Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-29 / 21. szám
4 XIII. EVF. 21. SZÁM. Nagyvilág & Most már ilyen is van. Parisban megnyílt a „Bar des Parfüms", a Parfömök Barja, ahol minden temperamentumnak, ennek, vagy amannak a pórusnak megfelelő illatszert kevernek a bárlányok. Eqy uj coctail jelenik meg a világban — az örökké változó és az örökké nyughatatlan divat hóbortjaképpen. Alapjában véve nem is állunk egy uj találmánnyal szemben... A pár- főm jelentőségét minden történeti kor egyformán értékelte, a szép asszonyok minden időben egyformán megérezték az illatok ható erejét, a csábításnak ezt a nagy és sokszor ellenállhatatlan eszközét. De a mi korszakunk, amelyben talán szociológiái okok is közrejátszanak, hogy a „Sex apfeal" elve minél jobban érvényesüljön, különösképpen fölkarolta és méltányolja az illatszert. Az illatok és szagok glorifikálása az irodalomba is bevonult. Baudelaire verseket irt a szagokról. -A mi Babits Mihályunlc egy egész tanulmányt irt az illatok metafizikájáról. Huys- man hires regényében, a Reboursban hősével az illatok orgonáját találtatja ki. Soha még korszak nem volt oly érzékeny egyéni szagokkal szemben, mint a miénk, talán mert a szaglás érzékszerve, éppen folytonos iskoláztatásánál fogva annyira kifinomodott. A parfümgyárosok kitalálták a módját, hogy a legraffináltabb illatszerek vértezetébe öltöztessék a hölgyeket, mi sem természetesebb tehát, mint egy ilyen bar Párisban, amelyet a divatőrület bizonyára gyorsan át fog venni más országokban is. Olvassuk, hogy Franki Móric, az egykori csodagyerek, a fejszámolás világhírű művésze a szegényházba kérezkedik Franki Móric ma már túl van az ötvenen, de bravur-teljesitmé- nyeit nem felejtette el a világ. Őt azonban igen. Arról már nagyon kevesen tudnak, hogy él-e egyáltalában. íme, él. Kiderül róla, hogy sohasem vitte sokra a tudományával. A háborúig még ment valahogy a dolga, a háború után egy beraktározó vállalatnak volt a raktárnoka, majd egy zálogházba került kisegítő hivatalnoknak, most őt is leépítették. Nincs kenyere. Nem tud megélni. Pedig számolni, azt tudott. Öt-hat jegyű számokat úgy vágott ki a feltett kérdést követő másodpercben, mint a karikacsapás. Bámulatos memóriája volt és azt mondják, még ma is úgy tud összeadni, szorozni, köbre emelni, mint hajdanában. Csak megélni nem tud. Talán, ha szép szerényen megállóit volna a kétszer kettő négy tudományánál, akkor többre vitte volna. E hónap a szépségkirálynők hónapja. Most választják meg az európai országokban azt a hölgyet, aki állítólag a legszebb. Nem vitás, hogy legalább is nyolcvan százalékában lutri ez a szépségkirálynősdi. Szépségkirálynőnek csak azt választhatják meg, aki jelölteti magát erre a célra, már pedig a szép leányoknak, ha titokban ilyen babérokról álmodoznak is, csak egy elenyészően kis törtje áll a kérlelhetetlen zsűri elé. Úgy látszik ebben az évben zavartalanabbal megy végbe a szépségkirálynők megválaszA Házi munka dacára ápolt kezek NIVEA KRÉM által. Minden háziasszony ezt a hirt örömmel fogadja. Tudja, hogy ledolgozott kezek befolyásolják társadalmi jó hangulatát. Óvja kezeit, egy vékony Niven-Krém réteg áltel, attól hogy a kezek ne nézzenek ki ledolgozottaknak. NIVEA-KRÉM Eucerit- et tartalmaz, gyorsan behatol a bőrbe, anélkül, hogy valamilyen fényt hátrahagyjon. Bőrét, házimunkájának dacára simán tartja. Használjon naponta N1VEA-KRÉMET. Dobozok: Lei lO.—, 16.—, 34.—, 72.— / Tubusok: Lei 30.—, 45.— Emit Ziegler, Brăfov-Brasso, Vemt-ucca 43 _________ fása, mint az előző években. Lassanként kialakul a királynő választás technikája, kiformálódott a kódex, amelynek szabványait minden jelöltnek be kell tartania. Viszont egy olyan kánonról, amely körvonalozná az 1930 év szépségideálját, amint hogy meg volt ez a szépség- ideál minden történeti korszakban, nem tudunk. Egészen individuális alapon döntenek a bírák és amit még tavaly szépnek tartottak, az idén már nem tartják szépnek. De a megválasztás előfeltételei állandó jellegűek. Amszterdamban sem volt kivétel. Az amszterdami szépségkirálynőről utólag ugyanis kiderült, hogy asszony és anyja egy hét éves ennivaló kis gyermeknek. Vissza az egész! Anya nem lehet szépségkirályI nö. Csak leány. Helyes ez, vagy helytelen, mindenesetre vitatható, amint hogy lehetne sokat disputáim ezeknek a nemzetközi szépségversenyeknek értelme felett is. Ám azzal a ténnyel, hogy itt detronizálták az amszterdami szépség- királynőt, az illetékesek bizonyára azt a felfogásukat akarták érvényre juttatni, hogy egy asz- szony már úgyis elérte az életben, amit elérhetett: férjhez ment. A lányokat nem szabad megfosztani attól a reménytől, hogy ha már nem mehetnek férjhez, akkor legalább pályázhassanak a királynői rangra. Hiszen utána úgyis ez következik, mert ez a természetnek a rendje, amelyen még a térdnadrágos N. de Waleffe sem változtathat, a férjhez menés. A rettegi adóárverési botrány reprize Kinek fizette Herskovics Izrael a százezer lei „mellékkiadást“ (Dós, január 27.) Nehány nappal ezelőtt beszámoltunk a Keleti Újság hasábjain arról a megdöbbentő adóárverési visszaélésről, amely Rette- gen a Fagus felsőilosvai fűrésztelepének négy vagon jóminőségii deszkáját nevetséges áron elkótyavetyélte, az egyik hivatalnok kezeibe juttatván minimális s a deszkák valódi értékét meg sem közelitó' eladási áron a jelentős összeget képviselő vagonrakományokat. Mivel a négy vagon deszka árverésén beszedett nyolcezerhétszáz lej természetesen nem fedezte a Fagus fűrésztelep adóhátralékát, újabb árverést tűztek ki, ez alkalommal a gyártelep egy harmincöt-negyven lóerős gőzkazánjára és teljes fűrészelő felszerelésére, amelynek értéke enyhe becslés szerint is felülmúlja az egymillió lejt. A kitűzött árverés iránt éppúgy mint az előbbi alkalommal, valószínűleg készakarva mellőzött publikálás miatt — nem mutatkozott nagy érdeklődés, egy-két személy jelent meg csupán, akik amint mondottuk, egymillió lej értékű árverési tárgyakat potom tizennyolcezer lejért kerítették kezeikbe. így történt. Az árverés utáni napon dési munkatársunknak alkalma volt a Románia kávéházban találkozni Herskovits Izráel, dési üzletemberrel, aki a jelzett árért megvette a nagyértékü gépeket s ekkor Herskovits Izráel munkatársunk és egy másik tanú előtt — hogy a hitelesség nagyobb legyen, a nevét is adjuk: Gercsel Lajos mechanikus — büszkélkedve beszélt jó fogásáról és elárulta, hogy ez csak úgy sikerült, hogy százezer lej „mellékkiadása” volt ebben az ügyben. Mindennek aztán ki issza meg a levét? Megissza a szerencsétlen gyáros, akinek nehány ezer lejes adótartozását arra használják fel, hogy kiforgassák minden vagyonából s földönfutóvá tegyék. Ez lenne a nyitja talán a romániai gazdasági krízis megoldásának? ■rredeniizmus vádlát emelték a csikszent- tamási plébános és a falu lakossága ellen (Csíkszereda, január 27.) Cslkszenttamás neve mindnki előtt ismerős a pár hónappal ezelőtti tüzka- tasztrófa révén. A kis székely falunak most megint újabb szenzációja van. Ez alkalommal azonban az irredentizmus vádját emelték ellene, ó-év estéjén történt, hogy Bálint Vilmos lelkész a hálaadó istentisztelet után összegyűjtötte híveit a vezetése alatt emelt kulturházba, ahol beszámolva az elmúlt esztendő kulturális eseményeiről, záróbeszédében azt mondotta, hogy a község lakosságának kötelessége támogatni és fenntartani a kulturházat, mert ez egyedüli erőforrása a művelődésnek és alapja a nyelv fennmaradásának. Az anyanyelvet veszély fenyegeti az iskolásgyermekek ajkán, akik máris rosszul kezdik hangsúlyozni a magyar szavakat. Tamás Ignác állami líceumi tanár erre megjegyezte, hogy a tanító kötelessége elsősorban a gyermekek' • megtanítani a helyes hangsúlyozásra. A szint'':, jelenlévő Dobai Albert állami tanító erre felugrott és kikérte az ilyen kijelentéseket. A tanitó fellépése kinos helyzetet teremtett és mindenki elitélte az indokolatlan kifakadást. Dobai Albert azonban nem elégedett meg a kulturházban történt felszólalásával, hanem hazasietett s azon melegében terjedelmes feljelentést irt az iskola igazgatójának, egy Iamandi A. nevű regáti urnák, aki egy árva szót sem ért magyarul. Az állami iskola igazgatója kapott az alkalmon és alaposan megvádolta feljelentésében a papot s a falu népét. Eszerint a jelentés szerint „Tamás Ignác s a helybeli Bálint Vilmos pópa és a színház közönsége forradalmi jellegű vitát rendeztek és a tanítók ellen buzdították a népet, kötelezni akarva őket, hogy az elemi iskolában csalt magyarul tanítsanak. Minthogy a nép műveletlen, hajlik a bujtogatókra, azért a helyszínére küldessék ki egy bizottság.“ Azt is Ígéri a zigazgató ur, hogy még több államellenes „bujtogatót" is le fog leplezni, akik „Írásban és szóban folytonosan gyaláz- zák nemzetünket, besötétitik és megmételyezik az egész nép lelkét mindenféle tanácsokkal, utasításokkal, aljas célok kitűzésével és aláaknázó ideákkal, amelyek a nép lelkét a román nemzet és állam ellen fordítják". így készült az irredentizmus vádja egy székely falu és papja ellen. A minden alapot nélkülöző vád és elfogult gyűlölködés szomorúan világit rá azoknak a munkájára, akik még mindig kicsinyes gyűlölködéssel zavarják azt a megértést, amelyre az egymásközt élő népek békéje miatt föltétlenül szükség van. Természetesen magának az országnak tesznek rossz szolgálatot az ilyen urak felelőtlen vádjaikkal és a béke megbontásával. Nem ártana, hogy az illetékes tanügyi főhatóság is tudomást szerezzen csikszenttamási exponenseinek működéséről. A megvádolt lelkész é3 nép természetesen fölötte áll még az irredentizmus gyanújának is. Egy tanítónak azonban tudnia kellene, hogy hivatása ellen cselekszik, amikor ahelyett, hogy mint a kultúra emberéhez illenék, támogassa a lelkészt szociális munkásságában; éppen ő borítja fel azt a harmóniát, amelynek megőrzése az ország legfőbb érdeke. Bálint Vilmos működésével, egyéniségével általános tiszteletet vívott ki magának, igazi hivatása magaslatán álló pap, akiről még a román hivatalos körök is csak elismeréssel emlékeznek meg. Fölösleges öt megvédelmezni, de jellemző a csíki kulturzónára ez a szellem, amelyet Iamandi ur képvisel a jelen esetben.
