny, törékeny fiatal alakja magá­ban hordja a betegség csiráját: tüdőbajos a szép Simonetta és mint a romantikus korszak ifjan el­haló hősnő, alig 23 éves korában örökre lehunyja ragyogó szemeit. A Tavasz allegóriáját sokféleképpen mngya- rázták. Német tudósok boncoló késük alá vettek és miután minden egyes alakról prccizon beszámol­tak, végül a baloldalt álló férfivel gyűlt meg. a bajuk, akinek nehezebb volt szerepet juttatni. El­nevezték Merkur-nak, bár hogy miért éppen Merkur, azt nehéz volt megmondani, mert Merkur jelleg­zetességeinek mindegyikét nélkülözi, és hogy mit keres Ott Merkur, az sem volt egészen világos. Azt mondták, hogy az Istenek „kifutóiraja” lévén, mindenütt megjelenhetett. — Annyi festő örökí­tette meg Guliano di Medici képét, -— hogy nem ismerték fel a hasonlóságot és hogy nem látták a pseudo-Merkur-ban, Giuliano erősen idealizált alak­ját Î Poliziano költeményének néhány sora van meg­örökítve Botticelli „Nascith di Venere” (Venus születése) cirnii képén is, mig egy harmadik Mars Venus és Satyrok, a londoni National Gallery-ben álló képében a Venus fejét általában Simonetta arc­képének tekintik. De Simonetta egész lénye tulajdonképpen a Púmavern-bpl sugárzik legmelegebben, legelőt hűb­ben felénk. Olyan volt mint a tavasz és úgy ment şl az élők sorából riigyfakudáskor, mint ahogy a tavasz virágai elmúlnak, szelíden, csendesen. Fi­renze legjobb orvosai vették körül, naponta vitték a híreket Lorenzo-nak, de mit tehetett a féltő gond, mit a tudomány a halál őfelsége ellen? — 14.70 áprilisában eltemették az Ognisanti templomában. Halála után pár nappal Lorenzo az égre te­kintve egy különösen fényes csillagot látott. „Ne csodálkozzunk c csillag fényén, — mondta, — bi­zonyára azért ragyog úgy, mert Simonetta lelke ez a fényes csillag, vagy talán azért, mert lelkének fénye ezzel egyesült”. S Giuliano? Bánatáról Bernardo Pulei egy sonettje ad fogalmat, melyet a költő a szép Siimo- netta ajkára ad. Meghatóak e verssorok. „Miért siratod te azt, ki meg nem halt, de él s földi kötel­mektől szabadon, te reád gondol és az égben vár read? ’ ’ — Sokáig nem kellett várnia, hisz 25 éves korában Giuliano a Pazzi-ak összeesküvésé­nek áldozata lett és szép szerelmével a halálban egyesülhetett. Mint az örök ifjúság jelképe, úgy él Simo­netta a századokon át. S amikor féltő gondolataink kísérték képét a tenger hullámain, úgy éreztük, mintha mindnyájunk ifjúságának emlékét, jelképát féltenek — úgy éreztük, hogy ha többé nem lát­hatnék viszont, elvesztenők a magunk ifjúságát, melynek tüneményes kifejezője lett. Dr. Zeyk Adél barono. Január 1-án megíráguli a levél portó és megszült! a hivatalok portómén! essége (Kolozsvár, január 2.) Január elsejével életbe lépett a posta vezérigazgatósága által pár hónappal ezelőtt kibocsátott rendelkezés, amely szerint az. ujpszfondőben a levélportó megdrágul. Az eddigi öt lej rendes és 25 banis segélybélyeg helyett hat lejt kell fizetni. A másik intézkedés, amely szintén sú­lyos megterhelést jelent az, hpgy szintén január el­sejétől a hivatalok által élvezett portóméatesség megszűnt. Ez az intézkedés súlyos megterhelést in­tent különösön a kisebbségi intézményekre nézve. Ha gsak az egyházi hatóságokat tekintjük is, több mint egymillió lejre mg a többletkiadás, amelyet csak az egyházi hivataloknak a mai nehéz viszonyok között postai portó elmén fizeíniök kell. Ez az ösz- szeg súlyos terhet jelent, viszont az államkassza szempontjából nem olyan jelentős többlet, hogy ezért 1 súlyosabb szempontokat és azt a hivatást, amelyek [ ezek a hivatalok betöltenek, kockáztatni szabadna. Az állam érdeke azt kívánja meg, hogy tűinél köuy- nyebbé, simábbá tegye működésüket, nem pedig, hogy gátolja. így van ez jóformán minden modern államban. Annál inkább csodálkozunk, hogy a Maniu kormány, ha még szükségből is, ezt a terhes adót rárótta a hivatalokra. Reméljük azonban, hogy ezt az intézkedést ideiglenesnek tekintik és rövidesen, hatályon kivid helyezik. Hasonlóan súlyos a bélyegtarifa felemelése is. Az ország lakossága mindenféle adókkal, illetékek­kel stb. már amúgy is a végletekig meg van terhel­ve. Ez a látszólag nem nagy emelés a jelen gazda­sági viszonyok között mégis nagy teher. A kormány­nak meg kell találnia a módját, hogy ne a lakós- ság teherbíró képességének tulfeszitésével segítsen az ország sulyos pénzügyi helyzetén. Hét vest halott ju9 százöiwe n súlyos és háromszáz höntiyehh setoesültj© vau a Paisley mozitihzuek ECönnvü munka vevőkört találni és piacot, ahol áruit elhelyezz^. KÖNNYŰ lesz a munka, ha Hoinfeis haszpálja. amely a kereskedelem ipar és mezőga daság s/émára megjelent. A mü helységnévtárakon, miniszteriumcjk >n. konsula.u okon, képviselőházon, slb. kivül terlalmaz a kereskedelem, ipar, mez "gazdaság és szabad foglalkozások köréből az ország 16.141 helysége szerint beosztva. Ez az egyedüli mü. amely földr jzi és népismereti ada­tok mellett az ország egész gazdasági élet nek hü l épőt adja. Az 1929—30.-i kiadás lé­nyegesen javilo't Ára 30J * lei. Megrendelhető a kíaden il RUDOLF M05SE S. A BUCU­REŞTI, I. CALEA VICTOR El No. 31. - TELEFONSZÁ vt: 357/38, 364/41, 377/05. ­(London, január 2.) Megrendítő katasztrófa történt Szilveszter napján a skóciai Paisley váro­sában. A moziban gyervnekelőadást tartottak és a vakációjukat élvező gyermekek zsúfolásig megtöl­töttük a helyiséget. Javában folyt az előadás, ami­kor váratlanul á vetitőkamarából láng csapott ki és a következő pillanatban az egész nézőtér lángokban állott. Olyan gyorsan terjedt a tüzkatasztrófa, hogy mielőtt a gyermekek a rémülettől megder­medve menekülhettek volna, jóformán vé­gigrohant a tűz a fal papirdrapériáin. Rikoltva, sirva rohanták meg az ajtókat, de a nagy tumultusban képtelenek volnak menekülni. Egymást tiporták össze. Vad tolongás támadt és segítség csak későbben érkezhetett. Mire a tűzoltók megér keztek, lángokban állott az egész épület és bár lv.i- láltmegvető bátorsággal végezték munkájukat, a katasztrófát lehetetlen volt még mérsékelni is. Az első órában több mint kétszáz gyermeket szállítot­tak kórházbaj akik közül hetvenen részint útközben, részben pedig ft kórházban meghaltak. A tűzoltók az utolsó pillanatig még az emeleti abla­kokon át is mentették az égő ruháju gyermekeket. Eddigi jelentés szerint a halottak száma hetven, a súlyosabban sebesülteké harminc, de előreláthatólag még több áldozata lesz a tűznek. Mikor a szülők megtudták, hogy gyermekeik halálveszedelemben forognak, valósággal megrohan­ták a mozit. Szivettépő jelenetek játszódtak le. So­kan a szülők közül eszméletlenül estek össze, mások kétségbeesett jeleneteket rendeztek. A mozi porig leégett. Sok gyermek eltűnt. Legújabb jelentéseink szerint a halottak száma hetvenre, a súlyosan se­besültek száma százötvenre szaporodott és háromszáz gyermeket ápolnak a kórhá­zakban. A katasztrófa nemcsak az országban, hanem az egész világon rendkívül nagy megdöbbenést keltett.

Next

/
Thumbnails
Contents